Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-03 / 5. szám

hajóépítők (Egy kalodaszerfl vaslyukban ku- pdrogva hegeszt. Nem látom az ar­cát, ciak a mindenfelé pattorö szik­rákat,' s középütt egy kopott hegesz- tösisakot. Kivárom, míg tövig ég az elektród, amikor a hegesztő fölemeli álarcát, hogy újra „töltsön“. Még mindig pattognak a szikrák. KI lehel a maszk mögött?) i— Nem fáj a szeme? — Az nem* e sisak megvéd. Csak akkor káprázlk a szemem, homolyo- sut el előttem a világ, ha többen is hegesztenek mellettem, meg töltés közben, amikor fölemelem a sisakot, 8 pattognak körülöttem a „csillagok“. — Hány éve csinálja? Az Idei már a huszonhetedlk. ötifenháromban kezdtem, akkor talán maga még a világon sem volt. Ugye...? S azóta nap mint nap sisakot föMev hegeszt? — Ahogy mondja! Van úgy, hogy napi öt-hat dobozzal Is klhegesztek, mikor milyen a munka. — Az előbb Is beszélgettem hegesz­tőkkel. Azok panaszkodtak, hogy ki- rosódás érte szervezetüket, gyengült a látásuk, hogy mémelylküknek — az orvos nertnt — a hegesztéssel Já­ró ártalmak miatt nam lehet gyere­ke... — Nekem öt van, már mind ke- nyérkeresö. Ellenben nézze a Jobb tenyeremet Látja? Az ujjaimat már alfg tudom kiegyenesíteni, a tenye­remen hólyagok, keményedések yan- nak'. A hegasztőpofa nyltogatásátől. Valamikor még olyan volt ez a szer- kenytű, hogy a hegesztés egész folya­mata alatt szorítani kellett a „kakast“, most csak akkor, ha ú) pálcát teszek bele: százat, kétszázat is naponta. ■—■Nem volt orvosnál? — Voltam biz* én, de az orvos la megmutatta a tenyerét. Ugyanolyan hMyagJal voltak, mint nekem. Azt mondta, ne hagyjam megoperálnl, mert csak rosszabb lesz, így hát tű­rök, mert gyakran fáj is.'-^-Helybállf-“" — Komáromi vagyok én, az volt " az apám Is. Tudja, ö Is hajógyári munkás volt. Alkalmi. Még ott lent, az öreg gyárban dolgozott. De cu­dar idók voltak azok. A háború előtt hol kapott munkát, hol nem. Ha dol­gozott Is, nem adta haza a pénzt nyámnak, hanem egyenest a kocsmá- [6 m^t a' clmbbrákKal. Fizetésnapon lindig meptUnK őt várni. Lestük, mi- '(pr iJp kl‘ a ]^yárkapun, és kértük, ^Könyörögtünk íiekl; apuka, ne men- 'jjen a’ kocsmába, adja anyánknak a ^^nzt| mert ninps ruha, nincs élelem. ‘to vagy Kallgátott ránk, vagy sem. L'e'ginkább fálreállltott az ütjáből. Oszt nekünk maradt"'a szomorúság meg a Jjrás-ilvás., Éif már akkor megfogad­om, *ha majd ’ dolgozni fogok, lesz l^ósaládom, az .asszonynak adok min- '.^en ^lUrf. Ogir is van, amiöta csak ‘^é^be’ kaptam d'z első fizetést: nesze, asszony, gazdálkodj belőle, nekem er- ;j^é'he légyen góhdom! ,,, —"JWlkor volt az? — Eégen, nagyon régen, tizennégy *^yés Xoröjtíban, mert most már ötven (a, elmúljam. Csehországba mentünk á, bátyámmal dolgozni. Előbb anyám 'Ké'zéöa kerüli a fizetésem, aztán meg a feíeségémébe. Csehországban tanul­tam meg zenélni is: hegedülni, szaxo­fonon Játszani. Aztán évek múlva ha­zajöttünk,, alakítottam Is egy zene- ' Ügy hívták: Döme Karcsi bán­ija. Jő hírünk volt a környéken. Sze­1/tóem volna zenét tanulni, da nem .^olV. lehetőség. Jött a család, kellett a'pánz. Itthon fflszerUzIetben kaptam -frOnkát, de a megélhetéshez az on- ^n kapott pénz kevés volt, hát Ide jbtlém hegesztőnek. Szereti a munkáját? — Szeretem hát, Jő munka sZ, ké­rem. Meg hát valamit csak kell dol­gozni, ez meg kedvemre való. — Az üzletben nem lenne Jobb? — Nem biz’, sose lenne nyugalmam. Itt meg bejövök negyed hátra, neklál- lpk,.^s dolgozok tízig. Tízkor lemegyek e< biliébe, megeszek egy tányér meleg levest, mert van itt meleg leves min­dig,.negyed tizenegykor újra nekikez­dek, és. dolgozok negyed négyig. Ak­kor .fájront“. Nyugtom van másnap reggelig. — A zenélést már abbahagyta? Néhi, azt soha, amíg osak bí­rom. A banda még mindig megvan. Eljárunk hétvégeken lakodalmakba, biálökba, mikor hová hívnak. Jöl Jön aZ' a mellékes, meg a zenélés kikap­csolódás, szórakozás is nekem. Azt Igen szeretem. — Boldog ember? _ Tíz óra van. ~ A komáromi (Komárno) hajógyár hatalmas te­rületén Katona Klári énekel a lízóraizóknak. Tom­bol a hangszóró, s a dallamok kíséretében minden műhelycsarnokban étkező munkásokat látni, akik már-már készülődnek, hogy újra nekilássanak a hajóépítés ördöngös mutatványához. Hármójukkal mi is a munkahelyükre tartunk. DOBOKKÁ KÁROLY ránk roggyassiani ezt a temérdek va­sat. — Mit csinálnak, hogy Így düng minden? — kérdem. — Egyengetik, hajlítják, Idomítják a vasat. — Pedig azt hittem, ezzel már ké­szek. — Mindent sorjáben kell venni, nem lehet előbb. Meg aztán megtör- lénik, hogy valahol eláll valami. E- lűbb megmelegitik, aztán balekénysze- rítlk a maga helyére. Kovácsok, ha Jökováciok ... — világosítanak fel. Egy emelettel alattunk telizzik a hegesztő pálca vége, vakítóan villog a fény, a az ember keze alatt megale- venadnek a ciövek, bújnak ide, búj­nak oda, tekeregnek, mint egy kosér kígyó. — Hogyan ismerik ki itt magukat, hogyan tudják, mit mikor hová? — kérdem. — Van egy kis tapasztalatunk, el­végre nem ez az első hajó, amin dolgozunk. S én nagyon is igaznak érzem a szavaikat: a caarnokbaíb egymás mel- latt sorakoznak, épülnek, alakulnak a hajók, mindenki végzi a maga dol­gát. Visszafelé megállunk az egyik hir­detőtábla előtt — Ml az, mégis lesz taggyfilái? — csodálkozik Zsilák György, da aztán nam sokat törődik már a közlamény- nyal, a többi képet, feliratot mutat- I» tunk, ez pedig szigorúan tilos. Egy tanfolyamon erre Is felhívták a fi­gyelmünket. Jön egyszer a mester, letol, miért nincs más, speciális égő. Oa kérdem én. honnan vegy^. A raktáros elküld a Jó fenébe, ha tőle kérek, ha meg máshol te.szem szóvá, ott Is megkapom a magamét. „Ha nincs, nem adhatok“ — hallom min Őenütt a választ. — Majd Így folytai ja: — A csöösszetételeknél minden e- setben kéne egy épp olyan vastag drót, mint a hegesztő pálca,- hogy nyílást tartson a tömítésnek, de Ilyen drót nincs. Nem marad más hátra, mint hogy minden alkalommal elpo­csékoljunk egy-egy hegessztő pálcát. — Látom, itt a hajó gyomrában ren­geteg a szanaszét heverő hégésztő pálca, a kisebb-nagyobb vas, csö. sok mindenre talán még- alkalmas hulla­dék. Ezeknek mi lesz a sorsa? — Majd takarításkor a szemétre vetik, pedig valóban szinte minden darab még valamire alkalmas lenne. Bár ebben részint ml Is hibásak va­gyunk, de ezen a hajőn sem mit vé­gezzük aZ utolsó simításokat, úgy­hogy a hulladék miutánunk még csak halmozódik. — Nem lehetne ennek e begyűjtését Is társadalmi munkában megszervez­ni, ha már másképp nem megy? — Talán Igen, majd Igyekszünk a többiekkel közösen megoldást találni. Miközben beszélgetünk, Zoli és mun­katársa, a szintén komáromi Grajszky Béla megállás nélkül dolgoznak. Vas­tag csövekét szabdalnak, majd be- gesztenek öasze: készítik a vízveze­téket Megáll mellettünk egy pufájká- ba bújt vietnami fiú, aki már évek őta Itt tanulja a szakmát. Töri a szlo­vák nyelvet és a magyart is. Aztán egyszerre mindhárman nekilátnak he­geszteni. Nagy a füst, alig látni, ne­héz a levegő, köhögésre készteti az embert, mint amikor nagyon erős ba­gó füstjét szívja tüdőre. — Szellőztető berendezés nincs? — kérdezem. ­: — Van, csak éppen nem működik. Az idősebb kollégák azt mondják, sa ha nem is működött No és tudod mit mond erre a melös? Minek szerelték föl, ha használhatatlan, inkább osz­tották volna szét azokat a milliőkat a munkások között Tudom, hogy ez hülyeség, de az emberek már csak Így gondolkodnak, bár az eset elgon­dolkoztató. I Ismét nekilendülnek a hegesztés­nek, a hajó (álbomályos gyomra egy­szerre megvilágosodik, majd kisvár­tatva újra csak a lámpa pislákol. De ne gondold, hogy csak pa­naszkodni tudunk, hiszen én mind­ezek ellenére örülök, hogy Itt dolgoz­hatok, mert szakmai téren nagyok a lehetőségek a továbbfejlődésre. Aki nem szökik meg innen, abból elsóran- gú szakember lesz, megtanulja a szak­ma minden eainját-blnját s az elis­merés fentról sem marad el. A jő szakembernek itt neve, rangja van. Rám sincs panasz, elégedett vagyok a fizetéssel is. Most. hogy megyálasz­MORVAY ZOLTÁN tottak, már egy kicsit rajtam Is mű llk majd, mit csinálunk Jobban, éssze­rűbben, ügyesebben. NÉMETH ISTVÁN és ZOLCZER JÁNOS A szerzők felvételei . VAN ILYEN? Barátnőm esküvőjén sze­rettem volna készíteni né­hány fényképfelvételt. De valóban csak szereltem vol­na, ugyanis az anyakOnyv- -vezetőnő, amint meglátta nálam a fényképezőgépet, rám rlpakodott, hogy a többi vendéggel azonnal foglaljak helyet. Erteilen arcktfefezé- sem láttán kijelentette, hogy a házasságkötő teremben ki­zárólag a városi nemzeti bi­zottság fényképésze készít­het felvételeket. Másnak ott tilos a fényképezés. Az „en­gedélyezett“ fényképész va­lóban a helyiségben tartóz­kodott, és amint észrevette vitánkat, hozzám rohant, és rám förmedt, mondván, a- zónnal Ulfek le, különben az elnök kidob. Nem akartam barátnőm házasságkötését megzavarni, hát leültem. Bevonult a vnb elnöke, és a szertartás a maga rend­je-módfa szerint fát szódon le. De mivel szeretek a dol­gok végére járni, a házas­ságkötés után az anyakönyv- vezetOtől magyarázatot kér­tem a számomra teljesen érthetetlen rendreutasítás okára. Nem kívánt velem foglalkozni, csupán annyit mondott, hogy az elnök ren­delte így, és faképnél ha­gyott. Ha az elnök rendelte, ám legyen, gondoltam ma­gamban, és az ügyet lezárt­nak tekintettem volna, ha az újdonsült férf és feleség nem vontak volna kérdőre: mi az, befellegzett fényképész tudo­mányodnak? Tudom, hogy a pillanathoz egyáltalán nem Illett a kérdezösködés, de mint már mondtam, szeretek a dolgok végére járni, és mivel látszólag az elnök elv­társnak Is futotta az idejé­ből a válaszra, megkérdez­tem, mtért ez a furcsa ren­delet. Válasza nagyon tömör volt: Én két fiatalt adok össze, nem pedig villogta- tást és kattogtatást. Bővebb magyarázatra nem méltatott, hátat fordított, és fontossá­ga tudatában elvonult. Én pedig álltam és vártam, hogy tömör magyarázata meggyőzzön. Törtem a fejem erősen, de hiába. A 130 fő­nyi vendégsereg számára is érthetetlen maradt a rend­kívül egyéni rendelet miért­té. A házasságkötés általában a jegyespár ügye, és ha őket nem zavarja a fényképezés, miért zavarja az aktus töb­bi résztvevőjét? Ha pedig zavarfa, akkor ez alól miért kivétel az „engedélyezett" fényképész?! Hiszen az 0 munkamódszerei semmiben sem különböznek az amatör fényképészekéitől. Le kell szögeznem egy fontos tényt: az ifjú pár elő­zőleg megrendelte a vnb fényképészét, és az ő készí­tette képeket azóta annak rendje-mödja szerint át Is vette. Tehát a fényképész jö­vedelme az én „besegíté­semmel“ nem forgott koc­kán. Mégis baj volt, hogy a fiatalok óhajának eleget té­ve én Is fényképezni sze­rettem volna. Nem tudom, lehet-e a nemzeti bizottságok elnökei­nek Ilyen „házi rendelkezé­se“? Ha igen, én valóban nem tiltakozom ellene, de akkor talán az lenne a leg­helyesebb, ha erre egy meg­felelő táblán figyelmeztet­nék a „betolakodó“ fényké­pészeket. Takács Sva — Az vagyok, nem szégyellem meg­mondani, az vagyok. — Nem tartom föl tovább: erót, egészséget, viszontlátásra.-x Viszont magának Isi (A hatalmas csarnok kapujából még visszanézek. A hegesztő újra sisakja, álarca, páncélja mögé bújik, elfOdi arcát, s körülötte pattognak, röpköd­nek a „csillagok“.] Felhangzó a kfirtssú, a hajógyár bádogosai befejezik a tliöraliáat. \ Zsilák György is. Slvlhartik mellaf- tünk, de aztán ki tndja, miárt, gon­dol egyet, visszajön e műhelybe, meg­várja, míg FUgedi’ Ötté megkapja a mfihelyvezetötől r hajé tervrajzának egy részét, majd ' együtt indulnalr a csarnokba, hogy megnézzék, bemér­jék éa felírják a ’Centiméterre, mUli- métarre pontos adatokat, pontosltiák a részleteket, hogy aztán Ismét vlsz- ssamenjenk a bádogosmfihalyba, - ás ott lessabják, elkészltsák a szükséges lemeieket, és felszereljék őket a mag­adott helyre. Velük tartok. Egy kicait eloaodálko- zom a néhány emeletnyi magaa, száz­harminc méter hússzá folyami sze- mélyhajö méreteiUi nagyságán, mert Így közelről minden más. Ez a hat­vanegyedik a sorban. As előző, a hat­vanadik valamikor raggal hagyta al a gyárat, nagy sóhaj kltératáben. Az volt a nyolovanaa tarv ntolaő darab­ja, ■ hogy kiftttoit, azt jalantetta, teljesítették a terlilkat. A hatvanegyedik tehát mér az idei tarv része. Nagyjáböl már kész, csak még hiányzik róla a „ruha“, a máz. A laikusnak úgy tűnik, mintha csupa csont lenne. Csupa borda — külön­ben is. Megyünk föl a meredek vas- láposőn, átvetjük magunkat a korlá­ton, majd leereszkedünk a létrán, ■ én nem tudom, a fejemre vagy a lá­bamra vigyázzak-a jobban. Zsilák György viszont, mint valami mutat­ványos, megy előttem. Átbújunk a nyfiúsokon, egyensúlyozunk a padló­kon, mígnem valahol a hajó gyomrá­ban megállapodntik. Félhomály van. Igaz, elemlámpát hoztunk magunkkal, de nem gyújtjuk meg, úgy beszélge­tünk. Több mint tíz éva, hogy Zsilák György átlépte a. gyár kapuját. Szak- munkástanulöként kezdte, most pedig már ű is a gyár törzsgárdájához tar­tozik. ' Megnősült, kát gyermekük szüle­tett, kapott lakást, sportolt, asztali- teniizezett — Játszik még ma is —, és bekapcsolódott az Ifjúsági szerve­zet munkájába is. FttgedI Ottó, aki jóval idősebb, ti- sanegy éve vab a gyárban, azelőtt a város tetőit, csatornáit javította. De mart nem találta meg a számítását, gondolt egyet, a eljött a hajógyárba. A munka igaz nem könnyebb, de lagálább a jeges víz nem csurog a kézára, az ingujjába. Közben, míg baszálgatfink, a töb­biek Is magárkeznek a tízórairól. Sis­teregni kezd valahol az Ívfény, döng a kalapács, szinte fülsiketítőén zeng minden, mintha az ördögök akarnák ti. • )•-X En szerveztem a sportnapot — mutat az egyik képre. — Érdemes dolgozni az Ifjúzágl szervezetben, összejönnek a fiatalok? — Hogyne! Elég gyakran összejö­vünk, néha elmegyünk kirándnini, szúrakoznnk, csak az a baj, hogy nem mindig tarthatok velük, NQs va­gyok, két gyermekem van, érthető, ugye. Tudom, hogy valakire emlékeztet engem Morvay Zoltán csőszerelő, de hogy kire, nem tudok rájönni. Vala­melyik kedves ismerősre, akinek min­dig nyíltak, egyszerűen őszinték a mondatai, s nem tudja, de nem Is akarja eltitkolni sem azt, ami bánt­ja, sem azt, aminek örül. Zolinak is egyszerre sugárzik a szeméből az ö- röm és a bánat.^ örül, mert a hajó­gyár 4047-es részlegén bizalmat ka­pott a szisz-tagokról, ót választot­ták meg elnöküknek, és gondjai van­nak, mert nehéz Örökséget vett át, tudja, rengeteg a teendő, — A múltkor Is — mondja — tár­sadalmi munkában szétszedtünk egy pontont, de arra már nem Jutott sem Ideje sem energiája senkinek, hogy a hulladék vasat elszállítsák a begyűj­tőbe. Valaki „maszek“ alapon meg­tette, 0 vágta zsebre érte a pénzt, pedig nekünk is Jöl jött volna a nyárra tervezett közös kiránduláshoz. Ez még az 6 elnöksége előtt tör­tént, de bízik abban, sikerül majd másképp, Jobban Irányítania a tagsá­got, bár illúziói nincsenek. — Kotróhajót ápltünk, most ápp a gyomrában dolgozunk — mondja a helyszínen. — Egyszerű, a háztartá­sokban is használatos égővel világi-

Next

/
Thumbnails
Contents