Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-15 / 37. szám
I- IM 3 Atomerömíí a falu helyén A falu már az első látásra eltér az általános faluképtől: emeletes családi paloták helyett itt egyszerű földszintes, hosszúkás házak láthatók, szőlőlugasokkal, gyiimölcsfákkal és elhanyagolt, gyomos udvarokkal. A falu megszokott zajai, a gyerekzsihongás, kutyaugatás, libagágogás helyett itt csak a teherautók szűnni nem akaró zaja hallható, a községből hiányzik az élet, az, ami faluvá tesz ötven-hatvan családi házat. Nem fekszik főútvonal mellett, nincs vasútállomása, és naponta mindössze hat autóbuszjárat köti össze Csiffárral (Cifáre), s a legközelebb eső kisváros. Aranyosmarót (Zlaté Moravce), tizenkilenc kilométer. A falu nevét — Mohi (Mocbovce) — olvasóink közül már bizonyára többen is hallották, hiszen Itt épül fel hazánk harmadik atomerőműve. A falucska valamikor Csák Máté tulajdona volt. Százötven évvel ezelőtt 95 háza és 800 lakosa volt, tíz évvel ezelőtt ötszázan, tehát százzal kevesebben laktak Mohin. Fekvése romantikus, a határához tartozó 1700 hektárnyi területen kezdődik a Selmeci-hegység vonulata. Itt található a fennsík bizonyára kél legalacsonyabb magaslata, a 249 méteres Kis-Mészköhegy és a 350 méteres Nagy-Mészkőhegy. Mindkettő jelentős szerepet Játszik az atomerőmű „életrajzában“: az e- gylkböl lefaragnak, a másikat tulajdonképpen megszűntetik. 1981 tavaszáig csend és nyugalom volt a faluban, talán túlságosan is nagy ahhoz, hogy a fiatalokat valami is idekötötte volna. Mohi sohasem tartozott a felkapott fejlődő falvak közé. Az itteniek megállapodási szándékát az utóbbi években nagyban befolyásolták a faluban egyre otthonosabban mozgó földmérnökök, akik nem rejtették véka alá gyakori Iá togatásaik célját. így aztán a túlságosan hiszékenyek már 5-6 évvel ezelőtt Itthagyták a falut, az Idősebbek, akiket azonkívül, hogy itt születtek, más is fűz Mohihoz, maradtak, ök azok, akik az Idén tavasszal, amikor az utolsó mohi lakos is elköltözött a lévai Ryb- níky-i lakótelepre, teljes nyugalommal felásták és beültették kertjüket azzal, hogy egy atomerőmű azért mégsem épülhet fel egyik napról a másikra. Így lett a szülőházból hétvégi ház. Még talán egy-két évig lesz bor a mohi tőkéken termett szőlőből. A ház- és telekkisajátítási eljárások már befejeződtek, a számítások szerint két év múlva a földgyaluk bevonulnak a faluba. Felszámolják a házakat, de nem Mohit, hiszen az atomerőmű révén fennmarad a falu neve, sőt általa válik csak igazán közismertté. Egyelőre a jó állapotban levő családi házakba beköltöztek az atomerőmű első építői, ök is csak addig lakják a házakat, míg felépülnek az első munkásszállók. A z atomerőmű felépítéséről 1978 októberében jelent meg kormányhatározat egy adalékkal, amely tulajdonképpen két évvel meghosszabbította az előkészületi munkákat. A határozat ugyanis szigorú követelményeket támasztott az atomerőmű szelzmicitással (a földrengés bekövetkezésének valószínűsége) kapcsolatos biztosítására. Szeizmologusok fogtak a föld mozgásának tanulmányozásához, a Nitra — Léva — Zlaté Moravce háromszögben, sőt elővigyázatosságból az 50—60 kilométernyire délebbre fekvő vidékeket (Komárom, Párkány) is belefoglalták vizsgálataikba. Kifaggatták a mo hl idős lakosát, krónikákat lapoz tak át, míg úgy döntöttek, hogy biztonsági szempontokból szüksé ges az atomerőmű fő tömbjének szilárd talajon való elhelyezése. Ez az eredeti tervek részleges átdolgozását jelentette, hiszen a legközelebbi természetes szilárd alapot a Kls-Mészkőhegv képezi. — Atomerőművek olyan orszá gokban Is épülnek, amelyekben gyakoriak a földrengések. Igaz. hogy ez a körülmény lényegesen növeli a beruházási költségeket, de az erőmű biztonságos működé sében nem Játszhatnak szerepet a gazdasági tényezők. Ezt tartottuk szem előtt ml is. amikor kértük a kormányt, rendelje el Mohi és környékén a földmozgás valószínűségének mélyebb átvizsgálását — mondja Dolnfk Ernő mérnök, az Energetikai Beruházó Vállalat dolgozója. A csehszlovák kormány 1981 februárjában elfogadott egy energiafejlesztési programot, amelyben megkülönböztetett figyelmet szentel az atomenergiának. A program részét képezte a Mohin épülő atomerőmű dokumentáció ja, amelyet maradéktalanul jóvá hagytak. Kezdetét vehette az építkezés. Áprilisban a falu határában megjelentek a Váhostav hatalmas földgépei, kotrógépei, teherautói, marcona kinézésű kezelőikkel, sofőrjeikkel. — Azt hiszem, felemelő érzés elsőként nekivágni ilyen hatalmas építkezésnek — próbálom szóra bírni Ián Mydlo kotrógépkezelőt. — A Fekete-Vágról jöttünk valamennyien, azelőtt pedig a kelet- szlovákiai Ru2ín vízi erőművet építettük. Váltott műszakokban dolgozunk, hogy a gépek ne álljanak sokáig kihasználatlanul. Már megszoktuk a hajtást, de a kezdet azért mindenütt a legnehezebb. Eltart, míg mindenki megtalálja a helyét ezen a 150 hektáros munkahelyen, ágyát a munkásszálláson, rájön, hol lehet cigarettát vásárölni, hol a konyha, hol a tévé... Mire otthonosan kezd mozogni, eltelik 2—3 év, és a turbinák működni kezdenek. Nehéz a búcsúzás, nehéz otthagyni azt, amibe az epiber beleölte kétkezi munkáját. De már ilyen az építők sorsa. K Ízben s:ilntR percenként for dúlnak az üres és a kővel teli teherautók, itt beszélgetésre bizony nincs Idő. Egy év múlva hiába keresném a Kls-Mószkőhe- gyet, amelyen az előbb Ián Mydló- val beszélgettem. csúcsán jelenleg két fúrógép dolgozik, a robbantók 15 méter mély lyukakban helyezik el a robbanóanyagot, csak egy mozdulat, és a hegy ismét kisebb néhány szürkésfekete andezit kőbálvánnval. Hétmillió köbméter földet és kőzetet szükséges innen elhordani, de előtte vagy 150 hektárnyi te- lületről szükséges megmenteni a humuszos földet. Ezt egy a falutól vagy hat kilométernyire fekvő telepre hordják. Tíz-tlzenkét méterre alattam három kotrógép a kőbálványokkal küszködik, pokoli a zaj, a fúrógépek kezelői valameny- nylen zajtompítókkal vannak ellátva. Még mielőtt megsüketülnék. továbbállok. Az építkezésen jelenleg vagy 60ü Váhostav-dolgozó található, közvetve azonban számos üzem az a- tomerőroűnek dolgozik, így például Léván a Nltral Magasépítő Vállalat az utolsó simításokat végzi az első atomerőmű-lakásokon, a bratislavai Hydrostav a jövő év elején küldi első munkásait Mohira, de a falu paplaka mellett (a- mely jelenleg a sofőrök birodalma), máris megkezdték néhány unlmo-sejt felállítását, ezekbe költöznek majd az első Hydrostav- munkások. N éhány sző az erőműről; 4x440 megawattos teljesítményű lesz, első blokkját 1986 decemberében, tehát öt év múlva adják át. Ilyen rövid idő alatt még nem épült hazánkban erőmű, de nemcsak ezért különleges ez az építkezés hanem azért is hogy a csehszlovák gépipar büszkesége lesz. Előző két atomerőművünk berendezésének zömét a Szovjetunió szállította. A mohi atomerőmű teljes gépi berendezését hazai üzemek vállalták. Az atomreaktorok, gőzturbinák, vlllanygenerátorok, transzformátorok a plzeni Skoda Művekben készülnek, a csőszerkezeteket, csapokat, szivattyúkat az olomoucí SIgma vállalta, jelentős a tlmaőel gépgyár hozzájárulása és még vagy száz üzem közvetve vagy közvetlenül részt vállalt az erőmű berendezésének időben való szállítására. Nagyon sok, távolról apróságnak tűnő nem tervezett gond vár azonnali megoldásra. Ilyen például az Ideiglenes utak és a telefonhálózat sürgős kiépítése, hiszen Mohin még a közelmúltban is csupán egyetlen telefon volt, a mesterek rövidhullámú adó-vevőn értekeztek egymással. Ez ideig megoldatlan például a kavics és a homok folyamatos szállítása az építkezésre, mivel a közelben nem található, és több mint valószínű a Dunamentl kavicsbányák valamelyikéből fogják majd Mohira szállítani. Az erőmű révén nagyot változik a környék arculata is. Felépül a slatinka-kozmálovcei víztároló, a Léva-Nltra közötti melegvízvezeték, Léván vagy kétezer lakás, két óvoda, bölcsőde, szálloda, kultúr- központ stb. Kezdetét vette egy újabb nagy mi. Epltfiinek szimbolikus emlékkönyvébe máris ezrek — tervezők, geológusok, mérnökök, sofőrök, gépkezelők — frtik be nevüket. KACSEK ERZSEBET PIONIRINDUU) HEGEDŰVEL Állítom, hogy a pedagógus legalább olyan fontos szerepet látszik a gyermek életében, mint a szülő. Nem tanultam sem pedagógiát, sem pszichológiát, állításom csak salát tapasztalataimon alapszik (huszonhárom éves koromig jártam Iskolába). Következtetésem annak kapcsán jutott az eszembe, hogy Öcsi, az ótOdtkes szomszéd fiú kijelentette: édesapjának nincs Igaza, a zene igenis nagyon fontos és szép tantárgy, mert szárnyakat ad az ember fantáziájának ... Magyarázatképp még hozzátette, hogy végre kaptak egy rendes tanárt, aki zenét tanít az osztályukban, és mivel eddig nem vettem észre Ocst zenerajongását, kértem, mondja el, ml ts történt az osztályban. — Hegedűvel jött az órára, azt mondta, játszik egy szonátái hegedűre és zongorára, de mivel nincs zongora, hát csak hegedűre. Rém unalmas volt. Aztán megkérdezte, van-e kedvenc nótártk. Senki sem jelentkezett. Nevetett és felszólította Tomit, a barátomat, aki az első púdban ült. Tomi azt mondta, az ö kedvenc nótája a pionírinduló. Nehéz lett volna elfojtani a nevetést, nem is akartuk, de csakhamar abbahagytuk, mert Gu- nis bácsi hegedűjével végigzengte az induló mindhárom versszakát. Az utolsót már valamennyien teli torokkal énekeltük... Tomi padszomszédjáhak kedvenc dala a Boney M egyik slágere, a második púdban tlló Zsuzsáé pedig a Réten, réten ..........És a taná r látszott rendületlenül, pedig már rég becsengettek a következő órára. Az utolsó padsor a jövO hétre maradt. Egyetértek öcsi mindkét észrevételével: a zene igenis fontos és szép tantárgy, no meg kaptak egy rendes tanárt. Ugyanis 25 évvel ezelőtt engem is 6, tanított zenére. KIRÄLYI AJÁNDÉK — És akkor a DuSan Jam- rich meg a Zuzka Clgánová de a király és a királyné ts lelőttek közénk a színpadról és édességet osztogattak. Nem hiszed? Nézd, itt van: egy nyalóka, egy csoki SND felirattal, és már ettem is belőle valamit. Kérhettünk duplát is. Anyu, mikor megyünk ismét színházba? Hallgatom gyerekeim csevegését, akik először voltak a Szlovák Nemzeti Színházban. Mivel a Hviezdoslav Színház épületét tatarozzák, a társulat valamennyi előadását a Nemzetiben tartja, így történt meg, hogy gyerekeim ttt nézhették mega Cslpkerózsikát. Hosszasan meséltek a színház épületéről, „emeletes“ nézőteréről, arról, hogy a színészek kissé átpofozták Csipkerózsika történetét, de nem baj, mert így legalább tovább tartott az előadás, és a végén, a- mikor sokáig tapsoltak, történt az, amit' már említettem. Nincs szándékomban értékelni a színészt teljesítményeket, a darab kritikája fiam részéről elhangzott, a- mlkor azt kérdezte, mikor mehet Ismét színházba. Lehet, hogy a gyerekek csakhamar megfeledkeznek DuSan lamrtchról, a kirM.uról és a királynéról, de ajándékukról, az édességről nem. Lehet, hogy a következő alkalommal a várt ajándék kedvéért fognak színházba menni, de biztos vagyok benne, hogy a harmadik alkalommal már kizárólag a színházért. Ez természetesen a színházon és a színészeken is múlik. Zácsek Erzsébet
