Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-15 / 37. szám

A szív legjobb barátja a sport, legfőbb ellensége pedig a mozgásszegény életmód. Az elégtelen mozgás lefegyverzi a szívet, ron­gálja a vérkeringést, így közvetve és közvetlenül is elősegíti a szívinfarktust. Kiegészíti a szívre legjobban ható veszélytényezöket, tehát az elhízást, a magas koleszterinszintet, a dohányzást, a cukor- betegséget és a magas vérnyomást. A keveset mozgó ember sokkal nehezebben vi­seli el a mai élet különféle civilizációs ártalmait és támadásait. A sport és a testedzés jótékony hatását több te­kintetben is meg lehet állapítani. A sport segítsé­gével javul a szív vérellátása, nő a szívüregek tér­fogata. így a sportban edzett embernek nem hú­zódik össze a szíve olyan gyakran, mint a nem edzetté. A szív meghatározott mennyiségű oxigént szállít az izmokba. Minél többet szállít, annál job­ban működnek az izmok. Az edzett szív jól gazdái kodik az energiával, jobban ki tudja védeni a stresszel járó kellemetlen hatásokat. A rendszeresen edzett szív vérkeringése sokkal jobb, mert a testgyakorlatok kitágítják a vérere­ket, különösen pedig a szívet tápláló kojronaeret. E? trombózis ellen is védelmet jelent. Íme francia kutatók erre vonatkozó észrevételei. Franciaországban a sportolók 25 éves koruk után rendszerint abbahagyják a versenyzést. Erre kény­szeríti őket hivatali elfoglaltságuk, családi helyze­tük, és általában a mindennapi életbe való beil­leszkedésük. így Franciaországban a fiatalok 25 éves koruk után hirtelen öregedni kezdenek. Pe­dig ha tudnák, hogy ezzel milyen sokat ártanak szervezetüknek, különösen pedig szívüknek, akkor nem hagynák abba a sportolást egyik napról a má­sikra. Természetesen nem arról van szó, hogy o- limplai bajnokként kell edzeniük, de meg kell ta­lálni a szórakozást, a kikapcsolódást, a minden­napi, testmozgással járó sportolási formát. Ha ugyanis valaki abbahagyva a versenyszerű sportolást, 10—15 év szünet után 35—40 vagy 50 éves korában kezd ismét rendszeresen sportolni — és főként a fiatal korban megszokott intenzitással —, akkor rendkívül nagy veszélynek teszi ki ma­gát Közben ugyanis elkezdődött a vérerek öregedé­se, és az érelmeszesedés is megkezdte alattomos munkáját. így azután nem csodálkozhatunk, ha ilyenkor fellépnek a különféle szív- és érbetegsé­gek, s váratlanul szívinfarktus éri a fiatal kor­ban makkegészséges sportembert. Minden évben ta­núi vagyunk annak, hogy 40—50 év körüli, tehát még egyáltalán nem idős emberek hirtelen össze­esnek, és meghalnak a sportpályán. Ezeknek a haláleseteknek a jó részét el lehetne kerülni, ha a sportoló és az orvos között szoro­sabb lenne a kapcsolat. Éppen ezért negyven éven túl minden rendsze­resen spoj-tolónak szabályos időközökben meg kel­lene vizsgáltatnia szívműködését, érrendszerét és v6rnyomá.sát. ,,Divatosak“ manapság a szív és a koszorúér megbefegedései. Éppen ezért jó lenne idejekorán megszívlelni az imént felsorolt érveket. „PÁLYATÁRSUNK”: PíZ öregfiúk szeptember hatodik:, vasárnapi muzslal fociparádéja, amely Oj Szó Kupa néven vonult a köztu­datba, jó meccseket, nagy küzdelmeket és tizenkilenc gólt hozott. A napfényes, ragyogó időben főleg a négy csapat taglal szórakoztak lói. A közönség még emlék­szik a képernyő sztárlainak cseleire, az élcsapatok ira­mára, egy-egy jól sikerült Drapák-lövés után azonban spontán csapja össze tenyerét, lövés ám az is a javá­ból, amelyet Fehér Antal bravúros védése követ. Néhány ilyen villanás, a nagy játékba való belefe­ledkezés, kétszer a tizenegyesek okozta Izgalom: ez volt az idei Oj Szó Kupa. Az új győztes a muzslaiak tizenegye, a döntőbeit le­győzött pedig az eddigi védő, Marcelháza. Harmadik a budapesti Sajtó SK,' a negyedik a csehszlovákiai ma­gyar toliforgatók csapata, amely, most szenvedte el ed­digi legsikeresebb idényének első vereségét. A pályán egész sor jó képességű öregfiú játékát lát­hattuk. A legismertebb öregfiú azonban Moldova György, a neves, nálunk is népszerű tró volt. Tagadhatatlan, hogy jobban ír, mint focizik, bár lelkesedése példás. Vállát csaknem félszáz esztendő súlya nyomja, de így Is a védelem égyik oszlopa volt. A négy csapat csaknem hatvan játékosa ezek után nyugodt szívvel állíthatja, hogy Moldova „pályatársa“. A „közös pályán“ eltöltött emlékek derűsek, emberiek, és ez nemcsak a küzdők korrektségének meg a szép időnek köszönhető, hanem a muzslaiak vendégszerete­tének, szervezőkészségének is. Az idei 0} Szó Kupa jól sikerült, tulajdonképpen afféle .sajtónapi előzetes hangulatkelté,snek is tekint hetfük. Reméljük, egy év múlva ismét találkozunk. (hl) John McEnroe amerikai teniszező, Wimbledon legutóbbi bajnoka ma ta­lán sportágának a legjobbja a világon. Viselkedésével azonban legalább olyan feltűnést kelt, mint kétségbevonhatat­lan tudásával. Mi az oka, hogy oly gyakran megfeledkezik magáról? Erre próbált fényt deríteni az egyik jugo­szláv újságíró. Nézzük e vizsgálódásá­ról készült riportját! VAGY A közönség egy része fütyül, ne­vet, mások pedig lassú tangó üte­mére tapsolnak. A lelátóról rekedi hangón valaki beordít a pályára; — Elég volt már, játssz, játssz! A bíró forgolódik, lázasan ke­resgél a telefonkészülék számmu­tatóján. Közben odafordul a teni­szezőhöz, aki ütő nélkül maradt és fekszik a fűben. — Büntetőpont. Az eredmény 30:15. Folytassa a játékot. A feni- ' szezö nem hisz neki, fogja az ü- töt, összetöri, újat kér, és tovább tiltakozik. — Követelem a főbírót. Hívják ide a főbírót! Most már mindenki a lassú tan­gó ütemére tapsol. Végre megér-, kezik á főbíró is. — Mit mondottba bírónak? — Azt, hogy tökkelütött bolond. Semmi kifogásom, hogy ő is ezt mondja nekem, ha így gondolja. — Folytassa a játékot. — De én nem érdemeltem bün­tetőpontot. — De igen azért, amit most hal­lottam, megérdemelte. f John McEnroe arca görcsbe rán- dul. A szó szoros értelmében egész testében megrázkodik. Felforrt benne az ír vér. Oj ütőt vesz, belerúg, felemeli, majd idegesen megigazítja a ha­ját, trikóját, fotytatja a mérkőzést — és győz. Huszonnégy órával később meg­kapja az első büntetést is, amiért 1500 dollárt kell fizetnie. A döntőig háromszor ismétlődik meg a jelenet. — Utálom az igazságtalanságot. Ezerszer mondtam már magam­ban; „Hallgass, te bolond, ne járjon a szád!“ De nem tudok uralkodni magamon, kimondom, amit gondo­lok. Mások sokkal csúnyábbakat gondolnak, de hallgatnak, és jól járnak. Én nem tudok ilyen lenni. Barátai állítják, hogy szíveseb­ben levágatná a bal kezét — azt, amelyikkel teniszezik —, mint hogy lemondjon az őszinte visel ^ kedésről. A Ramirez elleni győzelmet kő vető sajtóértekezleten megkérdez te tőle az egyik újságíró: — Hallom, elhagyta a menyasz szonya? — Jó ember, maga miért van itt? — A teniszért. — Öe'kérdésének semmi közi a teniszhez. — Van, miért ne. McEnroe elveszti a türelmét: — Ez az én magánügyem. — Mindegy, érdekel. — Hát milyen ember maga tu­lajdonképpen? Milyen az a maga újságja? Pletyka és szemét. Ezt írja le. Ezt akarom, hogy leírja. — Maga mondtg, tehát... — Igen, én mondtam, és kérem, írja le. Válassza ki azt, amelyik a legjobban megfelel. Pletyka vagy szemét. McEnroe teljesen felhevült. Csi- títaní próbálják, de nem lehet. — Mit akarnak tőlem. Mit akar nak hallani? Azt, hogy rózsaszín alsónadrágot viselek. Itt van, néz­zék. Ilyet viselek. Most már elége­dettek? ■ Senki sem tudta megállítani, dü­hösen elrohant. Ez a McEnroe-ról szóló mese el­ső része. A mesének azonban má­sik része is van. Wiesbadenben született 22 esz­tendővel ezelőtt, ír szülőktől, s most New Yorkban él. — Apám nyo.lcesztendós korom­ban adta kezembe az első tenisz- ütőt. Tízéves korában a nála két év­vel idősebb kis barátnője, Mary Carrillo, megjósolta neki: — Ha megnősz, bajnok leszel. — Hallgass, ne beszélj hülyesé­geket. A kislány nem beszélt hülyesé­geket, mert McEnroe az ismert ausztrál Harry Hopman edző fel­ügyelete alatt fejlődött. De a kü­lönböző nézeteltérések miatt nem sokáig maradt ott. — Nincs edzőm. Ha szükségem van tanácsra, megkérdezem Tony Palafoxot, az egykori ismert Davis Kupa-játékost. Nem üzleti viszony ez köztünk, egyszerűen baráti. Ha van egy kis ideje, a fiatalo­kat tanítja a tenisztáborokban. Amikor tavaly felajánlották neki, hogy játsszon le egy mérkőzést Borggal, amiért az eredménytől függetlenül 600 000 dollárt kapna, simán visszautasította. Ezt a mér­kőzést ugyanis a Dél-afrikai Köz­társaságban rendezték volna meg. A tavaly Flushing Meadowon meg­szerzett első helye után az egyik legismertebb New York-i diszkó­klub is meghívta, hogy Gerulaitisz és Nastase társaságában legyen az est csillaga. Ezt is visszautasítot­ta, mert nem ismeri el az említett két teniszező felfogását. Helyette elment barátaival egy ír diszkóba, ahol sör és virsli melleit beszél­gettek mindenről, csak a tenisz­ről nem. Kevesen ismerik a mesének ezt a részét, mert a valóságban a te­niszpályán kívül szégyenlős le­gényke. A sportkedvelő közönség akkor ismerte meg, amikor 18 évesen el jutott a wimbledoni torna elődön tőjébe, mégpedig a selejtezőkből. A többit már mindenki tudja. A teniszen kívül a popzene a mindene, a gitárt legalább úgy szereti, mint az ütőt. Soha nincse nek konfliktusai a teniszpályán kívül. Szerelmi kalandjai sem. Sta cey Margolínnal — ugyancsak te niszezönővel — jár már négy éve. s ezért is idegesíti annyira, ha va laki beavatkozik a magánéletébe. — Tudom, sokan azt hiszik, hogy mazochistaként élvezem a vitákat a pályán, meg hogy élvezem a bí­rókkal való veszekedést. De meg kell érteniük, én magamból indu lók ki; magamtól a tökélyt köve­telem nieg a játékban, de ugyan ezt a bíróktól is a munkájukban Ha nem nyújtom a maximumot, rá­juk haragszom. Ö ezt .spontánul leszi, az ered ménytöi függetlenül. Egy alkalom mai John Lloyd ellen játszott, s 6:1, 5:1, 40:15 volt a javára. Egy­szerűen nem veszíthetett. Egy lab­dát azonban tévesen ítéltek meg a bírók. Erre ö kirobbant: — Az eredmény nem fontos, csak a viszonyulás. Az igazat kö­vetelem, és nem a hazugságot. Az életben is, a pályán is. Sokba ke­rül ez neki. Rengeteg büntetést kellett már fizetnie. — Néhány dollárért nem fogok megváltozni. Én nem vagyok szí­nész, hanem teniszező. Szombat, július 4-e a wimbledo ni döntő. A játékosok számára fenntartott bejárat előtt hatalmas tömörülés, az emberek kedvencei két akarják látni. Egy figyelmet sem érdemlő kiskocsiból kiszáll a legény, farmerben, fülén hallga­tók, kezében magnetofon, táská­jából pedig az ütők garmada lát­szik. John McEnroe egyedüi érkezett mint valami tizenéves szurkoló. Csak az ütök jelezték, hogy vala­mi másról van szó. A központi pályára kilépve, ki tudja hányadszor olvasta el a fa­lon a számára már ismert monda­tot: „Ha diadalmaskodsz, vagy veszteség ér, ugyanúgy fogd fel.“ Tavaly éppen ezen a pályán ki­kapott, az idén győzött. Egy évvel ezelőtt nem őrjöngött a vereség miatt, most pedig ugyanúgy nem a győzelemért. Vásott kölyök? Vagy szuperbaj­nok?

Next

/
Thumbnails
Contents