Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-30 / 26. szám

A lENi MUlASiUS A SZISZ GYAKORIATÁBAN

goznak vezetőikkel együtt a szervezet kitöziSti céljaiért.

Mely tényezők adják a vezető tekin télyét?

Csak az olyan vezetőt fogadják el a fiatalok, aki ismeri a helyi viszonyokat, mer kezdeményezni és reális célokat képes a kollektíva és önmaga elé állítani. A legjobb az, amikor olyan helyen lesz valaki vezető, ahol vezetett Is volt. A gyakorlati Ismeretek szempontjából fontos, hogy más SZISZ-szervezetek tapasztalatait is figyelemniel kísérjük, és hasznosítsuk is őket. A jő vezető minden akciót és tevékenységet elemez, s még a döntések meghozatala előtt „bekalkulálja“ azok várható hatását, hatékonyságát.

További fontos szempont, hogy csak az elmélet és a gyakorlat dialektikus egységében lehet eredményesen vezetni. Ha hiányzik belőlünk az elemzökészség, a perspektivikus gondolkodás, az áttekintés, koncepció, akkor nem tudunk eligazodni az új helyzetekben, nem tudunk tervszerűen, előreláthatóan dolgozni, nevelni. Nem csupán általános elméleti felkészültségre, hanem szakmai hozzáértésre is szükség van. Helytelen felfogás.

hogy vannak ún. „gondolkodó“ emberek, akik terveket készítenek, anyagot írnak, tehát elemeznek, és ún. „operatív“ emberek, önmagukat kizárólag szervezőknek tartó vezetők. Óriási veszélyt rejt magában. Sem az alapszervezetekben, sem feljebb nem engedhető meg ilyen különbségtétel, szétválasztás. Abnormális dolog azt hinni, hogy aki tervez, elemez, annak nem kell rendelkeznie gyakorlati tapasztalatokkal. A fordítottja még rosszabb.

A fiatalokat csak tapasztalati és gondolati érvekkel lehet meggyőzni. A jó érvelés tekintélyt ad, de a tekintély önmagában nem érv. Az nem érvelés, ha arra hivatkozunk, hogy valamilyen szerv már döntött a szóban forgó kérdésben vagy valamilyen klasszikus már „megmondta.“

Legfontosabb vezetői tulajdonság a közvetlenség, az átélés, a beleélés készsége. Egy vezetőnek sohasem lesz tartós tekintélye, ha csak a taggyűléseken találkozik a vezetettek kel, és nincs közvetlen kapcsolata a tömegekkel.

A vezető személyiségek jellemzője legyen a világnézeti és politikai érettség, mély kommunista meggyőződés és tudatosság, színvonalas szakértelem és közösségi beállítottság. A valós tekintély- lyel rendelkező vezetőt az jellemzi, hogy alkotó, komniunista légkört tud terem» teni.

Ezzel kapcsolatban szúlni kell a le» nini típusú ifjúsági szövetség felépítésé» nek egyik legfontosabb alapelvéről, a» mely a mi szervezetünkre is vonatkozik. A Szocialista Ifjúsági Szövetségei min» den fokon az illetékes párlsiervek. Illetve pártszervezetek irányítják. Ez azt jelenti, hogy mindenkor a párt által meghatározott társadalmi teladalokból kell kiindulni. A SZISZ képezi a párt utánpótlását, ezért megtisztelő kötelességünk, hogy legjobb tagjainkat felkészítsük a párttagságra. A párt vezető szerepének érvényesftése érdekében lel- tétlenül szükséges, hogy az alapszerve» zeti lunkcionárinsok megfelelő és elvtársi munkakapcsolatokat teremtsenek és tartsanak fenn a párt illetékes szerveivel, az illetékes elvtársakkaL A SZISZ- szervezet tevékenysége során ugyanakkor nélkülözhetetlen a jó kapcsolat a Nemzeti Front további tömegszervezeteivel.

P. t

KONSZTANTYIN CSERNYENKO, AZ SZKP KB TITKÁRA;

A lenini stilus pártunk nagy kincse. Kialakulásának és fejlődésének alapja volt a marxista-leninista elmélet és gyakorlat egysége, a társadalmi fejlődés törvényeinek mélyreható ismerete, azoknak a gyakorlati tapasztalatoknak a felhalmozódása, amelyek biztosították a forradalmi lendület harmonikus összekapcsolását a kommunista ügyszeretettel.

A lenini stilus magába olvasztotta a győztes munkásosztály lelkesedését és optimizmusát, a világ társadalmi átalakítását feladatának tekintő és e feladatot sikeresen megoldó párt több évtizedes tapasztalatát, bölcsességét és energiáját.

A lenini stílusban megtestesültek a kommunisták nagyszerű humanizmusának elvei, hiszen a kommunisták számára nincs magasabb rendű cél, mint a dolgozó emberek, a kommunizmus nagyszerű eredményeinek szolgálata. Az emberek iránti mélységes tisztelet, az emberi problémák iránti fogékonyság, az igazságosság — a pártélet törvényévé, a társadalmi magatartás normájává vált országunkban.

A Szovjetunióban a szocialista és a kommunista építés gyakorlata igazolta a pártmunka Lenin által megalapozott tormáinak, stüusámik életképességét, észszerűségét. A pártélet és pártirányUás lenini eszméinek és elveinek érvényesítése szempontjából rendkívül lartaimas és aktív időszak volt az SZKP XXIII. kongresszusa óta eltelt idő. Az utóbbi években a testvérpárloknak a Szovjetunióba látogató küldöttségei egyre nagyobb érdeklődést tanúsilanak e termi szerzett tapasztalataink iránt. Véleményeik és megnyilatkozásaik arról tanúskodnak, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a pártmunka és a munkastilus kérdései iránt.

A szocializmus abban különbözik minden előző társadalomalakuluttúl, hogy fejlődése nem spontán folyamat, hanem a társadalmi lét objektív törvényeinek tudományos feltárása és tudatos felliaszA lENIM MÜNKASTIIÜS NÉHÁNY KÉRDÉSE

Hálása alapján megy végbe. A valóságos szocializmus mint a valóságba átültetett tudományos marxista-leninista elmélet jött létre, létezik és fejlődik. Ezért rendkívül fontos, hogy tudományosan közelítsünk a szocialista és a kommunista építés minden nagy és kis feladatának megoldásához. Ugyancsak ebből következik az is, hogy a tudómé nyusság a pártmunka, a pártirányUás lenini stílusának legfontosabb, elengedhetetlen vonása.

A leninizmus tudományának döntő szerepe volt az új társadalom felépítését célzó stratégiai irányvonal és kunk rét politika kidolgozásában. Lenin tudományos és elméleti hagyatékának szilárd alapzatán folyt az a grandiózus épí- tőinunka, amelynek eredményeképpen a Szovjetunió hatalmas gazda.sági potenciállal rendelkező országgá, szocialista országgá vált, aliol létrejött valameny- nyi dolgozó osztály és társadalmi csoport, nemzet és nemzetiség megbonthj- tatlan egysége.

A FEjLETT SZOCIALIZMUS

viszonyai között a koráhhi szakaszlioz képest sokkal bonyolultabbak és felelősségteljesebbek a feladatok. £s csak akkor felelünk meg mindezeknek a követelményeknek, ha a politikát a pártirá- nyítás egész ügyét lenini szellemben fogjuk fel. vagyis mint tudományt, amelyet kitartó munkával, alaposan, töviról hegyire el kell sajátítani.

Lenin, a hatékony pártmunkamódszerek kidolgozója és alkalmazója nagyszerű példát mutatott abban, hogyan kell megfontoltan, céltudatosan, sokoldalú megalapozottsággal irányítani a párt és a társadalom életét. A tudományosság a párt- és az állami irányítás lenini stílusának ez a legjellemzőbb vonása mély tartalmú fogalom, melynek sok komponense és megnyilvánulási formája van.

Először; a párt stratégiáját, politikáját minden határozatát és akcióját a társadalmi fejlődés legfőbb törvényeinek és törvényszerűségeinek egzakt elméleti ismeretére kell alapozni, alkotó szellemben alkalmazni kell a marxista-leninista elméletet a konkrét valóság elemzésében. A párt számára ez lehetővé teszi. hogy tisztán lássa a történelmi távlatot, hosszú évekre előre kellő pontossággal meghatározza a társadalmi- -gazdaságí és politikai fejlesztés irányait. Ez teszi lehetővé azt is, hogy mozgósító célokat jelöljön ki, és ugvan- akkor realisztikusan figyelembe vegve e célok elérésének lehetőségét — a többi között a nemzetközi porondon, almi a tudományos megközelítés alapján még inkább kézben tudjuk tartani az eseményeket, s a béke, a demokrácia és a szocializmus javára tudjuk felhasználni őket.

Másodszor: a párt politikai és szervező munkájában a tudományosság mug- követeli bizonyos módszertani elvek érvényesítését. Ilyen elv az, hogy gondosan elemezni kell a helyzetet, a hely és az idő sajátosságainak, a helyzetre ható különféle tényezők közti aránynak a figyelembe vételével, össze kell gyű|- teni a szükséges Információt, s ugyanakkor ki kell választani belőle azt, ami a leglényegesebb, tipikus, megbízhatóan ellenőrzött: a szakemberek elég széles köre véleményét, szem előtt tartva kell értékelni a helyzetet, és meghatározni a feladatokat, ki kell jelölni a feladat megoldásának útját, beleértve a cél elérésére irányuló munka legfontosabb láncszemét is.

Lenin következetesen ezekhez az atvekhez tartotta magát, amiről könnyen meggyőződhetünk, ha megismerkedünk például azokkal az anyagokkal, amelyeken mint a Népbiztosok Tanácsának elnöke dolgozott. A részvételével tartott ülések dokumentumai és jegyzőkönyvei révén bepillanthatunk Lenin laboratóriumába, abba, milyen tudományos módszerrel közelítette meg Lenin az irányítás kérdéseit. Ezeket a tapasztalatokat pártunk teljes egészében átvette, s igyekszik továbbfejleszteni őket a mostani viszonyok között Leninnek azzal az útmutatásával összhangban, hogy a társadalomirányításban fontos, hogy „átgondoljuk a munka egész rendszerét“.

Végül harmadszor; a tudományosság f— a szocialista társadalomban a kormányzó párt tevékenységének elengedhetetlen jellemzője — azt az igen fontos követelményt is jelenti, hogy nem elég a tudományra támaszkodni, hanem gazdagítani is kell a tudományt Valóban, az országunk életében és az egész világon kialakuló új jelenségek és tendenciák elemzése, ami elengedhetetlen a párt konkrét politikájának tudományos megalapozásához, egyszersmind megteremti a tudootányos általánosítások alapját is. A marxista-leninista tudománynak a tudományos szocializmus fejlesztésének példája az SZKP XXVI. kongresszusa és pártunk XVI. kongresszusa is. Pártunkban állandó gyakorlat a pártbizottságok és pártszervezetek tapasztalatainak analitikus vizsgálata, munkájuk minden értékes eredményének rendszerezése és feldolgozása.

A párt megköveteli, hogy minden határozatot gondos mérlegelés, megfontolás és indoklás után fogadjanak el.

LENINT KÖVETJÜK,

aki a párt kádereit tanítva nemegyszer hangoztatta: kétszer mérj, egyszer vágj.

LENIN ÉS

Ma már egyetlen — politikához valamennyire is értő és gondolkodó — ember sem lehel közilmbös Lenin neve, eszméi és munkái iránt. Igaz, a marzis- ta-teniiiista tanítások iránti magatartás különféle lehel; lehet helyeselni vagy taelyleleniteni azok megvalósítását egy haladó társadalom mindennapi gyakorlatában, de semmiképpen sem lehet tagadni a világban végbemenő társadalmi haladásokat, és észre nem venni bennük a leninizmus különböző hatásait.

A XX. század ügy kerül majd be az emberiség történelmébe, mint a munkás- osztály forradalmi elméletének diadalmas százada, amely forradalmi elméletei Marz, Engels, Lenin géniusza hozott létre, és amelyet alkotó módon iejlesztet- tek tovább az őket követő kommunista pártok. A XX. század viharos évtizedei alatt, amelyek gyökeresen megváltoztatták a világ társadalmi-politikai arculatát az nsztályharcok sodrában, a marxista-leninista elmélet — mint a munkásuk felszabadító harcának iránytűje, mint a kizsákmányoló rend megdöntésé- ■ek fegyvere és mint az áj osztály nélküli társadalom felépítésének munkaeszköze •— a gyakorlatban igazolódott.

A viszonylag rövid történelmi időszak alall a marxista-leninista tanítás sok száz millió ember tudatát és szivét hódította meg. Napjainkban a marxizmus- -leninizmus a dolgozók millióinak konkrét tevékenysége során szilárd alapot képez az új kommunista társadalom Biegleremtésében. Az akkori legfejlelEz persze nem bátortalanság, nem huzavona. Az effajta jelenségek elleni küzdelmet is Lenintől tanuljuk, akt tudott gyors, határozott, merész döntéseket hozni és támogatni.

Az SZKP politikai gyakorlatában mindinkább számolunk azzal, hogy olyan bonyolult, magas fejlettségű, dinamikusan növekvő társadalmi organizmusban, amilyen a mi társadalmunk, az optimális döntés gyakran csak abban az esetben lehetséges, ha előzetesen megvizsgáljuk a különféle variánsokat, amelyek mindegyikének lehetnek előnyei és hátrányai. Az ilyen variánsok kidolgozása, egybevetése és gondos elemzése egyre nagyobb teret kap pártapparátusunk munkájában. És amikor az előkészítő munka gyakorlati intézkedések és határozatok elfogadásával ér véget, a párt abban a meggyőződésében hajtja végre őket, hogy maximálisan megfelelnek az objektív feltételeknek, hogy a helyességüket garantálja a tudomány és a gazdag gyakorlati tapasztalat.

A tudományosság, a lenini munkastílus szerves része útját állja a szubjektivizmusnak. Féken tartja a különféld voluntarista túlkapásokat, megóv a belőlük elkerülhetetlenül származó hibáktól.

Folytonosan azon vagyunk, hogy a tudományosság az egész pártmunkában párosuljon azzal, amit Lenin úgy fejezett ki, hogv szükség van „az ügyek hozzáértő intézésére.“ Hiszen a leghelyesebb döntés és a legalaposabban kimunkált terv is papíron marad, ha nem követi a végreliajtáslioz szükséges gondos szervező munka.

Az emberiség forradalmi történetének évtizedeire visszatekintve, teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocializmusnak elméletből valósággá változtatásában igen

KORUNK

lebb nyugat-európai államok, majd Oroszország forradalmi tapasztalatai a- lapján kialakult elmélet, a marxízmiis- -leninizmus ma már mindazok összefogását vezérli, akik a békéért, a szabadságért, az emberi méltóságért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért küzdenek.

Miben rejlik a leninizmus legyőzhetetlen éltető ereje? Miért van az, hogy ellenzőinek — az imperializmus ideológusainak és a különböző opportunista köröknek — szüntelen támadásai ellenére korunk ideológiai harcában egyik pozíciót a másik után hódftja meg? Meggyőződésünk, hogy a leninizmus egyre növekvő ideológiai befolyásának ereje és elsődleges oka abban rejlik, hogy a inunkásu-sztály forradalmi elmélete olyan kérdéseket vetett fel, amelyeket maga az élet szült, s amelyek az emberiség túlnyomó többségének döntő érdekeit érintik, g amelyek nem maradhatnak válasz nélkül, s valamint abban is, hogy a niarxizmus-lenínizmus magával a reális valósággal együtt állandóan fejlődik.

V. I. Lenin legnagyobb történelmi érdeme az volt, hogy egy olyan új típusú kunimonista pártot hozott létre, a- ■nely tényleges hordozójává vált az alkotó marxista eszméknek és megvalnsi- tutta a tudományos elmélet és a forradalmi gyakorlat elválaszthatatlan egységét. A leninizmus éppen az SZKP és a többi marxista-leninista párt tevékenységében találja meg saját állandó fejlődésének kinieríthetellen forrását.

nagy szerepet játszott a szervezés. Az oroszországi októberi forradalom, a munkásosztály hatalomra jutása lehetetlen lett volna, ha l.enin politikai és szervező géniusza nem teremti és nem edzi meg a harcos bolsevik pártot. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban lehetetlen lett volna, ha az SZKP nem fejt ki fáradhatatlanul szervező munkát a kidolgozott marxista-loninlsta fő irányvonal alapján, ha a párt nem gondoskodik gyakorlatiasan és igényesen tár- sadalimink sokoldalú fejlesztéséről.

A SZERVEZETTSÉG

és az Igényesség ezért nem részletkérdések, nem niásodrendűek, amikor a forradalmi átalakítások, a szocializmus és a konimiiniziiuis építésének eszméiről, terveiről van szó. Az SZKP mindig fontos útmutatásnak tekinti azt a gondolatot, amelyet Lenin még a szovjet állam hajnalán fogalmazott meg; „...éppen forradalmi feladataink végrehajtása érdekében, éppen annak érdekében, hogy ezek a feladatok ne maradjanak utópiák vagy jámbor óhajok, hanem valóban reálissá váljanak.

Az igényesség növelésének fontos eszköze, a szervező munka alapkérdése, „lényege“, mint „Lenin mondta, a határozatok, a párt- és kormánydirektfvák végrehajtásának ellenőrzése.

Amikor Lenin megfogalmazta a végrehajtás ellenőrzésének lényegét és jelentőségét, a demokratizimisnak, a népha- hatalomnak, a párt vezető szerepének elveiből, abból a követelményből indult ki, hogy az irányító szervek tevékenységében meg kell őrizni a törvényességet és meg kell tartani a fegyelmet. „... Ha lelkiismeretesen fegyelemre akarjuk tanítani a munkásokat és a parasztokat — hangsúlyozta —, kötelesek vagyunk magunkon kezdeni.“

Az elmúlt években a marxizmus-leni- nizmusnak a kominunista társadalom felépítéséről szóló tanítása számos megállapítással gazdagodott. Ilyenek például; a kommunista társadalom építésének jellege és sajátosságai a fejtett szocializmus időszakában; a proletárdiktatára átnövése össznépi állammá.

Az áj lörténelnii körülmények közöli a proletárinternacinnalizmus lenini eszméit továbbfejlesztve az SZKP és testvéri kommunista pártok jelentős mértékben hozzájárultak a szocialista világ- rendszer létrejöttéhez és fejlődéséhez. E pártok tevékenysége szüntelenül olyan kérdések megoldására irányul, mint a szocialista országok gazdasági integrációja, a pártok közötti eszmei-politikai egység erősílé.se, összehangolt külpolitikai lépések kidolgozása, az együttműködés ^ merhaniziniisának tökéletesítése valamennyi munkaterületen. Ugyanakkor a Szovjetunió és a szoeialisla közösség többi országai aktívan támogatják a népek nemzeti felszahaditó mozgalmát, állandó segítséget nyújtva a neokolonía- lizmus és fajűldözés elleni harcukban, függetlenségük és szabadságuk kivfvá- sáhan. Az SZKP és a testvéri kommunista pártok kiemelkedően fontosnak tartják a béke megőrzését és megszilárdítását. E pártok külpniitikájában következetesen és eéltiidatosan érvényesül a Lenin állal megfngalmaziitt békés egymás mellett élés elve. Ennek az elvnek alapján, illetve azt alkotó módon tovább fejlesztve az SZKP olyan békeprogramot hirdetett meg, amely kijelöli azokat az utakat és intézkedéseket, amelyek ténylegesen tartós hiztnnságnt teremtenek a világ minden népe .számára.

V. KORTUNOV lAPN)