Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-30 / 26. szám
FÉNY VILLAN A PARTOKON A Csukcs Autonóm Körzetet mutatjuk be, amely a Szovjetunió legtávolabbi északkeleti részén fekszik. Zord Itt az éghajlat: a tél nyolc-kllenc hónapig tart, és 55 fokos fagyok Is előfordulnak. Tundravldék: örökké fagyos talaj, gyér növényzet. Am a csukcsföld korántsem élettelen. Isten háta mögötti vidék volt valaha, de lakói —• csukcsok, eszki-/ mók, evenkek, Jukagirok, oroszok — átformálták és kincseit mindinkább az ember szolgálatába állítják. Sok féle fémet tartalmazó ércek, kőszén, földgáz, rénszarvascsordák, prémes állatok, hal — mindezek birtokában a körzet Ipari és mezőgazdasági termelése megsokszorozódott az utóbbi évtizedekben. A változások Jelképe a Billblnói Atomerőmű, amely a csukcsföld számos vállalatát, városát és más települését látja el energiával. Ezúttal JurlJ Rltheu, az Ismert csukcs fró mondja el, mit látott szülőföldjén, amelynek tájait, múltját és jelenét kalandozza be. Említést tesz alaszkai látogatásáról is. A történészek és etnográfusok egykor Igen kezdetleges népnek ábrázolták Észak lakóit. Olyanoknak, akiknek életszemlélete, nyelve, társadalmi berendezkedése módfölött egyszerű. A tudós férfiakat nem zavarta az az ellentmondás, hogy ezek a szerin-, lük primitív északi népek már régen birtokukba vették a sarkvidéket, gyökeret vertek itt. amikor a biVilizálf világ még csak az-, első-.északi expedícióival kísérletezett. A világ tisztelettel és elismeréssel vette körül azokat. aki a sarkvidéki területekről vlsz- szatértek, mert a távoli északón tett utazás Igazi hösteftnek számított. Valóban nem mindennapi egyéniségek Indultak Észak felé, olyanok, a-i kik díszére válnak: az emberiség XIX: század végi és a X.X. század eleji- történelmének. Nansen, Amundsen, Peary nevét hálával őrzi az utókor. A szovjet népek történelme Is aranybetűkkel Jegyezte feí a sarkutazó Sze- dov. Ruszanov, Sroidt. Papanyin; nevét. Hősi tetteikben ma a magasztos .törekvések, a határtalan bátorság példáit látjuk. Am arról sem feledkezünk meg, hogy a sarkvidéken ősidők óta élnek népek, amelyek meghitt kapcsolatban vannak e tájjal. Számukra ez a vidék nem kutatás tárgya csupán — ez a hazájuk. A Berlng-szoros (csukcs nyelven Irvitglr] környéke az északi emberek szerint eszmény! terület a vadászatra. Itt keresztezik egymást a rozmárok, fókák, bálnák vándorlásának útjai. Partvidékén ezért települt sűrűbben az ember. Uelentől Uelkallg vagy negyven lakott hely , található. És ez csak a tengerszorcjs ázsiai partja. Hasonló képet mutat az alaszkai part is. ahol a tengeri vadból élő eszkimók települései az Aleut szigetektől a Barrow-foklg és még tovább húzódnak, s ezzel megcáfolják az európaiak szokásos elképzelését, hogy ez puszta, lakatlan vidék. Abban az időben, amikor Irvitglr lakói először találkoztak a fehér Jö vevényekkel. itt már évszázadok óta virágzott a tengeri vadásznépek civilizációja, emberek éltek itt, akik kultúrát teremtettek, szerszámokat és lakóhelyet készítettek maguknak, tár sadalmuknak megvolt a maga élet szemlélete, megvoltak a normál, a- raelyek erre a tájra és ezekre a népekre Jellemzőek. Irvitgir partvidéki lakosságára bajt hozott a földrajzi helyzet: nagyon sok hajó hatolt be Ide olcsó prémet, rozmáragyarat, szar vasbört, halcsontot keresve. Attól fog va. hogy a Berlng-tengeren kialakult a rendszeres bálnavadászat. Irvltgirt nemcsak a bálnavadászhajók látogat ták állandóan, hanem kalandorok is. Ha a Nagy Októberi Forradalom üd vös hatásairól esik szó, lehetetlen nem beszélnllok azokról a változásokról amelvcket az a fajok közötti kapcso la’ban hozott A XX század elejéig a A Bering-szoroson innen és túl fehér embernek rendkívül csekély volt a becsülete Irvitglr lakosai szemében. Ha azt mondták valakiről, hogy „olyan már, mint egy fehér em bér“, vagy ,.úgy cselekedett, mint a fehér ember“, ez annyit Jelentett, hogy az Illetőt már nagyon kevésre tartják földijei. Megvolt ennek a maga oka. A felfedezés szórajától, új földek és ismeretlen népek megismerésének vágyától hajtott utazók nyomában — mint már említettem — mohó kalmárok jöttek Irvitgirbe. Hazugság, csalás, fordorlat, kapzsiság, a más baja és fájdalma iránti közöny (csupa olyan tulajdonság, amit náluk ■ évszázadok óta szégyenletesnek és aljasnak tartottak] olyan bőségben mutatkozott a fehér szerencselovagoknál, hogy Ir- yitgir lakót csak bámultak, és Igyekeztek mlnéj távolabb tartani magú kát tőlük. A közelmúltban az Egyesült Államokban, Alaszkában jártam. A látogatásra számomra váratlan esemény adott okot: hosszan, türelmétlenül csöngött a telefonom, Anchorage-ból hívtak, Dél-Alaszka meglehetősen nagy városából. Az első kérdések u tán megértettem, hogy Anchorage ben konfereuciát készülnek tartani tanítók számára, akik főleg falusi iskolákban működnek. Alaszka állam kormánya hívta össze, és felkér, hogy tartsak ott előadást. Szívesen elvállaltam, mert joggal feltételeztem, hogy előadásomnak az anyanyelvi oktatás kérdéseiről kell szólnia, és emellett mód lesz rá, hogy az Irodalomról Is beszéljek... Anchorage ban meleg volt. Tócsák csillogtak, ragyogott a kissé már olvadásnak indult hó. A távolban csodálatos szépségű hegyek kéklettek, keretbe fogva egy gyönyörű, termé szetes kikötőt, a Cook-öblöt. Tudtam, hogy szobát foglaltak számomra a Westward Hilton Szállóban, amely egy eszkimó egyesületé. A hotel tágas, jól. berendezett halijában valami okból jókora fémketrec állott. Egy plüssdíványon mélyen aludt egy részeg eszkimó. Az emeletre vezető lépcső mellett pillantottam meg, amelyen rajzszög gél feltűzölt hirdetmény adta tudtul: „Dr. Jurlj Ritheu szibériai vendégünk, csukcs-eszkimó fró, nyelvész és közé letl személyiség előadást tart az em béri jogokról.“ .A nevem után felső roll hangzatos elmekkel még csak megbékéltem volna, de az előadás tőmájaPI Hiszen egészen másról volt szó. Ráadásul semmi kedvem sem volt Itt vitába bonyolódni erről a kérdésről. Alaszka állam kormányzója, Lowell Thomas megnyitotta a konferenciát, és nyomban át is adta nekem a szót. „Az ember jogai — mondtam —, éppolyan átfogóak és magasztosak, mint az ember maga. A szó szoros értelmében az emberi élet minden területét érintik, összefonódnak egymással, sőt, gyakran az is előfordul, hogy egyes emberek jogai sértik és megnyirbálják mások jogait. .. Engedjék meg tehát, hogy előadásomban az emberi jognak csupán e- gyetlen oldalával foglalkozzam: az anyanyelvhez való joggal, azzal a joggal, hogy az emberek a saját, természet adta vagy ha úgy tetszik: a történelem, a sors adta, módjukon fejezzék ki gondolataikat, érzéseiket, nézeteiket az életről, . \llágról, arról, hogy mit tartanak szépnek... Nem töltöttem annyi időt az önök országában, hogy megítélhetném, miképp valósul meg ez a jog önöknél. Csak a ml országunkról szólok. Ez a jog, amelyet én író létemre az ember egyik legbensőbb jogának tartok, nálunk nemcsak hogy már az első Lenin által aláírt határozatokban szerepelt, hanem meg Is valósult.“ Beszéltem az életünkről, iskoláinkról, amelyekben a csukcs gyermekek tanulnak, az egyetemre Induló fiatalokról, az orosz nyelvű könyvekről. Balra a negyedik sorban egy eszkimó tanítónő ölt. Ismertem: Jenny Alova a neve. Története meggyőzően szemléltethetné, ml a helyzet abban az országban, amely az emberi jogok hangoztatását a nemzetközi politika magaslatára emelte. Jenny rég szeretett volna már látni akár csak egyetlen olyan könyvet, amely az anyanyelvén jelent meg nyomtatásban. Elmesélte , hogy csak nemrégen, amikor még iskolás lány volt, az Indián- ügyi Hivatgl tisztviselői testi fenyítésben részesítették, mert az anyanyelvén merészelt beszélni. Mégis elvégezte a középiskolát, sőt, azt is elérte, hogy egy ideig engedélyezték neki, hogy anyanyelvűkre tanítsa földijeit abból az ábécéskönyvből, amelyet az orosz tanítónő, Jekatyerlna Rubeová állított össze. Belekötöttek: nincs tanítói oklevele, ezért nincs joga foglalkozni az eszkimó gyerekekkel. Akkor beiratkozott a Harvard Egyetemre, ö maga Is, rokonsága is sok lemondást volt kénytelen vállalni, hogy tanulhasson. Jenny elvégezte az egyetemet, oklevelét szerzett, de állás nem volt részére. Mikor befejeztem előadásomat, és el akartam hagyni az jmelvényt, kiáltások hallatszottak: — Várjon, ne menjen még. Lenne néhány kérdésünk. Az előadásnak ez a „műsoron kivü 11“ része csaknem ugyanannyi ideig tartott, mint maga az előadás. Es sok egyéb mellett azt is megkérdezték, ml vezette az olyan embereket, mint Je- katyerina Rubeova, Pjotr Szkorlk, Geor- glj Menovseslkov és Praszkovaja Beli- kova. akik életük legszebb éveit é- szak népeinek művelődéséért áldozták. Minden ember világának megvan a maga csúcsa, ahonnan kitekinthet. Az enyém ez itt, Irvitgir partja. Es itt, ezen a helyen, ahonnan elindul lam utazásomra téren és időn át, a korán beköszöntő sarkvidéki ősz ki- szikkadt füve között mindig rátalálok a hazámba való visszatérés édes gyümölcsére. Melengeti szívem a tudat, hogy a nép, amelyhez tartozom, nyugodtan és magabiztosan nézhet a jövő elé. A gyermekek anyanyelvükön olvassák a könyveket, és az egész világ megjelenik előttük a televízió képernyőjén. A hosszú sarkvidéki éjszakában fény villan a partokon, beragyogja a ■tsükcsfölri városait és falvalt- iPí 5 Barátság, testvéri segítség Az elmúlt héten hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodott az afgán párt- és kormánykUIdiittség e baráti ország legmagasabb szintű vezetőjével, B. Karmal- lal az élén. Országaink közölt már eddig is baráti kapcsolatok állottak fenn, melynek alapja a szocialista internacionalizmus és a kölcsönös megértés. Giistáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke külön is hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia népe mindig támogatta az afgán népnek és hazafias erőinek igazságos, nemzeti felszabadító harcát. Országunk az egész világ haladó erőivel együtt őszinte rokonszenvvel fogadta a három év előtti áprilisi forradalom győzelmét és az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság létrejöttét, a- mely Afganisztánban megnyitotta az utat az új szociális szempontból igazságos társadalom felépítése előtt. A forradalmi győzelem céljainak elérésére tett erőfeszítések azonban kezdettől fogva a világ reakciós erőinek ellenállásába ütköztek, amely erők hadüzenet nélküli harcot indítottak Afganisztán és népe ellen azzal a céllal, hogy megfosz- szák forradalmi vívmányaitól, az országot szabadságától és függetlenségétől. Népünk nagy figyelemmel és igaz rokonszenvvel kíséri Afganisztán becsületes harcát az imperializmus, a hegemoniz- mus és a reakciós erők támadása ellen. A nehéz feltételek ellenére az algán nép pártjp vezetésével és a Szovjetunió és más szocialista országok hatékony internacionalista támogatásával sikereket ér el a forradalmi vívmányok védelmében, az ország függetlenségének és szuverenitásának erpsftésében, a néphatalom megszilárdításában. Országunk közvéleménye nagyra értékeli az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság elvhő, békeszerető külpolitikáját, és teljes mértékben támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésére tesz az afgán kormány. Ezek a javaslatok biztosítanák a szomszéd országokkal való kapcsolatok normalizálását, megbízható és szilárd garanciát adnának arra, hogy semmilyen formában sem ismétlődik meg a külföldi intervenció e békeszerető ország ellen. Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, a forradalmi tanács elnökségének elnöke hangsúlyozta azt, hogy Afganisztán külpolitikája a békés egymás mellett élés, a mások belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapul. Afganisztán támogatja Brezsnyev elvtárs konkrét és gyakorlati javaslatait, a- melyek a nemzetközi feszültség csökkentését és a békés nemzetközi légkör megteremtését célozzák. Afganisztán számos javaslatot tett, pl. a Pakisztánhoz fűződő kapcsolatok normalizálására. Sajnos Pakisztán uralkodó körei nem adtak pozitív választ, sőt a további fegyverkezés útját választották. Az Egyesült Államokkal karöltve folytatják agresszív terveik megvalósítását Afganisztán ellen. Ebben a nehéz helyzetben is Afganisztán az alapvető forradalmi változásokra, az elmaradottság megszüntetésére törekszik. Oj társadalmat épít, amelyhez testvéri segítséget kap a Sziívjetunió- túl és a többi baráti szocialista országtól.
