Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-10 / 6. szám

1. .. érettségizni mindenképpen a- 3. .. érteni akarjuk egymás nyelkartam." 2. .. határozott céllal jöttem.’ vét.“

GYERTEK

BÁTRAN!

5. .. valakinek ezt is vállalnia kell."

nuló az alapiskolában, de érettségizni mindenképpen akartam. Idővel megszerettem a gépeket. A tanulás- is jobban megy most már, s mindéi- vágyam, hogy az iparban helyezked hessem el. A ml családunkból sohi< senki sem dolgozott a mezőgazdaság ban, nincs sem közvetlen, sem köz vetett kapcsolatom, mint ahogy ezi osztálytársaimnál látom. Még az ott honi barátaim is mind az iparban, a környező ipari üzemekben dolgoznak A gépeket viszont valóban itt szerel tem meg.

Korcsmáros László:

— Az osztályból én is egyike va gyök annak a hat társamnak, akik jiskulán szeretnének továbbtanulni ersze, nagy bajban leszek, ha ez nem

sikerül, mert itt a környéken nehéz lesz megfelelő munkát találnom. Pedig kimondottan az volt a célom, mondhatom kiskorom óta, hogy a mezőgazdaságban dolgozzak, gépekkel legyek kapcsolatban.

— Szóval te szívesen vállalod a munka minden előnyét, hátrányát?

Gépek között nőttem föl, apámnak is hasonló a foglalkozása. Igaz, ami igaz, engem sem főleg a mezőgazdaság vonzott, hanem sokkal inkább a gépek. És egyrészt ezért Is jelentkeztem főiskolára, mert akkor az író asztal váltaná föl a „masinákat“. És úgy érzem, négy évvel ezelőtt jól vá lasztattam: megtanítottak bennünket mindenre, arait a szakmában tudnunk kell, színvonalas a gyakorlati okta Lás. Gyakran elvittek a környező sző vetkezetek, állami gazdaságok műhelyeibe, ahol megismerkedhettünk a legújabb típusokkal, a tanulásban e gyütt haladtunk a mezőgazdaság fejlődésével. Ezért a jövendőbeli első söknek is azt üzenjük: aki a mező gazdaságban akar dolgozni mint kö zépkáder, bátran, nyugodt szívvel jöj jön, művelt szakemberként kerül ki innen, sőt ha főiskolára készül, itt kitűnő felkészítést kap.

ZOLCZER lANOS

A szerző felvételei

A

SzepsI (Moldava nad Bodvou) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola. Az Iskolában épp honvé delml gyakorlat van; diákok, taná rok szanaszét. Igazgató és helyettese sincs házon belül. Előkerül azonban Lengyel Zoltán történelem-magyar szakos tanár, az iskola pártalapszer- vezetének elnöke, aki egyéb teendő ]e mellett is rendelkezésemre áll. Diákokat Is kerít, mondja, amennyi csak kell.

Ar Iskola huszonöt éves — kezdi kicsit büszkélkedve, sikerekben gazdag negyedszázad áll mögöttünk. A mai Kelet-Szlovákiai Vasmű helyén kezdtük meg a tanítást, ebbe az épületbe 1959 őszén költöztünk. Azóta toldozzuk-foldozzuk, alakítgatjuk Igényeinkhez, lehetőségeinkhez. Kezdetben állattenyésztési és növénytermesztési oktatásra rendezkedtünk be, ez azonban idővel megszűnt, magyar nyelven pillanatnyilag a gépészeti szak oktatása folyik. Diákjaink tecb- nlkusl végzettséget szereznek nálunk. Középiskolánkban kétnyelvű oktatás folyik, évfolyamonként egy-egy magyar, illetve szlovák tanítási nyelvű osztályban. Jövőre egy magyar és két szlovák első osztály nyílik, de távlati célunk, hogy mindkét nyelven két-két osztályban tanulhassanak a diákok. Magyar végzettségű szakemberekre Is nagy szükség van, hiszen ilyen jellegű Iskola egyedül ml vagyunk az országban. Meg aztán Igény is van rá, hiszen évente 60—70 fiú és lány jelentkezik hozzánk, és közülük 33—34-et vehetünk csak fel.

— Milyen a tapasztalata: a végzősök hány százaléka helyezkedik el a mezőgazdaságban?

— Most volt egy érettségi találkozó, a tíz évvel ezelőtt végzett osztály kilencven százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, örömünkre, felelős beosztásban. Voltak köztük műhely- főnökök, gépesítők, csoportvezetők. A maradék Hz százalék azért keresett más munkát, mert kevesellte a fizetést.-T Az idei negyedikesek körében ml a helyzet? közülük hányán válnak meg a mezőgazdaságtól?

— Erre a kérdésre ma még nehéz választ adni. Az a tapasztalat, hogy szinte mindegyikük azért jön hozzánk, hogy képesített szakemberként vi.sszatérjen faluja szövetkezetébe, esetleg főiskolán folytassa tanúimé nyait. Amikor aztán kezében az érettségi bizonyítvány, választás előtt áll: hová is menjen, és jönnek a külön féle ajánlatok, sokan egyik napról a másikra változtatnak elhatározásukon Vlszonl örömteli, hogy tőliliik k'

i. „Eyyike vagyok azoknak^ akik oététlenül tévedtek ide."

máros László a közeli Méhészről.

Magdié az elsőség:

— Egyike vagyok azoknak, akik véletlenül tévedtek Ide, de hadd tegyen hozzá gyorsan, nem bántam meg, hogy nem a losonci pedagógiai suliban, hanem .itt kapok majd érett ségl bizonyítványt. Nitrán szeretnék továbbtanuliil főiskolán, ha nem sikerül, megyek haza a szövetkezetbe.

'Csak befogad a sok férfi gépszerelő és traktoros...

Rigó István;

— Nem voltam valami fényes ta

— Tudom, sokán közülünk arra hivatkoznak, hogy kevés a kezdő fizetés, Csak 1250 korona, hogy sokszor szombat-vasárnap Is talpon kell lenni, főleg az Idénymunkák alkalmával. Hogy ma már egy fiatal számára nem színvonalas hely a mezőgazdaság. A fizetés tehet, hogy kezdetben kevés, de idővel emelkedik, kettő és telet, hármat is el lehet érni. És hát valakinek ezt Is vállalnia kell.

Kelemen Sándor:

— Én Is határozott céllal jöttem, tudtam, mi vár Itt rám. és ml ezután.

kerülök jelentős hányada végérvényesen a mezőgazdaságban köt ki. Hosz- szú távon visszamenőleg ezt mutatják tapasztalataink. Még akkor is, ha volt diákjaink egyike-mástka ma já rásl pártbizottsági dolgozó, hnb-elnök színész, művelődési otthon Igazgató ja.

— Elégedett az iskola felszereltsé gével?

— Kilenc teremben folyik az oktatás, ebből hat szakterem. Ha az új műhelyünk elkészült volna, a járást épitövállalat múlt év őszére ígérte, elégedettek lennénk. Nagyon lassan, akadozva folyik az építkezés, s félő. hogy a következő határidőt, ez év júniusát sem tudják tartani, bár mi változatlanul reménykedünk.

Dél körül elindulunk körülnézni az Iskolában, a diákok nagy része e folyosón ácsorog vagy a lépcsőkön ücsörög. Egyik csoport magyarul, a másik szlovákul, a harmadik ukránul, a negyedik németül beszél.

— Az Iskola diákjai több nemzetiségűek, tökéletes összhangban, megértésben élnek egymással — magyarázza Lengyel Zoltán. — Én kezdettől itt vagyok, de nálunk még nemzetiségi visszásságok soha nem voltak: értjük egymás nyelvét, mert érteni akarjuk. Eddig mindig megtaláltuk a közös hangot.

Átnézünk az Iskola épületében lévő diákotthonba, ahol százötvenen laknak. Az Iskola többi diákja a közeli falvakból ingázik, vagy albérletben lakik.

A folyosón Lengyel Zoltán hirtelen megállít:

— Ha lehet, Írja már meg, hogy az eddiginél több, sokkal több jelenke- zőt várunk a nyugat-szlovákiai kerületből. Az ottani alapiskolákban mintha megfeledkeztek volna rólunk, a pedagógusok és a diákok. Onnan több jelentkezőt vehetnének fel, s ők természetesen diákotthont Is kapnának.

Míg mi a történelem — magyar szakos tanárral kollégiumi szemlét tartunk, előkerül a IV. B négy diákja; Rigó István Dunaszerdahélyról, Krasz- nica Magdolna Ipolybalogról, Kelemen Bándor Ipolynyékről és Korcs

számíthatnak

RÁNK

— Milyen volt a múlt év a szervezetetekben? — tettem fel a kérdést a SZISZ évzáró gyűlése után Peke- tevízi Erikának, a SZISZ csallóközcsütörtökl / Startok na Ostrove) alapszervezete elnökének.

— Sem nem könnyű, sem nem gondtalan. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy tevékenységünkben mindenki találjon valami vonzót. Ügyeltünk arra, hogy munkánk ne csak szórakoztasson, a társadalom számára ts hasznos legyen.

— Vegyük talán sorra az egyes területeket.

— Nem vagyunk elégedettek a polittkat-nevelO munkánkkal. Rendezvényeink, előadásaink meglehetősen egyhangúak, szárazok voltak, a jövőben vonzóbb formákkal szeretnénk kísérletezni.

— Mindig ts erős oldalatok volt a kultúra. Elégedettek vagytok tavalyi munkátokkal?

— Ami a rendezvények számát illett, igen. Betanultuk Tóth Ernő Törlesztés című drámáját, és ezzel tulajdonképpen falunkban tizenkét évi szánét után ismét megindult a színjátszás, és állíthatom, hogy sikerrel. Iró-olvasó találkozót is szerveztünk Tözsér Árpáddal, Batta Györggyel s nagy érdeklődést váltott ki Marczel Bélának, a Csallóközi Múzeum dolgozójának az előadása. Ezenkívül szinte rendszeresítettük a diszkókat meg a különféle szórakoztató rendezvényeket. Sokat segítjük a helyi Iskola Zaja Pionírcsapatának tevékenységét.

— A faluban sokat beszélnek a nemrég megalakult női tekecsapatról.

— Igen, valamennyien aktív tagjai a SZlSZ-nek. A sportban nagyon szép elképzelésünk volt, sajnos, nem sikerült valamennyit megvalósítanunk. Szerettünk volna például rOplabda^lyát létrehozni, de anyagiak hiányában kénytelenek voltunk későbbre halasztani tervünket. Viszont jól sikerült az asztalitenisz-bajnokság, s újságírókkal és sportolókkal beszélgetést szerveztünk a sportról.

— Milyen terveitek vannak az idei évre?

— A politikai oktatást két csoportban, alap- és középfokon akarjuk lebonyolítani. Az előadásokat filmvetítésekkel, múzeumlátogatással tesszük érdekesebbé. Reméltük, továbbra ts jól működik majd a SZISZ zenekara, a Pegazus, a modern tánccso- uori, és terveink között szerepel egy irodalmi színpad megalakítása is. Sportrendezvényeink közül érdekesnek ígérkezik az asztalitenisz-, teke- és mmifoci-baj- nokság, a sport- és a honvédelmi nap. amelyre meghívjuk a járás néhány SZISZ-szervezetét. Egyetlen kívánságunk, hogy munkánkba azok is bekapcsolódjanak, akik eddig csupán bíráltak bennünket. de szeretnénk azt is, ha a hnb eljogadhatóbb működési feltételeket jklubj 'eremtene számunkra. Nem tzóllam még szervezetünk társadalmi munkájáról; tavaly 1600 órát ledolgoztunk a faluszépítéshen. idén is legalább Ilyen mértékben szeretnénk kivenni részünket n társadnimi munkából, mert falunk m'nd'a számíthat ránk, fiatalokra.

TAKÁCS ÉVA