Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-15 / 37. szám

Napkeltekor a Norvég-tenger hara­gos hullámain föltűnt valami a fé­nyes látóhatáron, amely első pillán tásra a karácsonyfára emlékeztetett. Kisvártatva újabb és újabb. Nemsoká ra hajónk elérte a fényes girlandok­kal „díszített erdót.“ A norvégok elé­gedettek lehetnek, mert ezek alatt a „karácsonyfák“ alatt mindennapos az ajándék, a kóola] és a földgáz, a- mely napjainkban felér az arannyal. A norvég partoktól százötven kilo­méterre a nyílt tengeren levő „erdő“ neve Frigg, ami azt jelenti, fúrótor­nyok és szlvattyúbereudezések sziget- csoportja. Hasonlatosságuk azonban a sziporkázó karácsonyfával egyálta Ián nem jelenti azt, hogy a fúrótor nyok körül ünnepi hangulat .uralkod na. Itt egyáltalán nem Ismernek va- sár- és ünnepnapokat, Itt még kará­csonykor és szilveszterkor is kemény munka folyik. I— Két hétig húzzuk egyfolytában, aztán jön értünk a helikopter — ma­gyarázta egy texasi munkás, aki a jó kereset végett jött Norvégiába. — Egy hetet, tíz napot töltünk a szá­razföldön. Ilyenkor Igyekszünk ki­rúgni a hámból. De hát ez nem Is csoda, hiszen kint a tengeren vagy kétszázötven férfi dolgozik. Asszony­nép még mutatóba sincs. Ügy élünk, akár a kolostorban. Egy csepp tö­mény, egyetlen korty sör nélkül. De hát a kemény melóban eszünkbe sem jut a pia. Műszak után mindegyi­künk holt fáradt. A szálláson az em­ber belezuhan a fotelba, és rögtön elszunnyad a tévé előtt, vagy arról ábrándozik, hogy pár nap múlva egy Időre megint megszabadulhat Innen... Közelebb érve a szivattyúerdőhöz, ' a látvány már egyáltalán nem emlé­keztet karácsonyfára. Inkább egy ö- rláspókot juttatott az eszünkbe, a- melynek hosszú lábal a tengerbe nyúlnak. Ahol a tenger mélysége el­éri a 300 métert, a szivattyúállomást a tenger fenekéhez hatalmas láncok­kal rögzített bóják tartják a víz szí­nén. Ha a mélység ezer vagy még több méter, ott a fúrótornyok spe­ciális úszószerkezeten állnak. Óriásiak ezek a berendezések, több­ségük méreteit nézve a New York-1 ENSZ palota nagyságával vetekszik. De a legújabbak még ezeket Is túl­szárnyalják. A stavangeri Statfjord B az eddig legnagyobb fúrótorony — 254 méter magas, a súlya 580 000 tonna —, ha elkészül, 3000 méter mélységből hozza majd föl a fekete aranyat. A legrégibb norvég lelőhe­lyen, Ekoflskban van a legnagyobb tenger alatti olajtároló, ahol a 90 méter magas vasbeton tartályokban 160 ezer tonna kőolaj vár elszállf- tásra. Azóta, hogy 1969-ben Rudi Nogel geológus felfedezte, hogy a tengerfe­nék talaja olajjal van átitatva, az olajtársaságok egymás után telepítet­ték ide irodaépületeiket, amelyek az elmúlt évtizedben gyökeresen megvál­toztatták Norvégia nyugati partjain a hangulatos, nyugodt városkák ar­culatát. Most már nem a templomtor­nyok emelkednek ki a városok lát­képéből, hanem e hivatalok sokeme­letes épületei. Az első lelőhely tehát Ekofisk, a- melyet még hét szlvattyúkomplexum követett és ötször annyi fúrótorony, mint amennyit az angolok, a nyugat­németek, a hollandok és a dánok Őriznek a saját övezeteikben, abban a reményben, hogy a nyolcvanas évek első felében már ők sem szorulnak behozatalra a mind drágább földgáz­ból és nyersolajból, akár a norvégok. A híres olajtársaságok neve mind ott látható a norvég kikötőkben 0 ciszternákon, de ez érthető is, meri olajkutatáshoz engedélyt a norvég kormánytól hazai vállalat nem ka­pott, mivel ilyen nem is létezett, ha­nem az amerikai Philips Petroleum Company kapta meg. Se ilyen irányú tapasztalatai, se szakembereik, se be­rendezéseik nem voltak a kutatáshoz. Okulva azonban a fejlődő országok viszontagságaiból, Norvégia a licen- cekkel nem ruházta át a tulajdonjo­got is a nemzetközi olajtársaságokra, hanem azt megtartotta magának.Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az lllefékesek ügy feltételezik, hogy a tenger alatt 717 millió tonna nyers­olaj és 516 millió tonna földgáz rej­lik, amely mennyiség 140 évre ele­gendő az országnak. Gs ezekkel. a számokkal még nem mondták ki a tartalékok végső mennyiségét. A 85 ezres lélekszámú vidéki vá­roskában, Stavangerban újabb 18 ezer ember költözött, s ezeknek az Idegeneknek mindnek köze van az olajkitermeléshez. Stavanger olyany- nylra nemzetközi város lett, hogy a helyi újság angol és francia nyelvű változata is megjelenik, A mammut- -olajtársaságok képviselői néhány éve a számítások garmadával érkez­nek az országba és azzal kecsegte- titk a lakosságot, hogy Norvégiát az ígéret földjévé varázsolják. Ara a higgadt norvégok azt vallják, lassan járj, tovább érsz. >-> Nincs miért sietnünk — nyilat­kozta a Za rubezsom című szovjet hetilapnak Trygve Tramburstuen, az olaj- és energetlkaiparl minisztérium államtitkára. — Az európai országok közül Norvégiában legkedvezőbb az energetikai helyzet. A szükséglet fe­lét a vízi erőművek termelte ener­giával fedezzük, és több mint négy éve önellátók vagyunk nyersolajból is. Szüntelenül hangoztatjuk, hogy a kőolajtermelésnek összhangban kell lennie a norvég társadalom érdekei­vel, de nem értünk egyet azokkal, akik a termelés korlátozását szorgal­mazzák. Szőke olajmágnásoknak nevezik a norvégokat. Ok nem érzik magukat olajmágnásoknak, nem lettek köny- nyelműen költekezők, nem építenek minden faluban szupermodern repü­lőteret, nem akarnak aranyozott fo- gantyújú luxuskocsikban száguldozni, oMtt vágynak színes tévével, hűtővel felszerelt jachtra. Az olajláz csak a családiház-vásárlásban mutatkozott meg, vagy a régi kocsit jobbra cse­rélték, hétvégi házat építenek, de általában mindezt kölcsönre. — Irtózom még a gondolatától is, hogy Norvégia a világ első állama lesz, amelyet a kőolajkitermelés tel­jes anyagi csődbe juttat — jelentet­te ki egy norvég újságíró, rámutat­va a kormány optimizmusára, arra, hogy a kormány túl nagy jelentősé­get tulajdonít a kőolajkitermelésből származó bevételnek, és figyelmen kí­vül hagyja az ezzel járó költsége­ket, gondokat. A kőolajat nagy mély­ségből kell a felszínre hozni, és ez nem ment olyan ütemben, ahogy azt számították, sőt ml több, a termelés költségei is megnövekedtek. A ten­ger alól kiaknázni legkevesebb két­szer olyan drága, mint a szárazföld mélyéből, északon kétszer olyan na­gyok a költségek, mint délen. A nor­vég kőolajipar kiadásai harmincszo­rosán felülmúlják a szaúd-aráblai költségeket. A norvég nyersolaj bar­Fúrótornyuk a Norvég-tengeren relje tízszer drágább a Perzsa-öböl­ben bányászottnál. Ezért is terhelte Norvégiát a hetvenes évek végén 20 milliárd dolláros adósság, ami a la­kosságra átszámítva személyenként 5000 dollár. Megnövekedtek a petrokémial kom­binátok építési költségei is, de más vállalatok szintén rászorultak a kor­mány utólagos anyagi segítségére. A termelést ugyanis nem korszerűsítet­ték kellőképpen, exporthátralékuk tá­madt, és nem egy vállalat csökkentet­te vagy teljesen beszüntette a terme­lést, s így megnövekedett a munka- nélküliek száma. Hogy a vállalatok versenyképesek legyenek a nemzet­közi piacon, többször is szükségessé vált a norvég korona devalválása. 1978-ban Norvégiában a kitermelt nyersolaj mennyisége 30 millió ton­nára rúgott, ami a belső szükséglet háromszorosa. Az idén már 60 mil­lió tonnával számítanak, az ebből származó haszon oroszlánrészét a- zonban elnyelik a kamatok és köl­csönök. De nemcsak ezért nem ural­kodik az országban általános öröm a természet e becses ajándéka fölött. A rossznyelvek azt rebesgetik, hogy Stavangerban múzeumot kezdtek épí­teni, hogy az utódok legalább ott megismerjék őseik foglalkozását, a halászatot, és lássanak még norvég halat, mert a tenger vizében rövid időn belül elpusztítja őket az olaj. — Már csak ez hlányzottl — zú­golódnak az egész part mentén a halászok, mert a tenger örök Időktől fogva a megélhetést jelentette szá­mukra. Igaz, nem fényes megélhe­tést, de mindenképpen tisztességeset. A halászok és az ökológusok tiltako­zására a kormány a sarkkörtől észak­ra nem engedélyezi a próbafúráso­kat, mert ez a terület a tonhalak és keringek tömeges előfordulási helye. Csak hát nem tudhatni, meddig lesz foganatja ennek a tilalomnak, mert a kőolajtársaságok az ellenkezőjét akarják elérni. Az embereket kísérti az 1977. ápri­lis 22-1 ekofiski baleset, amikor a késő esti órákban 60 méteres kőolaj- gejzír lövellt a magasba, és a nyolc nap alatt 32 ezer tonna olaj került a tengerbe, beszennyezve 5000 négy­zetkilométer területen a vizet. Közel a keringek szaporodási helyéhez, és ahol májusban a makrélák ívnak. Az emberek félnek az újabb olyan ka­tasztrófáktól, mint amilyen tavaly is történt, amikor az Alexander Kleland szivattyúállomás fedélzete elsüllyedt, és másfélszáz személy vesztette éle­tét. — Az ördögnek tartoztunk vele 1— szitkozódnak a falusiak, akik’ eleve bizalmatlanul fogadnak minden újat. Nincs aki a juhnyájjal törődjék, mert a vidéki fiatalok ezreit szippantja el a kőolajipar, és nincs halászutánpót- lás, a halászhárkák kiszolgáltak, nincs helyettük, ki újat építsen. A norvég hal már nem a legolcsóbb élelmiszer. — Nagy dilemmában kell az ál­lamnak döntenie, mondták a bergenl halpiacon. — Itt mindig is voltak halak, hiszen ők éltettek. Igaz, a kő­olajért pillanatnyilag többet kapunk, de ezek a források egyszer mégis­csak kiapadnak, és könnyen megle­het, hogy akkor már a hal is telje­sen kipusztul vizeinkből. És mit észünk azután, a fúrótornyok rozs­dás vasait <..? Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a Cseh- silovák Szocialista Köztár­saság elnöke állami küldött­ség élén ezekben a napok­ban Líbiában, a Jemeni NDK- ban és Etiópiában tartózko- .dott. Megnyilatkozásaiban kifejezésre juttatta orszá­gunk politikai vonalát és segitőkészségét a békéért és az imperializmus ellen küz­dő országok támogatásában. „Szeretném ismét megerő­síteni — mondotta Trlpolls- ban elhangzott beszédében — szilárd szolidaritásunkat országukkal abban az idő­ben, amikor az Imperialista erők, elsősorban az Egyesült Államok fokozza agresszió­ját a független államok el­len, és durván beavatkozik belügyelkbe azzal a céllal, hogy tovább rontsa a már amúgy is bonyolult nemzet­közi helyzetet. A csehszlovák nép felhá­borodással utasít vissza minden, a feszültség kivál­tására irányuló lépést, és követeli, hogy foganatosít­sanak hatékony intézkedé­seket a béke és a biztonság megszilárdítására Európá­ban, a világnak e rendkí­vül érzékeny részén. Szilárdan támogatjuk a közel-keleti válság igazsá­gos, átfogó rendezését, a- mely tiszteletben tartja Palesztina arab népének el­idegeníthetetlen jogait, be­leértve az önálló állam a- lapltásához való jogot is. A veszélyes közel-keleti hely­zetből, amely Izraelnek Li­banon és más arab államok elleni agresszív akciói kö­vetkeztében tovább élező­dött, a kivezető utat csak a Szovjetunió által előter­jesztett javaslat jelenti, a- meiy valamennyi érdekelt fél részvételével nemzetközi értekezlet összehívását sür­geti. Teljes határozottsággal el­ítéljük a dél-afrikai rezsim újabb agresszióját az Ango­lai Népi Köztársaság szuve­renitása és területi sérthe­tetlensége ellen. Megenged­hetetlennek tartjuk a fajül­döző uralom fenntartását Afrika déli részén, és szi­lárdan a namíbiai nép ol­dalán állunk függetlenségé­ért és az- ország szuvereni­tásáért folyó küzdelmében.“ Harminchét év telt el az­óta, hogy Bulgária népe az előrenyomuló szovjet hadse­reg segítségével megdöntöt­te a gyűlölt fasiszta rend­szert. Bulgária az elmúlt évtizedekben az évszázad­nak megfelelő fejlődésen ment keresztül. A mai szo­cialista Bulgáriában az ipar ■ három nap alatt termel any- nylt, mint az egész 1939-es évben. Ma olyan stratégiai­lag fontos ipari ágazatok lé­teznek az országban, mint az elektronika, az elektro­technika, a finommechanika, a vegyipar és a nehéz-gép­gyártás. A nagy sikerek kö­zé tartozik a mezőgazdaság átépítése is, országszerte számos jól működő agrár­ipari komplexum létezik. A felszabadulás óta a mező- gazdasági termelés meghá­romszorozódott, világhírűvé vált a zöldség-, a gyümölcs, a dohánytermesztés, vala­mint a rózsaolaj készítése. Kedvezően fejlődnek a csehszlovák-bolgár gazdasá­gi kapcsolatok is. Ezt az együttműködést számos két­oldalú szakosítási és koo­perációs szerződés irányít­ja. Az elmúlt ötéves tervben az árucsere-forgalom 2,1 milliárd rubelt tett kL Alan Cranston és Charles Mathias amerikai szenáto­rok látogatást tettek Mossk- váhan. A szenátorokat fo­gadta Gromlko külügymi­niszter és Ogarkov marsall, vezérkari főnök is. A sze­nátorok meggyőződhettek arról, hogy a Szovjetunió a jelenlegi helyzetben la kész a párbeszédre. m ouümcnasok m haiäszok? A halászat évszázadok Óta a norvégok fO foglálkozása. Vajon meddig bírják a halak az olajjal szennyezett vizet?

Next

/
Thumbnails
Contents