Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-16 / 24. szám
— Megmondtam már neked, ne merészelj ide jönni, Murzal — Hány éjen át gondoltam rád, Tászil — Miket beszélsz, Murzat — Hány éjszakát ácsorog- tam álmatlanul ez alatt az eresz alatt, és terád vártam, Tászil — fife mondj nekem ilyet, Murzal — Álldogáltam itt, és hallgattam a lélegzésedet, Tászi, — Miért tetted ezt, Murza? — Szerelemből, Tászi. — Ha felébred az apám, — Hajtsd be az ajtót, Tá szí. — Halkabban, Murza, apám álmában is fülel, akár a nyúl a bokorbani — Óvatosan hajtsd be, Tászil — De mégis, mi hozott ide éjTíek évadján, Murza? — Attól a perctől fogva, hogy téged megláttalak, se 'éjjelem, se nappalom nincsen énnekem, Tászi. — Mióta van ez így, Murza? — Száz esztendő Óta, Tászi. — És hová tetted a szemedet, Murza? — Magam sem tudom,Tá- azl. — Tedd be az ajtót, nehogy nyikorduljon, Tászi. — Ne félj, Murza. — Tászil — Mégse kellett volna éjnek éjszakáján ide jönnöd, Murza. — Téged is csak anya szült, Tászil — Hát aztán, Murza? — Engemei is anya szült, Tászi. — Hát aztán, Murza? — Szánj meg engemet, Tászi. — Szánlak én, Murza. — Álljunk ide a fonott sövényhez, Tászi. — Nem, menjünk inkább a platánfa alá, Murza. — Jól van, gyerünk a platánfa alá, Tászi. — De ne merészelj hozzám érni a kezeddel, Murzal — Miért, Tászi? — Csak ...De hát mégis mi hozott ide hozzám éjnek éjszakáján, Murza? — Egy álló esztendeje várok már erre az éjszakára, Tászi. — Akkor rni tartott vlsz- sza ennyi ideig, Murza? — Az, hogy szeretlek, Tászi. — Halkabban, nehogy az apám meghallja ... Aztán hogy szántad rá most magadat mégis, Murza? — Ügy, hogy szeretlek, Tászi. — Murzal — Ahogy rám néztél ma a Mária-napi ünnepen, tusién leoldottad a láncaimat, Tászi. — Nem csali meg a szemed, Murza? — A szívem nem csaphatott be, Tászi. — Vajon nem csapott be a szíved, Murza? — Miért csapott volna be, Tászi? — Hátha én nem szeretlek, téged, Murza. — Akkor szeress meg, Tászi. — Mit kellene szeretnem rajtad, Murza? — A szívemet, Tászi, — Hát még, Murza? — A lelkemet, Tászi. — Szíve meg lelke minden legénynek van, Murza. — Mit csináljak, ezen ki vül semmim sincs a világon, Tászi. — Murzal — És benned mi az, ami érdemes a szerelemre, Tászi? — A szivem, Murza. — Hát még? — A lelkem, Murza. — És azon kívül, Tászi? — Más egyebem nincs nekem ezen a világon, Murza — Mit beszélsz, Tászil Egyedül a szemed drágább minden nőnél. — Nem igaz, ne mond] ilyet, Murza. — A mosolyod többet ér, mint Dadianiék minden birtoka, Tászi. — Ne mondd ezt nekem, Murza. — A termeted, Tászi, a földkerekség minden kincsével felér. — Hallgass, nem szabad ilyent mondani. — Az orcád... — Egészen elbolondítasz, Murzal — A derekad hajlik, mint a nádszál, Tászi.:.. — Hízelgő a nyelved, Murza. — A füled és a nyakad... — Hagyd abba, Murza, mert elveszítem azt a csepp józan eszemet! — Te vagy az életem, Tászi. — Miért nem mondtad nekem ezt mostanáig, Murza? — Szentkép vagy nekem, Tászi. — Miért nem mondtad nekem ezt mostanáig, Murza? ' — Nézd csak, szemerkél az eső, meg ne fázzál egy szál ingben Tászi... — Hogy fázhatnék meg, ha veled vagyok, Murzal — Te vagy az én örótnöm, Tászi. — ö, ne nyúlj hozzám, Murzal — Miért, Tászi? — Félek, Murza. — Félsz a szerelemtől, Tászi? — Félek a szerelemtél, Murza. — Te vagy a boldogságom, Tászi. — De hátha megcsalsz engem, Murza. — A szerelem nem tud hazudni, Tászi. — Milyen mézes a nyelved, Murza. — A szerelem soha sem csal meg, Tászi. — De hát hol voltál mostanáig, Murza? — Tászi... — Ne érints meg, Murzat — Miért, Tászi? — Nem tudom, Murza... — Meghalok érted, Tászil — Mit beszélsz, az istenért, Murzal — Talán az Ivi fia szeret téged? — Ugyan, dehogy, Murza. — Talán a Pepu fia szeret, Tászi? — Ugyan, dehogy, Murza. — Vagy talán a Kakucsia fia a szeretőd, Tászi? — Ugyan már, ne beszélj Így, Murza. — Talán az a fickó, a Térni szeret téged, Tászi? — Az ördög vigye el Te- mit, Murza. — Talán az a másik legény, Bárni szeret téged, Tászi? — Nem, nem Murzal — Akkor miért taszítasz el engem, Tászt? — Félek, Murza. — A szerelem nem ismer félelmet, Tászi. — De én félek, Murza. — Mitől, Tászi? — Nem tudom, Murza... — Nem tudok nélküled élni, Tászi. — Ne beszélj így, Murzal — Hát mit csináljak, Tászi? — Nem tudom, Murza... — Szánj meg engem, Tá szí. — Félek, Murza. — Ne hasogasd a szívem késsel, Tászi. — 'Az ellenségedet hasogassa a kés, Murza. — Tászt... — Ne érj hozzám, Murzal — Ne tégy a sírba elevenen, Tászi. ■— Száz évig éltessen az isten, Murza. — Szánj meg engem, Tászi. — Szánj meg engem, Murzal — Meddig kínlódjak még, Tászt? — Hisz egy álló esztendeig kínlódtál, Murzal — Egy esztendő elég volt — Hát lói van, Murza. — Égy icipicit húzódj hozzám, Murza. — Tászi... — Tászi... — Közelebb ne merészelj, Murzal — Tászi... — Egy picikével azért még közelebb jöhetsz, Murzal — Te vagy a boldogságom, Tászi. — Ha ennyire szeretsz, akkor hol voltál mostanáig, Murza. — Tászi... — Gyere még közelebb egy kicsit, Murza. — Tászi, szerelmem. — 0, milyen jó vagy te, Murza. — Tászi... — Még most is gúzsba vagy kötve, Murza. — Te kötöztél meg, Tászi. — Murza, Murza. — Miért reszketsz, Tászt? — Esik az eső, fázom, Murza. — Nem eső ez, csak futó zápor, Tászi. — ölelj át, melegíts meg. engem, Murzal — Tászi... — Na, ölelj hát meg, melegíts fel, Murzal — Tászi, Tászil — karod erős, mint a vas, Murza. — Csák meg ne fázzál, Tászi. — Ha veled vagyok, nem fázom én, Murzal — Tászil — Ne merészelj megcsókolni engem, Murzal — Tászi...' — Hát jól van, csókolj meg egyszer, hogy meg ne fázzak. — Tászil... — Még egyszer csókolj meg, Murzal — Tászi... — Elég, többet ne csókolj, Murzal — jól van, többet nem csókollak meg, Tászi. — Elég, nem hallod, megfojtasz, Murzal — Drágaságom, Tászil — Vidd innen a kezed, Murzal — Mit csináljak, nem bírom elvenni, Tászi. — Ha nem bírod, hagyd ott, Murza. — Gyönyörűségem, Tászil — Ne tépd le az ingem, Murzal — Nem tudom megállni, Tászil — Hát ha nem tudod... — Tászi... — Hogy bírtál egy évet várni, Murza? Magam sem értem. Túszt... — Ogy látszik, nem is szeretsz te olyannyira engem, ha kibírtad egy évig, Murzal — 'A szerelem várni is tud, Tászi. — Bz igaz, hisz én is egy egész éven át vártam, Murzal — Mü mondasz nekem, Tászi? — 'A szerelem tud várni, Murzal — 0, Tászt, hová tettem a két szememet, én ostobái — Mennyire vártalak, Murzal — Mennyire vártalak, Murzal — Hát hova rejtettem el a szivemet, én ostoba. — Nem volt se nappalom, se éjszakám, Murza. — Hová tettem, Tászi, akkor a lelkemet, én ostoba. — Ha akarod, csókolj meg még egyszer, hogy meg ne fázzak, Murza. — Tászil — Csitt, Murzal — A kutya jutott erre, Tászt. — A mi kutyánkat maga az ördög se kelti fel ilyenkor, Murza. — Ha én azt tudtam volna, hogy a szíved az enyém volt, Tászil — A tiéd volt, Murza. — Béklyókkal se tudtak volna megkötözni, Tászi. — A tiéd volt, Murza. — Tászi... — Most már tudod, hogy a tiéd, Murza. — Most igen, tudom. Amikor rám pillantottál a Mária-napi ünnepen, azonnal megéreztem, Tászi. — Igazán, Murza? — Hogy férhet ekkora öröm el a szívemben, Tászi? — Elfér az, Murza. — ó, bár ne virradna még, Tászil — Bárcsak sohase virradna meg ma éjjel, Murzal — Micsoda boldogságos éj, Tászi. — Az öröm éjszakája, Murza. — Tászi... — Ne engedj el, Murza. — Hogy engednélek él ilyen záporban, Tászil — Te vagy a boldogságom, Murzal — Tászi... — Milyen erős vagy te, Murzal — Tőled vagyok erős, Tászi. — Igazán, Murza? — Te adtál nekem erőt, Tászi. — Ne érj így hozzám, Murza. — Miért, Tászi? — Félek, Murza. — Ha jó termés lesz az idén, megkérlek apádtól, Tászi. — Jó termés lesz, Murza. — Ha csak az eső el nem veri, Tászi. — Nem fogja elverni, Murza. — Októberben megtartjuk a lakodalmat, Tászi. — Hogy bírom ki októberig, Murzal — A lakodalomra készülni kell, Tászil Pszt, Tászi — Mi az, Murza? — Valaki tár az udvaron, Tászi. — Apám ment ki az udvarra, Murza. — Az ég alja világosodik, Tászi. — Ne menj el, a kakasok még nem kukorékolták, Murzal — Szeretném, ha egy percre se kellene megválnom tőled, Tászi. — Tudod azt, hogy nekem nincs hozományom, Murza? — Nekem sincs semmim, Tászi. ^ Ez szégyen, Murza. ~ A szegénység csak az uraknál szégyen, Tászt. — Mikor lesz még októ bér, Murzal — Még körül sem néz hetsz, és máris eljön az ok tóber, Tászi. — Mikor jön el az októ bér, hogy bírom ki októbe rig, Murza? — Te vagy az én boldogságom, Tászt. — Csitt, valaki átugrotta kerítésen, Murza. — Csák az eső csöpörög, Tászi. — Murza ... — Miért reszketsz, Tászi? — Nem tudom, Murza. — Ne félj, ne félj semmitől, Tászil — Ha veled vagyok, semmitől sem félek, Murza. — Te vagy az én örömöm, Tászi. — Amikor az Egutia lányát férjhez adták, húsz kvevri bort ittak meg a lakodalomban, Murza. — A mienken kétszer any- nytt fognak meginni, Tászi, — Ha-ha-ha, Murzal — Mit nevetsz, Tászi? — Aztán miféle kvevriböl, Murza? — A jó szomszédok kvev- rtjéből, Tászi. — Csitt... Valaki erre szaladt, Murza. — Csak a szél volt, Tászi. — A szívem rosszat sejt, Murza... — Szeretem a szederszínü szemedet, Tászi. — Milyen boldog vagyok, Murzal — Szeretem a rózsás orcádat, Tászi. — Ne érints meg így, Murza. — Azí mondják, az urak háborúra készülődnek az ab- házokkál, Tászi. — Isten óvjon meg bennünket a háborútól, Murza. — Dadiani és Sarasia nem akarnak megbékülni egymással, Tászi. — Majd az isten megbékíti Dadianit és Sarasiát, Murza. — Ha háború lesz, Tászi... — 0, ne mondj ilyet, Murzat — Többé nem mondok, Tászi. — Én azt hittem, hogy a Kucsuria-lányt, Kuteliát akarod megkérni, Murza. — Az ördögbe azzal a lánnyal, Tászt. — Érints meg, csókolj engem, Murza. — Boldogságom, Tászt. — Ahol akarsz, ott érj hozzám, Murza. — Gyönyörűségem, Tászt. — Hallod, Murza? — Hallom, Tászi. — Valaki füttyentett, Murza. — A szél fütyül, Tászi. Meg ne fázz, szentem. — Kucsuria lánya, Kuielia szebb nálam, Murza. — Kucsuria lánya, Kute- Ita a kisujjaddal sem ér fel, Tászi. — Miért hallgattál eddig, Murza? — Pszt... Valaki kiáltott, Tászi. — Tegnap Muhuríban a rabszolgakereskedők elrabolták Utu Gurckaja feleségét, Murza. — A lánykereskedőket megölték. Tászi. — Kik voltak, nem tudod, Murza? A Csaladidibe valósi Makacariáék, Tászi. — Isten mért nem bűn tett meg őket, Murza? — Nem tudom, Tászi. — Egy nő ki se léphet a ház udvaráról, Murza. — Hogy tehet ilyet egy keresztény, hogy egy keress tény nőt eladjon a pogány nák, Tászi. — Valaki jár áz udvaron Murza. — Tálán apád méta ki újra, Tászt? — Nem, apám csak egyszer szokott kimenni éjszaka, Murza. — Megyek, körüljárom az udvart, Tászi. — Nem menj el, félek, Murza. ■ — Jól Van, nem megyek, Tászi. — Madzlnta menyasszo* nyát akkor rabolták el, a- mikor a . barátaikhoz mentek az úton, Murzal — És Madzina attól a naptól fogva nem ment többé haza, Tászi. — Szerencsétlen Mádzinta, Murza. — Még nála is szerencsétlenebb szegény Páaiája, Tá.- szí. — Eredj, eredj, apám mindjárt felkel, Murza. — Holnap gyere ki ugyanilyen idő tájban, Tászi. — Csókolj meg, Murza. — Tászi... — Csókolj még, Murzal — Tömd be a száját a csuklyával, Kosztol — Erősebben kösd mega lábát, Mlha. — Na, lódulás, szedjük a lábunkat, Datal — Nem ölted meg azt a legényt, Koszta? — Kemény a koponyája annak, nem hal bele. Mák- va. — Na, illa berek ... hussi tűnés! — Gudzsul — Mi kell? fc- Az udvarról kiáltést hallottam, Gudzsu. — A szél danászlk. Bábu, — Nem, én hallottam, hogy kiáltás volt, Gudzsu. — Rémképeket látsz álmodban, Cabu. — Nyiss ajtáti Kiáltás volt, Gudzsu. — Égszakadás van, Cabu! — Nyiss ajtót, Gudzsul — Hé, ki itan ott? — A platánfától jön a hang, Gudzsul — Biztosan a szél, Cabu. — Fussál a platánhoz, Gudzsu. — Na nézd meg, hogy senki sincs a fa alatt, Ca- bul — És az ott ki, Gudzsu? — Markozia fia: Murza. — Szétverték a fejét, Gudzsu. —■ Mit akart ez itt vajon, Cabu? — Biztosan Tászihoz jött, Gudzsu. — Mif akart Tászitól a Markozia fia? ■ — Nerri jó időben kérdezed ezt, Gudzsu. — De mit keresett itt a Markozia fia, Cabu?l — Valami szerencsétlenség történt velünk, Gudzsul — Miből gondolod, Cabu? — Hallod a lovak dobogását, Gudzsu? — Mi lehet ez, Cabu? — Jaj nekem, Tászt nincs az ágyában, Gudzsul — Miket beszélsz, Cabu?! — Tászi, kislányomi >». Tászil... Segítsetekl — Tászi, kislányomi... — Tászi, kislányom, Tászil ... Tászt!... — Mi az, ml történt? — Ügy látszik, elrabolták Tászit. — Tászit elraboltáki — Segítsetek, emberek. Mindenki jöjjön elől.,, ‘A lánykereskedők elrabolták Tászit! — Filipel — Máncsal — SzpiridonI — Mindenki jOjjönl — Hej, ne hagyjátok megszökni őket! — Fújjátok meg a kürtö- ketl — Verjétek félre a harangokat! — Elrabolták Tászit, — Barna, vágd el az útiakat a malomnáll — Iva, fogd el őket a hídnál! — Tászi, kislányomi Tászi, kislányomi Jaj a te apádnak, gyermekeml — Hé, jöjjön mindenki, az utolsó emberig! — Tászil.. Fogadja be a löld anyádat, kislányomi — Jaj a te apádnak, gyermekeml Lén árt Éva fordítása GRIGOL CSIKOVÁNI: r- ^ i __
