Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-23 / 25. szám
Donát Sajner: Á SZÓ Meddig ts kerestem azt a szöt.. i Mintha nem'is'létezne, képtelen voltam rátalélnf. Kerestem azt a szót, amely nem vész él a naplementével, és nem kerül el6, ha fel|ö a nap Ott van a föld minden parclkájában, minden leheletOnkben, ott a fák gyökerében és a fehér szélben, ott a tó fölött lebegő párákban és ott van egy ,'emegö harmatcseppben Is! Hogy ez a szó nem is létezik? ehet, hogy csak áiora, emberi testtel fűtött, ís- megnevezni csak akkor lehet, ha ragypg a tellhold a dombok fölött, ■nert csak a fogak írják karéj kenyérbe. Van vagy nincs, és keressem egyáltalán tovább? Ha már az erdő sem tudja, kire mosolyognak a málnaszemek, s' a papvlrág szüntelen csak azt hajtogatja, hogy szeret, szeret, szeret,, Mennyit is kerestem azt a szót, megjártam érte a vllágtá] minden zugát, tapostam a mennybe vezető ösvényeket, és bömböljenek, kényszerltettem sírásra a poklokat.. Kell, hogy legyen, különben máris itt a világ vége. Olyan ez a szó, mint a kenyérgomba tej, ha tűleye.lek közé csöppen, mézcseppként csalogatja a méheket, bűvöli a bimbókat, gázlókra vezeti a halakat, és felküldi a napot a kékszemű falvak fölé Es akkoi egyszer csak. mint ahogy ez már lenni szokott, minden ezt kiabálta, még az ujjhegyek Is, és én hallom, látom, fecskék cikcakkjai Írják az égre, borjak ártatlan szeméből világít egész a föld öléig ahova ajkaddal hullasz ér. és már hallod: Tiéd, tiéd vagyok. Hogy mennyit is kerestem ezt a szót (öimiagamal keresve) hogy élhessek a boldogságért hogy élhessek az örömért. Tied — az éjszaka .gyönyöre, a leendő testek melegében Tied — Én vagyok az, aki mégiscsak megszülethettem. Megtaláltalak, Te vagy a legdrágább érme, amelyben az Idő vasfogai teszik próbára az élet fedezetét. NÉMETH ISTVÁN fordítása VAJKAI MIKLÓS: PORCELANMEZŐKÖN Egy marék agyag, két marék, három-négy-öt marék: és gy&rtuk-tapos- tuk-élesztgettük. Ki mire volt képes. Ezt a számunkra idegen hordalékot a magunk módján gyúrtuk. Kissé jobbra az agyagvonulattól kalyibasor húzódott. Balra csűrszerü raktárépület. Ha csend volt: hallottuk az ácsok kopácsolását. A szavukat is hallottuk. Nem jöttek közénk. Néha, ha összetalálkoztunk: zsebre dughattuk a megvető pillantásukat. Délldöben és alkonyaikor félretették a szekercéket, a csapgyártót, és sört Utak. Hordószám kapták az italt. Hetente háromszor autóbusz jött fértük. Egyszer-egyszer leállt az építkezés. Az ácsok évekig nem jelentkeite]t, s ha ismét feltűntek, körülszemlélték a kalyibáinkat, megjavították a falakat, a tetőzetet, s unott képpel várták a megismétlődő déli tizenkettőt. A sofőrök ugyanaz a kaszt. A bütykösből pálinkát szopogattak. Elnyúltak a parlagon. Azzal az intenzitással vetettek meg bennünket, mint a famunkások. : Így maradtunk a magunk körletében. A ml oldalunkon a kemencék, a munkagépek, a kalyibák, a raktár- épületek s az agyag vonulata. Pirkadatkor keltünk. Napnyugtáig hajszoltuk magunkat. Aztán ... a tétova ... meghitt esték. Körülültük a pisla tüzet s ábrándoztunk. Volt, aki eposzt írt a képzelete falára, s örült, hogy az elkövetkező napokban ügyes kezével megformálhatja a jelentősebb stációkat .Volt, aki lantot pengetett. Tudtuk: hogy á lágy dallamokat belátható időn belül megleljük a legújabb agyagformúkban. Mások utakat, békés tereket, utcákat álmodtak. A kezdet kezdetén megtörtént, hogy iltlégeket ragadtak, és elűztek bennünket. — Tűnjenek el. Szarrágó csőcselék. Es mi úgy tszkoltunk, ahogyan csak tagjaink bírták. Elnyúlva a távoli földköpönyegén, hallottuk, hogy lekaszabolják torzóinkat, kisplasztikáinkat, cserépedényeinket, munkánk eredményét. , Az elkövetkező reggelen, amikor másnaposán csetletiek-botlottak, vala-, melyikük mindig átszólt hozzánk: — Izé ... Szóval tegnap nagy rumlit csapiunk. Megtörtént, nem kéne neheztelniük... Idővel megszűntek ezek az ö.ssze- koccanások, de mi már ágy telepedtünk az esti tűzhelyünkhöz, hogy a legkisebb mozgolódásra ts elinalhassunk. Of korszak következett. Az ácsok és söförök helyeit úf ácsok és sofőrök jöttek. Csupán az autók és a söröshordók voltak a régiek, és az a Illára mázolt autóbusz, . amelyik hetente három alkalommal megjelent. A mukik barátságosabbak voltak. Itallal kínáltak bennünket, de fní azt válaszoltuk, hogy nem fogyasztunk szeszes italt. — E gépekkel és a képességükkel kísérletezgetünk... — magyaráztuk, és ök, akárcsak az elődök: külön kasztba tömörültek. Hetente volt egy délelőtt, amelyet semmiért sem adtunk volna fel. Ilyenkor bár zúgtak a gépeink, és szokásunkhoz híven élesztgettük a- nyersanyagot, másra sem gondoltunk, mint az öreg Bagira, aki úgy ifíz óra tájban érkezett meg a toldott-foldott parasztszekéren. Tíz-Jtzeaöi , perccel aa-v -éfitaaá^ előtt már vdíámennyieh ott ic^rbg- tunk az út szélen, s akár á mételye- zenek, pislogtunk. (Sohasem beszéltünk erről. Resteíltük is. Pótolhatatlan szükségünk volt az öreg Bagira.) Szívesen álcáztuk volna a túlfűtöttségünket, de képtelenek voltunk rá. A szivünk tájékán kiütött a félelem, a rettegés, a szorongás millió árnyalata, ott libegett-lobogott valameny- nytünkben, ha arra gondoltunjc, hogy egy nap talán nem érkezik meg, és mi majd savós arccal, pánikkal a tekintetünkben elhajigáljuk a kezünkben tartott holmikat, és elszelelűnk e földszegélyrSl. Az öreg Bagt volt az egyetlen kaptocs, aki a külvilággal összekötött. Ha megérkezett: egy villa szénát hajított az' igavonók elé. Körömig szívtuk a cigarettát. . , — Hát itt volnék — mondta, és mi szinte egyszerre mozdultunk. Leraktuk az élelmiszeres 'dobozokat, használati cikkeket. Az öreg szakadatlanul beszélt. Vele nem kukoricáztak az ácsok és a sofőrök, őt senki sem tartotta ha- bókosnak. Egyszerű parasztember volt, afféle becsületes, jöszándékú szerzet. Evekkel később, amikor az .ácsok és a sofőrök arcára ráfagyott a kétségbeesés jóltsmert pecsétje, mozdulataik elárulták, hogy kereket .akarNagy Zoltán tusrajza nak oldani, s a dermedt ijedelem, akár a kötésen ter/edö vérfolt, újabb és újabb területet hódított meg, az öregnek köszönhettük hogy mi itt maradtunk. — Elmentek — mutattam a szakik pusztuló bódét jelé. — Mindannyian elmentek. Porba sújtotton meredtünk magunk elé. — A szerszámaikat is magukkal vitték. Arra gondoltunk, hogy elObb-ulóbb bennünket is letipor a „rontás“. Elindultunk hát a lejtőn... — de az öreg Bagt a fejét ingatta. Arról beszélt, hogy nem szabad a kételybe hajtani magunkat. — Dolgozzanak, bizonyítsanak, és passz. Azok a napok, alaposan próbára tettek bennünket. Sokáig tartott, amíg kiirtottuk magunkból a melósok deres tekintetét, lázas-sietős mozdulataikat. Az öreg Bagt szerda délelőttönként, úgy tíz óra tájban megjelent. Az alommal bélelt kocsiderékra rakta a cserépedényeinket és egyéb munkadarabjainkat, amelyek között mindig akadt, egy-egy páratlan szépségű alkotás. Hozzáértően bólogatott. Volt, hogy vállon lapogatott bennünket. Így foly- ' tatődetl ' itolha ez ítéletnapig Is, -de egyszer, röviddel az öreg távozása után,.amikor a többiek a kalyibákban ebédeltek, vagy százhetven centiméteres váza sikeredett a kezem alatt. Ily féktelen pontossággal és gyorsasággal sohasem dolgoztam. Velem mozdult a világ, velem lélegzett. Mintha csak álmodtam volna az egészet: de nem álmodtam. Karcsú és nagyon magas váza volt. — Karcsú, magas és fehér... Fehér, akár a menyasszony. Néhány nappal később, amikor végérvényesen elkészültem vele, magam is elrettentem. Nagy titokban a vál- lamra vettem, és elsiettem vele. A kalyibák mögé rejtettem. Megkocogtattam. A hangja, a hangja olyan volt, a- kár a méregdrága kristályé. Akkor már tudtam az elkövetkezőket. Mindent tudtam. Reggel, amikor fölkeltem, és kipillantottam az ablakon, jól láttam, hogy ott tündököl a kalyiba előtti parlagon. ■ Hárman-négyen már körülfogták. Nagy sietve a vállamra vettem. — Hová vinnéd? Hová? Megtorpantam. A váza, ez a gyönyörűséges karcsú valami a testemhez simult. A fura, ifjú leheletét éreztem. A cinkos mozdulatlanságát. A szomszédos sarkokból is elbká- szálódtak. Körülállták. — Hová vinnéd? — Hová? A menyasszony már ott állt mellettem. És ök nézték, nézték ezt az újkori vendéget. Képtelenek voltak mm dúlni is. Tíz órakor az öreg Bagt egy villa szénát hajított a lovak elé, én az árok szélére kuporodtam. — Nem kellett volna — mondtam. — Nem lett volna szabad az ösztöneimre hallgatnom. — Gyújts rá, fiam — szólott. Atyásan mellém telepedett. — Vigye el — mondtam. — Vigye el. — Akkor is közöttetek maradna. Felállt. Az ülésből ütlegel emelt ki, és el indult a „Drágtca" felé. Teljes erejéből rásuhtntott, majd még egyszer harmadszor-negyedszer is ráütött, de a seép hangú, tündöklő váza állta. Ott állt a kalyibák közön, fehér ruhájában. Fölösleges volt minden igyekezet. Maga az ördög bújt belé, és palira vett bennünket. / \ • * • - •> Jozef Kainar: Az óriási mozdonyok fűtől Az óriási mozdonyok gyémántverítékű fűtői eljártak hozzánk és váltig panaszkodtak Az arcunkba perzselő forróság csap a- hátunkat meg a kegyetlen fagyok dermesztik ezt sohasem szokjuk meg És én azt mondtam nekik csak a gyöngeelméjűek ----- _ mint a kettő húszas sajt az üveg mögött ' képesek ezt megszokni fi azért vagytok az óriási mozdonyuk fűtői hogy ezt sohsem szokjátok meg. Felöltő Mind a kilenc zsebe feslett a gallérja már rég névtelen Fityeg a hátán a lésztafelirat Bolond De mit számít mindez ha én otthon érzem benne magamat Lakom öregszem benne Gazdálkodom Készülök halászni Megálmodom a hajóútjaimat átitatva a szél rejtelmeivel Titkos vízi szörnyetegeket rejtegetek benne Hogy már csak két gomb tartja össze?. Csak ti nagyokosok vagytok képesek az Ilyesmivel viccelődni A bolond a valódi az tényleg maga az őrület Németh István fordlfásai
