Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-03 / 5. szám
JÁTÉKA F oi^t}ulc a lk)ckát. Céltalan Játék, sael- leml rágógumi, unaloműcó, ttres idó- tSltÓ esiköz — Irta még 1979-ben egy egyetemi ájság. Ma tudományos szaklapok ét neves matematikusok foglalkoznak „problematikájával“. Világszerte Ismert árucikk lett A kockát Rubik Ernó okleveles építész mérnök és belsőépítész találta fel. Jelenleg az Iparművészeti Főiskola adjunktusa. Amikor a főiskola egyik tervrajzokkal telezsúfolt asztalánál beszélgetünk, megpróbálom a kockát az „emberi oldal“, a feltaláló személye felé fordítani. — Gondolt-e kezdetben ilyen szédületes kockakarrierre? — Nem tudom pontosan, mekkora ez a siker, és azt sem, hogy lesz-e nagyobb, vagy ez már a csúcs. Persze azt is tisztázni kellene, hogy mit értünk sikeren konkrétan: mikor, mitől jő egy játék? — Ogy tudom, a kockát eredetileg szemléltető eszköznek szánta a térlátás oktatásához. —• £s nem az? Miért kellene egy oktatási kelléknek szinte kiabálnia: „vigyázat, én csak szemléltető eszköz vagyokl“? Igaz, általában azért vásárolják, hogy játsszanak vele, meg talán azért, mert más ez a Játék, mint amit megszoktak. — Hogyan született ez a más játék? — Olyan nincs, hogy valaki leül és elhatározza, addig nem kel fel az asztaltól, amíg valami soha nem látott újdonságot ki nem talál. Az új kísérletek, munka során születik. Játszottam, gondolkoztam, próbálgattam, voltak előzmények is: próbák, kísérletek már ismertek és újak. Játszottam a geometria lehetőségeivel. —■ De miért lett éppen kocka? — Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy az épített világ kockákból áll ‘össze. Ebben élünk, ilyenek tárgyaink. Ilyenek a házak, amelyekben lakunk. Sőt, nemcsak a házkocka alakú, hanem a gerenda, a tégla is ilyen idomokra bontható, és így tovább. Ennek amellett, hogy sokszor nyomasztóan hat, megvan a maga célja is, hiszen a terek felosztása, az elemek összerakása ily -módon a legegyszerűbb. — A bűvös kocka tehát ezt a kockássá- got másolta? — Inkább úgy mondhatnám, hogy az ok azonos: a kockatest geometriai tulajdonságai. Ez a kocka nem különálló, hanem egymással Összefüggő kis kockákból áll. Tudatosítja a kockák közötti összefüggést. Olyan típusú feladványt állít elő, amely teljesen szokatlan. A sok egyszerű idom ugyanis szinte sugallja a hagyományos megoldásokat. Azt, hogy sorban, gondolkozás nélkül, gépiesen tegyük a dolgunkat. Aki viszont így akarja összeállítani bármelyik színt, sohasem ér el eredményt. A kocka tehát leszoktat erről. Itt a megoldást nem lehet csak lépésenként végezni: át kell látni az egész feladatot, a lehetőségeket. Csak akkor rakhatók össze a színek, ha valaki meghatározott terv alapján dolgozik; véletlenül nem sikerülhet. — A kocka „filozófiája“ tehát, ha lenne Ilyen, minden bizonnyal erre a kudarcélményre építene. Adva van egy könnyűnek ígérkező feladat, mert látszólag egyszerű a dolog: egymáson könnyen elfordítható kis kockákat kell elmozdítani. Csakhamar azonban kiderül, hogy rosszul dolgoztunk, sőt vissza sem tudjuk állítani az eredeti helyzetet. — így van, és valószínűleg ez a népszerűség egyik oka. Az emberek, bármilyen furcsán hangzik is, szeretik, ha valamilyen konfllktusélmény éri őket. — Ez viszont elkerülhető, ha megtanulják az összerakás receptjét, hiszen ez is tanulható. Ha pedig megvan a sikerre vezető mechanizmus, akkor még gondolkozni sem kell, csak forgatni. Hogyan fejlődik Így a térszemlélet? — Ez nem ilyen egyszerű. Aki magtanulja összerakni a kockát, nemcsak sémát tanul, hanem módszert, változatokat. Megtanulhatja, hogy ne a kézenfekvő, természetesnek tűnő lehetőséget válassza, hanem a hosszabb távra megfelelőt. Ha a legegyszerűbb lehetőséget vesszük, hogy valaki „bemagol" egy megoldást, az is eredmény, mert képes volt a nem is túl egyszerű logikai utasítást megérteni, térbeli mozgássorrá alakítani. — És miért tervez egy építész játékokat? — Én pedagógus is vagyok, itt a főiskolán tervezést, a grafikusoknak formatanul ményokat tanítok, a felvételi előkészítőn pedig ábrázoló geometriát. Valószínűleg az így szerzett, esetenként riasztó tapasztala talm Is ösztönöztek arra, hogy vizuális kultúrával összefüggő feladatokkal foglalkoz zam. A hozzánk kerülő fiatalok felkészült ségéből lemérhető, hogy a középiskolákban enyhén szólva változó színvonalon oktatják az ábrázolást, a „láttatást". Persze ez nem könnyű dolog, hiszen a közlések, a rajzok síkbeliek, a világ pedig térben helyezkedik el. Mindig érdekelt ennek az oktatása. A kockában az tetszett, hogy lehetőséget ad a törvényszerűségek, a rendszerben gondolkozás megmutatására, ráadásul játékos for mában. — összerakható-szétszedhető logikai játékokat sokat ismerünk, az ördöglakattól a különféle műanyag figurákig. A kocka mégis más... — ... mert ezt nem lehet szétszedni, az elemek mindvégig rendszert alkotnak, csak az egymáshoz képest elfoglalt helyzetük változik. A szakirodalom alapján rokonának, igaz, síkbelinek, csak az úgynevezett tizenötös játék tekinthető (négy sorban négy négyzet helyezkedik el egymás alatt, de a négyszer négy, tehát tizenhat egység nagyságú dobozban nem tizenhat, hanem csak tizenöt kis négyzet van. Az egyetlen üres hely felhasználásával kell a többit tologatni, amíg a megfelelő sorrend vagy ábra kialakulj. Ezt a múlt század végén találták fel, úgy tudom, azóta az én kockám az első ilyen jellegű újdonság, — Hogyan vált a gondolatból végül is népszerű termék? — Az ötlet megszületése után néhány hónapba telt, amíg fából, műanyagból megcsináltam az első darabokat. Még 1974-ben. 1975. január 30-án nyújtottam be a Találmányi Hivatalnak, Ezután a Politechnikai ipari Szövetkezet vállalkozott a gyártására, ők gyártják jelenleg is. Az export 1979-ben indult meg, majd az amerikai Idea! Toy Co, 1980-ban megkezdte a nagy tömegű külföl di forgalmazást. Nincsenek napra kész ada taim, de tavaly például csak szeptemberig i millió öOO ezer darab talált gazdara külföldön. — Tehát minden ment simán, olajozottan, mint a mesében ... — Nem érzem magam „nehéz embernek" Semmi különösebb akadály nem volt a találmány útjában. Több oka lehet ennek. Az egyik valószínűleg, és ezt ne vegye szerénytelenségnek az, hogy — jó. Gazdaságosan gyártható, új és tudja mindazt, amit ígér. ezért jól el is adható. — És ez elég is a sikerhez? —^ Talán az is számit, hogy ennek Mm valami eddig meglevő ellenében kellett bizonyítania az újszerűségét, a kiválóságát. Az érte kapott elismerés nem sértett sem egyéni, sem hivatali vagy egyéb csoportérdekeket. Mondhatni: teljesen ártalmatlan. — Még valamit meg kell kérdeznem. Igaz, hogy ön a kocka révén már milliómos? — Egy feltaláló egy sikeres megvalósítás esetén a haszonból részesedik. Ez az én esetemben, úgy érzem, kevesebb annál, amit sokan elképzelnek, de jóval több annál, amit magam gondoltam az Induláskor. — Beszéljünk konkrétan, mennyi ez a részesedés? — Attól függően, hogy mennyire volt nyereséges a gyártás, 40—60 fillér kockánként. Minősíthető ez soknak is meg kevésnek is. '■* Hozzá kell tennem, hogy mindezt egy kicsit ajándéknak érzem, hiszen olyan dologért kaptam, amit szívesen csináltam, ami talán engem szórakoztatott a legjobban Persze fogalmazhatok úgy is, hogy érdemer gondolkozni, érdemes valami újat kitatálnl mert a társadalmi elismerés esetenként a- nyagi haszonnal is jár. Hogy ez az én esetemben mit fog jelenteni, nem tudom. Jobban érdekel ennél: mit sikerül még kitalálni^ megismételhető-e a siker? ANDORNAK EGYSZERŰ Forgatják, tekerik a bűvös kockát úton-útjélen. Gondoltam, könnyen találok olyan gimnazistát az BLTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskolájában, akt „menő“ a kocka büvölésében. Csakhamar azonban egy kis emberhez irányítottak, akt még csak általános iskolába jár; öt nézzem meg, vele beszéljek. Így találtam meg a harmadik osztályban a kilencéves Tímár Andort. — Egy perc, Otven másodperc ^ mondja. . — Ennyi a rekordom egyelőre. Az igaz, néha elrontom, és akkor újra kell kezdeni. Ilyenkor eltart három percig is. Hltetlenkedek. ■— Mind a hat oldalt kirakod egyszerre? — Persze, csak úgy érdekes. : tS yfényleg..kirakja. MH lehet erre kérdezni? — Hogyan tanultad meg? w Ráment öt estém, mire ellestem egy ismerősünktől. Meg tudnál engem is tanítani? Hamar'rájöttem, hogy ez rossz kérdés volt. Merthogy az egész ,fiégtele- nül egyszerű“, először egy oldalt hozzak egy színre, de úgy, hogy körül színhelyes legyen, aztán a második sort; a négy sarkot, az „alsó keresztet", a felső négy sarkot... Feladtam. — Mi a kedvenc játékod? — Hát a kocka. De van bűvös kígyóm is meg labirintusom, golyóval. Lerajzoljam? Természetesen ez is nagyon egyszerű. Koncentrikus körök mentén húzódnak a hornyok, ezekben gurul a golyó, néha átmehetek egyikből a másikba. Oldalról lehet pőcögtetni az egészet. Csak azt kell tudni, hogy merre. A sztár mégis a kocka. — ló játék ez — mondja még Andor. — Sokszor vagyok egyedül, olyankor forgatom, és gondolkozom rajta, hogyan lehetne rövidebben, egyszerűbben. Hogy közben fejlődik a térlátás, terjed a vizuális kultúra? Higgyük el Rubik Ernőnek. (A Magyar Ifjúság nyomán) u i ::^T5caK- m-
