Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-15 / 37. szám

A szív legjobb barátja a sport, legfőbb ellensége pedig a mozgásszegény életmód.

Az elégtelen mozgás lefegyverzi a szívet, rongálja a vérkeringést, így közvetve és közvetlenül is elősegíti a szívinfarktust. Kiegészíti a szívre legjobban ható veszélytényezöket, tehát az elhízást, a magas koleszterinszintet, a dohányzást, a cukor- betegséget és a magas vérnyomást.

A keveset mozgó ember sokkal nehezebben viseli el a mai élet különféle civilizációs ártalmait és támadásait.

A sport és a testedzés jótékony hatását több tekintetben is meg lehet állapítani. A sport segítségével javul a szív vérellátása, nő a szívüregek térfogata. így a sportban edzett embernek nem húzódik össze a szíve olyan gyakran, mint a nem edzetté. A szív meghatározott mennyiségű oxigént szállít az izmokba. Minél többet szállít, annál jobban működnek az izmok. Az edzett szív jól gazdái kodik az energiával, jobban ki tudja védeni a stresszel járó kellemetlen hatásokat.

A rendszeresen edzett szív vérkeringése sokkal jobb, mert a testgyakorlatok kitágítják a vérereket, különösen pedig a szívet tápláló kojronaeret. E? trombózis ellen is védelmet jelent. Íme francia kutatók erre vonatkozó észrevételei.

Franciaországban a sportolók 25 éves koruk után rendszerint abbahagyják a versenyzést. Erre kényszeríti őket hivatali elfoglaltságuk, családi helyzetük, és általában a mindennapi életbe való beilleszkedésük. így Franciaországban a fiatalok 25 éves koruk után hirtelen öregedni kezdenek. Pedig ha tudnák, hogy ezzel milyen sokat ártanak szervezetüknek, különösen pedig szívüknek, akkor nem hagynák abba a sportolást egyik napról a másikra. Természetesen nem arról van szó, hogy o- limplai bajnokként kell edzeniük, de meg kell találni a szórakozást, a kikapcsolódást, a mindennapi, testmozgással járó sportolási formát.

Ha ugyanis valaki abbahagyva a versenyszerű sportolást, 10—15 év szünet után 35—40 vagy 50 éves korában kezd ismét rendszeresen sportolni — és főként a fiatal korban megszokott intenzitással —, akkor rendkívül nagy veszélynek teszi ki magát

Közben ugyanis elkezdődött a vérerek öregedése, és az érelmeszesedés is megkezdte alattomos munkáját. így azután nem csodálkozhatunk, ha ilyenkor fellépnek a különféle szív- és érbetegségek, s váratlanul szívinfarktus éri a fiatal korban makkegészséges sportembert. Minden évben tanúi vagyunk annak, hogy 40—50 év körüli, tehát még egyáltalán nem idős emberek hirtelen összeesnek, és meghalnak a sportpályán.

Ezeknek a haláleseteknek a jó részét el lehetne kerülni, ha a sportoló és az orvos között szorosabb lenne a kapcsolat.

Éppen ezért negyven éven túl minden rendszeresen spoj-tolónak szabályos időközökben meg kellene vizsgáltatnia szívműködését, érrendszerét és v6rnyomá.sát.

,,Divatosak“ manapság a szív és a koszorúér megbefegedései. Éppen ezért jó lenne idejekorán megszívlelni az imént felsorolt érveket.

„PÁLYATÁRSUNK”:

PíZ öregfiúk szeptember hatodik:, vasárnapi muzslal fociparádéja, amely Oj Szó Kupa néven vonult a köztudatba, jó meccseket, nagy küzdelmeket és tizenkilenc gólt hozott. A napfényes, ragyogó időben főleg a négy csapat taglal szórakoztak lói. A közönség még emlékszik a képernyő sztárlainak cseleire, az élcsapatok iramára, egy-egy jól sikerült Drapák-lövés után azonban spontán csapja össze tenyerét, lövés ám az is a javából, amelyet Fehér Antal bravúros védése követ.

Néhány ilyen villanás, a nagy játékba való belefeledkezés, kétszer a tizenegyesek okozta Izgalom: ez volt az idei Oj Szó Kupa.

Az új győztes a muzslaiak tizenegye, a döntőbeit legyőzött pedig az eddigi védő, Marcelháza. Harmadik a budapesti Sajtó SK,' a negyedik a csehszlovákiai magyar toliforgatók csapata, amely, most szenvedte el eddigi legsikeresebb idényének első vereségét.

A pályán egész sor jó képességű öregfiú játékát láthattuk. A legismertebb öregfiú azonban Moldova György, a neves, nálunk is népszerű tró volt. Tagadhatatlan, hogy jobban ír, mint focizik, bár lelkesedése példás. Vállát csaknem félszáz esztendő súlya nyomja, de így Is a védelem égyik oszlopa volt.

A négy csapat csaknem hatvan játékosa ezek után nyugodt szívvel állíthatja, hogy Moldova „pályatársa“. A „közös pályán“ eltöltött emlékek derűsek, emberiek, és ez nemcsak a küzdők korrektségének meg a szép időnek köszönhető, hanem a muzslaiak vendégszeretetének, szervezőkészségének is.

Az idei 0} Szó Kupa jól sikerült, tulajdonképpen afféle .sajtónapi előzetes hangulatkelté,snek is tekint hetfük. Reméljük, egy év múlva ismét találkozunk.

(hl)

John McEnroe amerikai teniszező, Wimbledon legutóbbi bajnoka ma talán sportágának a legjobbja a világon. Viselkedésével azonban legalább olyan feltűnést kelt, mint kétségbevonhatatlan tudásával. Mi az oka, hogy oly gyakran megfeledkezik magáról? Erre próbált fényt deríteni az egyik jugoszláv újságíró. Nézzük e vizsgálódásáról készült riportját!

VAGY

A közönség egy része fütyül, nevet, mások pedig lassú tangó ütemére tapsolnak. A lelátóról rekedi hangón valaki beordít a pályára;

— Elég volt már, játssz, játssz!

A bíró forgolódik, lázasan keresgél a telefonkészülék számmutatóján. Közben odafordul a teniszezőhöz, aki ütő nélkül maradt és fekszik a fűben.

— Büntetőpont. Az eredmény 30:15. Folytassa a játékot. A feni- ' szezö nem hisz neki, fogja az ü- töt, összetöri, újat kér, és tovább tiltakozik.

— Követelem a főbírót. Hívják ide a főbírót!

Most már mindenki a lassú tangó ütemére tapsol. Végre megér-, kezik á főbíró is.

— Mit mondottba bírónak?

— Azt, hogy tökkelütött bolond. Semmi kifogásom, hogy ő is ezt mondja nekem, ha így gondolja.

— Folytassa a játékot.

— De én nem érdemeltem büntetőpontot.

— De igen azért, amit most hallottam, megérdemelte. f

John McEnroe arca görcsbe rán- dul. A szó szoros értelmében egész testében megrázkodik. Felforrt benne az ír vér.

Oj ütőt vesz, belerúg, felemeli, majd idegesen megigazítja a haját, trikóját, fotytatja a mérkőzést — és győz.

Huszonnégy órával később megkapja az első büntetést is, amiért 1500 dollárt kell fizetnie.

A döntőig háromszor ismétlődik meg a jelenet.

— Utálom az igazságtalanságot. Ezerszer mondtam már magamban; „Hallgass, te bolond, ne járjon a szád!“ De nem tudok uralkodni magamon, kimondom, amit gondolok. Mások sokkal csúnyábbakat gondolnak, de hallgatnak, és jól járnak. Én nem tudok ilyen lenni.

Barátai állítják, hogy szívesebben levágatná a bal kezét — azt, amelyikkel teniszezik —, mint hogy lemondjon az őszinte visel ^ kedésről.

A Ramirez elleni győzelmet kő vető sajtóértekezleten megkérdez te tőle az egyik újságíró:

— Hallom, elhagyta a menyasz szonya?

— Jó ember, maga miért van itt?

— A teniszért.

— Öe'kérdésének semmi közi a teniszhez.

— Van, miért ne.

McEnroe elveszti a türelmét:

— Ez az én magánügyem.

— Mindegy, érdekel.

— Hát milyen ember maga tulajdonképpen? Milyen az a maga újságja? Pletyka és szemét. Ezt írja le. Ezt akarom, hogy leírja.

— Maga mondtg, tehát...

— Igen, én mondtam, és kérem, írja le. Válassza ki azt, amelyik a legjobban megfelel. Pletyka vagy szemét.

McEnroe teljesen felhevült. Csi- títaní próbálják, de nem lehet.

— Mit akarnak tőlem. Mit akar nak hallani? Azt, hogy rózsaszín alsónadrágot viselek. Itt van, nézzék. Ilyet viselek. Most már elégedettek? ■

Senki sem tudta megállítani, dühösen elrohant.

Ez a McEnroe-ról szóló mese első része. A mesének azonban másik része is van.

Wiesbadenben született 22 esztendővel ezelőtt, ír szülőktől, s most New Yorkban él.

— Apám nyo.lcesztendós koromban adta kezembe az első tenisz- ütőt.

Tízéves korában a nála két évvel idősebb kis barátnője, Mary Carrillo, megjósolta neki:

— Ha megnősz, bajnok leszel.

— Hallgass, ne beszélj hülyeségeket.

A kislány nem beszélt hülyeségeket, mert McEnroe az ismert ausztrál Harry Hopman edző felügyelete alatt fejlődött. De a különböző nézeteltérések miatt nem sokáig maradt ott.

— Nincs edzőm. Ha szükségem van tanácsra, megkérdezem Tony Palafoxot, az egykori ismert Davis Kupa-játékost. Nem üzleti viszony ez köztünk, egyszerűen baráti.

Ha van egy kis ideje, a fiatalokat tanítja a tenisztáborokban. Amikor tavaly felajánlották neki, hogy játsszon le egy mérkőzést Borggal, amiért az eredménytől függetlenül 600 000 dollárt kapna, simán visszautasította. Ezt a mérkőzést ugyanis a Dél-afrikai Köztársaságban rendezték volna meg. A tavaly Flushing Meadowon megszerzett első helye után az egyik legismertebb New York-i diszkóklub is meghívta, hogy Gerulaitisz és Nastase társaságában legyen az est csillaga. Ezt is visszautasította, mert nem ismeri el az említett két teniszező felfogását. Helyette elment barátaival egy ír diszkóba, ahol sör és virsli melleit beszélgettek mindenről, csak a teniszről nem.

Kevesen ismerik a mesének ezt a részét, mert a valóságban a teniszpályán kívül szégyenlős legényke.

A sportkedvelő közönség akkor ismerte meg, amikor 18 évesen el jutott a wimbledoni torna elődön tőjébe, mégpedig a selejtezőkből. A többit már mindenki tudja.

A teniszen kívül a popzene a mindene, a gitárt legalább úgy szereti, mint az ütőt. Soha nincse nek konfliktusai a teniszpályán kívül. Szerelmi kalandjai sem. Sta cey Margolínnal — ugyancsak te niszezönővel — jár már négy éve. s ezért is idegesíti annyira, ha va laki beavatkozik a magánéletébe.

— Tudom, sokan azt hiszik, hogy mazochistaként élvezem a vitákat a pályán, meg hogy élvezem a bírókkal való veszekedést. De meg kell érteniük, én magamból indu lók ki; magamtól a tökélyt követelem nieg a játékban, de ugyan ezt a bíróktól is a munkájukban Ha nem nyújtom a maximumot, rájuk haragszom.

Ö ezt .spontánul leszi, az ered ménytöi függetlenül. Egy alkalom mai John Lloyd ellen játszott, s 6:1, 5:1, 40:15 volt a javára. Egyszerűen nem veszíthetett. Egy labdát azonban tévesen ítéltek meg a bírók. Erre ö kirobbant:

— Az eredmény nem fontos, csak a viszonyulás. Az igazat követelem, és nem a hazugságot. Az életben is, a pályán is. Sokba kerül ez neki. Rengeteg büntetést kellett már fizetnie.

— Néhány dollárért nem fogok megváltozni. Én nem vagyok színész, hanem teniszező.

Szombat, július 4-e a wimbledo ni döntő. A játékosok számára fenntartott bejárat előtt hatalmas tömörülés, az emberek kedvencei két akarják látni. Egy figyelmet sem érdemlő kiskocsiból kiszáll a legény, farmerben, fülén hallgatók, kezében magnetofon, táskájából pedig az ütők garmada látszik.

John McEnroe egyedüi érkezett mint valami tizenéves szurkoló. Csak az ütök jelezték, hogy valami másról van szó.

A központi pályára kilépve, ki tudja hányadszor olvasta el a falon a számára már ismert mondatot: „Ha diadalmaskodsz, vagy veszteség ér, ugyanúgy fogd fel.“

Tavaly éppen ezen a pályán kikapott, az idén győzött. Egy évvel ezelőtt nem őrjöngött a vereség miatt, most pedig ugyanúgy nem a győzelemért.

Vásott kölyök? Vagy szuperbajnok?