Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 3. szám

H a valaha egyetlen szóval kellene Jelle­meznem Szingapúrt, azt mondanám — riksará- dlól Minden egyes riksába rádiót szereltek, vagyis a modern technikát a régivel kombinálták. Kínában lénye­gében megszüntették a rik­sát, az egyébként helyes elv alapján, hogy „egyik ember ne cipelje a másikat*. Szin­gapúrban is egyre kevesebb a riksa, de azért, mert az emberek kónnyebb és Jobb keresetet nyújtó munkát ta­lálnak. Aki pedig mégis megmarad a régi szakmában, az korszerűsíti a munkaesz­közét, a rádió vagy a mag­nó beszerelésével is. A kor­szerűsített riksa persze drá­gább, hovatovább luxuscikk: olcsóbban jön . ki az ember, ha taxit bérel; A riksarádió tehát a szingapúri üzleti szellem emblémája Is lehet­ne! Félreértés ne essék, a rik- sakull azért Szingapúrban is riksakull, ha nem is így hívják — megalázó és szo­morú helyzetben él, mint a. többi szegény em^ber, mert hiába mondják, hogy ázsiai mércével Japán után Szin­gapúrban a legmagasabb az életszínvonal, elég. végigsé­tálni a Szingapúr folyó part­ján, és megdöbben az ember a sok tízezernyi bárkalakó riasztó nyomorúságán. A bárkalakó valósággal külön kaszt a szingapúri kí­naiak társadalmában, jófor­mán csak a hagyományok, a szokások kötik a többihez. Fűleg a családi hagyomá­nyok — az újszülöttek név­adójától vagy. a házasságkö­tést megpecsételő teaszer- tartástól a- pompás halotti torig a legkülönfélébb ösz- szejövetelek és mulatságok, amelyeket szinte minden rendű és rangú kínai csa­ládban^ kőtelező megtartani. Akárcsak á vallási ünnepe­ket! Es amennyire igaz, hogy a kínai ember nem vallá­sos, legfeljebb babonás, any- nylra áll az is, hogy min­den alkalmat megragad egy kis „vigalomra*. Az utcára nyíló tágas verandákon hét­köznapokon is éjfélig kár­tyáznak, kockáznak, a Chi­natown szűk utcácskáiban — ki tudná megmondani, minek egy kínai városban külön kínai negyed?! — este 10 óra tájban kezdOdik iga­zán az élet A szingapúri kínai az év minden napján megtalálja a maga szórako­zását szeret Jó nagyokat ennt-tnni, énekéin! ■ és tán­colni. A nagy kérdés, hogy eb­ben vajon igazi szingapúri vagy igazi kínai? És egyál­talán — mit jelent az, hogy igazi kínai? A szingapúri rádió igaz­gatója egy igazi kitiai utcai operaelőadásra invitált, az­zal, hogy „a kínai wayah- got, az utcai operát senki' sem mulaszthatja el, ha egyszer Szingapúrban jár.“ Kínai wayang ugyanis nem létezik Kínában: csak azok őrizték meg az ősi hagyomá­nyokat, akik sok-sok évvel ezelőtt vándoroltak el az ó- hazából... A fából ácsolt ezer szín­ben pompázó színpadot rendszerint egy-egy kínai templom közelében állítják fel. A nézők gyümölcsöt, i- talt, húsfélét hoznak az is­teneknek, lerakják az oltár­ra, vagy átadják a templom gazdájának, aztán — élvez­hetik a színjátékot. Császá­rok, hercegek és kurtizánok, hösök és gonosztevők jár- nak-kelnek a , színpadon. A furcsa fejhangon előadott ókinai szöveget alig érteni, 8 széles gesztusok annál be­szédesebbek. Aztán a színek, a maszkok! Mindennek je­lentése vaii. A piros a bá­torság és a hűség jelképe, a sokszínű, tárkára mázolt arc gonosz, romlott jellemet takar. A fölfelé ívelt szem­öldök a ravaszságot sugall ja. A jelmezek is sokaimon danak az „értő* szemnek négy apró zászló a férfi há tán — harcost jelent. Clkor- nyás fejdisz Jár az írástudó­nak, vörös talár — ha a legmagasabb állami vizsgát is sikerre! tetette. Ha pedig ráadásul ifjú'és deli, ekkor az akupunktúrához, aztán különféle gyógyfüveket — nem teának, hanem gyógy- égetésbez. A chen és a chiu, az akupunktúra és a füstölé- sés terápia a két legősibb kínai gyógymód, a reumától a maláriáig és a neuralglá- tól a tűdőbajlg mindenre alkalmazható. A patikus barátságos, mint minden szingapúri kínai. Teát tölt két apró csészé­be egy fakóbarnara égett a-< gyagedényből, amelyről tu­dom, hogy sohasem szabad a darab végén biztosan el­nyert a császár lányának ke­zét! A hat-nyolc zenész ak­kora lármát csap, hogy vissz­hangzik az egész környék. Hamisítatlan szingapúri hangulat... A téma Szingapúrban is az utcán heveri Hogy ponto­sabb legyek — az utcán űl, a Járda kellős közepén, kö­rülötte embergyűrű. Az asz­faltra terített, kicsit gyűrött selymen hivalkodó clkornyás írásjelek: utcai doktor és madárjósl A téma tehát >— egy kínai orvos. Szemben vele töpörödött öreg néne, a pá­ciens. Egy sámlin kuporog, és szemlátomást szorongva figyeli a doktort, aki tudós­hoz illő méltósággal űzi mesterségét. Hosszú lúdtol- lakkal teli csészét nyújt a harmadik szereplő, egy óriá­si tarka papagáj elé. Vár­nunk’kell, mert a madár i— majdnem akkora, mint egy ■ tyúk — egyelőre saját toll- ruhájával van elfoglalva, magyarán tollászkodik, és ügyet sem vet a csészében lévő toliakra. Végre kegyes­EGY KIS míG - SZINGAPBRBAN maszkodva — sok tízezer boltocska van itt —, a má­sik harsogva kínálja porté­káját és a nagyobb figyelem céljából vékony bambusz­pálcákat csörget hozzá, a harmadik — tíz percnyi ü- res ideje akadt! — mély á- lomba merült két rizseszsá- kon a fal mellett. Sehol a világon ennyi gyerek és se­hol ennyi öregasszony! Két nemzedék azzal a közös tu­lajdonsággal, hogy be nem áll a szájuk egy percre sem. A méregerős chili szösz pá­rája keveredik a kesernyés faszénfüsttel (faszénnel tü­zelnek a sok ezernyi laci­konyhában), a szantálfa ö- rökké tartó édes illata a fullasztó verejtékszaggal. Egy patika ajtajában — ez már az Igazi kínai or­vostudomány otthona! — 6- rlásl tükör, kifelé néz az ut­cára: „őrzi* a boltot, ne­hogy a gonosz szellemek bemerészkedjenek. Éppolyan ősi szokás, mint az, hogy a patikában a modern gyógy­szerkészítmények mellett rozsdamentes tiszta acélból készült vagy ezüsttel ötvö­zött karcsú tűket árulnak — a töszúrásos gyógymódhoz. kedik odafigyelni, kihúz e- gyet a csőrével, mire ismét a csodadoktoron' a sor: hosszasan keresgél egy mi- nisublót különböző feliratú rekeszei között, majd a lúd- tollal valamit firkál egy pa- plrszeletre, pár pillanatig a füstölő, fölé tartja, és aztán gondosan összetekerve oda- nyújtja az öregasszonynak. A néne kisimogatja a papírt, jó darabig tanulmányozza, hümmög hozzá. Már-már tar­tok, hogy elégedetlen, de vé­gül is őcska szatyrába dug­ja a receptet ^ mi más le­hetne a papírdarab? —, pénzt ad a doktornak, és elköszön azzal, hogy „majd a jövő héten...“ Nem ellenőriztem, megje- lent-e valóban a következő héten is az utcai rendelő­ben, és egyáltalán — hasz­nált-e a furcsa recept. Any- nyi biztos azonban, hogy az utcai doktor inkább madár- jós volt, semmint orvos. Tu­catjával látni hasonlót es­ténként Szingapúrban — me­gint főleg a Chinatown ut­cáin, ahol örökké lármás embertömeg nyüzsög. Az e- gyik ember a levesét szür- csöli, a házak tövében gug­golva, vagy a pultnak tá­kiöblfteni. „Csak a barbárok mossák ki a teafőzőtl* A kortynyi ital kesernyés és erős, akár az alkohol, alig hasonlít az Itthoni teához. Éppen csak megnedveslti a nyelvét, de órákra elveszi a szomjúságot a legkinzóbb forrőságban is. •— Igyék még egy csészé­vel —kínál 8 patikus —, és mára többet nem lesz szomjas! A teázás nem szertartás Szingapúrban,, egyszerű min­dennapi szükséglet. Ezért nem ment ki a divatból, mint oly sok más a régiek közül. A szingapúri patikus sze­rint ugyanis a nagy hagyo­mánytisztelet csak látszatl Megkérem öt, hogy mond­jon egy példát — Miben látja a változás szimbólumát? — Az evőpálcikában! — hangzik a furcsa válasz. — Az evőpálcikában? ■— Pontosan! Menjen el egy kínai vendéglőbe, és mind­járt észreveszi, hogy a fia­talok evőpálcika helyett kést, villát használnakl A fiatalok változtatják meg Szingapúrt! Nemcsak az evőpálcika miatt, nemcsak azzal, hogy a lányok alig hordják már a magas nya­kú, alul kétoldalt „fölsllc- celt* kínai ruhát, és maguk választják meg a párjukat: a kínai lány gyakran indiai­hoz megy feleségül, indiai fiú pedig maláj családba há­zasodik, és megfordítva. ^ A mai fiatalok másként gondolkodnak, mint mi! — töpreng a szingapúri pati­kus. — Még elfogadják, amit mondunk, de mindenre rá­kérdeznek. És egyre nyugta­lanabbak. Saját vezetőik vannak, akik maguk is fia­talok, és a többi mégis úgy néz fel rájuk, mint az őre gekre. Eljön az idő, amikor szűknek érzik majd a régi Szingapúrt, amely lassan el­tűnik ... Szingapúr független város­állam, amely éppúgy beler tartozik Ázsia új mikrokoz­moszába, mint a 18 millió „tengerentúli* kínai. Foto; ALES BENDA HETED or$zagb6l A Salvadort hazafias erők az elmúlt napokban általá­nos offenzivát indítottak a katonai junta ellen. Wa­shingtonban eközben újabb nagyarányú fegyverszállítás­ra készülnek a népelnyomó Junta megsegítésére. Feltéte­lezhetően már a Jövő héten a Junta újabb helikoptere­ket kap, ezenkívül több mil­lió dollár értékű hadfelsze­relést, továbbá katonai ta­nácsadók újabb csoportját i- rányltják a közép-amerikai országba. E lépés ismételten bizonyltja az Egyesült Álla­mok adminisztrációjának ci­nizmusát hiszen az emberi Jogok védelmében indított harsány kampánnyal egyide­jűleg széles körű támogatás­ban részesíti a népelnyomó rendszereket. Az Egyesült Államoknak és szövetsége­seinek ezirányú tevékenysé­gét ml sem bizonyltja Job­ban, mint az, hogy a chilei fasiszta Junta is az Egye­sült Államok segítségére tá­maszkodik. Az utóbbi évek­ben Pinochet tábornok fa­siszta kormányzata az Egye­sült Államok és nyugati fegy­vergyártó konszernek segít­ségével nagyarányú fegyver­kezésbe kezdett. A junta é- vente a költségvetés 43 szá­zalékát költi katonai célok­ra. A mértéktelen katonai célú költekezés csak tovább mélyíti a gazdasági válsá­got, amely növekvő éhínség­gel, nyomorral és munka- nélküliséggel sújtja a chilei lakosságot Két afrikai ország, Líbia. ^ és Csád bejelentették, egye­sülésre vonatkozó szándéku­kat A terv különösen a francia kormányzat körében keltett negatív visszhangot Csád ugyanis egykori fran­cia gyarmat, és Franciaor­szágnak az ország függet- .lenné válása után is meg­maradtak ottani érdekeltsé­get Líbia és Csád vezetői ‘ viszont meg vannak győződ­ve arról, hogy az egyesülés a két ország népének elide­geníthetetlen joga, és a Pá­rizs által közzétett hivatalos közlemény csak azt támaszt­ja alá, hogy Franciaország minden lehetséges eszköz­zel megkísérli visszaállítani gyarmati uralmát az afrlk.il földrészen. Ezt a véleményt osztja a Francia Kommunis­ta Párt lapja, a L’Humanlté is, amely a francia hadse­reg egyes afrikai országok­ba való kiküldetéséről szó szerint ezeket írja: „A neo- kolonlsta expedíciók csak arra alkalmasak, hogy ellde- genltsék • Franciaországtól Afrlkax népeit. A csádl-llbial unió terve elleni tiltakozása, őszintesége hihetőbb volna, ha más alkalmakkor az Ely- see palota síkra szállt volna az afrikai népek ama joga mellett, hogy szabadon ren­delkezzenek Sorsukról“ •— állapítja meg a lap. Lapzártakor ült össze Moszkvában a KGST végre­hajtó bizottságának 9S. ülé­se, amelyen a tagállamok miniszterelnök-helyettesi szinten képviseltetik magu­kat. A háromnapos tanácsko­zás során a tagországok képviselői megvitatják a hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósítá­sának kérdéséit. Napirenden szerepel a Szojuz gázveze­ték kihasználása során meg­valósuló általános megálla­podás végrehajtásáról szóló jelentés, s a tagországokba irányuló szovjet földgázszál­lítással összefüggő kérdések. A . küldöttek tárgyalni fog­nak a műszaki-tudományOS együttműködés további elmé­lyítésének problémáiról, va­lamint az egészségügy fej- . lesztésének kérdéseiről Is. Következő számunkban az ülés eredményét részleteseb­ben is Ismertetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents