Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-16 / 24. szám
TISZIAN VIlÄGiT A REGGZII NAPfENY (Beszélgetés Tiszai Nagy Menyhért amatör íestőinfivésszel) 1981. má{us 14—IS-a között kíállf- tlta volt a CSEMADOK KB nagytermében Tiszai Nagy Menyhért kisgé- rasi amatőr festőművésznek. A kiállítást ilyen rövid idő alatt, természetesen, sokan nemigen láthatták, azért arra kérem, beszéljen egy kicsit magáról. — 1944-ben születtem, gyermekko- romból nem sokra emlékszem, de egyre egészen biztosan, mégpedig arra, hogy egyszer, már nem tudom, miért és milyen alkalomra, kaptam egy nagy csomag színes ceruzát, és egy doboz vízfesléket, és még ma is emlékszem, hogy mennyire megbabonáztak a színek Petróleumlámpa mellett Is festettem, rajzoltam, és később, amikor Tárczy Pál tanított, már szinte kötelességem volt az iskolában a rajz, a festés . — Kölelességed? — Igen, ígv, ahogy mondom Elvárták, hogy fessek, '•ajzoljak Ügy kezdődött az rgész. hogy agyszr l'ar- czy Pál azi a feladatot adta iio,gv rajzoljuk meg a Csősz felesége dniü Fiúk Hviezdoslav-eposz jeleneteit. Ez nekem sikerült a legjobban, mindenki mondta, hogy szép, és így ha ezután bármilyen rajzra, képre volt szükség az iskolában azt nekem kellett eiké szíienem — A gimnazUimi éveld alatt is folytattad ezt a szép „Játékot“? — Egy ideig, de aztán elbizonytalanodtam. Végül nem Is tudtam, bogy mitévő legy.ik, Iiová menjek, fi.lvtas- sam-e a tanulniánymiuat. Áinuxlozó, kalandozó természet voltam. A reáltantárgyakkal nem tudtam mit kezdeni, kegyetlen törvényszerűségeik teljesen idegenek voltam számomra. Ott is hagytam a helmed gimnáziumot. Élt bennem valami belső feszültség, és ezt sokáig nem tudtam feloldani: igazán csak akkor sikerült le- küzdenem, ha a színekhez menekülhettem. Végül egy féléves időszak u- tán, amikor színész szerettem volna lenni, akárcsak Pelöti, újra jelentkeztem a gimnáziumba. Leérettségiz tem, hogy fölvételizhessek a képző művészeti főiskolára. Tiszai Nagy Menyhért — Felvettek? — A vizsgál letettem, de sokan voltunk így azt ntondták, ha akarok, járjak talán be a többiekkel, s majd megláiják. — Bejártál? — Két hétig, de mivel minden bl- zonylnlan volt, nem volt hol 'laknom, nem volt miből élnem, így aztán fogtam magamat, ég hazamentem. — Utána? — Egy Ideig ismét kalandoztam, kószáltam, aztán, hogy mégis csak mozduljak valamerre, jelentkeztem főiskolára. Akkor sokáig nem is gondoltam a festészetre. De mondom, mindig élt bennem valami feszültség, és ezt igazán csak akkor tudtam legyűrni, ha a képekhez nyúltam. így aztán vagy nyolc évvel ezelőtt Ismét a kezembe vettem az ecsetet, és azóta dolgozom. — Megszállottan? — így Is lehetne mondani . .. — Hogyan fogsz a munkához, miértfestesz? — Először Is látom magam előtt a képet és Ilyenkor néhány mondatban, gondolatban rögzítem, rögzítenem kell a látomást, mert bennem a képnek mindig egy kicsit irodalmi ve- tülete van. — Vázlatot is készítesz? ' — Nem,^^ vagy ha megpróbáltam is, nem sikerült. — Miért? — Nem tudom, talán azért, mert van valami az alkatomban, ami nem engedi, hogv így dolgozzak. Akkor szoktak legjobban sikerülni a képeim ha néhány gomlnlatbah rögzítem az elképzeléseimet, és utána sokáig magamban hordom a látomást, egész addig, míg végül elérkezik az a pillanat, amikor haladéktalanul neki kell látnom a festésnek. — Miért haladéktalanul? — Azért, mert Ilyenkor teljes egészében magam előtt látom a képet, érzem a színeket, és tudom azt Is, hogy hogyan érem el őket, hogyan viszem vászonra. Ilyenkor tudom azt is, és biztos is vagyok henne hogy milyen lesz a kép hogyan hat majd egymás mellett a kék meg a sárga, a barna meg a piros... Úgy érzem, tiogy most, mosl elérkezett a pillanat, amikor beért bennem az elképzelés, és ilyenkor tisztán világit a reggeli napfény, s hangulata, levegőié van a napnyugtának ... NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei Csónakok A PUSKIN - [MLtKVERSINy GYlmSÍ Szobi Adriann „civil“ fotója A Puskin etnlékveríienyen a gini nazislák és középiskolások kate- góriájáhfin az i-dén az Ipolysá,!-! (Sahy) Magyar Tannyelvű Gini- náziiiirí tanulója, a másodikos Szobi Adrienn lett a győztes. Megkértük öt, számoljon be a szép sikerről — A Puskin emlékverseny szavaló és prózamondó verseny. Ahhoz, hogy valaki eljusson az országos döntőbe, győznie kell az iskolai, a járási és a kerületi versenyeken. Az Iskolai forduló után még nem sejtettem, hogy megnyerem az országos vetélkedőt, hiszen „csak“ második lettem. A járási és a kerületi fordulóban azonban Jól szerepeltem, és bejutottam az országos döntőbe, és azt nagy örömömre megnyertem, — Mit szavalt a döntőben? — BagiTckij Ogyessza című költeményét adtam elő. Nagyon szeretem ezt a verset, de általában kedvelem az orosz és szovjet köl tészetet, az orosz nyelvet. — Ügy tudjuk, a magyar iroda lom is érdekli. — Valóban. Általában szeretem az Irodalmat, szeretek olvasni, s talán természetes, hogy a magyar irodalmat kedvelem a legjobban. Tagja vagyok az iskolánk József Attiláról elnevezett kisszínpadának és nagyon szívesen részt veszek az együttes próbáin, fellépésein. Iskolánkban eredményesen működik a CSSZBSZ szervezete, amely számos sikeres rendezvénnyel gazdagítja kulturális életünket. — Nemrég volt egy CSSZBSZ- -rendezvényük... — Igen. Szovjetbarát szervezetünk kötelezettséget vállalt, hogy a CSKP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére betanulunk egy színes esztrádműsort. — Ügy hallottuk, hogy a műsor sikert aratott. — Igen. Hiszen Igyekeztünk úgy összeállítani, hogy felvonultassuk legjobb szereplőinket. Lőska Szilvi például, aki az idei ]ókai-na- pokon a IV. kategória győztese lett prózamondásban, az esztrád- műsorban egy magyar és egy orosz verset szavalt. Molnár Judit vidám monológot adott elő, Hrubík Béla, a József Attila Kisszinpad tagja zenés összeállítással szerepelt. Műsorunkat a többi Ipolysági Iskola diákjainak is előadtuk, és most a felnőtteknek készülünk bemutatni. Sági Tóth Tibor ...itt KRÄMER GYÖRGY Néhány héttel ezelőtt a Párizs mellett'. Bagnolet-ben ismét megrendezték a fiatal koreográfusok nemzetközi versenyét. A zsűri kOlöndíját Krämer György, a Győri Balett táncos-koreográfusa nyerte. X X — Gustav Mahler dalára készült koreográfiája, a Bal lada, úgy tudom, régebbi darabja alapötletének felhasználásával született. — A Pygmalionban a szobrász és annak életre kelt alkotásának kapcsolata érdekelt, a Balladában pedig újabb két szobor él önálló életet a mester műtermében; ők segítik, inspirálják a művészt. — Koreográfiái szempontból milyennek látja a két darabot? — Ügy érzem, a Ballada sokkal gördülékenyebb, esz- tétikusabb, csak éppen nem annyira frappáns, mint a Pygmalion. Már a próbák során láttam, hogy Ilyen lesz, de nem változtattam rajta, mert ilyennek akartam. — A magas szakmai elismerés mellett az a tény it jelzi a Ballada sikerét, hogy a közeljövőben svájci és franciaországi vendégszereplésre indal. De térjünk csak vissza Bagnolet-be, ahol csaknem harminc alkotáson mérhette le, hol tart napjaink táncmövészete. Egyáltalán, van közös nevezője ennyi koreográfiának? — Van. A klasszikus technik'a ugyanis minden darabban háttérbe szorult. És ezt nem is éreztem zavarónak, hiszen az alkotások kilencvenöt százaléka a hangulat- festés szférájában mozgott. Egyetlen olyan müvet sem láttam, amely tartalmával fogott volna meg, inkább az újszerű technikai megoldások kötötték le a figyelmemet. — Legújabb koreográfiája, a Strvers gondolatokban ág képi megoldásaiban egyaránt gazdag. Középpontjában egy olyan ember áll, aki egész életében mások javáért küzdött, $ nem találkozott az igazi boldogsággal. A legapróbb részletekéig kidolgozott mozdulatsorokat csodálatos zene teszi hangsúlyossá. — Wagner Lohengrin-nyitánya már régen foglalkoztatott. ez volt meg először a darabhoz, ezen indultam el. Vivaldira és a mexikói Chavezre véletlenül bukkantam rá. — Magánéletében is szerepet játszik a véletlen? — Furcsa, de a lényeges dolgokban valóban véletlenek sora játszott össze az életemben. Táncos volt a nagybátyám is, ö beszél rá, hogy ezt a hivatást válasszam. Véletlen az is, hogy volt a világon egy táncos, Markó Iván, akit csodáltunk és tiszteltünk, s az első szóra élünkre állt. — Az viszont már nem a véletlen müve, hogy új koreográfián dolgozik. — Nem vagyok babonás, mégsem akarok szól ejteni róla. Majd később, ha teljesen „beérik“. lg. szabó) Balról jobbra: Krámer György, Ki,s.s János és Markó Iván. (Marknvics Ferenc felvétele) Látogatás a klubban A tornaváraljai (Turnlan ske Podhradie) fiatalok il- jűságí klubja a kultúrház- ban van. Korszerűen bérén dezett birodalmukban a fia talok megfelelő körülmények között művelődhetnek szórakozhatnak. Ennek ellenére volt egy Időszak, amikor a klubélet mégis pan gott, Már második éve, hogy az ifjúsági klub vezetésével Bartók László mérnököt, a meczenzéfl (Medzev) Stroj- smalt gyár Ifjú technikusát, aki egyébként tornai lakos, bízták meg a község veze tői a klubélet szervezésével és irányításával. Azóta fellendült a tévé kenysőgük. Látogatásunkkor éppen az elmúlt napi eseményekről, a körzeti Irodai mi versenyről beszéjtek a fiatalok. A vetélkedőre meghívták a szádudvarnoki (Zá dielské Dvorníky) és a so modi (Drienovec) fiataloka! is, hogy közösen tanuljanak, szórakozzanak. A kérdések összeállításában a SZISZ vezetőségének sokat segítettek a helyi könyviár dolgozói. így színvonalas és szép verseny volt. A klubvezetö- löl megtudtam, hogy a tornaiak győzelme nem a véletlenen múlott. A győztes csapat tagjai, Bálint Margit, Gáspár Gabriella, Szepsi Mária és Molnár Anna jól felkészüllek a vetélkedőre. Bálint Margitról még el kell mondani, hogy kitűnő versmondó, gyakran fellép a hnb és az ifjúsági szervezet rendezvényein, tevékeny SZlSZ-tag. A fiatalok sokoldalú munkájára jellemző, hogy barlangkutatókat, természetvédőket hívnak meg a klubestéikre, vagy pedig a község vezetőivel beszélget iiek. A hnb segíti a klubot. Tevékenységük fellendülése pedig azt bizonyítja, hogy a tornai fiatalok élnek is a lehetőségekkel. A szépen berendezett klubterem, a lá- togatők fegyelmezett viselkedése és a klubnaplóba na jegyzett sok-sok rendezvény is erről tanúskodik. Farkas Rósh
