Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-22 / 38. szám

4 ül-------Ä több mint ötezer lakosú községben, Naszvadon (Nesvady) alig találni valakit, aki ne ismerné Ho- lop Ferencet, pedig mikor öt évvel ezelőtt, Bátorkesziről (Vojni- ce) idekerült, nagyon egyedül érezte magát. Egyetlen barát, ismerős nélkül egy idegen faluban kezdett a helyi népművelési otthon propagáciős osztályán dolgozni. A kezdeti nehézségeket szívós munkával, nem kevés akaraterővel igyekezett legyőzni, s ha az ember fiatal, a barátságok is köny- nyebben szövődnek. Amikor pedig egy kislánnyal is megismerkedett *— akit később az anyakönyvvezető elé vitt —, már el is feleltette a kezdeti magányos heteket.

— Ogy hiszem, hogy ez alatt a pár év alatt sikerült beilleszkednem a falu életébe. A munkám révén sok emberrel kerülök kapcsolatba. Jólesik, hogy a falu befogadott, amit abból Is le tudok mérni, hogy gyakran fordulnak hozzám különféle kérésekkel ■— mondja, mikor túlzott szerénységét leküzdve rászánja magát erre a beszélgetésre.

•— A faluban hosszú ideig nem működött az tffúsági szervezet. Tavaly aztán futótűzként terfedt el a hír, hogy megalakult a SZISZ helyi szervezete, s ebben neked is felentős részed volt. Az alapszervezetben az alelnöki tisztet te töltőd be. Kérlek, beszélf arról, hogyan sikerült tagokat toborozni, hiszen itt többnyire a kocsma meg a kerti munkák töltötték ki a fiatalok szabad idefét. Igaz, azért kivétel is akadt, főleg a kézilabdázó lányok körében.

— Gimnazista koromban otthon, Bátorkeszln szerveztem egy klubot, ahol ml, fiatalok rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk. Sikeren esztrádműsort is készítettünk. Itt pedig hiányzott, hogy nincs egy hely, ahoyá a fiatalok eljárjanak s cigaretta és szeszes ital nélkül szórakozzanak. Egyszer a színjátszó csoport próbájára — amely véletlenül éppen elmaradt —, több fiatal is betévedt, ekkor vetettük föl a SZISZ-klub

Harmadik csöngetésemre fiatal tanárnő nyit kaput — nyomában kíváncsi gyereksereggel. Lapunk olvasóit a párkányi (Stúrovo) kisegítő Iskolába kalauzolom el. Látogatásomat Gévay Máriánál, az Iskola Igazgatójánál kezdem.

— Elsősorban az Itt végzett dlákol. jövője érdekel: Milyen szakmát tanulhatnak a kilencedik osztály befejezése után?

— Szlovákia-szerte több kisegítő szaktaniskola működik, így például a fiúk szakképzettséget sze- rezheUiek a trnavai szakmunkás képző iskolában, építészsegéd, szobafestő és kőműves szakmákban. Kremntcában elsajátíthat fák a cipészmesterséget, Bratlslavá ban a könyvkötőszakmában kap hatnak segédlevelet. A lányok k’>- zül sokan a varrónőt és a kertészszakma mellett döntenek, habár az utóbbi időben sokan vá

gondolatát. Ettől kezdve esténként rendszeresen összejöttünk, s mikor rendelkezésünkre bocsátották a kultúrház egyik helyiségét, hivatalosan Is megalakítottuk a helyi szervezetet. Az „oidacsalo- gatás“ nem ment simán. Ismerős és ismeretlen srácokat szólítottam meg: gyere el este a klubba^ nézz körül egy kicsit. Aztán már kíváncsiságból Is eljöttek. A félén- kebbje között akadt olyan Is, aki nem mert bejönni, de a tanév kezdetére már ötvenen voltunk, végül Is nagyon jól összekovácso- lódtunk. Volt ugyan olyan Is, aki cserbenhagyott, de a maradók nem bánták meg.

És beszélni kezdtek rólunk a faluban: társadalmi munkában vettünk részt, beszélgetéseket, vetélkedőket szerveztünk. Nagy sikert aratott a társastánc-tanfolyam. A- mikor már teljes Ütemben zajlott a klubélet, tatarozni kezdték a kultúrházat, és ez törést jelentett munkánkban. Megtorpantunk. Egyre gyakrabban tettük föl a kérdést: hogyan tovább, hol találkozzunk ezután?, Szerencsére aklasztották a bőripari szakmát. A legjobb eredményt elért diákjaink a karval mezőgazdasági szaktan- intézetben felvételizhetnek. Annak ellenére, hogy ez kisegítő iskola, megállják helyüket az ottani diákok között. Ide természetesen csak a legszorgalmasabbakat javasoljuk, akiket a szüleik is segítik, támogatják a tanulásban. Itt említem meg, hogy sok diákunk pályaválasztásánál a legnagyobb gondot, sajno's, a szülők meggyőzése okozza.

>— Talán elégedetlenek gyermekeik továbbtanulási lehetőségeivel?

f— Ellenkezőleg. Egy részük örömmel nyugtázza a továbbtanulást lehetőségeket, de sajnos -néhányon egyáltalán nem akarják, hogy gyermekük szakképesítést szerezzen. Ehelyett arra törekszenek, hogy mielőbb jövedelmező álko(rra a község elöljárósága és a pártszervezet felfigyelt ránk, s az alapiskola régi épületében rendelkezésünkre bocsátottak egy termet. Nyár eleje óta mondhatjuk magunkénak az új klubot, amelyen sokat dolgoztunk, míg otthonossá varázsoltuk. Színes televízió, magnetofon, lemezjátszó, társasjátékok várják a fiatalokat, a- klk Itt is ugyanolyan lelkesedéssel folytatják a munkát, mint induláskor.

Milyen terveket akartok még megvalósítani?

*— Pillanatnyilag nincs mozi a faluban, s hogy ezen a gondon enyhítsünk, jó lenne filmklubot szervezni. Nem akarjuk elhanyagolni a világnézeti nevelést sem, diafllmek és élménybeszámolók révén pedig messzi tájak életébe akarunk bekukkantani.

<-* Tudom, szíveden viseled az ifjúsági szervezet sorsát, így nehéz lenne ezt a témát kimerítenünk. Arról azonban hallgatsz, hogy a ritka kivételektől eltekintve, egyetlen megmozdulásból, társadalmi munkából sem hiányzol. Ugyanúgy „kifelejtetted", hogy a választások óta képviselő vagy, ami szintén azt jelenti, hogy a falu népe bízik benned.

Ez a bizalom végtelen örömmel tölt el. Remélem, méltóképpen fogom SZISZ-szervezetÜnkef képviselni, igyekszem majd minden tőlem telhetőt megtenni, hogy választóim ne csalódjanak bennem.

e— Mivel töltőd maradék szabad Idődet?

f—i A kultúrházban lehetőségem nyílt elsajátítani a fényképezés fortélyait, s miután ez sikerült, fényképészeti szakkört Is vezettem. Azóta a különféle rendezvényeken gyakran fényképezek Is. Esténként a feleségem és két kisfiam, a két és fél éves Ferike meg a másfél éves Szilveszter vár. Azok a legboldogabb percek számomra, melyeket a családi körben tölthetek.

Tóth Erika

láshoz juttassák. Tőlünk kikerül ve építkezéseken, efsz-ekben próbálják őket elhelyezni betanított munkásként.

■—< Hogyan fogadják a munkahelyeken az itt végzett tanulókat?

Általában jól megállják a helyüket, jól kereső, becsületes dolgozókká válnak. Egy biztos, hogy dolgozni nálunk megtanulnák, és az tparitanuló-intézefekben kapott bizonyítványukban már semmi sem utal arra, hogy az általános iskola kilenc évét kisegítő iskolában végezték.

^ Hány tanulója van az iskolának?

í— összesen száztizennégy, ezekből hetvenen a magyar tanítási nyelvű osztályokba járnak, sok köztük a cigány származású gyerek, akiket az elhanyagolt, felületes nevelés juttatott hozzánk. Nagy részük rosszul beszéli a magyar nyelvet, de a felsőbb osztályokban már szép eredményeket érnek el» egyes tantárgyakban. Szerény lehetőségek között dolgozunk, nincs tornatermünk, és az iskola épülete is már régebben tatarozásra szorul.

Az Iskola lelkes tantestülete a szerény körülmények ellenére Is szép eredményeket ér el a tanulók érdekkör! tevékenységében; így például az Idén négy tanulójuk bejutptt a kisegítő iskolák országos sportvetélkedőjére, ahonnan két első díjat, egy másodikat és két harmadikat hoztak el. Az Iskolának van tánc- és énekköre, és rendszeres kiállításokat rendeznek a gyerekek munkáiból.

Qjáspár Mária

Felvételünk az iskola tánccsoporÍjáról készült.

DOLGOZNI NALLNK MEGTAMLNÁK“

DUSÁN FÖTIN A SURÄNYI (SURANY) KÖZGAZ- DASÄGI SZAKKÖZÉPISKOLA IGAZGATÓHELYETTESE ÉS KÜRTY PÉTER, A MAGYAR TAGOZAT TANÁRA VÁLASZOL KÉRDÉSEINKRE.

[Folytatás a 3'. QldalrólX

í. Sajnos elég nagy változásoíc álltak be: az elmúlt tanévben négy, két szlovák és két magyar tanítási nyelvű osztály érettségizett, ezzel szemben az idén, az 1981—82-es tanévben már csak egy szlovák és egy magyar osztályt Indíthattunk, tehát megcsappant a diákok létszáma. Ez egyelőre még nem érintette a tanári kar létszámát, de ha továbbra Is csökken a tanulók létszáma, el kell gondolkoznunk azon, hogyan tovább.

2. A százötvenegy tavaly érettségizettünk nem mindnyájan tudott elhelyezkedni abban a szakmában, amelyre nálunk képesítést szereztek. Különösen a járáson belül mutatkoznak elhelyezkedési gondok. Az elmúlt években egy-egy gazdasági vagy kereskedelmi egység akár húsz lányt Is fel tudott venni. Idén már sok helyütt egyre sem tartottak igényt. Az ok nyilvánvaló: raclonalizálódik az Irodai munka, az Üzemek nem bővítik a tisztviselők számát, sőt ellenkezőleg, csökkentik az irodai alkalmazottak állományát, így aztán nem mindig kapkodnak tanítványaink után. Persze vannak aránytalanságok is: a fővárosban nincs elég szakképzett titkárnő, ott keresik, kérik tanítvá- nyalnkati vidéken viszont nem.

3. Korábban ml hagyományosan a jó előfizetők közé tartoztunk. Tanítványaink olvasták nemcsak az Oj Ifjúságot, hanem az Oj Szót, az Irodalmi Szemlét és a többi lapot Is. De hát, mit lehet tenni? Csökkent a tanulók létszáma, így természetesen az Oj Ifjúságnak sincs már annyi olvasója IsÍ kólánkban, mint korábban. Persze, akik Itt vannak, akiket felvettünk, azok megrendelik, olvassák j a lapot. Itt a városban nem mindig kapnák meg, I így aztán mindenki arra törekszik, hogy az első j héttől kezdve járjon neki az Új Ifjúság éppúgy, ^ mint a többi lap.

I 4. Mindenekelőtt á pályaválasztásról kellene töb- ^ bet írni az 0] Ifjúságnak. Gyakran tapasztaljuk, í hogy a tanulók nem mindig tudják hová tovább, tulajdonképpen ml Is érdekli őket, mit szeretnének, és amikor befejezik az Iskolát, egészen más jellegű pálya iránt érdeklődnek, más szakmában helyezkednek el. Márpedig ennek nem szabadna megtörténnie.