Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-30 / 26. szám

AZIDEOLÓGIAI HARC ÉS AZ IFJÚSÁG A z a tételünk, hogy a fiatalok ér­telmi és érzelmi megnyerése mind nagyobb jelentőségűvé válik a szocializmus és a kapitalizmus közötti antagonisztikus küzdelemben, szükséges­sé teszi azoknak a főbb tényezőknek az elemzését, amelyek napjaink ideológiai harcában az ifjúságra hatást gyakoroh Bak. Elemzésünk most természetesen csak annyira terjedhet ki, hogy mini­mális alapot adjon a propaganda irá­nyaira vonatkozó következtetések levo­násához, a fő feladatok körvonalazásá­hoz. A testvéri szocialista országok ifjúsá­gának nevelésében a kommunista és munkáspártok vezetése alatt aktív, fon­tos és sajátos szerepet töltenek be az ifjúsági szövetségek, más társadalmi szervezetek, a hadsereg, a munkahelyi kollektívák, az iskola, a család. A szo­cialista közösség országai ifjúságának tudatára és magatartására meghatáro­zóan hat a társadalom valósága, a léte­ző szocializmus. Az ifjú nemzedék tet­tekkel bizonyítja társadalmi rendszerünk­höz való ragaszkodását, a szocializmus és a kommunizmus eszméihez való hű­ségét, fiataljaink túlnyomó többsége be­csületesen tanul, dolgozik, alkot, tevé­kenyen részt vesz a közéletben, teljes­séggel támogatja a testvérpártok politi­káját, odaadóan teljesiti hazafias és in­ternacionalista kötelességeit. A testvéri szocialista országok fiatal állampolgárainak széles körű és egyenlő jogai vannak a társadalmi élet minden területén, döntő többségük helyesen ér­telmezi a jogok és kötelességek egysé­gét, felelősséget érez a társadalom iránt. Országaink ifjúsága körében szilárd a szocializmus igazságába vetett meggyő- ződéses hit, a jövőbe vetett bizalom. Ifjúságunk túlnyomó többsége helyesen értelmezi a szocialista országok fejlődé­sében tapasztalható problémákat, ugyan­akkor ezeket a nehézségeket pontosan az ifjúság érzékeli a legélesebben, . s gyakran türelmetlen a megoldások me­netével. Fiataljainkat negatívan befolyá­solják a kapitalista múlt erkölcsi ma­radványai, a nem marxista-leninista vi­lágnézeten alapuló belföldi hatások, a nevelőmunka mulasztásai — ezek néha nem kívánt jelenségekhez vezetnek, és lassítják a szocializmus iránti elkötele­zettség kialakulását, illetőleg megszilár­dulását. Az ellenünk irányuló antikommunista propaganda a polgári nézetek nyílt ki­fejtésével, az álláspontok szembesitésé- vel és a vitával szemben ma már előny­ben részesíti az eszmei diverziót. Az ideológiai diverzió fegyvertárába tartoz­nak a hazugságok a szocialista orszá­gokról, a rágalmak, a különféle rossz­indulatú kitalálások, a kapitalizmus szé- pítgetése, a marxi-lenini elmélet eltor­zítása, félremagyarázása, meghamisítása, jobboldali és „baloldali“ revizionista, opportunista nézetek terjesztése, jellem­zőek például azok a kitételek, amelyek kompromittálni akarják a szocializmus és a kommunizmus építésének elméletét és gyakorlatát, azért, hogy eltorzítsák a testvéri pártok és ifjúsági szövetsé­geink viszonyának elveit, hogy a szo­cialista közösséget tüntessék fel az együttélést és a békét veszélyeztető erő­ként és Így tovább. AZ IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG AZ IDEOLÚGIAi HARCBAK A testvéri ifjúsági szövetségek propa­gandamunkájának legfontosabb feladata: pártjaink politikájának Ismertetése, ma­gyarázása, elfogadtatása és : belföldön — a fiatalok mozgósítása annak végre­hajtására. Felvilágosító, meggyőző munkával hoz­zájárulunk a fiatalok tudományos, mar­xista-leninista világnézetének kialakítá­sához, küzdünk az antimarxista, anti- kommunsta ideológiák, a polgári néze­tek, a kispolgári gondolkodásmód, az Idealista világnézet ellen. A szocializmus és a kapitalizmus között folyó ideológiai harcban propagandánk középpontjában a szocializmus eszméjének és politikai gyakorlatának, a szocialista külpolitikai törekvéseknek a propagandája, valamint a mai kapitalizmus bírálata áll. Mind a burzsoá propaganda cáfolata, mind sa­ját igazunk bizonyítása csak úgy lehet meggyőző, ha a valóság konkrét tényét­re és a belőlük levonható következteté­sekre építünk, azaz ha marxi-lenini té­teleinket a köznapi gondolkodás számá­ra hozzáférhetően, a társadalmi valóság kézzelfogható jelenségeiben és össze­függéseiben mutatjuk fel. A marxizmus-leninlzmus eszméinek, a létező szocializmus gyakrolatának pro­pagandájában offenzív, célirányos és differenciált munkát kell folytatnunk társadalmi rendszerünk vívmányainak. Ifjúságunk életének valós bemutatása ér­dekében. E munka során bizonyítjuk a szocialista társadalom fölényét, elsősor­ban a gazdasági, kulturális és szociális vívmányokkal — ezen belül is a gyer­mekekről, az idősekről, a nőkről, az anyákról, a családról való gondoskodás­sal —í és az egészségügy, az oktatás és a művelődés helyzetével. Leleplezzük azokat a kísérleteket, amelyek az élet­színvonal mechanikus és történelmietlen összevetésével operálva a polgári tár­sadalmat reklámozzák. Utalunk azokra a gyökeres különbségekre, amelyek az anyagi és szellemi javak elosztási viszo­nyaiban a kapitalizmus és a szocializ­mus között fennállnak. Hangsúlyozzuk, hogy a szocializmus dinamikusan fejlő­dő társadalmi-gazdasági rendszer, amely saját törvényszerűségei alapján fejlődik. Visszautasítjuk a polgári erkölcs és jog­rend ránk erőltetését, rámutatunk, hogy a magántulajdonra épülő polgári jogok­nak a szocializmusban nincs helye. Visz- szaverjük a szocialista országok bel- ügyeibe való beavatkozás kísérletéit. Bizonyítjuk, hogy a demokrácia, a sza­badság, az emberi jogok a szocializmus­ban teljesednek ki igazán. Kiemeljük azokat a jogokat, amelyek a legjobban befolyásolják az emberek mindennap­jait, közérzetét, hangsúlyozva, hogy a mi állampolgárainknak reális jogai van­nak a békés, biztonságos élethez, mun­kához, pihenéshez, a térítésmentes ott* tatáshoz és orvosi ellátáshoz, a terme- íás és a társadalom irányításában való széles körű részvételhez. A mi társadalmi rendszerünk a szo- ciaHzmus, a hazafiság és internacionavi lizmus társadalma. Visszaverjük azokat a támadásokat, amelyek a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista jellegét próbálják kikezdeni. Rámutat tunk, hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommunizmus épité-« sének általános törvényszerűségei és a nemzeti sajátosságok dialektikus egysén get alkotnak, s hogy a létező szociallz^ mus történelmi tapasztalatait és jelenlegi gyakorlatát lebecsülni történelmietlen és politikailag káros. A szocialista közös­ség pártjainak, népeinek és ifjúságának, ifjúsági szövetségeinek testvéri együttmű^ ködése történelmi és politikai szükség- szerűség, a gyorsabb előrehaladás nél* külözhetetlen feltétele. Propagandánknak le kell küzdenie a nacionalizmus, a szovjetellenesség felszltására, a testvér-i pártok és ifjúsági szervezetek közötti szakadás előidézésére irányuló próbál­kozásokat. A szocializmus — amelyhez különböző utak vezethetnek ^— az emberiség, s benne az ifjúság egyetlen reális pers­pektívája. A mi társadalmunk a béke, a szabadság, a demokrácia, a humanizmus, vagyis az általános emberi értékek leg- igazlbb képviselője és védelmezője.. Elő­rehaladásunk, eredményeink cáfolhatat- ianul jelzik a kizsákmányolástól mentes, értelmes szabad emberi élet kifejleszté­sében meglevő fölényünket, azt, hogy a szocializmus az emberekért van. Propa­gandánkban hangsúlyozzuk a szociális^ ta közösség országai tevékenységének mélységes humanizmusát a béke biztosí­tása, az energia-, az élelmiszer-gazdál­kodás, a környezetvédelem stb. globális problémáinak megoldása terén. A testvérországok ifjúsága sorsának kedvező változására alapozva széleskö­rűen propagáljuk, hogy mit jelent a szocializmus a fiataloknak. Rámutatunk, hogy a burzsoá propaganda által han­goztatott úgynevezett „objektív oktatás nevelés“ elméletei a marxizmus-lenlniz- mus ideológiája, az ifjúság osztálytuda­tos nevelése eHen irányulnak. Cáfoljuk azokat az elméleteket, amelyek a nem­zedéki ellentmondásokat felnagyítva és eltorzítva „egyetlen forradalmi erőnek“ kiáltják ki az Ifjúságot, és célul tűzik ki a szocialista társadalom és az ifjú­ság, a pártok és ifjúsági szövetségek vi­szonyának megrontását. A szocializmusról szólva, propagan­dánkban nem szabad megkerülni a ne­hézségeket és a problémákat, a szocia­lizmus fejlődésével szükségképpen együtt-^ járó ellentmondásokat. Ha az ifjúságot foglalkoztató bármely kérdésre propa-< gandánk nem ad választ, akkor — mb vei az ideológiai szférában nincs lég­üres tér — nagy valószínűséggel az el­lenséges propaganda válasza kerül a he­lyére. Ezért mindig nevén kell nevezni problémáinkat, meg kell magyarázni történelmi feltételezettségüket, konstruk­tívan elemezni kell őket, s rá kell mu­tatnunk a megoldás lehetőségeire és az e célból tervszerűen megvalósuló konk­rét intézkedésekre. Nem engedhetjük meg, hogy e kérdések felvetésében, ér­telmezésében az imperialista propagan­da kezébe kerüljön a kezdeményezés. ^¥A Ifjúsági szövetségünk a párthoz tarto­zó, a párt politikáját terjesztő, a párt útmutatásai alapján működő tömegszer­vezet. Ezért szövetségünk és így az alap­szervezetek feladata, tennivalója, a mar- xizmus-leninizmus eszméjéből, pártunk politikájából fakad. Feladataink végrehajtása eszmei, poli­tikai hűséget, nagy hozzáértést, társadal­mi, politikai, világnézeti kérdésekben türelmes felvilágosító munkát igényel. Alábbiakban röviden összefoglaljuk a legfontosabb elvi, politikai és gyakor­lati kérdéseket, amelyekre az alapszer­vezeteknek a legtöbb figyelmet kell for­dítaniuk. Más helyen foglalkozunk a le­nini munkastílus néhány kérdésével a tönböaő társadalmi smrvek, elsősorban a párt részére előképző iskola. Miután a fentiek során nagyjából meg­határoztuk a SZISZ-alapszervezetek je­lentőségét és legfontosabb célkitűzéseit, szükségessé válik, hogy röviden össze­foglaljuk a célok eléréséhez szükséges gyakorlati tudnivalókat. A munkastílus magában foglalja azo­kat a fő vezetési és szervezési elveket, módszereket, amelyek elősegítik, szava­tolják a feladatok helyes végrehajtását. A lenini munkastílus lényege a szisz­ben: a fiatalok közötti helyes viszony kialakítása. Ez jelenti a tagok egymás közötti, de jelenti a vezetőség és a ta­gok kétirányú kapcsolatrendszerét. A pártban, amely megállapítások a SZISZ- -munkára is teljes mértékben vonatkoz- tathatóak. Ezért ajánljuk, hogy apirólé- kosan tanulmányozzátok át őket. Hogy a kommunista jelleg, a mély eszmeiség mindjobban érvényesüljön, fontos: — a párthatározatok gondos, elmé­lyült tanulmányozása és végrehajtása; — A szisz-tagok kommunistává ne­velése, a párt utánpótlásának biztosítá­sa; — a marxizmus-Ieninizmusnak mint korunk tudományos világnézetének meg­ismertetése; — igényesség mind a feladatok meg­határozása, mind végrehajtása céljából minden SZISZ-taggal szemben; — gondoskodni a szabad idő megfon­tolt, szervezett, okos kihasználásáról; — minden eszközzel megteremteni azokat a feltételeket, lehetőségeket, ame­lyek a fiatalok igényeit kielégítik. ­A SZISZ-alapszervezetek társadalmi és politikai céljaival szervesen összefügg a gazdasági építőmunka segítése. A SZISZ termelést segítő tevékenységében, a ne­velő célok elérése végett mozgósítani kell a fiatalokat. Ennek a feladatnak csak akkor tudunk eleget tenni, ha be­hatóan megismerjük az adott munkahely gazdasági és műszaki problémáit. Ez vi­szont csak akkor lehetséges, ha az alap­szervezet folyamatosan igényli a párt­ós gazdasági vezetőktől a szükséges in­formációkat. A tömegszervezeti jelleg erősítéséért: — A SZISZ-alapszervezet csak akkor tudja funkcióját megfelelően betölteni, ha az egész ifjúság (tehát nemcsak a szisz-tagok) érdekeinek megfelelően dolgozik, ha rendezvényeivel, megmoz­dulásaival az ifjúság tömegeit tudja ér­dekeltté tenni, és azokba be tudja von­ni a szervezeten kfvöl állá fiatalokat is. Egészen egyszerűen megfogalmazva: vonzóvá kell tenni rendezvényeinket! — Fontos feladat a szervezet épitése. A SZISZ sajátos helyzeténél fogva a kii­módszerek megválasztásánál ügyelni kell, hogy azok egységesek és átfogóak legyenek, ugyanakkor mindenkinek kü- lön-külön lehetőséget adjanak arra, hogy maximálisan kifejleszthesse egyéni ké­pességeit. Az igazi közösség nem el­nyomja, hanem kibontakoztatja az egyé­niséget. Minden kommunista típusú szervezet munkastílusát két alapvetően megegye­ző elv határozza meg: 1. Minden kommunista típusú szerve­zet neveli tagjait. A nevelés módszerei azonosak. Ezek közül a legfontosabb a meggyőzés, amely mások gondolkodásá­nak, tudatának, akaratának, magatartá­sának értelmi és érzelmi úton való be­folyásolását jelenti. Ennek eredményes meggyőződés. 2. A központi célokat, határozatokat a helyi sajátosságoknak megfelelően a módszerek változatosságával és rugal­mas alkalmazásával kell megoldani. A módszerek megválasztásakor messzeme­nően az alapszervezet helyzetének elem­zéséből kell kiindulni. A SZISZ munkastílusára jellemző főbb elvek: a) a pártvezetés érvényesítése; b) a demokratikus centralizmus; a demokratikus centralizmus azt jelenti, hogy: : minden vezetőt és vezető szervet alulról fölfelé választanak; ■—n- minden tag választó és választha­tó; I—i a vezető szervek minden szinten beszámolni tartoznak választóiknak; í— a tennivalókat vita alapján hatá­rozzák meg, a többség határozata min­denkire nézve kötelező, ellenvélemény esetén a felsőbb szervekhez fordulhat­nak; ■—í az alsóbb szervek tagjai kötelesek végrehajtani a felsőbb szervek határo­zatait, a helyi döntések nem állhatnak ellentétben a felsőbb szervek határoza­taival. e) a kollektív vezetés elve; ; a SZlSZ-szervezetet minden szin­ten a tagok által (közvetlenül vagy köz­vetve) választott veztető testületek irá­nyítják. A feladatok megjelölésére, a munka vagy az adott helyzet értékelé­sére határozatokat hoznak. Ezekben a határozatokban az obj^tív helyzetnek kell tükröződnie. A kollektív vezetés biztosítja a közös tapasztalat érvényesü­lését minden kérdésben. A kollektív ve­zetés nem zárja ki a vezetők egyéni fe­lelősségét; már a határozatok meghozá­sakor ki kell jelölni a végrehajtásért felelős személyt d) a SZISZ munkastílusában követke­zetesen keH érvényesülnie a lokozatoa- ség és tervszerűség elvének; e) a SZISZ-munka uem lehet eredmé­nyes a gazdasági vezetés és a küAtehö- ző társadalmi szervek segítése nélkül. (Mind a politikai munka, mind a gazda­sági feladatok elvégzése össztáncban kell, hogy legyen a párt és más tástsan dalmi szervek célkitűzéseivel és a gaz­dasági vezetés terveivel. Ez természetes is, hiszen munkánk része az egész tár­sadalom előtt állő feladatoknak.) f) mnnkastílnsunk fontos elve a szé­les ifjósági rétegekkel valá együttműkö­dés. Céljainkat maradéktalanul csak a meg­felelően képzett, a legfontosabb vedtől tulajdonságokkal rendelkező vezeti va­lósíthatják meg. Az alapszervezetek csak akkor tudnak eredményesen dolgozití^ ha vezetőségi tagjai adottságaiknak, képes­ségeiknek, érdeklődésüknek a legin­kább megfelelő tisztséget töltik be. A vezetőképzésnek tehát minden szinten kulcsfontosságú jelentősége van. Milyen legyen tehát a já vezeté? A legegyszerűbb megállapítás, hogy legyen tekintélye. A tekintélyről vallott néze­tek azonban sokfélék, a tekintély taga­dásától a fetisizálásálg. Azt az alapve­tő kérdést kell legelőször tisztáznunk, hogy milyen a tisztségben elfoglalt hely és a tekintély kapcsolata. Sokan a tekintélyen csupán a hatal­mat, erőn alapuló vezetési jogot érte­nek. Ifjúsági mozgalmunkban ez úgy je­lentkezik, hogy a funkcióban levő sze­mély azt hiszi, maga a funkció automa­tikusan kölcsönzi neki a valóságos te­kintélyt, pedig a csak rangból adódó te­kintély formális. Azt az elméletet, hogy nincs szükség tekintélyre, elméletileg a marxizmus-le- nlnizmus, és a gyakorlat minden mozza­nata is cáfolja. Nyilvánvaló, hogy akár három ember együttes tevékenykedésé­ben is szükség van vezetésre, irányítás­ra és ennek elfogadására. A vezetés mindig tekintélyen alapul. A vezetettek az általuk elfogadott cél alapján dol- (A melléklet köv. old. folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents