Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-23 / 25. szám
5 Londoni iiicajelenel A híres londoni Tower, amely a múltban je^yház volt LONDON NINCS Az olvasó persze meglepődik ezen a elmen. Hogyhogy nincs London? Egy város, amelyről sok ezer könyvet írtak, amely alighanem a világ harmadik legnagyobb metropolisa, a- melyet ezer dalban énekeltek meg, kutattak, szidtak, dicsértek és szerettek?! Bizony, London nincs. Nem lehet egy városnak nevezni, mint ahogy a British Museum könyvtárát sem ne vezheted egy könyvnek. London legalább száz város — és mindegyik más, mint a többi. Az északi Hlghgate őslakőtnak nagy többsége sohasem látta a közép- -délkeleti Bermondseyt, s talán több tottenhaml- Jutott el életében Párizsba vagy akár Nápolyba, mint a „mesz- sze délen“ fekvő Dulwlchba. Jömagam azelőtt azt hittem, hogy Londonnak nyilván van egy föutcálo vagy kettő, mint a pest! Nagykörűi vagy a prágai Vencel tér, no és nyilván akad egy hangulatos kis bevásér- löutcája, amolyan bámészkodö-szok- nyanéző kedves korzó, mint a Váci utca. Aztán — öt évre letelepedve Londonban kiderült, hogy minden londoni „falunak“ van egy-két főutcája (a főteret rendszerint vH- legé-nak, azaz falunak is hívják), és mindenütt akad öt-hat Váci utca. Brixtonban egészen más dialektusban beszélnek, mint Westminsterben, s s kozmopolita, olaszos vagy svájclas jellegű Hampsteadet egy világ választja el a halálosan angol karakterű Wandsworth-től, a pakisztáni, ben- gáli Belsize-től, ^ az ausztrál Earls Court-töl, amit egyébként Kenguru- -vOlgynek becéz a népnyelv, az Ir- -clprusi Camden Town-től áz ortodox zsidő Stamford Hilltől, a lengyel Cromwell Roadtől, a néger Brixton- től !— és persze mindez egy-egy londoni mikrokerület neve. Buenos Aires sokkal euröpalbb, mint a londoni Nottlng Hill Gate, és a Soho egyik- -másik utcácskája olaszosabb, mint mondjuk a hűvös, németesen rendezett Torino. Es még nem Is beszéltem a központban lévő Gerrárd Streetröl, amelyet egy-két év alatt „meghódítottak“ a hongkongi és szingapúri kínai kereskedők, vendéglősök, játékbarlang-tulajdonosok, s ma az egész utca mintha becsomagolva érkezett/ volna Ázsiából... . Londonban sokan azt szeretik a legjobban, hogy jobb arab konyhára lel benne az ember, mint Bagdadban, dúsabb görög fűszerUzletre, mint Szalonikiben, és persze sokkal változatosabb kínai konyhára^ mint a puritánná vált Pekingben. A csöppnyi ^ Vig Huszár vendéglőben, ahová fiatal ellenzéki politikus korában Harold Wilson is ebédelni járt, nagyobb az ősi magyar étkek választéka, mint a hatalmas városligeti Gundel étteremben. (Az árak detto ...] És mennyi igazi angol furcsaságba, különcségbe ütközik az ember! Európa jórészt logikus, Anglia jobbára empirikus. Londont nem tervezték, hanem valahogy kialakult. A latin városok — és nyomukban ' például Lenlngrád, Stockholm, vagy Nevit York — rendszerető elme szüleményei, míg London ügy burjánzott év századokon át, mint a mezők lilioma {van, aki dudvát mond). A britek nem találták föl a páiTuizamos utcákat. Ha az ember kocsival elín dúl mondjuk két mérföld távolságra, egy darabig szép egyenesen hálán ám hirtelen, minden sértés nélkül megharagszik rá áz utca és szeszé lyesen balra vagy jobbra kanyarodik Az őrült cikcakkból hiába akarsz eg\ mellékutcán kikecmeregni: biztosan zsákutcába vezet, vagy esetleg to vább visz öt újabb mérföldre. Köny nyebb a Szaharát a nap szerint tá jékozva iránytű nélkül átszelni, mini egy lundóni autótúrán „levágni a varg.ilietűt“. A kiiirftui;i más kedve.s angol trükkök IP knViai|ák, Csak csu pán 42 Church Lane, 9 Cambridge Road, 10 Avenue Gardens van Londonban, hogy a többi néhány ezer azonos nevet ne is említsem. Van aztán olyan csel is, hogy egyazon név hez különböző toldalék ragad: egyazon környéken fér meg egymással a Bedford Gardens, a Bedford Place, a Bedford Road, a Bedford Row, a Bedford Square és a Bedford Terrace, ám — ellentétben a szótárakkal —- a Place (tér) lehet hosszú utca, a Street lehet szögletes kis tér és a Terrace olyan lapos, mint egy ho kedll. Ha már megtaláltuk a 42 Church Lane közül a megfelelőt, akkor sincs egyszerű dolgunk: az utca egyik oldalán középről jobbra indul a páratlan számozás, balra a páros, te hát az 51-es ház mellett van a kettes, a másik oldalon pedig hangulatosan követi a 153-at a 29, de mindjárt ott van mellette a 432/a is. Persze 432 nincs, csak ,,a“. A számot ritkán Írják ki. Ráadásul egy csomó háznak nincs száma, csak neve. Egyszer egy barátom meghívott Hilltop (dombtető] nevű házába, amely egv hosszú utca közepén húzódik meg, természetesen a domb alján. Akad Bellevue (szép kilátás) nevű ház Is, amelynek ablakából legföljebb egykét Erzsébet-korI szemétládában gyönyörködhet a turista (nem I., hanem II. Erzsébet, a jelenlegi királynő koráról van szó.) Van Appletree, azaz Almafa nevű ház is, legalább hét mérföldnyire a legközelebbi al mafátóL Megvallanám még egy kedves élményemet, amely csalódásnak is beillik. Én mindig azt hallottam, hogy az angolok individualisták. Ám azt kellett látnom, hogy a Cityt és a West Endet kivéve jóformán minden városrészben teljesen egyforma házakból áll egy-egy utca — viktoriánus bérkaszárnyákból az egyik, a tizes években épült kis családi házakból a másik, modern kockákból a harmadik —, de egy utcán beiül min den ház .egyforma. A jelenség oka az, hogy Így volt olcsóbb. Egy tervrajzoi kellett készíttetni kétszáz házhoz, s a vállalkozó egyszerre épittetheieti be egy egész utcát. És ezek az in dívidualisták az egyenruhát Is jobban szeretik, mint mondjuk a németek. A Cityben minden gentleman ma is fekete keménykalapot és esernyőt hord, az egyetemi hallgatók egyforma színes kötött sálban járnak, de még a lázadók, a hippik is unlfor- mlzáltan, egyforma farmerszerelésben tüntetnek az egyéniség szentsége mellett. Egyszóval: előítéleteim nagy robajjal összeomlottak. Az iskolában még arra tanított jó öreg tanárom, hogy egy angol sohasem ismerkedik, ha közös ismerős be nem mutatja. Zárkózott. Sohasem beszél saját fájdalmairól. Nos, mindjárt az első héten a csodaszép Regents Parkban mellém telepedett egy Ismeretlen úr, szárazon kijelentette, hogy szép Időnk van, majd szomorúan elmesélte, hogy olyan szívesen beülne kedvenc „pub"-jába, csapszékébe egy pohár sörre, de a „missus“, a drága felesége éppen ott randevúzík egy labdarúgóval. Aztán részletesen elmesélte a Norttiandláhan kapott háborús sérülésének történetét... Ismerkedni, barátkozni itt semmivel sem nehezebb, mint bárhol a világon. Persze a londoni társalgásnak is vannak —, ha nem is szabályai, de mindenesetre egyezményes bevezető szertartásai. Először is megjegy- zed, hogy „what a lovely day today“, milyen gyönyörű időnk van ma. Bezzeg a múlt héten pocsék volt, napokig zuhogott az eső. Ha erre azt válaszolja, hogy márciusban ki sem lehetett mozdulni a házból, ne vitatkozz vele. időjárásról lehet (sőt kell) negyedóráig beszélni, de mindig egyet kell érteni. Ez az illem. Általánosítani persze nem szabad, mert — egy francia kollégám szavaival élve — „minden angol egyforma, de mindegyik más, mint a többi.“ És egy amerikai kolléga hozzáfűzte rezignáltén: „Ha valamit elmondok Londonról, rendszerint már a kézirat nyomdába adásakor kiderül, hogy az ellenkezője is igaz.“ Londonban ritkán találkozik az ember azzal a bizonyos angol hidegvérrel, amelyről oly sokat hallani... külföldön. Inkább az ellenkezőjét látja az ember, s ezért egyáltalán nem kel kimenni a wembley-i stadionba (hidegvér???)... A londoni ütpán elég egy rövidke, sétát tenni, hogy az ember a szinte gyermeki leU kesedés, missziósokra emlékeztető fanatizmus megmagyarázhatatlan érzelmi hevesség számos megnyilvánulására bukkanjon. A Whitehall elegáns utcáján, a kormányzati negyed kellős közepén áll például a viviszekció elleni liga irodája. Itt sokan szentelték egész életüket az álla.tok élve boncolása elleni szent háborúnak. Egy középkorú hölgy a forgalmas Oxford Streeten aláírásokat gyűjt a nyúlva- dászat törvényes betiltásáért („Uram, el tudja képzelni, mit szenved az az ártatlan kis teremtés, amikor a kegyetlen agarak elevenen tépik szét? A parlamentnek ezzel kellene foglalkoznia!“). A harmadik az abortusz engedélyezéséért harcol, vitatkozva hevesen a negyedikkel, aki még a pirulás fogamzásgátlást Is előre megfontolt, hideg fejjel kitervelt aljas gyilkosságnak tartja. Az ötödik a Ramakrísna Vedanta (ki tudja, mi az? Én nemi) filozófiai iskola terjesztéséért áldozta fel öröklött vagyonának kamatait, a hatodik pedig a végítélet közelgő percére hívja fel figyelmemet séta közben („Még nerh késő, térjen meg, uram, mert a bűn bére a haláll“). Ezernyi liga, klub, egyesület harcol körömszakadtáig valami reménytelen csacslságért. Egy szövetség azt bizonygatja évtizedek óta, hogy a föld nem gömbölyű, hanem lapos (Fiat Earth Society a hivatalos neve). Londonban Imádnak ülésezni, s minden beszédüket az elnök úrhoz címezik, aki valami 267 éves lánccal a nyakában trónol a karosszékben, néha szunyókálva. A láncon patinás kis plakettek tucatjai hirdetik a régen elhunyt elnökelődök nevét. Az elnöki hatalom másik jelképe a fakalapács: ennek nagyobb a tekintélye, mint a géppisztolynak. De nemcsak az elnököt tisztelik. Minden különcön úgy néznek keresztül, hogy érezni: a különcöket azért szent embereknek tartják. Ennek köszönhette csakném két évtizedes kempingezését a Hyde Park egyik árnyas fája alatt Horváth bácsi, a hibbant öreg magyar remete, akit nem űztek el a park gyepszónyegéről. Ott lakott télen-nyáron, ott főzte leveskéjét a benzinlángon, ott is halt meg egy hűvös hajnalon. Szóval: London nincs. Ami pedig van, arról éppen eleget írtak az útikönyvekben, bédekkerekben, múzeumi kalauzokban. Ott tessék tovább olvasni erről a csodálatos száz fa- luróL Az 1930-as évek nagy gazdasOcii válsága óta nem volt annyi munkanélkuh Nagy Britunniában, mint napjainkban A munkáén, niztos megélhetésért küzdő brit munkások Liverpool és London között ez év májusában 500 kilométeres menetlel tünlelieK Kéjünkön az egyik csoport ,J4unkáí és nem háborút“ ümü jelirallal a jelenlegi konzervatív kor mány politikája ellen tiltakoziki Több mint 36 millió francia választópolgárnak június 14-én és 21-én alkalma nyílott újabb szavazásra, mert a nemrég megválasztott köztársasági elnök, Mitte-' rand feloszlatta a nemzetgyűlést, amelyben politikai ellenfeleié volt a többség, s ezt abban a reményben telte, hogy a parlamentben Is baloldali többség alakul ki, így lehetővé válik a mélyebbre ható változások végrehajtása és öt évre biztosítva lesz az államfő parlamenti támogatása. Az el 9ö választási vasárnap e- redményeiböl — a szocialisták 37,51 százalékot, a kommunisták 16,16 százalékot, a baloldali radikálisok 1,33 százalékot szereztek meg — arra lehet következtetni, hogy Mitterand elnök minden bizonnyal megszerzi politikájához a parlament támogatását. A közet-keiet időszerű kérdéseit elemezte a moszkvai Pravda, hangsúlyozva, hogy a béke és a biztonság megteremtése a világnak e feszültségektől terhes táján csakis a konfliktus átfogó politikai rendezésével lehetséges. A lap emlékeztet a szovjet álláspontra, a- mely három elengedhetetlen tényezőt sorol fel. Elsőként megemlíti, hogy Izraelnek meg kell szüntetnie az 1967 óta elfoglaft összes arab terület megszállását, ezzel párhuzamosan érvényesíteni kell a Palesztina! arab nép elidegeníthetetlen jogait, beleértve az önálló államalapítást. E két feltétel kiegészül azzal, hogy garantálni kell a térség valamennyi államának, köztük Izraelnek a biztonságát és szuverenitását. A Pravda leszögezi, hogy a megoldás kulcsa egy — már többször Indítványozott — vaHmeunv! fél részvételével megtartandó nemzetközi ' konferencia ösz“- széhivása. , Kambodzsai ifjúsági kiil- döttség látogatott el Bralis- layába. A kedves vendégeket Michal Zozulák, a SZISZ SZKB elnöke fogadta. Zozu- fák elvtárs tájékoztatta a vendégeket-, a szlovákiai SZISZ-szervezeteknek a CSKP XVI. kongresszusát követően kifejtett tevékenységéről. A kambodzsai fiatalok ellátogattak a bratisla- vai Ivan Horváth Gimnáziumba,- és - tapasztalatcserét folytattak ez ifjúsági szervezetek munkájáról. Ugyancsak látogatást tettek a Szlovák Kartográfiai Vállalatnál is. A Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. ' rendkívüli párt- kongresszusa előkészítéseképp vajdasági konferenciák folynak. Krakkóban választották a kongresszus küldöttévé- Sztaniszlaw Kaniát, a LEMP KB első titkárát. Kanla a pártkonferencián elhangzott beszédében leszögezte, hogy a lengyelországi szocializmus nagyfokú fenyegetettsége elsősorban az állam ellen irányuló több hónapja tartó felforgató tevékenység fokozásával függ össze. A szocializmus ellenfelei bomlasztó akcióik megvalósitá- sárá a ,,Szolidaritás“ tagjait próbálják kihasználni. A LEMP első titkára figyelmeztette a tagságot arra is, hogy a legnagyobb fokú megfontoltsággal kell értelmezni az SZKP Központi Bizottságának a LEMP KB-hez intézett levelét. Megállapította, hogy jogos az SZKP reakciója és a levélben feltárt aggodalomra valóban mélyreható okók vannak. Tadeusz Grabski, a KB titkára Opoleban bírálta a tömegtájékoztató eszközök tevékenységét, amelyek egyoldalúan magyarázzák a nrohlémákat. üres szenzációhajhászásra törekszenek, és manipulálnak az információkkal. \
