Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 1. szám
lég tíz legnagyobb Ipari hatalmának e- gyike. A szovjet-indiai együttműködésnek ebben nagy szerepe volt. Ez az e- gyüttmüködés valóban sokoldalú. Szovjet rakéták vitték Föld körüli pályára az első indiai műholdat, s a két ország űrhajósainak közös űrrepüléséről is egyezmény született. Már Lenin megjósolta, hogy a Kelet, konkrétan India népei aktívan hozzájárulnak sorsuknak és az egész világ sorsának irányításához. Ez a korszak most elkövetkezett. India, amely a függetlenség útjára lépett, és amelynek nemzetközi tekintélye rendkívül megnövekedett, ma elsőrendű szerepet tölt be az el nem kötelezett országok mozgalmában. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai az eltérő társadalmi rendszerű országok pozitív kapcsolatainak példáját adják, amely kapcsolatok nemcsak az ázsiai, hanem az egész nemzetközi helyzet megbízható stabilizáló tényezői. Leo- nyld Brezsnyev látogatása, az Indiai vezetőkkel folytatott megbeszélései, s a közös szovjet-indiai dokumentumok a- lálrása új ösztönzést ad a kapcsolatok további fejlődésének. ' (rb) A V.iK^büI .íZ£KZOr»K.S 1-EGYVERKEZÉS-KOKL.V TÍIZÁSI lAVASLATAINAK íiJŐRENnjE A Varsói Szerződés védelmi jellegű katonai tömörülés, aláírói természetesen megtették a szükséges katonai lépéseket védelmi képességük megerősítésére. Egyúttal azonban azt is fő célként tűzték ki, hogy más országokkal megegyezve törekedjenek a kollektív biztonság rendszerének megteremtését, a fegyverkezés korlátozását, az atomfegyverek és más tömegpusztító 'fegyverek betiltását célzó lépések megtételére. Béketörekvéseit a Varsói Szerződés már többször bizonyította a tagországok fegyveres erői létszámának egyoldalú csökkentésével (1955-ben, 1956-ban, 1957-ben, 1958-ban — összesen 2 676 500 fővel), s az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítását célzó számos konstruktív javaslattal. 1956. január 27—28.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének első ülésén jóváhagyták a tagországok nyilatkozatát, amely javasolta az európai kollektív biztonság rendszerének megteremtését; konkrét lépéseket dolgozott ki, mindenekelőtt azt, hogy Európát nyílvánítsák különleges övezetté, amelyben külön megállapodással szabályoznák a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erőinek létszámát. Ez a korlátozás a négy nagyhatalomra is vonatkozna. 1959. május 24.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé jóváhagyta a Varsói Szerződés és a NATO tagországai meg nem támadási szerződése részletes tervezetének szövegét, azon szerződését, amely a következő kötelezettségekből állna: 1. az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás egymással szemben, 2. tartózkodás bárminemű beavatkozástól egymás belügyelbe, 3. minden vitás kérdés tárgyalások útján történő békés rendezése a megértés és az igazság szellemében, az érintett felek bevonásával, 4. konzultációk tartása olyen helyzetek keletkezése esetén, amelyek veszélyeztethetik az európai békét. 1960. február 4.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé megismételte, hogy a Varsói Szerződés és a NATO meg nem támadási szerződésének javaslata még mindig időszerű, s ezt kiegészítette azzal a javaslattal, hogy a különböző katonai tömbökhöz tartozó országok kössenek kétoldalú meg nem támadási szerződéseket, s javasolta atommentes és rakétamentes övezetek létrehozását Európában. , 1963. február 20.: A szovjet küldöttség Genfben 18 ország leszerélési bizottságának előterjesztette a Varsói Szerződés és a NATO meg nem támadási szerződésének a Varsói Szerződés tagállamai által kidolgozott új javaslatát. 1966. július 4—6.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése jóváhagyta az európai béke és biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozatot (az ún. bukaresti deklarációt), ez megszabja azokat az elveket, amelyek alapján az európai országok együttműködhetnének az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében; ezen elvek közül több később bekerült az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányába; a nyilatkozat egyúttal javasolta a Varsói Szerződés és a NATO egyidőben történő feloszlatását, a külföldi katonai támaszpontok megszüntetését, atomfegyver-mentes övezetek létrehozását, valamint európai értekezlet összehívását az európtai bizton- S Ság garantálása érdekében. 1969. március 17.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé felhívásban szólított fel az európai biztonsági értekezlet összehívására (az ún. budapesti felhívás); a felhívást az .összes európai országhoz intézték. A Varsói Szerződés külügyminiszterei 1969. október 31-én Prágában megtartott tanácskozásukon azt javasolták, hogy a konferencia napirendi pontjai ezek legyenek: 1. az európai biztonság megőrzése, és lemondás az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről az eurő- ! pal országok kapcsolataiban, 2. a kereskedelmi, a gazdasági és a tudományos- í -műszaki kapcsolatok kiterjesztése az egyenjogúság elve alapján, s az európai országok politikai együttműködésé- f nek fejlesztése. Az értekezlet összehívá- i sának javaslatát további üléseken meg- f Ismételték. E 1975. május 15.: A Varsói Szerződés j tagországainak- parlamenti képviselői a ( Varsói Szerződés szervezete megalapltá- i sának 20. évfordulója alkalmából Var- ‘ sóban megtartott ülésükön „Az európai I népek békéjéért, biztonságáért, együttműködéséért és közeledéséért“ címmel dokumentumot hagytak jóvá, amely e- ' gyüttmüködésre szólította fel az európai országok parlamentjeit az európai biztonsági értekezlet sikeres befejezése érdekében, a fegyverkezési hajsza leállitá- sa és a leszerelés érdekében. 1976. november 25—26.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ' ülése jóváhagyta „A nemzetközi feszültség enyhítésének új céljaiért, az európai biztonság megszilárdításáért és az együttműködés fejlesztéséért“ című nyl- , latkozatot (az ún. bukaresti deklarációt), amely egyebek között tartalmazza azt a javaslatot, hogy ne hozzanak létre új tömörüléseket és tömböket, s az európai biztonsági és egyttttmfiködé« si értekezlet résztvevői számára azon szerződés tervezetét, amelyben kötelez-i nék magukat arra, hogy egymás ellea nem vetnek be elsőként atomfegyvere-< két. 1978. november 22—23.: A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése jóváhagyta a Varsói Szerződés tagországainak azt a nyilatkozatát, a- mely konkrét javaslatokat tartalmaz az enyhüléssel és a leszereléssel kapcsolatban, s nyolcpontos felhívással fordul a világ összes országához és népéhez (az ún. moszkvai deklaráció). 1979. május 14—15.: A Varsói Szerződés tagországai külügyminiszteri bízott-« ságának ülése javasolta, hogy haladék-* talanul hívjanak össze politikai szintű konferenciát a katonai enyhülésről, az összes európai ország, valamint az E-< gyesült Államok és Kanada részvételé-* vei; síkra szállt továbbá csapat- és fegy-< verzetcsökkentési egyezmények megkötése mellett, a külföldi katonai támasz-* pontok felszámolására tett erőfeszítésekért, a külföldi csapatoknak más orszá-* gok területéről történő kivonásáért; s a szocialista országok leszögezték, hogy készek feloszlatni a Varsói Szerződés szervezetét, ha egyidejűleg a NATO is feloszlik. (kjk) Í-;V .SZÁZÁUL)NK 1 IKi S RF.KORniAI Ugyanúgy, mint minden másban, évszá-* zadunk a háborúkkal kapcsolatban is több „Jelentős“ rekordot állított fel. Előstór — mégpedig húsz év leforgása alatt kétszer — keveredett háborúba az egész világ. Sőt a második világháború az akkori emberiség háromnegyedét — egymlllíárd-hétszázmillió személyt >— érintette. Először közelítette meg a háborúk és a fegyveres konfliktusok száma — a fegyveres államfordulatokat nem számítva — a százat. Először növekedett ugrásszerűen a haderők mozgási sebessége — mégpedig forradalmi minőségi változások következtében —, amely a szumérok idejétől kezdve Napóleon koráig a lovak mozgási sebességével volt egyenlő, s a XIX. század végéig is alig növekedett Először érintette a háború — mégpedig az 1939 és 1945 közötti légi- és rakétatámadások — a polgári lakosság széles rétegeit. Csak Németországban repülőgépekről ledobott bombákkal a nagyvárosok húszezer hektárnyi beépített területe vált romhalmazzá. Először folytak nagyobb mértékben harcok a hátországban: szovjet partizánok és Európa különböző népeinek fiai küzdöttek a náci megszállók ellen, fis elsőként — a latin-amerikai országokban — jelentek meg partizáncsoportok a nagyvárosok utcáin. Elős2Uir — éspedig Vietnamban -— vetettek be vegyi és biológiai fegyvereket magának az embert éltető természetnek megsemmisítésére. Először fejtette meg az ember a Nap titkát, s használta föl az ember ellen atombomba formájában, amelyet Hirosimára és Nagaszakira dobtak le. (k| A TARTÓS VIlAGBTKrTRT VÍVOTT HARC RORPARANCS A legenda szerint 2X72 éve Kroiszosz Ifdíai király legyőzőjének, a perzsa Kirnsznak azt mondta: Nincs olyan ember, aki a béke helyett ünszántáböl a háborút választaná. Mert a békében a fiúk temetik ol apjukat, a háborúban azonban az apák fiaikat. — Már akkor találóan kifejezte az ember békevágyát. A rendelkezésre álló történelmi forrásmunkák alapján a hatvanas évek elején kiszámították, hogy az elmúlt 5500 évben 14 513 háború dúlt, amelyA mintegy 3,5 milliárd halálos áldozatot követeltek. A jelenlegi feltételek között a kő- vetke^, mondjuk a 14 514. háborút atomrakétákkal vívnák. A termonnkleáris pusztulásnak nemcsak azok esnének áldozatául, akik kirobbantanák. Ez a háború több százmillió ember életét oltaná ki, fejlett ipari civilizációt, tudományos és kulturális központokat pusztítana el. E rendkívül bonyolult probléma megoldásának lényegét találóan fogalmazta Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, amikor ezt Irta: „Először kell az emberiségnek megoldania azt a nehéz feladatot, hogy biztosítsa a társadalmi haladást, a felsőhbrendű társadalmi rendszerbe való átmenetet, mégpedig az atomkatasztrófa kizárásával.“ E megoldás előfeltétele az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország a világ összes haladó, antiimperialista és békeszerető erőinek támogatásával oly következetesen és fáradhatatlanul valósit meg. És éppen a béke megőrzéséért vívott harc néhány szempontjával foglalkozik a SZISZ politikai oktatásának ez az anyaga. MADRim ALJ.nM.AR \ Ha hasonlatot keresünk az európai helyzetnek a helsinki értekezlet utáni alakulására, akkor Európában áthaladó vonatról beszélhetünk. Jól tudom, hogy ez nem pontos hasonlat, hiszen földrészünket nem szeli át egyetlen vasútvonal, sőt Spanyolországban, amelynek fővárosában a második utóértekezletet megrendezték, szélesebb nyomtávúak a vasutak, mint például a szomszédos Franciaországban. De ma már ez sem műszaki problémá, elég kicserélni i vagonok alvázait. A továbbiakban azonban az európai vonatról nem műszaki, hanem politikai értelemben lesz szó. Eltérnek a nézetek abban, hogyan nézzen ki ez a szerelvény, milyen állomásokon haladjon át, hová menjen, milyen menetrend szerlat közlekedjék, s mit kapjon az egyes megállóhelyeken. A helsinki rendezőpályaudvaron Ott voltam, amikor •— képletesen szólva — Helsinkiben ezt a vasúti szerelvényt összeállították. Most nem a helsinki pályaudvarról akarok írni, bár az is megérdemelné, hiszen E. Saarinen világhírű finn építőművész alkotása. De maradjunk az átvitt értelemnél, s itt ennek a pályaudvarnak már nem volt fontos szerepe, mert a ml szerelvényünket nem ott állították össze. Ha emlltet- lenül hagyom az európai biztonsági értekezlet összehívását célzó összes korábbi szovjet kezdeményezést, és csak a helsinki értekezlet ismertetésére szorítkozom, azzal kell kezdenem, hogy a közismert Dipoli diákközpontban hetvenkettő őszén összejöttek 33 európai ország, Kanada és az Egyesült Államok nagykövetei, hogy legalább abban állapodjanak meg, hogy a következő évben sor kerül ugyanezen országok külügyminisztereinek előkészítő találkozójára, amelyen kidolgoznák az értekezlet összehívására és napirendjére vonatkozó első javaslatot. Ezen ajánlások (az ún. kék könyvecske) alapján csaknem 30 hónapon át tanácskozott majdnem négyszáz diplomata Genfben, hogy fokozatosan elképzelést alkossanak arról, mikor, hol és milyen szinten tartsák meg a konferenciát. A helsinki értekezletnek erre az előtörténetére főként azért tértem ki, hogy rámutassak, milyen feltételek között valósult meg a konferencia, s azóta Is szüntelen küzdelem folyik alapeszméjének megvalósításáért. A helsinki szerelvény összetételéről alkotott elképzelések nagyon eltérőek voltak, ahogyan az európai rendezésről vallott nézetek is eltérőek. A szerelvény négy vagonból áll Genfben teleírtak tízmillió papírlapot, amelyek összsúlya, mintegy 45 tonna, amire végre sikerült összeállítani a százhúsz oldalas Záróokmányt, s aztán hetvenöt nyarán Helsinkibe jöttek ösz- sze 35 ország vezetői, hogy aláírják a dokumentumot. A vonatot tehát összeállították, méghozzá nagy gonddal, úgy, hogy megfeleljen az adott helyzetnek, ahogy ezt beszédében Leonyid Brezsnyev is megállapította. Négy részből áll. Helsinkiben négy kosárról beszéltek. A hasonlatnál maradva gondosan szakaszokra osztott négy vagonról beszélhetünk. Az első kosár az országok kapcsolatainak tíz elvét és a kölcsönös bizalom szilárdítását célzó intézkedéseket tartalmazza, a második kosár a gazdasági e- gyüttmOködés kérdéseit foglalja magába, a harmadikban szó van a tudomány, a technika és a kultúra területén kifejtendő együttműködésről, az Információk cseréjéről, az Idegenforgalomról, a családok egyesítéséről stb., végezetül a negyedikben arról, ml lesz a vono* bi sorsa. Szétkapcsolási kísérletek' Már hasonlatunkból is kitűnik, hogy szerelvényünk aligha haladhatna, ha bármelyik vagont is lefékeznék. Ha megy, csak egészében haladhat. Csak így valósulhatnak meg az egyes részekben foglalt eszmék. Ahhoz, hogy mehessen. mozdonyt kell eléje kapcsolni, meg kell I jelölni az útirányt, s azokat az állomásokat, amelyeken üzemanyagot vehet feL vagyis ahol megtárgyalhatják és jóváhagyhatják a Záróokmány megvalósltá- j sót célzó konkrét lépéseket. Szerencsé- ’ re egyes józanul gondolkodó nyugati po- t litikusok rájöttek, mekkora óriási koc- j kázatot vállalnának, ha megengednék,- f hogy a szocialista országok figyelmeztetése ellenére az enyhülés ellenzői meg- [ húzzák a féket. Vagy ha a militaristák, , ezt a szerelvényt holtvágányra tolatnák, ! s az európai pályára az új fegyverek, az amerikai rakéták és más katonai felszerelések ellenőrizhetetlen szerelvényét engednék be, aminek következtébeni borzalmas gondolni erre az alternatívára. Az útirány és a menetrend meghatározása A szocialista országok (és ebben más országok is támogatják őket) a mostani madridi állomáshelyen ezért törekszenek annyira arra, hogy a jelenlegi találkozó eredményeként egyértelmű döntés szülessen a katonai enyhülési konferencia összehívásáról (Lengyelország már, javasolt helyet és időpontot: Varsó, 1981, október 21). Ez az értekezlet aztán feltehetően több szakaszban megoldaná az országok közötti bizalom kérdéseit, például arról szóló szerződéssel, hogy az aláírók egymás ellen elsőként nem vetnek be sem atom-, sem pedig konvencionális fegyvereket, vagy arról, hogy. befagyasztják a fegyveres erők jelenlegi létszámát, garantálják az atomfegyverekkel nem rendelkező országok biztonságát, korlátozzák a hadgyakorlatokat, s konkrét lépéseket tesznek a bad- erőcsökkentés érdekében. Ma ez a helsinki szerelvény előtti pálya szabaddá tételének és annak az egyedüli módja, hogy megvalósuljanak bizonyos, már meglevő tervek, például a nemzetközileg egybehangolt környezetvédelem, az energiarendszerek egybekapcsolása, Európát átszelő útvonalak építése, MILAN SYRUCEK
