Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-22 / 38. szám

HA OlSAlIOI AKARTOK, NE BÁNTSÁTOK A EAKAT!

Azt talán mindenki tudja, hogy kz újság a nyomdában készUl, azt viszont már kevesebben, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy a sok félkészáruból összeálljon a végső termék, az újság.

A nyomda számára a papír és a nyomdafesték legalább olyan fontos alapanyag, mint a kéziratok, amelyek a „kéziratgyárban“, közismertebb nevén a szerkesztőségekben születnek. Megtörténik, hogy emberi körülmények között, de nem ritkaság, hogy egy-egy riport a lucfenyő — ami a papírgyártás alapanyagát képezi — viharverte életkörülményeitől sokkal viszontagságosabb feltételek között, 40 fokos hidegben, hőségben, ég és föld között, mélyben, heves viták közepette veszi kezdetét. Az újságíró a legjáratlanabb, legveszélyesebb utat is dublőr nélkül járja végig, munkájának mottója: „Mindent a saját bőrömön tapasztalni, mindent a saját szememmel látni.“

Tehát így születik a kézirat, a- mely természetesen még nem újság.

Az Üj Ifjúságról nem mondható el, hogy modern nyomdatechnikával készül, ellenkezőleg. Ennék a hátránynak egyetlen előnye, hogy a Nyugat-szlovákiai Nyomdák 03- as üzemében, ahol lapunkat már csaknem harminc éve nyomják, az Oj Ifjúságot saját neveltjüknek tekintik. Az Üzem vezetője, Rudolf Hudcoviö évekkel ezelőtt nyomdászinasként, később művezetőként dolgozott a nyomdában, és épp látogatásom napján vonult nyugdíjba. Egy életet töltött a nyomdában. Az ő útbaigazítása révén jutottam el Stetíbe, tőle tudtam meg néhány titkot a nyomdafesték gyártásáról stb.

Ez a papír, amelyet jelenleg a kezetekben tartotok, egy észak- -csehországl kisváros Stétí papírgyárában készült. És nemcsak ez, hanem hazánk teljes újságpapír- -szükséglete. A gyárra különben az idegen könnyen rátalál: elég követni a fa Illatát vagy az út mentén elhullajtott forgácsot.

A gyár udvarán tökéletes rendben sorakoznak az egymásra rakott, pontosan kétméteres farönkök. Még életemben nem láttam ekkora lerakatot, de csak akkor ámulok el ig.azán, amikor kísérőm, a gyár Igazgatóhelyettese, jaromír Rebec elárulja, hogy ez a mennyiség általában két-három napra elegendő nyersanyag. Közben megállás nélkül jönnek a fával megrakott teherautók, lovaskocsik, mert bizony a sáros erdei utakon az egyedüli közlekedési eszköz a lovasfogat.

— Újságpapírnak megteszi a rosszabb minőségű fa is; az erdészek általában a zivatarok „áldozatait“ szokták kiszemelni újságpapírnak. Az idén a dél- és észak- -csehországi erdőkben különösen sok fa esett az Időjárás áldozatául, az idős erdészek szérlnt legalább harminc éve nem volt ilyen viharos, esős nyár — mondja Ja- romír Rebec.

Nyersanyagban tehát nincs hiány. A gyár udvarán Rebec mérnök azt javasolja, járjuk végig egy képzelt kétméteres lucfenyő útiéi 8 gyárban.

Már itt az udvaron, az egyik csarnokban áztatják, öntözik, míg eléri a kívánt nedvességtartalmat. Egy másik csarnokban a rönköket forró gőzfürdőben párolják, majd hirtelen lehűtik. A szaunázók sej tik a két művelet következmé nyét; a fa kérge megpattog, ez által könnyen lefejthető. Ez igen fontos művelet, mert hiszen saját tapasztalatból tudjuk, hogy az írásnál sok bosszúságot okozhat a pap'rban maradt egv-egy sötét barna szilánk. Ezért itt nagyon szigo- 1 az ellenőrzés, csak a hó fehér ’inbfák kerülhetnek tovább a fűrésztelepre, amelyet a

Minden újság születése az erdőben veszi kezdetét. Az 'erdőben, amely az újságpapír elengedhetetlen alapanyagát, a fát termi. Lehet, hogy az Oj Ifjúság ezen számának alapanyaga valamelyik rozsnyói vagy Rimaszombat környéki erdőben termett, de az is lehet, hogy fél évvel ezelőtt még az észak-csehországi csúcsokat járó turisták fogyasztották alatta tízóraijukat.

gyár alkalmazottal inkább malomnak neveznek, itt ugyanis porrá őrlik a gömbfákat. Ezt a műveletet csiszolókövek, csiszoló fűrészek végzik, a gépeket és kezelőiket szinte elborítja a fűrészpor.

Félfüllel hallom az igazgatóhelyettes magyarázatát arról, milyen következményekkel jár a heccből vagy oktalanul fába vert szög. Félfüllel, mert meglehetősen nagy itt a zaj, de így is megfogadom, hogy olvasóinkat riportomban figyelmeztetem; ha az erdőt járják, hagyják békén nőni a fákat. Itt ebből a csarnokból már nem a fa útját követjük tovább, hanem annak megváltozott halmazállapotú formáját, a fűrész- port. Hatalmas keverőkatlanokban 80 rósz fűrószporhoz 20 rész cellulózt — tehát szerves anyagot — kevernek. Az arány megtartása a fontos, különösen a fűrészporból szükséges pontosan odafigyelni az előírt mennyiségre, hogy a papír kibírja a rotációsgépek iramát, hogy a papír elbírja a festéket, a betűket.

Ennek a félkész árunak már pa pírillata van.

Cseppfolyós állapotban egy hatalmas sűrű szövésű műanyag szőnyegre folyik, miközben különböző hatásoknak teszik ki: szárítják, hengerük, öntözik, ismét szárítják, majd ez a csodálatos hat és fél méter szélességű, hajszál- vékony „szőnyeg“, a papír egy hengerre tekerődlk. Innen a szeletelőbe kerül, ahol a szükséges méretekre vágják és áttekerik.

Valamennyi munkafolyamatból leghosszabb ideig a fa őrlése tart, a masszából viszont pillanatok a- latt lesz száraz papír.

— Mennyi idő alatt lesz a mi képzelt lucfenyőnkből papír? —- kérdezem kísérőmtől. — Körülbelül fél óra alatt, tehát sokkal előbb, mint ameddig sétánk tartott.

Stétíben csupán egyetlen gépsoron gyártják az újságpapírt, 12 tonnát óránként. Hihetetlen, hogy az újságírók ekkora mennyiséget képesek telelrni, az olvasók pedig elolvasni.

Az újság „gyártásánál“ nem kis szerepet játszik a nyomdafesték. Hatalmas dobozokban tárolják, és kívülről semmiben sem különbözik a többi festéktől, összetételében viszont annál Inkább.

Előállításához mindenekelőtt sűrű ásványi olaj és korom szükséges. Az utóbbinak kettős szerepe van: meggátolja a hengerek eldugulását és azt, hogy a betűk az újságpapírról ne ragadjanak az olvasó kezére, ruházatára.

A nyomdafesték előállítása Is Igen érdekes folyamat, valamennyi alkotórészét az úgynevezett gyöngyházdaráló „órll“. Azért gyöngyház, mert a hagyományos köveket Itt apró, néhány milliméteres kerámia és acélgolyók helyettesítik, ezek között folyik ét a festékkeverék. Az egész technológiát csupán a valutáért vásárolt korom teszi költségessé, nálunk ugyanis egyetlen vállalat sem foglalkozik a kéményekben lerakódott korom begyűjtésével.

Tálán nincs is olyan ember, aki naponta vagy legalább hetente ne venne a kezébe ú\ságot, százak munkájának eredményét. Erdészek, papírgyári dolgozók, vegyészek, szedők, metőTök, nyomdagépkezelők, postásak, vasutasok, sőt közvetlenül néhány kéményseprő munkájának eredményét tartjátok most kézben.

ValamennyíUk ünnepe a sajtónap.

Ms

LADISLAV GUNDA,

A KIVÄLÖ munkáért KITÜNTETÉS VISELŐIÉ, AZ ÉRSEKŰIVARI (NŐVÉ ZÄMKY)

gimnázium

IGAZGATÓJA.

(Folytatás az 1. oldalrOll

1. Iskolánkban a tavalyi évhez viszonyítva nincs semmi változás. Már néhány éve három szlovák és két magyar osztálynyi tanulót veszünk fel az első évfolyamba, és ugyanennyi érettségizik a negyedik évfolyam után. Reméljük, ez így lesz a jövőben is.

2. Ami a tanulók érvényesülését illeti, elégedettek vagyunk. Épp most készítjük a kimutatást, hogy kit vottek fel a tavaly végzettek közül, és azt tapasztaljuk, hogy úgy hetvenöt százalékuk került a különböző főiskolákra. így például a Éillnal Közlekedést Főiskolára a hat Jelentkező közül ötöt vettek fel, s ugyanez az arány a Közgazdaságtudományi Főiskolára jelentkezetteknél is. A mezőgazda- sági főiskolára tizenhárom Jelentkezőből tízet vettek föl.

3. Egyelőre még nem toboroztunk előfizetőket, de épp tegnap hívtak a postai hírlapszolgálattől és kérték, hogy már kezdjük el, s ml már meg is beszéltük az osztályfőnökkel a teendőket. Nálunk ugyanis az van, hogy minden tanulónak jár egy- -egy szovjet folyóirat, ezenkívül osztályonként közösen — attól függ, hogy szlovák vagy magyar tanítási nyelvű-e — egy-egy Nővé Slovo, Smena, Pravda, Novozámoc- ké novostl. Illetve Oj Szó, Oj Ifjúság és a Heti Hírek. Ez lényegében kötelező és az osztályok osztálypénztárából fedezik a költségeket. Aki ezenkívül szeretne még valamilyen lapot, Így az Oj Ifjúságot Is, az megrendelheti és én biztos vagyok benne, hogy úgy, mint a korábbi években, az idén Is többen előfizetnek.

4. Hát erre nehéz válaszolni; hogy válaszolni tudjak, vissza kell térnünk a második kérdéshez. Azt tapasztaljuk, hogy nem egyforma a szlovák és a magyar tanítási nyelvű osztályok tanulmányi eredménye, nem egyforma az akaratuk, Igényük. Míg a szlovák osztályokból többen jönnek sz- zal, hogy 'szeretnének tovább tanulni, addig a magyar osztályokban kevesebben vették célba a főiskolákat, és ez bizony meglátszik az igyekezetükön is. Természetesen tudjuk, hogy ennek Is megvannak az objektív okai. Így például a szlovák osztályok tanulói között több a városi, többségűkben értelmiségi családból származó gyerek, míg a magyar gyerekek közül nagyon sokan faluról jönnek ás már megvan az elképzelésük, hogyha végeznek, a postán, a szövetkezetben szeretnének dolgozni, és ezért aztán nem Is törik magukat annyira. Ezt a problémát Is írják meg, hiszen egyáltalán nem mindegy számunkra, hogy hányán tanulnak tovább, és ml lesz azokból, akik leérettségiznek. Egyáltalán úgy tapasztaljuk, hogy sok fiú és lány, de különösen a lányok csupán az 'érettségit tűzték ki célul, és ez nem éppen szerencsés. Az 0) Ifjúság biztos nagyon sokat segíthetne ebben, befolyásolni tudná a diákok gondolkodását, elképzeléseit, a szülők véleményét, mert ml, a közös szlovák-magyar gimnázium tanárai. Igazgatója azt szeretnénk, ha nem lenne különbség tanulóink között.

(Folytatása a 4. oldalon)