Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-22 / 38. szám
I i ffariTi ■ MLAMiéK P. SZABÓ JÓZSEF RIPORTJA MIT K[RE$ A lAPAN VADim; A LAOSZI HATARON? Sztsuanpan akár a kínai vadnyugat Is lehetne, már csak azért is, mert a laoszi ős a burmal határszélen szinte minden tértiember puskát hord a vállán. A sQrQ érdé horitotta hegyoldalak tele vannak vaddal, még tigris Is akad, — mondják a nemzetiségi terület vezetői, és mindjárt tervet Is szőnek hozzá: Szisuanpanból rövid Időn belül vadrezervátumot vagy még inkább vadgazdaságot a- karnak csinálni. Találkoztam is egy Japán vadászcsoporttal, amelyet azért hívtak meg, hogy telmérje a lehetőségeket. Tőlük hallottam, hogy öt napig Járták az erdőt, de néhány viszonylag trlss eletántpogácsán kivUl nagyvadnak nyomát sem látták. Két galamb nagyságú vadmadár volt az összes zsákmányuk, amelyet nyomban odaajándékoztak az olasz katonai attasénak, akt szintén vadászni látogatott Szlsuanpanba, és furcsa módon egy csöppet sem lepődött meg azon, hogy a Japánok vad nélkül is vadászati szerződést kötöttek a kínaiakkal ... Lehet, hogy Szlsuanpannal is úgy Járnak a Japánok, mint Sanghaj mellett Paosonnal, ahol nincs nyersanyag, nincs energia, nincs szállitási lehetőség és — mégis acélkombinátot terveztek. De az Is lehet, hogy a szl- suanpani vadászati szerződésre az e- gyik helyi téesz csoportvezetője. Aj Guan adta meg a magyarázatot, amikor a közeli begyre mutatott és azt mondta: „Ott a hegyen túl, az már Laosz.. .* A puska Aj Guan házában Is ott lóg a falon, a vadakat viszont legfeljebb az a tél tucat vad thai kutya képviselte, amely sehogy sem akari tölengednl a szűk talépcsőn az emeletre, pontosabban a ház padlásterébe, ahol — rendes thal szokás szerint — a csatád lakik.A thai taházak cölöpökön állnak. Jő magasan, hogy ne okozzon bennük kárt monszun Idején a hegyekből lezúduló Iszonyú víztömeg. A viz elől nyilván felviszik a házba az állatokat Is, amelyek máskor a cölöpök közt tanyáznak. Maga a ház voltaképpen rizsszalmával fedett, minden oldalról bedeszkázott padlástér, ahol — többet Is láttam belülről — néhány sámlin vagy falöcán kívül nincs is más bútor: Aj Guan háza a- zonban kivétel: a padlásteret függönyökkel rekeszekre osztották, a há- löfOlkében ágyak vannak, és nem tarka lepedő vagy takaró a földön, mint másutt, a falon Mao Ce-tung és Csou En-láJ ifjúkori képei, néhány színes nyomat — jelenetek valamelyik klasszikus kínai operából. A februárban is 35—40 fokos Igazi trópusi hőségben Is szellős, hűvös a lakás, pedig fűt a petróleumkályha, amelyen — az egyik sarokban elhelyezett kőlapon — az ebédet főzik. Egyebek közt a vidék specialitását Is; a szian- csufant, az Illatos bambuszrizst, amely úgy készül, hogy egy különleges bambuszfajtával, az Illatos bambusszal lilára festik a rizst, amelyet előzőleg vízben áztatnak, majd az egészet ragacsos masszává sütik. Kézzel kell venni belőle: a thai ember ügy eszik, hogy egyik markában a rizs. a másikban az evőpálcikák, hogy húst Is szedjenek a rizshez — az asztal kö zepén sorakozó közös tálkákból. Közben sűrűn „cslnlaoznak", ami magyarul annyit Jelent, hogy valahányszor a házigazda azt mondja, Csin- lao, kötelező, vagy legalábbis illik fenékig üríteni a kukoricapálinkával teli poharat. Mindezt Aj Guan aprólékosan elmagyarázza — a termelöcsoportról, családjáról Is szívesen beszél, csak akkor lesz kevésbé bőbeszédű, amikor a politikára terelődik a sző. Például a tízek perére, amelyről szinte semmit sem tud. Mentségére legyen, hogy a faluban nincs tévé, ámbár faluszer- te egész nap szól a vezetékes rádió. Ojság is akad, thal nyelvű is. de — mint mondja — ott sem olvasott a perről. A négyek bandájáról, a kulturális forradalomról sem tudok belőle egyetlen épkézláb mondatot sem kiA fanatiiálás megnyilvánulása ez a kép is húznii Annál meglepőbb aztán, hogy tudja — ki a kínai párt elnöke, tudja, ki a miniszterelnök, csak akkor akadunk meg Ismét, amikor azt kérdezem, ki a jünnani, azaz a tartományi párttitkár... Aj Guan termelőcsoportjának 650 tagja közül heten párttagok. Aj Guan is pártonkívüll, és a párttagok közül egyik sincs funkcióban. Kiöregedtek — hangzik a magyarázat, de hamarosan kiderül az igazi ok; nemrég újraválasztották a vezetőséget, de a régiek közül senkit sem választottak újra... A termelőcsoport 650 tagja 143 családban él, a 143 család pedig — maga a falu, Maúcsinlan, amelynek neve — némi magyarítással úgy is mondható, hogy Csinlanfalva. Érdekesebb következtetés, hogy ezek szerint a termelőcsoportokat községenként szervezték, a meglévő falukzer- kézétet vetfék alapul a nemzetiségi területeken is, ahogy egész Kínában... Tavaly jó évet zártak; kétszer arattak. és a 650 tag természetben fejenként csaknem 600 kiló gabonát és 223 yüan készpénzt kaptak. Persze átlagosan, klkl az összegyűjtött munkapontok szerint. Megkérdeztem egy fiatalasszonyt: hány munkapontot tud egy nap alatt szerezni. Azt felelte: Uzenötöt-tlzennyoloat. És mennyit ér egy munkapont? Kilenc fent, azaz kilenc fillért — hangzott a válasz, a- mlhez — értékmérőnek — talán any- nyl kiegészítést, hogy egy reggeli lángos a piacon 5 fen, egy leves 10- 12 fen, egy pár cipő 5—8 yüan, vagyis a thai paraszt három-négy napi munkabére; egy nadrágért viszont 20—25 yüant is elkérnek, ami — értelemszerűen — mintegy 15 napi keresetnek felel meg... Aj Guan mint a termelőcsoportvezetője, tavaly készpénzben 450 yüant, természetben 2200 kiló gabonát kapott. Hogy mit vettek a pénzből? 200 yOanért egy tehenet, másik kétszázat bankba tettek, 50 yüan pedig ruhára és egyébre ment el. A családi statisztika azonban — ez is hamar kiderül — nem teljes, mert az asszony is a csoportban dolgozik és — ha kevesebbet is — de ő is keres, a háztáji földjükön banánt termesztenek, mert azzal van a legkevesebb munka és az a legjövedelmezőbb. A gumifa talán még Jobb lenne — mondja Aj Guan. de arra hat évet kell várni, amíg csapolni lehet, aztán meg — még mindig nehéz hozzájutni, mert a kulturális forradalom idején a gumiültetvényeket kiirtották, arra hivatkozva, hogy „a gumlfa nem igazán kínai, voltaképpen külföldről Jött, vagyis burzsoá és ki kell irtani...“ Mostanában egyre több ismét a gumiültetvény Jünnanban, de háztájiban még ritkán fordul elő. A háztájihoz tartozik viszont az állattartás: Aj Guanóknak 20 csirkéjük van és egy disznójuk, amelynek a felét le keli adni az államnak, a másik felével a- zonban maguk rendelkeznek: meg- ehetlk vagy a szabadpiacon értékesíthetik. Pénzt lehet csinálni a gaboná- höl is, ha pl. a -tavaly kapott 22 mázsát nem élik föl, a felesleget értékesíthetik, igaz, csak az állami kereskedelemben, de az állam Is Jól fizet; a felvásárlási terven felüli meny- nyiséget a termelőcsoporttól is magasabb áron veszi át... Aj Guanék fiatal házaspk, bár már két gyerek van, mivel hogy a nemzetiségi területeken nem olyan szigorúak a családtervezési rendszabályok. Jövő terveikről kérdezem őket. Egyelőre a házat kell törleszteni, mert 1300 yüanba került, és a fele pénzt a rokonok adták össze. Még szerencse, hogy a házhelyért, a telekért a thal falvakban nem kell fizetni. Így nem Is olyan borzasztó az adósság, majd csak lemegy lassan, csak idő kell hozzá — így mondja —, csak hagyják őt, a kínai parasztot dolgoz- nil A militarista szellemű nevelés már a legfiatalabb nemzedékei is érinti Kínában E heti külpolitikai összefoglalónkban egy témára összpontosítjuk olvasóink figyelmét. Nemrég fejeződött be ugyanis a Szolidaritás nevű szakszervezet kongresszusának eiső szakasza Lengyeiországban. A tanácskozás mérlegét megvonva elmondhatjuk, hogy az elhangzott beszámoló, az elfogadott dokumentumok szentesítették azoknak a törekvéseit, akik egy esztendő óta gátolják a kibontakozást Lengyelországban, és akik e szervezetnek a szocialista rend elleni faltörő kos szerepét szánják. Amíg a LEMP IX. kongresszusa a társadalmi megegyezés, a gazdasági reform és a szocialista demokrácia fejlesztésének politikáját hirdette meg, addig a Szolidaritás kongresszusa a konfrontációt választotta. Miközben vezetői önmagukat -- szerényen „stabilizáló tényezőknek“, titulálták, az elmúlt esztendő akcióit folytatva, továbbra Is. sztrájkból sztrájkba, tüntetésből tüntetésbe sodorják a dolgozókat, dezorlentálják és bénítják a termelést. S mindezek után a Szolidaritás vezetői kongresszusukon a Lengyel Egyesült Munkáspártot, a kormányt vádolták a helyzet rosszabbodásáért, az áruhiányért, a sorbanál- lásért, az életszínvonal további csökkenéséért, a fokozódó zűrzavarért. Holott a mai katasztrófálls gazdasági helyzetért már ők az' elsődleges felelősök. Egymás után hangzottak el felszólalások, amelyek semmibe vették a kormány- nyál kötött megegyezéseket, a törvényes rend elemi követelményeit, miközben az országban egyre több helyen színre lépnek garázda és bűnöző elemek, a csőcselék rászabadul a társadalomra. Nyilvánvaló, hogy a rend és a törvényesség hiányáért óriási felelősséget viselnek azok, akik mondvacsinált vádakkal támadják a rendőri, ügyészi, birói szerveket, hogy tovább gyengítsék az államhatalmat. A kongresszus az állami tulajdonban lévő termelőeszközök,. gyárak „csoport- tulajdonná“ alakítására biztatott, a törvényesen kinevezett vezetőkkel szemben pedig általános gyanakvást hirdetett. Egyes felszólalók az állami gazdaságok földjeinek felosztását bátorították. A tájékoztatási eszközök „szabadságát“, valójában a szocializmussal, a dolgozó tömegek, a nemzet érdekeivel ellentétes célokért történő felhasználását követelték, és ezek megbénításával fenyegetőztek. Ugyanakkor azzal dicsekedtek, hogy a tőkés világból nyomdákat, rádióadókat, televíziós vevő- és adőberendezé- seket bocsátottak a rendelkezésükre. És Így már nemcsak Lengyelországra vonatkozó célokról van szó. Ahogy még az AFP hivatalos francia hírügynökség is elismerte: a gdanski kongresszusnak a szocialista országokhoz Intézett „felhívása“ »— amikor a „lengyel példa követésére“, a „szabad szakszervezetek“ megalakítására szólít fel és ehhez ígér támogatást — „a Szolidaritás által szervezett forradalmat (értsd: anarchiát, a társadalmi rend felborítását >—> a szerkesztői kísérli meg exportálni a többi szocialista országba.* A Józan és tárgyilagos megfigyelőknek aligha maradhat kétségük afelől: a Szolidaritást mozgató erők azoknak az érdekében cselekszenek, akik a szocialista országok közösségét meg akarják gyengíteni, meg akarják bontani egységét. Egy pillantás a nemzetközi helyzetre, a feszültséget szító törekvések- ; re, nyilvánvalóvá teszi, hogy kik azok, akik ma Európában és az egész világon fel akarják borítani az erő- egyensúlyt.
