Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-23 / 25. szám
4 M JOSEF SVEJCAR professzort orvosi körökben a cséhszlovák gyermekgyógyászat atyjaként tartják számon. Nyolcvannégy éves, de magas kora ellené re a prágai Orvos- és Gyógyszerésztovábbképzö In tézet aktív dolgozója. Ötven évvel ezelőtt részt ved az újszülöttek tápszeres etetési rendszerének kido; gozásában. Legutóbbi nyilatkozataiban azonban sok kai óvatosabban beszél az újszülöttek tápszeres ete- léséről. A VILÁG LEGÉRTÉKESEBB TAPLALÉKA Annak idején tevékenyen kivette, részét a gyermektápszer-gyártás laboratóriumi kísérleteiből, úgy is mondhatnánk, hogy hazánkban ezen a téren úttörő munkát végzett, jelenleg a természetes táplálék, az anyate] lelkes népszerűsítöjeként tartják számon. Mi okozta ezt a váltó zást? — Az újszülöttek tápszeres etetése ötven évvel ezelőtt forradalmi ú] donság volt az orvostudományban, és csökkentette az újszülött-halandóságot. Természetesen ma Is jelentős szerepet játszik, főleg azokban az esetekben, amikor valamilyen okokból elmarad az anyatej képződése. Ez körülbelül az anyák öt százalékánál áll fenn. Sajnos, az évek folyamán az anyák sokkal nagyobb százaléka élt a mesterséges táplálás látszólagos előnyeivel, de csupán tdé- zöjelezett előnyeivel. Hazánkban jelenleg az anyák fele szoptatja gyermekét annak háromhónapos koráig. Ez nem a legkedvezőbb eredmény, és gyenge vigaszként említem meg, hogy nemcsak nálunk Ilyen szomorú a helyzet, hanem az egész világon. Arról már nem is beszélve, hogy a csecsemő háromhónapos kora az a korhatár, ameddig a gyerek egészsége ellen elkövetett súlyos vétség, ha nem szoptat az anya, akinek bár elegendő teje van. — Régebben nem volt ilyen elutasító véleménnyel a tápszeres etetésről... — Most sem ítélem el, csak véteknek tartom az alkalmazását olyan esetekben, amikor a természetes táplálék, az anyatej is kéznél van. Ezenkívül olyan tudományágak, mint a biokémia, a mikrobiológia, az immunológia csak az utóbbi 10—15 évben fejlődtek annyit, hogy általuk kimutathatók az anyate] specifikus tulajdonságai. Rájöttünk például arra, hogy az anyatej több mint száz olyan alkotó etemet tartalmaz, amelyek egyetlen tápszerben sem találhatók meg. Arról már nem is beszélve, hogy ezek aránya az anyatejben az újszülött korának megfelelően változik. Az egyes elemeknek a szervezetben betöltött szerepéről, sajnos, csak keveset tudunk, amit viszont tudunk, azt teljes bizonyossággal. Nyilvánvaló például az anyate] immunszerepe a különféle bakteriális és vírusos fertőzésekkel szemben. Tudjuk azt is, hogy a szoptatással megelőzhető az újszülöttek túltáplálása. A tehéntejjel szemben az anyatej sokkal több vitamint, zsiradékot, tejcukrot és enzimet'tartalmaz. Fény derült arra Is, hogy bár az anyatejnek alacsony az ásványianyag- és fehérjetartalma, a nálunk forgalomba hozott gyermek- tápszerek fehérje- és ásványianyagtartalma meglehetősen magas volt, és mint ismeretes, az anyatej kedvezőbb összetétele kíméli a csecsemő veséjét. Elvitathatatlan az anyate] előnye bármilyen más táplálékkal szemben. De annak ellenére, hogy ismerjük pontos összetételét, vagy talán éppen ezért, számos műszaki nehézség állja útját az anyatej minőségével egyenértékű tápszer előállításának. ^ Az anyák egy része azt állítja, azért nem szoptat, mert nincs teje. Ml játszik nagyobb szerepet az anyatej képződésében: az anya akarata vagy szervi adottsága? — A nők kilencvenöt százalékánál a tejképződés megindulása akarat kérdése. Az anyatej képződésében ugyanis rendkívül fontos szerepet játszik az anya eltökéltsége, hogy szoptatni akar. Ez az agysejtekből kiinduló elhatározás bonyolult hormonális folyamatokat von maga után, amelyek ösztönzőleg hatnak a tejmirigyekre, és megindítják a tejképződést. Viszont ha egy anya azzal a szándékkal megy a szülészetre, hogy nem fog szoptatni, a tejképződés gyakran el is marad. Hogy az akarat mit Jelent, bizonyítja néhány nigériai példa is, ahol ha az anya a szülés után meghal, akkor az újszülöttet egy közeli hozzátartozó nő veszi gondozásba. Anyatejen neveli, mert emlőiben megindul a tejképződés, tekintet nélkül arra, hogy a közelmúltban terhes volt-e vagy sem. — Mér említettük, hogy csökken a szoptató nők száma. Lehet, hogy a civilizáció fejlődésével ml, akiit az emlősök családjához tartozunk, megszűnünk oda tartozni? — Ez képtelen állítás, hiszen mint már mondtam, csaknem minden nőben fellelhető a szoptatási képesség, az emberiség fejlődésével csupán a szoptatásról alkotott vélemény változott meg. Es sajnos, nem a jövő generációjának a javára. Felelőtlennek tartom azt a gyermekorvost, aki ezzel fogadja a gyermektanácsadóba érkező anyát: „Sokat sír a kisfia? Miért nem ad neki tápszert?“ Azt hiszem, a nőgyógyászok és a gyermek- orvosok sokat tehetnek a jövő nemzedék, a mai csecsemők egészségéért, de sokat Is ronthatnak az amúgy sem kedvező állapoton. Meg győzhetik az anyákat, hogy szoptassanak, és én azt hiszem, hogy nincs olyan anya, aki a gyermeke egészségéért ne tenne meg mindent. A szoptatás a legalapvetőbb, de a legfontosabb gondoskodás, amelynek ha az anya eleget tett, nyugodtan élet útjára bocsáthatja gyerekét. — Hogyan növelhető a szoptató anyák száma? Biztos vagyok benne, hogy sokféleképpen. Remélem, hogy azt az anyát, nőt, aki végigolvassa ezt az interjút, már nem kell többé meggyőzni a szoptatás előnyeiről. De mondhatok egy konkrét példát is a prágai Thomayer kórházból, ahol 1971-ben az anyák 67 százaléka szoptatott. A szoptatás népszerűsítésével, a nővérek meggyőző munkája révén ez a szám 83,3 százalékra emelkedett. Azt hiszem, hogy nálunk az asszonyok igazán nem panaszkodhatnak: társadalmunk a féléves fizetett szülési szabadsággal megteremtette az újszülöttek egészséges fejlődésének alapvető körülményeit. Azzal, hogy az anya ilyen hosszú ideig otthon lehet gyermekével, tulajdonképpen megszűntek a tej képződését és a szoptatást zavaró külső körülmények. A szoptató nők számának emelkedésével csökken a tápszerek iránti érdeklődés, de nem kell aggódni a tápszergyártás jövője miatt, hiszen ennek nálunk a nyugati országokkal ellentétben nincs üzleti alapja, a gyár vezetői is azt vallják, hogy a kevesebb (a tápszerből] a több. — Nyilvánvaló az anyatej jelentősége a csecsemő fejlődésében, de van-e valamilyen Jelentősége a szoptatásnak az anya számára? — Természetesen! A vonzalml, érzelmi hatásoktól eltekintve a mellnek jellegzetes formát ad. A szoptató anya olyan élményben részesül, a- melyet kizárólag ő él át a gyermekével. Számos biológiai kísérlet kimutatta, hogy anya és gyermeke tulajdonképpen a szoptatás alatt szereti meg egymást igazán. Infravörös sugárral készült felvételeken tisztán kivehető az anya reagálása a szomszéd szobából hallatszó gyereksírásra: elsősorban jelentősen emelkedik a nő vérének ösztrogéntartalma és az emlő vérbősége. — A szoptató anyák gyakran derék- fájdalmakra panaszkodnak? Jogosan? Lehet, hogy sok nő épp ezektől a fájdalmaktól való félelmében vonja meg gyermekétől a világ legértékesebb táplálékát. — Mint már említettem, a szopta tás, ha a nők helyesen végzik, első sorban élmény, és nem jár semmiféle fájdalommal. A mellbimbókban a szoptatás első napjaiban érezni gyenge fájdalmat, de később a csecsemő maga gondoskodik azok tökéletes nedvesítéséről. A szoptatás utáni derék- és gerincfájdalmak oka a helytelen testtartás. Fontos, hogy mind az anya, mind a csecsemő a legmeg felelöbb helyzetben éljék át a szop tatást. Szakkönyvekben az orvosok számos jól bevált helyzetet ajánlanak a szoptató anyáknak, de véleményem szerint ez nagyon egyéni, tulajdonképpen minden nőnél más és más. A kisbaba, mint minden kelemetlensé- get, sírással hozza tudomásunkra azt is, hogy ha kényelmetlen helyzetben tartjuk. Megoszlanak a vélemények a szoptatás időtartamáról és gyakoriságáról. Én azt mondom, hogy any- nyiszor egyék a gyermek, ahányszor azt megkívánja. Ha kétóránként, akkor kétóránként. Hat hét elteltével általában kialakul az állandó étkezési rendje, elmarad az éjszakai szoptatás. — Meggyőződésem, hogy minden gyermekorvos a természetes táplálék, az anyatej híve, csak keveset tesznek a szoptatás népszerűsítéséért. — Sajnos, így Igaz. Tisztelet a kivételnek. A meggyőzés nem tartozik az orvosok mindig kéznél levő fegyverei közé. Pedig tapasztalatból tudom, hogy, ha az orvos csak egy mondattal is jelzi, mennyire fontos, hogy a csecsemő természetes táplálékot kapjon, az anyát máris meggyőzte. Sajnos, nagyon gyakran erre az egy mondatra sem futja az orvosok idejéből, vagy ha igen, akkor legfeljebb ilyesfélére: „Ha a kisbaba szoptatás után sír, akkor adjon neki inni a cumisüvegből...“ A jónak szánt tanács vlssMfelé sül el, hiszen ha a csecsemő rájön, hogy a mellbimbók szívása nélkül is táplálékhoz jut, többé nem hajlandó „megdolgozni“ az anyatejért. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy én derűlátó vagyok a szoptatás jövőjét illetőleg. Remélem, hogy Idővel valamennyi anya belátja, hogy erkölcsi kötelessége megadni gyermekének azt, amit egyedül csak ő adhat meg neki, ezzel is érvényre juttatva az anyai hivatás egyedülállóságát, gyönyörűségét. Kérdezett: R. KRESTAN Foto: arohlv Csecsemőgondozás címmel a közeljövőben jelenik meg Svejcar profeszor könyvének harmadik kiadása. „A kiadóvállalatban nem fogadták különös lelkesedéssel azt a kívánságomat, hogy könyvem borítólapjára egy szoptató anya fényképét tegyék. Hogy az Ilyesmi rontaná a fiatalok erkölcsét? Nem hiszem. Rájuk nézve sakkal ártalmasabb, hogy környezetükben már alig látnak gyermekét szoptató anyát.“ r* íiVVI. HA Lín in Negyedikes általános Iskolás lányom lelkesen jött haza az iskolai kirándulás- ról. — Anyu, ha láttad volna, hogy a Márta milyen ügyesen fonta a kalácsot! Pedig matekból a legrosszabb az osztályban. Hogyan lehet ügyes egy rossz tanuló^ Tizenegy éves lányom három mondatából több következtetés is levonható, de kezdjük talán a legelején. A szülői értekezleten többek között az idei iskolai kirándulás úticélját is latolgattuk. Ne legyen túl messze, legyen különleges, vonzó, de amellett nem túl drága. Végül az osztályfőnök jött az ötlettel: mi lenne, ha néhány szülő bemutatná a munkahelyét. A javaslatért csak néhányan lelkesedtek, a többség nagyon közönségesnek találta, mert hát mi fantázia lehet egy munka- í helyben, ott a gyerek még ’ egy emléktárgyat sem váÍ ' sárolhat. Aztán amikor jelentkezett az egyik fiú édes- I apja, aki különben egy pék- ■ ség művezetője, az osztály- j főnök kész helyzet elé ál- j lította a habozó szülőket. A I gyerekek elmennek a pék- í ségbe, megnézik, hogyan ké- ■ szül a kenyér, a péksüte- . mény. Néhány szülő még félén- ; ken megjegyezte, bajuk esik . a gyerekeknek a péküzem- . ben, az iskolában a helyük, [ meg aztán mi látnivaló van egy pékségben. De az aggá- . lyoskodók mégiscsak álul- í maradtak a lelkesedőkkel • szemben. Tény, hogy a gye- j rekek közül sokan először j és talán utoljára láttak gyá- ‘ rat — belülről. Jövő életük j szempontjából nagyon lé- j nyeges, hogy milyen élmé- -- nyekkel távoztak. Márta, aki ' az iskolában a gyengébb ta- I nulók közé tartozik, vissza- ; húzódó típus, a pékségben ; lehetőséget kapott, hogy ; megmutassa kézügyességét, i gyakorlati érzékét, és el- , gondokoztassa azokat, akik ! kizárólag a bizonyítványból i ítélik meg egy fiatal tehet- I ségét. I De nemcsak MártOj hanem ! a többi gyerek is élmények- ; kel távozott, lányom nem , tartotta fontosnak megem- ' Itteni, hogy a pékség úgy- : szólván teljesen automatizálva van, arra viszont fel- 1 figyelt, hogy a süteményes- ' részlegen asszonyok fonják ; a kalácsot, és nem gép. Saj- ; nos, a gyerekek nagy része ■ azt hiszi, hogy a munka va- ■ lamennyi gyárban gombok nyomogatásából áll, pedig ■ többségük még nem így mü- 1 ködlk. i Nem mulasztottunk el va- . lamlt, mi, a szüleik? Hogyan , legyen gyerekeinknek fogal- '■ műk a valóságról, ha nem ■ is akarjuk, hogy megismer- kedjenek vele?! Pedig egy- \ egy ilyen munkahelyi látoga- f tás a gyereket közelebb hoz- i za az élethez, és meglehet, - hogy Í5 éves korukban nem lesznek pályaválasztást gondjaik: Nem lesznek, mert saját szemükkel meggyőződhetnek arról, hogy egy államásfőnök munkája nemcsak abból áll, hogy fogadja és kiengedi a vonatokat, hanem alapos matema- i tlkal tudást is igényel, ßs j hogy aki nem szereti a ma- f tematikát, az elbúcsúzhat a ; repülős pályától, és hogy a j színművészeiben már régen I nem elég csupán szépnek I lenni. j Ezért kétszeresen is ere- ! detinek tartom lányom osz- j tályfönökének az ötletét, ér-' \ tékelem a gyár igyekezetét, ! hogy beavatták a gyerekeket a kenyérkészítés titkába, megmutatták nekik az ottani munka előnyeit és hátrányait, s a gyerekek nemcsak a kenyérillatot érezhették, hanem a forróságot is, amelyet az ott dolgozóknak naponta el kell viselniük. Zácsek Erzsébet Ksste
