Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 4. szám

ÜN\EPLÉÍ? SOKRÉTf \ir\K\\AL Idén novemberben lesz harminc éve, hogy megalakult a Honvédelmi Siiövetség (Zväzarm). Megalakulását az tette szükségessé, hogy fel kellett készíteni a polgári lakosságot, főleg a fiatalokat a szocializmus útjára lé­pett hazánk vívmányainak megvédésé­re. Bár a mai napig sokat változott a szervezet tevékenysége, ez maradt továbbra is a legfontosabb küldeté­se. T^tát a honvédelem alkotja az alapszervezetben folyó munka mag- vát, amelyet az 1971-ben kiadott „Egy- ^ séges honvédelmi nevelés“-ről szóló í törvény alapján szerveznek és irá­nyítanak. A Honvédelmi Szövetség nevéből is kitűnik, hogy szorosan • együtt kell működnie a hadsereggel. Azok a fia­talok, akik rtőször lépik át valame­lyik kaszárnya kapuját, valamilyen formában mér belekóstoltak a kato­naéletbe. Igen nagy feladat hárul a HSZ-re a sorköteles fiatalok előképzésében. Példaként megemlíthetnénk a gépko­csivezetőket és a rádiósokat, akik szinte már teljesen felkészülten öltik magukra az egyenruhát. A sorköteles fiatalok előkészítésében jelentős sze­repet vállaltak a tartalékos tisztek klubjának tagjai, akik szintén szer­ves részét képezik a HSZ-nek. Amíg a világon fennáll egy új háború ve­szélye, a polgári lakosság védelmi ok­tatására is szükség lesz. Ennek a f^tSseégteljes nrankánek a nagy ré­szét szintén a HSZ oktatói végzik. Ugyancsak sokrétű munka folyik a városok, falvak, üzemek, iskolák mel­lett működő aíapszervezetekben. A fiatalok számára a legvonzóbbak a honvédelmi sportok, a lövészeti, a motoros, a rádióamatőr, a videotech­nikai, a repülős-ejtőernyős, a model­lező, a búvár és a kinolőgiai szak­osztály. A közelmúltban ezeknek a szakosztályoknak a tevékenységéről számoltak be az újságíróknak a HSZ Szlovákiai Központi Bizottságának ve­zető dolgozói. A HSZ alapszsrvezetei már tavaly megkezdték az előkészületeket a ju­bileum megünneplésére. Törődtek az­zal is, hogy kellően propagálják te­vékenységüket. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben 6500-zal növe­kedett a tagok száma. Ma már Szlo­vákiában 4056 alapszervezetet tarta­nak számon, amelyekben összesen 329 ezren dolgoznak. Egy év alatt 23 700 politikai-nevelő, honvédelmi- és sport- rendezvényt szerveztek. Ez olyan nagy szám, amilyennel kevés tömegszerve­zet dicsekedhet. A HSZ szoros kap­csolatot tart fenn a baráti és szocia­lista országok hasonlő küldetésű szer­vezeteivel is. A ve. kongresszus jelentős mérföld­kő volt a szervezet életében. A kong­resszusi határozatok között szerepelt a tanulókkal való munka színvonalá­nak emelése Is. Szlovákiában tavaly számtalan versenyt szerveztek a pio­níroknak. Nagyon közkedveltté vált a „piros-zöld“ elnevezésű játék. A lö­vészeti versenyeken még ennél is töb­ben, összesen százezer fiatal verseny­ző vett részt. Kitűnő eredményeket értek el az aeroklubok Is, amelyekben 4500 fiú és lány gyakorolja a repülés techni­káját. Az aeroklubok érdeme, hogy évről évre mind több fiatal jelentke­zik a KoSicei Katonai Főiskolára. A duklaí honvédelmi játékoknak mér gazdag hagyománya van a HSZ életében. Az országos bajnokságon ki­tűnően szerepeltek a szlovákiai ver­senyzők is, összesen 13 arany-, 10 ezüst- és ugyanennyi bronzérmet sze­reztek. Köztudott, hogy a HSZ munkája elképzelhetetlen lenne korszerű be­rendezések és segédeszközök nélkül. Ezen a téren is jelentős előrehaladást értek el az elmúlt években. A HSZ alap­szervezetei 4300 korszerű létesítmény­nyel rendelkeznek, természetesen to­vábbi fejlesztésre is szüksége van a szövetségnek, amit joggal elvárhat­nak a HSZ-tagok, de tévedés lenne azt hinni, hogy csak kérni tudnak. Ezt ékesen bizonyítja, hogy a múlt évben a NF választási programjának teljesítésére a szövetség tagjai több mint kétmillió órát dolgoztak ie tár- sadalmi munkában K. I. Most, az új év első hetei­ben már csak emlék az a pár őrá, amelyet 1980 utol­sóelőtti napján }án Kozák­kal, a Dukla Praha és a csehszlovák labdarúgó-válo­gatott tagjával töltöttem. Kozák eddigi legsikeresebb idényét hagyta maga mögött tavaly: zsinórban nyújtotta a jó teljesítményeket, s a szak. értők rangsorolása alapján ö lett Csehszlovákia harma­dik, legjobb labdarúgója. Ezekben a napokban Dét- -Amerikában készül a válo­gatott keret többi tagjával a világbajnoki selejtezőkre. December végén viszont la­zított egy kicsit a nagyidal (Vefká Ida) alapiskola pom­pás, minden igényt kielégítő új tornatermében. Hogyan kerül egy neves, Eúrópa- -bajnoki bronzérmes játékos a nagyidal tornaterembe? A válasz roppant egyszerű: a helyi pedagógusok maguk is szívesen sportolnak, a szom­szédos Buzttán (Buzica) pe­dig csaknem másfél évtize­de hagyomány már, hogy a pedagógusok téli tornát ren­deznek, lózsa. Nagy, Mőder József után most Ján Kozák Is eleget tett a szíves Invi­tálásnak és „beszállt“. Kí­vüle a Jelenleg Grazban sze­replő Mőder József és az egykori ligás Knapp Endre küzdött még a parketten. Szinte pillanatokon belül elterjedt a hír, hogy heves vendégek érkeztek a köz ségbe; megtelt a pálya sze­gélye, az autogramkérő fia­talok nem szalasztották el a kínálkozó alkalmat. A mini- torna után alkalmunk nyílt faggatóra kapni Kozákot. — A Lokomotíva KoMse után most a prágai Duklá- ban szerepelsz. A kétévi ka tonáaság után is Prágában maradsz vagy visszatérsz? — Én Kassán (Ko.íiceJ ér zem magam igazán jól, min­denképpen haza szeretnék Jönni. A családom fél eszten­deje külön él, talán tavasz- szal megoldódik a főváros­ban a lakásproblémám. Két gyermekemet a feleségem neveli. Csodálom kitartását, két kicsivel nagyon nehéz helyzetben van. Ha befeje­zem a katonáskodást, sze­retném tanulmányaimat foly­tatni a főiskolán. Most erre nincs alkalom, sem Idő, sem erő. Van olyan napunk, hogy háromszor, .sőt négyszer Is edzünk. — Az olaszországi Európa bajnokságon Jól szerepel­tél, tagja voltál a bronzér mes együttesnek. Milyen ta­pasztalatokra tetté! szert é- leted eddigi legjelentősebb tornáján? — Nehéz volt minden ta lálkozó, különösen az első, az NSZK ellen. Kár, hogy gyér volt a közönség érdek­lődése. Azt hiszem, nekem is Jól ment a foci, az erőn­létemmel nem volt semmi baj. A bronzéremnek nagvon örülök. — A csehszlovák csapat nagyon nehéz idény előtt áll. Minden a világbajnoki selejtezők sikeréért történik. Mit gondolsz, slkerül-e el­jutni Spanyolországba? — Nagy baj lenne, ha ml, játékosok sem hinnénk a to- vábbjutásbah. Ki ne szeret­ne világbajnokságon Játsza­ni? Azt tudjuk, hogy egyik ellenfél sem könnyű, de ta­lán most szerencsésebbek leszünk, mlht'legutóbb. Ján Kozák és Móder Jó­zsef Játékáf élmény volt néz­ni. Nem kopott meg Knapp Endre tudása sem, pedig ő már régen szegre akasztót* ta a csukát. Most a helyi a- .gyüttes fiataljait tanltgatja a foci művészetére. A Kozákkal és társaival töitött pár óra elröppent, ma már csak az élmény melege fűti az üjságfrőt, ajti abban a szerencsében részesOltj hogy belülről, egészen kö­zelről csodálhatta meg a fel­sorolt játékosok mozgásét, labdatechnikáját, helyzetfel­ismerő képességét. Sok si­kert, Ján Kozák, ebben az esztendőben is! Megeshet, hogy év végén ismét foci­zunk egyet, s kifaggatunk tizenhét válogetott találkozó eseményeiről. (batta) Nagy felvétala EI$Ö FDTBAIL - LEXIKON Amikor megtudtam, hogy Norvégiában él egy lelkes focirajongó, aki — költséget és fáradságot nem kímélve — összegyűjtötte a futball több százéves történetének minden jelentős eseményét, elhatároztam, hogy ' felve­szem vele a kapcsolatot. Azt beszélték a „kompu- teresített“ híres norvég fa- cistatisztikusról, hogy akár telefonon (4-586447 az esti órákban), akár levélben (N- 4000 Stavanger Stasjonsv. 26A) minden hozzá forduló sportszerkesztőnek vagy szurkolónak szívesen szol­gál felvHágosítással a NAGY jATÉa<-kal, csapatok össze­állításával kapcsolatos ada­tokkal, dátumokkal, eredmé­nyekkel stb. Ezek után ismerjük meg Kare Magnus Torgrimsent, aki felkérésünkre szívesen beszélt önmagáról, családjá­ról, olthatatlan fociimádatá­ról. Feltárva műhelytitkait, azt is elárulta, hogyan in­dult el a gyűjtés útján, és miből áll talán az egész vi­lágon egyedülálló, csodála­tos futballtörténetl archívu­ma. — A szurkoló emlékezik a gólokra, a játékos is'idézi, amikor két csel után a jobb sarokba gurította a labdát, a kapus is számon tarája, hogy melyik volt a legpa- rádésabb védése, mikor és hogyan kapta élete legna­gyobb potyagólját, csak egy a baj: a pontos dátumra az esetek többségében egyikük sem emlékszik — írja Tor- gritnsen. — A sportstatisztl- kusok feladata, hogy évek­re visszamenően pontosan nyomon kövessék a nemzet­közi és hazai •labdarúgó- mérkőzések alakulását, a játékosok névsorát, a wHág- és Európa-bajnokságok ese­ményeit: nekik köszönhető, hogy a sportvezető újságíró és labdarúgó eligazodik a sokszor labirintusnak tűnő számok tengerében. Látszó­lag szürke, hétköznapi mun­ka a miénk. A labdarúgás szeretete sarkall tevékeny­ségünkben. Nem , vagyunk sokan, de amití csinálunk, nemegyszer Európa- és vi­lághírűvé válik. — Magamról? 1941-ben születtem Stavangerban. Hi­vatalnok vagyok egy hajó­gyárban. Két fiam és egy lányom van. Fiatalabb ko­romban én Is fociztam, de mint játékos nem sokra vit­tem. M54 óta gyűjtöm a kü­lönböző futballstatiszttkékat. Harmincegy európai ország­ból több mint 1000 labdarú­gással foglalkozó könyvem van. Csak a ciprust és az albán szakkönyv hiányzik. Polcaimon megtalálhatók dél-amerikai, egyesült álla­mokbeli és új-zélandi alko­tások Is. Kapcsolataim — és ezt nem kis büszkeséggel mondom — az egész világ ra kiterjednek. — Mellékfoglalkozásként statisztikákat készítek a nemzetközi és a hazat fut- balléletről. Állandó szerzője vagyok a különböző futball- évkönyveknek, programok­nak, füzeteknek, rendszeres cikkfrója a Rogalands Avis norvég napilapnak. Sokszor megjelennek írásaim a Kic- ker-Sportmagazinban, Nyu- gat-Németország legolvasot­tabb sportlapjábani továbbá az A Bola nevű portugál lapban. A 75 Norske Futbal- lar — NFF 1902—1977 című norvég futballévkönyv sta­tisztikai részét Is én állítot­tam össze. — Archívumomban többek között megtalálhatók a kü­lönböző országok labdarú­gó-válogatóttjainak összeál­lításai a legérdekesebb idő­szakokban, az UEFA 33 tag­államának labdarúgócsapa­tai, a Bajnokcsapatok Euró­pa Kupája, a Kupagyőztesek Európa Kupája, valamint az UEFA Kupa története, ese­ményei stb. és az „öreg“ Vis^váiosók Htqtájáaak em­lékezetes mérkőzései. Be szeri, se száma a sokféle táblázatnak. Ezenkívül szá­mon tartom az egye* orszá­gok gólkirályait, a legjobb labdarúgókról pedig mini- portrékat őrzök. — Könyveimet csakúgy, mint leveleimet (naponta átlagosan 10—15 levelet ka­pok] országok szerint rend­szerezem. A könyvek mellett nagyon sok újság és kiad­vány található meg dolgozó- szobámban. Széles baráti kör röm is ellát a legfontosabb információkkal. Állandó kap­csolatot tartok fenn négy-öt rangos európai hírű statisz­tikussal. Mintegy kétezer ■klub és szövetség jelvénye, zászlaja gazdagítja még gyűjteményemet. Jómagam a nemzetközi Já­tékvezetők irodalmával fog­lalkozom, így érthető kíván­csisággal fordultam Torgrim- sen úrhoz. Mindjá,rt az első levelemben próbára tettem futballtörténetl „adatszolgál­tatását: — Kedves Uram! A magyar válogatott csapat az ötvenes évek végén állítólag játszott Kína válogatottja el­len. Mível az esemény nem szerepel a magyar futball- történelem annáleszeiben, szíveskedjék megírni: való­ban volt-e Ilyen mérkőzés, mikor, hol és mi volt az e- redménye? A válasz nem vá­ratott sokáig magára. Tor- grimsen úr futballtörténeti archívumában ráakadt az ominózus meccsre. íme az adatok: 1959. X. 8.: Kína — Magyarország 1:0, Peking, 35 ezer néző. Góllövő: Bor- sányi (Magyarország) öngól. A két csapat összeállítása — Kína: Csang-Gsün, Ll-En, Szin-vao, Vang-Ke, Sang-Csin Sen-Pin, Csung-Ko, Szen-Jem, Jang-Fei, Szen-Csl, Van-Csl; Magyarország; Faragó, Du­dás, Várhidi, Novák, Nagy, Borsányl, Nemes, Hajós, Bö- dör, Pál, Taliga. Azt Is megkérdeztem Tor- grtmsen úrtól, aki több száz csapatot és ezen belül több ezer játékost tart nyilván, szerinte ki volt közülük a legnehezebben leírható -és kiejthető nevű játékos? Kér­désem a lelkes norvég sta­tisztikust nem. érte váratla­nul, íme a válasza: Avasill- chóiale, a románok egykori válogatott játékosa. Ehhez úgy hisszük, nem szükséges különösebb kom­mentár. S. l LIPCSEI JLBILEI \l *! tilpese hallatára általában minden t ki kettőre gondol: a város híresnem- \ E zetközi vásárára és testnevelési fő | iskolájára. Ez utóbbiról megemlékez j ' ni most időszerű, mert a közelmúlt fi ^ ban ünnepelte 30. „születésnapját“, s S i a három évtized összesítése nagy- I szerű eredményt mutat. | í . I ^ A 10,5 hektárnyi területen levő | I sportkpmbinátban leyfj főiskolán ed- | g dig 12 ezer fiatal szerzett diplomát, u í s az itt tanult szakembereknek nagy f f részBk van abban, hogy az NDK * sportja a világon az elsők között van Jelenleg évente 200Ö hallgatót re­gisztrálnak a főiskola különböző tan- folyamain, s közöttük mindig megta- i lálhatók a külföldi „vendégek“ is. El J sősorban afrikai, ázsiai és latln-ame- ^ rlkai országok fiataljai tanulnak a főiskolán, hogy aztán amit elsajátí- ^ tanak, hazájukban hasznosítsák. A I vendégek közül 02 országból mint- - egy 1500 diák szerzett Itt oklevelet, i A tanulmányokat segíti a főiskola ( híres könyvtára, amelyben 75 ezer ; kötet áll az érdeklődők rendelkezé- J sére. Sok ritkaságszámba menő ki- j advánnyal büszkélkedhetnek. A lipcsei főiskolán nemcsak test- j nevelő tanárokat, edzőket,, szakembe- i reket képeznek, hanem a hallgatók I I közül sokan itt lettek élsportolók. I világhírű bajnokok. Az intézmény ■ olyan kiválóságokkal dicsekedhet, j mint például a tornász Klaus Koste t a női súlylökö Margittá Gummel I vagy az evezős Siegfried Brietzke, akik olimpiai aranyérmet nyertek. A ^ főiskola sportegyesületének volt a ^ tagja az NDK eddigi leghíresebb ke t rékpárosa, a kétszeres vllácbajnok Gustav Adolf Schur is t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents