Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-08 / 36. szám
Olvasóink közül már bizonyára sokan láttak, sőt kóstoltak is űrhajós ételeket: párizsi szeletet tubusban, ászpironcsomagolású kenyeret, burgonyát por alakban stb. Nehéz lenne megmondani, mikor kerül a családok asztalára ilyen étel, és hogy szükséges lesz-e az ilyen tálaláshoz asztalra. Minden esetre reméljük, hogy mi még a hagyományos formában fogyaszthatjuk a töltöttkáposztát, és valamennyi ételt. De amilyen hatékonyan folyik az új energiaforrások felkutatása, a tudósokat legalább olyan mértékben foglalkoztatja az emberiség táplálkozási forrásainak fejlesztése. Hogy hol tart a tudomány ezen a téren, azt aprólékosan látogatói elé tárta a nitrai Agrokomplex 81 kiállítás, nyomatékosan kihangsúlyozva, hogy az emberiség táplálkozásának legjelentősebb forrása — az ezredforduló után is — közvetve vagy közvetlenül a termőföld lesz. Ez eddig rendben is lenne, csak míg a táplálékra várók, tehát az éhes emberek száma egyre nő, addig a forrás a termőföld egyre zsugorodik. HOVÁ LESZ? . 1950-ben 24 ár termőföld jutott bolygónk egyetlen lakójára, 1975- ben már csak 18 ár és 20Q0-re ez a terület 12 árra csökken. Jozef Lenárt elvtárs, az SZEkB kongresszusán elhangzott Beszámolójában hangoztatta, hogy Szlovákia egy főre jutó termőföldterülete 30 ár, de az évenkénti csökkenés olyan mértékű, hogy 2000-ben ez az arány már csak i;21-hez lesz. Stefan Ferencei miniszter} az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának az elnöke egyik Interjújában nemrég figyelmeztetett arra, hogy hazánk az utóbbi tíz évben 150 ezer hektár termőfölddel lett szegényebb. Hová tűnik a föld? Évente 15 000 hektár jó és gyengébb minőségű termőföld. Összehasonlítás végett: egy hektáron átlag 50 mázsa búza terem, ebből a mennyiségből körülbelül 1,5—2 kilométer hosszúságú kenyér süthető. Köny- nyű kiszámítani, hány kilométeres kenyér süthető a beépített, vagy más módon leírt területen termett gabonából. Ä termőföld elfoglalásának klasszikus módszere annak építészeti célokra történő felhasználása. Ipari létesítmények, gyárak, lakótelepek épülnek a valamikori búzaföldeken. A beruházók nem zsugoriskodnak a költségekkel, általában a kétszeresét igénylik a beépítendő területnek, de nem a zöld övezetek, hanem egy betonbirodalom kedvéért, vagy azzal számolva, hogy 10—20 év múlva a létesítmény úgyis gyarapodni fog. fc, ^ em a zöld területek ellen vagyunk, hiszen ha egy gyár környezete parkosított, akkor tulajdonképpen a termőföld küldetése sem nagyon változik. De láttunk már játszóteret betonból. Igaz, hogy az ilyen időtálló, de tulajdonképpen ez az egyetlen előnye. Láttunk már sportlétesítményeket — aszfalt és beton keverékéből. Tény, hogy vannak emberek, akik még a foclpályákat is lebetonoznák. Példák után nem kell messzire menni: Ahogy egy erdöszélen vagy domboldalon megjelenik az első hétvégi ház, az évek során kitaposott erdei ösvény egyszeriben szűknek bizonyul és megkezdődik a lánctalpasok, aszfaltfőzők felvonulása. Pár nap alatt kész az út — akár két autó is elfér rajta, természetesen egymás mellett. Mindez annak érdekében történik, hogy a civilizáció embere civilizált közlekedési eszközzel, tehát autón jusson el oda, ahol még a madár sem jár. „Kopogós“ terek létesülnek meghitt ligetek helyén, falvak, kisvárosok központjában, nem kímélve sem fákat, sem cserjéket, sem földet (Losonc). Egy aszfaltozott teret persze könnyebb tisztán tartani, mint egy parkot, meg aztán miért ne „városlasodjon“ egy kicsit egyik vagy másik község, tartják az illetékesek, miközben a városfejlesztők már húsz évvel ezelőtt rájöttek, hogy a városias jelleget messziről sem a betonrengeteg jelenti. Ellenben bosszantó a természet közömbössége: még csak egy kidőlt fával, vagy a be- tonútra gördített kőtömbbel sem tiltakozik a rendjébe beavatkozók ellen. A természet durva bántalmazásával a bántalmazók nevén nevezésével elég gyakran foglalkozik á sajtó és a többi tömegtójékoz- tatási eszköz. 'A' természetvédelemben nem kis szerepet vállaltak a fiatalok; a SZISZ SZKB Életfa elnevezéssel országos versenyt is hirdetett} amelynek célja épp a fiatalok természetszeretetének elmélyítése és annak gyakorlati megnyilvánulása volt. A témáról Juraj HraSko mérnökkel, a Földtani Kutatóintézet Igazgatójával beszélgetek: A szántóföld csökkenésének számottevő formáiról már fentebb szólt, én inkább azokra szeretnék kitérni, amelyek előidézője az emberi felületesség, közömbösség. Szemétdombja már csaknem minden falucskának van, nem a falu közepén, a'végén. Természetesen mindkét végén, de ha a szükség úgy kívánja, akkor akár minden utca végén. És, hogy ne legyen a szemét útban, hát a szántóföldre szórják, évente Egyre nagyobb darabot kanyarít'va le abból a területből, amelyen a kenyerünket termeljük. Aztán sok száz hektár föld elvész a bürokrácia papírjai között. A föld használói eltitkolnak néhány hektárt a teljes földterületből, hogy ezzel Ts növeljék a hektáronkénti terméshozamot} és hogy megszabaduljanak a rosszabb minőségű földektől. Bz termőföld eltűnéséflefi ÜktíVi teháí gerencséré nem valós módja. Hé nagyon káros, mivelhogy nem ösztönzi a mezőgazdászokat arra, hogy minden szükséges tápanyaggal ellássák a rosszabb minőségű talajt is. A földgazdálkodás terén a leg- nagyoibb fényűzésnek a parlagon heverő területeket tartom. A gyárak, raktárak, gazdasági épületek, istállók kerítésén belüli területeit, amelyen szinte fa nagyságúra nő a gyom és játszva elbújhat benne akár egy tehéncsorda is, sőt eltakarja a kisebb mezőgazdasági gépeket. Szerencsére nem ez az összehasonlítás a jellemző mező- gazdasági üzemeinkre. A legnagyszerűbb példák között szeretném felhozni a Gombai 'Állami Gazdaság, a Gútal Efsz, és a Csillzközi szövetkezet gazdasági udvarait, amelyeket a látogató könnyen összetéveszthet a virágoskerttel. M fényíSző kategóriában is egyenesen luxusnak számít á belterületeken kívül eső parlag-szántóföld, amelyet a szövetkezetek vagy a nemzeti bízo,ttságok általában a terméketlen címszó alatt vezetnek. Csak Szlovákiában 30 ezer hektárnyi ilyen föld van. Ezek megművelése mezőgazdasági gépekkel lehetetlen és az^ emberi Erő bevetésa egyeílen §zimn számárá sem kjtfhí^ődő. A' sssövetkezefek Is i nemaeti Bizottságok együttműködve sokhelyütt megoldották az ilyen földek sorsát: vagy a kiskertészek szövetségének, vagy a falu lakosságának adták használatba.“ ^ világ első olyan állama va- gyünk, ahol törvény védi a termőföldet, (1959 óta), törvénv rendeli el annak rendszeres szakértelemmel történő művelését. Ennek ellenére még egyetlen szövetkezetét vagy állami gazdaságot sem vontak felelősségre a termőföld kizsákmányolása címén, pedig a népi ellenőrök olyan területeket is találtak, amelyek 10—20 éve nem kaptak szerves trágyát, nem láttak ekét, boronát. Nem örökérvényű az az állítás, hogy mivel a Csallóközben jó földek vannak, ott mindig rekord- termés van és mivel Kelet-Szlová- kia egyes vidékein, kavicsos a talaj, ott csak átlagos a termés. Sok objektív tényező befolyásolja a termést, ilyen például a levegő szennyezettsége, ami 21 százalékkal is csökkentheti a termésátlagot, de a leglényegesebb tényező még sokáig a vezető szakemberek poilltikal és szakmai érettsége, hi-' vatástudata, rátermettsége marad. És, mert a földről van szó, ä föld szeretete is. Nyugdíjasok é- veken át türelmesen várnak néhány négyzetméternyi kiskertre ott, ahol sokáig a kavicson és szeméten kívül semmi sem volt, virágok virítanak, megterem aa eper, a föld általában gyorsan meghálálja a törődést, a gondozást. Ezzel szemben a beruházó vállalatok már a költségvetéseikbe betervezik a termőföld elfoglalásáért kiszabott pénzbüntetést, és miután kifizetik, nyugodt lelkiismerettel beépítik, tönkreteszik a legjobb minőségű termőföldet is. A gazdasági indítóok világos, hiszen költségekben nagy különbség sík területen vagy dimbes- -dombos területen építeni. Helyesnek tartanám, ha azon beruházásokat, amelyek a rosszabb minőségű földterületeken épülnek, állami támogatásban részesítenék, miközben növelnék a jobb földterületeken építőkre kiszabott bírságot. Irályhelmec (Kráf. Chlmecj határában szétszántottak egy homokdombot azzal a szándékkal, hogy az ugart termékennyé teszik. Ä természet •— a víz, a Nap, a szél közben a^maga eszközeivel műveli a területet,. mossa a homokot, az alacsonyabban fekvő területekre próbálja meghonosítani a zord körülmények között is gyarapodó növényzetet. Próbálja, de sok évtized Is eltelik, míg az Idelátogatóknak azt mondhatják a helybeliek: ezen a dombon terem az ország legdrágább paradicsoma. Ésszerűsítéssel, modern gyártási módszerekkel a minimumra csökkenthető sok termék előállítási ideje. A termőföldről ez nem mondható el. Az állatok felneveléséhez 2—3 év, egy lucfenyő felnövéséhez 10—15 év szükséges, míg 18 cm vastagságú szántóföld létrehozására 1500—7000 évre van szükség. Hazánkban a föld milliók tulajdonában van és elsősorban ők, a mezőgazdasági dolgozók felelősek a termőföld védelméért. Bennünket, sőt még az utánunk jövő generációt ts eltartja a Föld, de az unokáink között már btzdnyára lesznek olyanok, akik nem a robogok és a géprendszerek színvonala, fiánem a rájuk hagyott föld mennyisége^ és minősége 'alapján fognak ériékelril bennilnket. Tartsuk ezt szem előtt. ZÄCSBK ERZSÉBET r#r?3®r Vérfagyasztó angol krimit láttam nemrég a tv-ben. Egy húszemeletes irodaházban hajkurássza a kéjgyllkos kiszemelt áldozatát, egy fiatal nőt. Az izgalmáé hajszában fontos szerepet játszik az Irodaház két felvonója. Az egyikben a halálra rémült nő igyekszik lefelé, a másikban pedig a gyilkos felfelé, mivel azt hiszi, hogy áldozata a legfelső emelet valamelyik irodahelyiségében rejtőzik. Aztán, amikor lent csapódik a liftajtó, a gyilkos észbe kap, és 6 is a földszintre igyekszik. 'A nő, persze, nem várja be üldözőjét, ismét a liftbe ugrik, remegő kézzel nyomkodja a gombokat, pár emeletet fel- majd lemegy, miközben a gyilkos a szomszédos felvonóban ugyanezt teszi. így lifteznek vagy húsz percen át, de a néző figyelme nem lankad, az izgalomtól lélegzetét is visszafojtva mered a képernyőre. I—I Érthetetlen, miért nem tudunk mi is ilyen sokkolóén Izgalmas krimiket készíteni M morfondíroztam magamban a film után. Hisz pofonegyszerű az egész, ráadásul olcsó Is; nem kell más, csak három szereplő í—I a gyilkos, a nő és a de- tektivfelügyelő, no meg két felvonó.,, Hát ez azi döbbentem rá. Kéjgyllkos nálunk is akadna, áldozat és felügyelő is, no de olyan irodaház, ahol mindkét felvonó működlkl? Kizárt dologi ■ A jó krimi hiánycikk, de ritkaság a valóban jó, modem dráma is. Az Erzsébet- -korl angol néző még úgy Izgulhatott egy-egy Shakes- peare-drámán, mint napjaink nézője egy Derrlck-so- rozaton. Képzeljük el, milyen hátborzongató lehetett számára, amikor például Othello vérbenforgó szemekkel támadt hitvesére: „Énrosz- szat sejtek; hozd elő a kendőt. A kendőtl“ Egy modern Desdemona erre ezt válaszolná: „Azt a fehér cslp- kekendőt, amit szegény boldogult mamádtól kaptál? Tényleg, még nem Is mondtam, drágám, képzeld, elkeveredett a mosodában. Hát nem bosszantól?“ És ugyan mit is mondhatna erre a modern Othello? Esetleg csak ennyit: „Reklamáltad már, Desdemona?“ ■ Azért revelációként ható színházi élmények még manapság is akadnak. Hazai balettegyüttesünk szicíliai vendégszereplése során olyan helyeken Is fellépett, „ahol a madár sem jár“, ahol a meredek, sziklába vájt szűk utakon gyakoribb az öszvér, mint az autó, és az Idősebb korosztály nőtagjai még ragaszkodnak a hagyományos fekete viselethez. A színpadot a templomtéren állították fel, olyan közel a nézőtérhez, hogy az első sorban ülők kartávolságnylra voltak a táncosoktól. A férfi szólótáncost a klasszikus szám egyik szép, légiesen kitartott arabesque-jénél különös érzés fogta el; furcsa, Idegesítő csiklandozás futott végig azon a lábán, amelyen állt, mert a másik a levegőben volt. Óvatosan, hogy ne veszítse el egyensúlyát, oldalra pillantott. Egy kar tapogatta végig trikóba bújtatott, izmoktól duzzadó lábát. A kar egy markáns arcú, hollófekete öltözetű szicíliai nénié volt. Hogy ml ihlette az Idős donnát ilyen szentségtörő mozdulatra? Bizonyára még életében nem látott balettelöadást. Talán nem tudta elképzelni, hogy egy lábon is lehet állni? Vagy a csillogó,/ sima trikóanyag, netán a szép férfitest okozta, hogy egy pillanatra ennyire megfeledkezett magáról? Ki tudja? Táncosunknak mindenesetre nem kis erőfeszítésébe került, hogy zökkenőmentesen fejezze be produkcióját. Volt miről elmélkednie tánc köztiéig nk^
