Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-16 / 24. szám

f ’í’í 1 j 1 1 1 . 1 — i i 1 j «noti ! IMOJ 1 i ' ITi* ' •T«P jopp %irm y j 1 ! ( \ AOtS. j m? j otsatst |ojM xw r Otdp:; O303Í*Ar« 1 -ÍCfAS« 0öJtXí3*Tjv ■ ‘ 1 » 1 axíAi px-OY30SB»tf OOÍ JtZtSUOtf Tdpü é 00i£Xfn8c YOil puoK ■t»;qw02 4-1 •.»»repH T Tna|!^-■t'pWRag 6poY0Oi;p RO0 VO,£S«iíi .-lepsts -JOPWBA tU-«•0 ÓTPiV 0A0O RT^0 •n-í^yAO Sorral t j-puojSopX ♦*0ö303nji , 1 • ufót? •tíJpj’áWT “T? TOájo:» ••• ai-0*0 uT« 9ZB9JL ZOtíTOA X 1 POA «rvaot? 1 f­j^TDBTOA C8TA •AXt«n ■0»*íg •* 3tnso «va «UBÖ£­♦>1 í0d»a-OSI ■•uuo- i ^^Z0TB9O:(------------r 0000idso ^^argmtzi *T' *^'1, •p Afirgnzs' i«*«h! •snfi'X S0»I?A T .^..t j j 30» 0X00 opav V.§ •mí■^B3aY3o^ uaquaxT* 0 iroutroA TfaoSfs -0003xoq V j08f3e0jY0tt saí-jot? •<ttfA3p8A 3O0I0fS0«*Z0*22 flpITUÍ»! •«©q-'.'BpA « 339taiooq I30yiror« ^x£a^ «* W0f*0^3jijt* •00*90*0 of •oji: otrtACg V ■ ! _______ 1 1 •8Q?J »8 »•OTfA Y oAivnn^l • •SífíJJ; 08003.0:) T BOJfA t i í-szírt? •eiXíL­,joeT*-Ai * d.. ! i 1 . 1 giszett. Abernathy valaml- kor közismert nyomozó volt Glasgowban, de megunta a mozgalmas életet és nyuga­lomra vágyva, valamilyen protekció révén került Christchurchbe. A helyet úgy választotta ki, hogy a statisztikai kimutatásokból megállapította, a grófságban hol követtek el legkevesebb bűntényt. Az elműlt két év alatt csak két kázusa volt. Egy ellopott kerékpár és egy betört tempinmablak. Később kiderült, hogy a ke­rékpárt egy idegen c.savar- gó csente el, a templom ab­lakát mag egy részeg ko­vács verte be kővel, mert összetévesztette a saját há­zával, amikor házsártos fe­lesége kizárta a kapatos ko­vácsot. tgy azután az agg­legény Abernathy leginkább csak horgászgatott. Most pe­dig itt áll előtte régi ba­rátja, Chad, kezében egy ezüstösen csillogó kancsó- val. — A tejszínben méreg van. Valaki meg akart gyil­kolni. — Christchurchben? Nem hiszem. Chad szó nélkül a zsebé­be nyúlt, és néhány lefeje­zett, „véres nyakú“ angyalt tett az asztalra. — Tegnap éjszaka valaki bemászott a szobámba, és hat ilyen angyalkát hagyott maga után. — Nem tévedsz, Chad? Sehol a széles környéken nincs egyetlen elmegyógy­intézet. Hál ki követhetett el ilyen őrültséget? — Ez nem őrültség, ha nem valóság — fortyant fel Chad. — No, jó, üljünk le egy pohár bor mellé, és én el­mondok neked egyet-mási Egyébként már egy ideje volt olyan titkos érzésem, hogy itt valaminek történ­nie kell. — Titkos érzésed? — Képzeld el. Amikor ké' évvel ezelőtt idejöttem, ve- ióságos paradicsomot talál­tam itt. Az országban a rab- tóbandák az orroknál fogva vezették az egész Scotland Yardot, a gyilkos orvlövé­éppen kortyintani akart, a- mikor arca görbe fintorba húzódott, és a szájában le­vő teát undorral a tiszta kőpadlóra köpte. — Csak nincs rosszul? — csodálkozott el Porgesné. Chad szó nélkül egy tá­nyérkára egy adag tejszínt tett, majd az ölébe vette az asztal körül sündörgő nagy kandúrt, és az orra alá dugta a tányért. A kandúr jóízűen kinyalogatta a tá­nyérból a tejszint. Chad az állatot a földre tette. A kandúr hirtelen remegni kezdett, majd néhányszor görcsösen rángatózott és nyikkanás nélkül kimúlt. Porgesné kinyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta. — Valaki meg akart mér­gezni — mondta Chad. — De hiszen rajtunk kí­vül nincs senki a házban — tért vissza Porgesné be­szédképessége —, ha. csak valaki nem jött be, amíg mi az emeleten voltunk ... Chad a bejárati ajtóhoz ugrott. Az ajtó nyitva volt. de a parkban csak néhány fát és bokrot látott, no meg a telket elkerítő falat. — Ki lakik a fal túlsó ul dalán? — Fenwick építész, de az lehetetlen, hogy onnan jött volna a merénylő. Fenwick istenfélő, rendezett családi életet élő adófizető. — No, ennek majd utána nézünk — horkant fel Chad és elindult a kapu felé. — Hová megy? — szólt utána Porgesné. — Christchurchbe, a rend­őrségre! — A rendőrségre? No. látja, ezt okosan teszi. A christchnrchi rendőr Örs pont olyan álmosan unalmas volt, mint az egész városka. George Abernathy felügyelő, más dolga nem lévén, éppen kedvenc szó raknzásával volt elfoglalva: egy horgászszakkönyvet bön­A hallban reggelihez ül­tek, közben Porgesné a kö­vetkezőket mondta: — Amikor Shekleyné meghalt, nem volt éppen szép látvány. Arca kék és dagadt volt. Már mondtam, Morris doktor sokáig nem akarta igazolni, hogy ter­mészetes halállal halt meg. A nyakán is talált valami­lyen nyomokat. De én- mást is találtam, emikor felfe­deztem a halottat. A jobb kezében egy angyalfigurát szorongatott. — Fej nélkül? — Eltalálta. Később az ágya alatt találtam egy zárt koffert, tele ilyen figurák­kal, Kidobtam őket a sze­métdombra. Csak ezeket nem bántottam, mert leltár­ban vannak. Értékük dara­bonként tiz shilling. Chad és Porgesné lebal­lagtak a hallba. Mfg Chad pipája megtömésével fogla­latoskodott, Porgesné a konyhából egv tálcán regge­lit hozott; sült szalonnát, kenyeret, egy kanna teát és egy jó adag tejszint. — Reggelizzék inkább! — szólt Porgesné nyájasan, az asztal mellé telepedve. — A nikotin, legjobb tudásom szerint, nagyon ártalmas. — Ezt honnan tudja ilyen pontosan, csak nem cigaret­tázott maga is? — Cigarettázni? Nem. Szi­varoztam. De csak ha dep- resszív állapotba kerültem a tragikusan végződött há zasságaim miatt. — Tragikusan végződtek a házasságai? — Végzetesen: halmérge zés. kiesés a robogó autó buszból, kötél éleluntság következtében és egy vízbe fulladás fürdés közben. — Különös — mondta Chad nagyot nyelve, és ön tölt magának *eát az egyik csészébe, majd im:ská« löty- tyinlett bele » te(«z!uhő! A csészét a szájához emelve PETER ADiDAMS: ANGYAiOK Tíz SHIllINGTitT STRIE2ENEC SANDOR: A POPZENE A BIG BAND ARANYKORA Mire táncolt a negyvenes évek szórakozni vágyó üa- talsága? Természetesen swingre. A swing kezdetei sokkal korábbra nyúlnak vissza, a tengerentúl már egy évtizeddel hamarább el­terjedt, Európában 1935-töl vált divatossá. A II. világ­háború Idején a németek által megszállt területeken betiltották, ám a béke be­álltával újra népszerű lett. Ezek az évek a nagyze­nekarok, az úgynevezett big bandek legfényesebb korsza­kaként vonultak be a pop történetébe. Tudni kell azt is, hogy a mai értelemben vett hangversenyek ekkor még nem voltak. A táncze­ne ott virágzott, ahol funk­cióját a legjobban betölt- hette; a mulatóhelyek pó­diumán. Ide jártak a „swíngláztól“ megfertözöt- tek, s innen közvetítették a rádióállomások nyilvános műsoraikat. A big band oly­annyira egyeduralkodó volt, hogy a közönség legfeljebb a zenekar vezetőjét ismerte, az énekes teljesen anonim i tásban maradt. Ennek jö példája, hogy ha akkoriban fényképezték a zenekart, az énekes, hogy ne tűnjék fe­leslegesnek, valamilyen hangszerrel a kezében ke­rült lencsevégre. Ebből a közegből emelkedett ki Frank Sinatra. Frank Sinatra becsvágyó volt, és eléggé eszes ahhoz, hogy fölmérje; ha Bing Crosby mellett „labdába akar rúgni“, neki valami mással kell előrukkolnia. Szinte gyerekkorától tuda­tosan készült a pályára. Az amatőr versenyeken elért, viharosnak aligha mondható sikerei után, mikrofonnal és erősítővel felfegyverkezve harcba indult a zenekarve­zetők kegyeiért. Első gyö- zeLviecskéje az volt, hogy szerződést kapott Harry Ja­mes, az ünnepelt trombitás zenekaránál. Mikor feltűnt Tommy Dorseynek, a kor egyik legnevesebb muzsiku­sának big bandjében, az már valódi győzelemnek számí­tott. Tommy Dorsey zene­karának népszerűsége 1942- ben szökött a legmagasabb­ra. Ekkor a Down Beat ma­gazin listáján az együttes a második, Sinatra pedig az első helyet foglalta el. Még abban az évben meghívást kapott a híres klarinétos, Benny Goodman együttesé­nek műsorába. Amikor Si­natra megjelent a színen, a Jelenlévő ifjú hölgyek olyan zajos rajongással fogadták, hogy a Jeles muzsikus ta­nácstalanul nézett körül: mi történt. Pedig nem történt semmi egyéb, mint fordult a kocka, s a műfaj történe­tében először szólóénekes váltotta föl a swing zene­kart mint idol. Ami utána következett, az kísértetie­sen hasonlított a tíz évvei később feltűnt Beatlest öve­ző tömeghisztériához. A kri­tika, sőt a szociológusok értetlenül álltak az eladdig páratlan jelenség előtt, az énekest hibáztatták a kő zönség túlkapásaiért. Frank Sinatra továbh ment a Bing Crosby meg­kezdte úton. Az ö beszédes énekmodorát páratlan hang- technikával toldotta meg, a- mihez született adottsága volt (szicíliai apa, velencei anya). Ráadásul kitűnő ér­zékkel tudta visszaadni a dalok szövegében megfogal­mazott hangulatokat, mindig mély átéléssel énekelt. „Mi­vel életem csupa érzelmi el­lentétek közt folyt, képes vagyok a túlzott szomorú­ságra, de ugyanúgy a túl­zott lelkesedésre is.“ Az ötvenes évek elején hirtelen menedzser nélkül maradt, lelki és művészi válságba került. Hogy a bu­kástól megmeneküljön, film- szerepet vállalt, majd több sikertelen üzleti vállalko­zásba fogott Apjától örö­költ forró vérmérséklete az alvilág, a maffia köreibe sodorta. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, róla mintáz­ta Mario Puzzo híres regé­nyének, a Keresztapának az egyik központi alakját A néger kultúra, ha las­sabban Is, de bontakozni kezd. Elsősorban a dzsessz növeli a fekete lakosság te­kintélyét ám csakhamar egy másik zenei forma, a soul is a fehér lakosság ke­gyeibe férkőzik. A soul (le­lek) a felfokozott érzelmek muzsikája, lényegében u- gyanabból a forrásból táp­lálkozik, mint a dzsessz, az archaikus blues, ennek mo­dernebb válfaja a rhythm and blues és a vallásos gospel és spirituálé hagyo­mányából. Az ősi recept te­hát adva van, csak egy ügyes szakács kell. aki meg­főzi belőle az új ételt. Per­sze nem elég megfőzni, meg is kell etetni a közönség­gel, elsősorban a fehérbőrű közönséggel. E föszakács szerepét Ray Charles vál­lalta. Ray Charles 1930-ban szü­letett hétéves korára tel­jesen megvakult tizenkét éves volt, amikor elvesztet­te szüleit. 1952-ben jelent meg első felvétele még rhythm and blues stílusban, de csak a négerek közt vált ismertté. Hányatott életútját ismerve szinte törvényszerű, hogy ő énekelte lemezre 1954-ben az első sóul nó­tát, amely egy vallásos dal átirata volt. Ezzel megte­remtett egy irányzatot, melynek olyan személyisé­gek szereztek rangot, mint Aretha Franklin és James Brown. (Folytatjuk) MÉRFÖLDKÖVEI ezek szakmai képzettségben elérték az amerikai nehéz fiúk színvonalát, és itt nem történik semmi, az egész év olyan, mint karácsonyeste. Ennek a városnak aggottho- na, óvodája, zeneiskolája, uszodája és sporttelepe van, és mindez a polgárok ke­gyes adakozásából. Bradbu­ry üzletesnél hitelre vásá­rolhatnak a vevők, nem számít, mikor fizetik ki adósságukat. Fenwick épí­tész a világ leglelküsmere- tesebb szakembere, akinek munkájára még nem érke­zett panasz. Amellett ű az adakozás megtestesítője. A város lelkipásztora. Stur­geon nemcsak hogy íutbal- lozik, hanem ő vezeti a he­lyi tánczenekart is, ahol személyesen fájja a szazo- tont. Még hosszan folytat­hatnám. Hát lehet ez nor­mális? — Nem valásziná — mo­solygott Chad. — űrttlttk, hogy egyetér­tési velem. No ezután tűr­' tént valami. Shekley asz- szony halála. Bizonyára me­sélt neked róla Porgesné. Nagyon különös szerzet volt. Voltak, akik megtes­tesült boszorkánynak tar­tották, voltak, akik azt mondták, bár egy kicsit zsémbes, de nagyon jószí­vű. Nos, egy reggel holtan találták az ágyában, megle­hetősen kék volt. Haláláról sok mindent suttogtak, de Morris orvos végül is kiál­lította a hivatalos halotti bizonyítványt, és az asz- szonyt eltemették. És akkor az egyik napról a másikra a régi kerékvágásba zök­kent a helyzet a városban. Amikor reggel bejöttem az őrsre, és itt találtam Quen­tin patikust, aki feljelentési tett Morris doktorra tör­vényellenes korrupció miatt, szinte fellélegeztem. Brad­bury Uzletesnél megszűrnek a bitalek, Fenwick munká­ját bűnös mulasztásokkal párosították. Becsületsérté­sek, csalások. így ment ez majdnem három hétig. Már azt hittem, békességben ki­húzhatom nyugdíjig. (Folytatjuk) TÖRD A FEJED A tangram ősrégi kínai összerakó Játék. A feladat különféle figurák kirakása egy hét részre vágott négy­zet alakú tábla darabjaiból. Minden esetben mind a hét részt fel kell használni. Óriási a kirakható változatok száma. Vágd ki a mellékelt négyzetet, és darabold szét a fehér vonalak mentén. Sikerül kirakni a közölt min­tákat? A szétdarabolt négyzetet ne dobd el. További mintákat közlünki Az ábrán az 1-töl 9-lg ter­jedő számok szerepelnek egymásba fonódva, részben egy-egy, részben pedig több Add össze a több példányban ■ szereplő számok mindegyikéti Meny­nyi az eredmény?

Next

/
Thumbnails
Contents