Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-23 / 25. szám

/

B iimr

j Egy héttel korábban már

' írtam a világ tabdarúgásá- I nak egyre nagyobb mérete- I két Öltő infl&cióláról. En- i nek bizonyítására íme né- I hány adat a legutóbbi világ- ' bajnok Argentína háza tájá- j röl.

I Az argentin „7 dias“ cí. mű lap felméréseket készí- j tett, s kitűnt, a négy leg- j nagyobb labdarügócsápatnál végzett számítások szerint I egy-egy gól 190 000 (szóban ! és írásban — százkilencven- ezer) dollárjába került a kluboknak.

A Boca Juniorst (Buenos AiresI, a River Piatét (Buenos Airesj, a Newells Old Borgst (Rosario I és az Insti- ' tuto (Cordoba) csapatát vették górcső alá, és a játékosokra köitött összeget ‘ osztották az első öt fordu- , lóban szerzett gólok száma- \ val, amelyből a következők derültek ki:

A River Plate költsége}

\ négymillió dollárt tettek ki, j a 12 gól mindegyike tehát I 350 ezer dollárba került. A \ Boca Juniorsnál a 2 millió 500 ezer dollárt 13 góllal ! kellett arányosítani. Az I eredmény: egy találat 190 \ ezer dollár.

A Newells Old Boysnál kevesebbet költöttek egymil- ' Hónál, a 11 gól egyenként kb. 10 ezer dollárjában van , az együttesnek. Az Institu- tónál az 530 ezer dolláros vásárlási díj 13 góllal osztva kevesebb, mint 10 ezer dollár.

A lap összesítése szerint a négy klubnál végzett vizsgálat átlagosan 190 ezer dolláros „gólértéket" jelent. Egy argentin család ebből az összegből négy év nyolc hónapig fedezhetné az étkezési költségeit.

Kár, hogy gólokkal nem lehet megtölteni a sok munkanélküli szegény argentin gyomrát.

000

Hogy hová vezet ez a nagyzási mánia, bizonyítja a nagymúltú, négyszer francia bajnok és kilencszeres kupagyőztes Olympique Marseille labdarúgóklub esete. /! csapat már korábban viszFOCIPARÁDÉ A CSAllöKÖZBEN !

’ Se szeri, se szäma a különféle öregfiú-labdarúgótor- j náknak. E hét végén, június huszonhetedikén például i Csallöközi randevú címmel Egyházkarcsán (Kóstolná ; Kraéany) rendeznek négy csapat részvételével nemzetközi fociparádét.

Külföldi vendégként a magyar újságirók válogatott ! csapata érkezik Budapestről, megerösitve Ihász Gábor énekessel, Juhász Jácint és Zana József színművészekkel. A dunaszerdahelyi (Ounajská Streda) öregfiúk járási válogatottja a házigazda szerepét is ellátja; rangos és nagyon erős résztvevőnek ígérkezik a szlovákiai li- ; I gás játékvezetők együttese. Negyedikként az idén még | I veretlenll) csehszlovákiai magyar újságiró-válogatott lép j a hadszíntérre. |A hazai tollforgatők legutóbb Rimaszé- csen nyertek kupát, miután két szép győzelmet arattak I — egyaránt 4:2 arányban — a lénártfalvai vasutasok és a helyi öregfiúk ellen.)

A remek, elsőligás szintet is elérő karosai pályán láthatjuk még az egykori csehszlovák válogatott, most Bécs- ' ben szereplő Szikora Györgyöt és az exligás ZtS Koíice csapatkapitányát. Tamás Lászlót. Valamennyi mérkőzést I dr. Hegedős János, a budapesti színészek-újságírők ran- I gadó népszerű riportere közvetiti.

j Mint Gódány László, a helyi szervezők irányítója ni mondotta, a fociparadé iránt rendkívüli az érdeklődés, annál is inkábh, hogy utána a kultúrházban diszkóval : ' folytatódik a vidám szombati nap. (bt)

Búcsú Neumann Jánostól

Június tizenegyedikén súlyos betegség következtében, de szinte az utolsó pillanatig dolgozva, elhunyt Neumann János újságíró, lapunk és szinte valamennyi cseh szlovákiai magyar újság munkatársa. Ebben az örökmozgó riporterben sajtónk egyik legaktívabb publicistáját vesztette el. Neumann János korát meghazudtoló frisseséggel utazott riportalanyai után; rendszeresen megjelent különböző kulturális seregszemléinken, a MA TESZ bemutatóin, de ugyanilyen kedvvel látogatta a gyárakat, üzemeket és szövetkezeteket is, hogy beszámolhasson az ottani sikerekről, vagy feltárja a hiányosságok okait.

Élete utolsó éveiben az újságírók futbal-csapatának menedszsereként tevékeny részt vállalt a tömegsport népszerűsítéséből is.

Emléket megőrizzük!

szaesett a második osztály-^ ba, és most annak rendje ésl módja szerint csődbe jutott.f A város kereskedelmi bíró-\ sdga fizetésképtelennek ítél-\ te, ami egyenlő a véggel, j

Nem is csoda, hiszen ai csapat fenntartásának kólt-f ségei havonta félmillió' frankot emésztenek fel, és} egy mérkőzés bevétele jobb' esetben is legfeljebb húsz-\ ezer frank. S mi következik-, ezután? A fizetésképtelen] klub kénytelen szélnek] ereszteni játékosait. j

Profisors.

000

Valószínűleg ugyanez vári a TSV München I860 NSZK-i -beli, nem kevésbé patinás klub játékosaira is. A múlt héten már írtam, hogy en-\ nek az egyesületnek is be-’ nyújtották a számlát. Idő-] közben befejeződött az NSZK'] bajnoksága, s a München] 1860 kiesett a Bundesligá-] bői. Dupla csőd.

S hogy jutott idáig?

Mint ahogy a Kicker című nyugatnémet labdarúgó- szaklap megírta, az NSZK labdarúgása egyre inkább a hidegen számító vállalkozók befolyása alá kerül. Ezek a lépegető számítógépek úgy adják és veszik a játékosa-\ kát, mint bármely bolti árut.i A lap példángk említi Gün-\ ther Masí, egy szeszkoncern] tulajdonosát, aki nagy ke-' gyesen „klubja“, az Ein-, tracht Braunschweig rendel-\ kezésére bocsátotta pénzét hogy megszerezzék a Rcai j Madridtól Paul Breitnert, | hogy aztán egy év múlva ! 300 ezer márkával nagyobb] összegért túladjon rajta a; Bayern Münchennek. \

Nos, így számolhatott va - \ lahogy Roland Holly ingatlan \ ügynök is, aki a TSV Műn-. chen 1860 „önzetlen“ hivő- i nek vallotta magát. A leg-! utóbbi idény előtt részben i a saját, részben a klub pén-1 zéért, két és fél millió már-1 káért vásárolt játékosokat Az üzlet nem sikerült, a }á- tékosok nem váltották be o hozzájuk fűzött reményeket, viszont a pénz is elúszott, a 'klub a csőd szélén áll.

Holly úr valószínűleg nem megy tönkre. Az ingatlanokból manapság az NSZK-ban elég szépen meg lehet élni.

Hogy miből élnek meg a csődbe jutott klub játékosai, az öt, de lehel, hogy másokat is, ■ vajmi keveset érdekli. (palágyi)

4 K4R.4TE KÖZELRŐL

A karate hódít. Hálás beszéd- és vitatéma, elismerő és elítélő megjegyzések tárgya, sokféle és többségében téves vélemény forrása.

Különösen Szlovákia fővárosában jószerével divat manapság karatéznl vagy legalábbis kapcsolatban lenni valakivel, aki a karatét műveli, s ez helyenként szinte már a sznobizmusba csap át.

Sajnos, a széles közvéleményben valóban téves információkhoz vezet, sőt ellenérzéseket is szül mondjuk a témáról a nyilvánosság erőszakos bevonásával, az utcán vagy villamosban nagy hangerővel fecsegő, serkenő bajúszú legénykék látványa, akik ily módon igyekeznek bennfentességü- ket fitogtatni, vélt erejükkel hencegni.

Ilyen esetekben bizonyosra lehet venni, hogy az illetőnek csupán halvány fogalma van a témáról, s ha netán részt vett is már egykét alapfokú edzésen, s tia lesz is ereje folytatni (ami a tapasztalat szerint az ilyen hivalkodó típusnál szinte kizárt dolog), gyakorlati ismeretei még aránylag hosz- szú ideig a nullával lesznek egyenlöek.

A karate ugyanis mély és egyöntetű etikai - szabályzattal is jár, s a hosszú, türelmes gyakorlás a pelyvát könyörtelenül átrostálja. Az Igazi karatézó ugyanis nemcsak elvből szerény (a legtöbb elsöosztályú versenyzőnknek csupán szők környezete tud kedvteléséről), hanem benyomásai gyakran

az érett és önkritikus diákéhoz hasonlóak: minél többet tanul, annál inkább világos számára, milyen elenyésző is tulajdonképpen a tudása az idők során, a világon felhalmozódott ismeretekhez viszonyítva.

Aztán Itt vannak a különböző mítoszok, ál- és rémhírek, melyeket a karatével kapcsolatban sok laikus előszeretettel terjeszt. Ezekkel meg úgy van az ember, hogy mivel természeténél fogva szeret csodálkozni, ál- mélkodni, nemegyszer hajlamos hitelt adni a mese- szerű állításoknak is.

Másrészt viszont sokan kétkedve fogadják a sportág bővülő és minőségileg javuló propagandájának a karate nevelő hatásáról terjesztett tézisét, mondván, hogy közönséges verekedőkről van szó. Bizony, olyanok is akadnak, akik karate címén verekedni akarnak megtanulni. Szerencsére elenyésző számban, nem szervezetten, s az is bizonyos, hogy effajta igyekezetükben nem sokra viszik majd.

Abban is van azért valami igazság, hogy az egész karatejeleriség manapsag elsősorban divat (hasonlóan, mint évekkel ezelőtt például a body-buíldíng vagyis a kulturisztlka), és a folyamat fokozatosan majd leA karate nem verekedés, hanem agyesek szerint művészet.

az ügyesség sportja, sőt

DIVAT. SPORT. JELENSÉG?

tisztul, kikristályosodik; évek múlva egy lesz a sok, hazánkban már a hatvannál is több, versenyszerűen űzött sportág közül.

De itt volt az Idén már hetedszer megrendezett nemzetközi Szlovákia Nagydíja- -verseny Bratlslavában. június közepén, a nagy for- röságban ezúttal is szinültig megtelt a pasienkyi sport- csarnok, s erre — egy-két kosárlabda-rangadó kivételével — a szlovák fővárosban más esemény alkalmával már évek óta nincsen példa. Reggeltől estig lelkes nézősereg biztatta a tizenegy országból induló tizenöt csapatot, s a tévéközvetítés sem csalogatta el a közönséget. Csak azért nem volt négyezernél nagyobb a nézők száma, mert hely hiányában eleve be sem juthattak a csarnokba.

Ml tehát tulajdonképpen a karate? Divat, sport, jelenség?

Ezekre a kérdésekre válaszolunk most Induló sorozatunkban.

Legközelebb e harci művészet történetét, fejlődését foglaljuk össze, majd megismerkedünk a karate sportággá válásával, ellátogatunk a legjobb csehszlovák sportszakosztály, a Slávla Eko- nóm Bratislava edzésére, bemutatjuk a sportág hazai helyzetét, legjelentősebb képviselőit, és eredeti riportban számolunk be külföldi tapasztalatainkról is.

MAJOR LAJOS

Egzotikus vendég Szlovákia Nagydiján: Vic Charles Angliából A szerző felvételei

(Gyojishir Szlovákia Nagydíjáról, mely az EB után a legjelentősebb európai versenynek számit.)

1981. június 13., Bralisleva, 4000 néző, 105 versenyző (70 külföldi). A csapatversenyben 15 együttes indult 11 országból (Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Írország, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország, Lengyelor- cság, Linz, Malmö, Stockholm, Csehszlovákia. Prága, Bratislava és Bratislava jnniorcsapata).

Három számban folyt a verseny. Egyéni kumite: 1. Ree- berg (Hollandia), 2. Borg, 3. Thompson (mindkettő Nagy-Britannia), 4. Mikul (Csehszlovákia).

Egyéni kata: 1. Malavé (Stockhtüm), 2. Stockingar (Ausztria). 3 Debrecky (Csehszlovákia).

Kumite csapatverseny: 1. Hollandia, 2. Franciaország, 3. Csehszlevákia, 4. Nagy-Britannia.

Miért iirm jutottak fel a DAC asztaliteniszezoi az í. ligába ?

Két hónappal ezelőtt lapank me(léklBtébeii bemutat- luk a Dunaszerdahelyi (Dunajjské Streda) AC asztalitenisz-szakosztályát, amelynek férfi- és női csapata nagy feladatra készült. Miután megnyerték a Szlovák Nem zeti Ligát, selejtezőt játszhattak az első osztályhu ju lésért. A selejtező tornák lezajlottak, de egyik csapat nak sem sikerült Ittljutnia a legfelsőbb bajnokságba.

— Mi történt? — a kérdéssel fordultunk Ladislav Mádéi edzőhöz (a képen).

— Csak az történt, — a- initöl tartottunk is: játékosaink ismét megijedtek a nagy lehetőségtől. Lichtblau Tiboron és rajtam kívül csupa fiatal játékos alkotja a csapatot. Tizenöt, tizenhat éves fiúk, akik lélektanilag nincsenek felkészülve az ilyen nagy tétre menő tornákra. A döntő pillanatokban a felelősség terhe alatt tudásuknak elenyésző részét sem nyújtották. Ugyanez vonatkozik a női csapatra is, amelyet a többszörös csehszlovák válogatott, Irena Mi- kócziová-Bosán kfvUl szintén fiatalok alkotják. Igaz, hogy, a női csapatban jobban bíztunk, mert egy idényi már végigjátszottak a legfelsőbb bajnokságban, és több a tapasztalatuk. Sajnos, ők ts lámpalázzal küzdöttek.

— Pusztán lélektani tényezők rovésára lehet írnia kudarcot? Nem volt Különbség színvonalban, jáiéktn- dásban a csapatok közölt?

— A legcsekélyebb tudásbeli különbséget sem ta- [lasztaltam. Nem tartom igaz ságosnak, hogy némely csa pat a hazai környezet elő n.yét élvezte. A férfiaknál először a Fr^dek-Místek, az tán a Dukla Tyniété, a nők nél pedig az Orbis Praha ti csapata. A mieink amúgy sem szoktak inigyobb szé mú közönséghez, mert a mi

csarnokunkban legjobb esetben is legfeljebb százan férnek be, idegenben pedig még inkább inukba szállt a bátorság. Ajánlatosabb lenne semleges helyen játszani a selejtezőket. Továbbá azt sem tartom igazságos nak, hogy három csehorszá gi csapat mellett csak egy- -egy szlovákiai indul a selejtezőkön. Igazságosabb lenne, ha a szlovákiai bajnok egyenesen feljebb jutna, mint a labdarúgóknál.

— Mi lesz tovább, úgy hallottam, hogy Mikócziovú- -Bosá abbahagyja a versenyzést?

— Rosszul hallotta, meri marad. Igaz, hogy korábban még úgy gondolta, hogy ■sak feljebbjutás ese'éti marad még egy idényre, de most, örömünkre, megvál toztatta a döntését. A kudarc, ha beszélhetünk egyáltalán kudarcről .agy kicsit kedvét szegte h játékosoknak, de nem -idiuk fel. A Szlovák Nemzeti Ligában

a nők Is, a férfiak Is változatlanul a bajnoki cím legnagyobb esélyesei. Egy év múlva tehát újra megpróbálunk feljutni. Az új idényre már a napokban elkezdjük a felkészülést. Először Kézsmárkra (Keímarok) megyünk edzőtáborba, aztán itthon folytatjuk a munkát. Nehéz út vezet a csúcsra, de leszünk mi még az első ligában.

F. L.