Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 3. szám

B i»l Ha reggelenként az ablak- jégvirágaira pillantunk, akkor minden más megfordul a fe­jünkben, csak éppen a futball és a zöld gyep nem. Ennek el- tenére két hétig a labdarúgás bűvöletében éltünk. Az ürügyet az uruguaji kis nagy világbaf- nokság, a Mundialito szolgáltat­ta hozzá. Szereplői teljes szépségében esillogtatták ismét a már any- nyiszor elátkozott és pokolba kívánt labdarúgást.* Láttunk mindent. Parádés megoldásokat (főleg a délamerikaiak részé­ről), már-már tökéletes labda­technikát (úgyszólván minden­ki részéről), hihetetlen távol- sAgokból lőtt látványos gólokat, és hajtást. Igen, hajtást. Pedig hát tu­lajdonképpen miről is volt szó? Ha a presztízs kérdést nem vesszük figyelembe, akkor sem­miről. Ezt a mtnivllágbajnoksá- got nem jegyzik majd az aná- lékban. Csupán afféle gálamű­sor. volt az első labdarúgó vi­lágbajnokság megrendezésének 50. évfordulója tiszteletére. Bs mégis hajtottak. Sőt, még verekedtek is, (ez már a Mun­dialito kevésbé szívderítő meg­nyilvánulása volt), mintha csak a világbajnoki cím vagy lega­lább az életűk forgott volna kockán. Pedig hőség volt, Montevldeó- ban javában tombolt a nyár, de senki sem keresett kibúvókat. Egyszerűen játszottak. Miért? < Igaz, hogy a győztes négyszáz- ezer dollárt kapott, és a többi résztvevő sem járt rosszul, mert egyaránt háromszázezer dollár ütötte a markukat. De nem hiszem, hogy pusz­tán ezért hajtottak volna. Haj­tottak, mert szeretik ezt a já­tékot, amely csak úgy szép, ha szívvel-lélekkel játsszák. Mint a Mundialito résztvevői. Bs így nyílnak számunkra hi­deg télt zord időben hóvirágok. 000 Különben, a pénz sem min­denható. Íme egy példa: 'A belga labdarúgó szövetség a válogatott Ciprus ellent világ- bajnoki selejtező mérkőzése e- lőtt (az eddigi szokásoktól el- téröent) gólprémiumokat is fel­ajánlott. 'Az anyagiakat soha meg nem vető belgák fogadkoztak és hajtottak is a „premcsiért". Az­tán ... kínos-keservesen 2:0 arányban győztek, ami nagyon keveset hozott a konyhára. A mérkőzés után az egyik belga vezető odaszólt a csapat egyik legjobb játékosának, Wtelfried. van Moernek: Talán kevés volt a rá­pénz? 'A már sok nagy küzdelmet és dicsőséget megért, szellemes labdarúgó így felelt; ■r- Aki azt hiszi, hogy a gól- lővést valóban meg lehet ren­delni, az nem lapozgatta elegei a labdarúgás írásos történetét. Nem tudja, hogy a Rotschild bankház cégcsapata még egy­szer sem nyert világbajnoksá­got. 000 S végül egy frissiben levál- tőtt labdarúgó edző tapasztala­ta; — Hosszú évek során hatal­mas tapasztalatanyagot gyűjtöt­tem az életről. De az egész összefoglalható két szóban; megy tovább. f r; 3 j Vladimir Cernuíák átnyújtla a kitüntetésakat: (balról) Labáková, Zífcakovó edzónó, MareCková és Rolko. Richter (elvétele Szlovákia legsikeresebb sportolói a Csallóközben H:. IS iwp im S gazi ünnepnap volt ja­nuár kilencediké a ko­máromi (Komárno) sportkedvelők számára: a város ezen a napon látta vendégül a Szlovák Szocia­lista Köztársaság legjobb sportolóit. A sportújságírók, hagyományos ankétjának végeredménye alapján ünne­pélyesen kihirdették az 1980 as év tíz legjobb egyéni sportolóját (ábécé sorrend benji valamint a három leg sikeresebb csapatot. Mindenekelőtt a tíz leg­jobb sportoló névsora rövid ke jellemzéssel! MARCEL GÉRY (VS Trna- va) úszó, tizenöt éves és há­rom aranyérmével korosztá lya Európa-bajnokságán a legsikeresebb versenyző volt. Érdekességnek számit, hogy Géry a trnaval járásbell Cl- fér községben lakik, ahol semmiféle úszóhagyomány nem létezik, s edzője La- dlslav Hlavaty volt váloga­tott kézilabdázó. A huszonnégy esztendős VLADIMÍR KOCMAN, a dél- -csehországi Ceské BudSjo- vlce szülöttje a Dukla Ban- ská Bystrica cselgáncsozőja. A moszkvai olimpián nehéz­súlyban bronzérmet szerzett, ugyanilyen eredményt ért el a tavalyi bécsi EB-n Is. Iga­zi óriás (197 cm, 115 kg), a világ legjobb dzsúdósal kö­zött is megvan a tekintélye. A kosárlabdasport afféle művészének, bohémjének számit STANISLAV KROPI- LAK, az Inter Bratislava já­tékosa. Már hatodízben vá­lasztották be a legsikeresebb szlovákiai sportolók közé, nálunk sportágában már é- vek óta a legjobb palánk a- lattl kosaras, tavaly tagja volt az Európa-válogatottnak is. Tiszteletet parancsoló magassága ellenére (208 cm) sokoldalú sportoló. Va­laha hátúszóként kezdte, s egyebek között kitűnően síel. A sport. Illetve az ábécé szeszélyei folytán a hosz- szúra nőtt huszonöt eszten­dős, „Klllynek“ becézett Kropllák mellé került a legfiatalabb és egyben leg­apróbb résztvevő: a detval JANA LABAKOVA, aki mind­össze 140 cm „magas“ és 35 kilogramm. Mindez persze az Ingatag tornaszereken e- lőnynek számít. Ezt bizo­nyltja a tizennégy éves kis­lány olimpiai tizenegyedik helyezése Is az összetettben és döntőben helyezése a ta­lajon. Klasszisát az év vé­gén negyedik helyével az összetett versenyben a Mon­trealban rendezett Világ Ku­pán Is bizonyította. Hiába, ma már a nól torna elsősor­ban a bakfisok sportága. Ezt az állítást támasztja alá 8 két évvel idősebb ÉVA MARECKOVA helyezése Is. ö Moszkvában a tizenkettedik, a Világ Kupán nyolcadik lett Háromszoros csehszlo­vák bajnok már, egyébként a zvolenl gimnázium tanuló­ja.' Mindkettőjük edzője a 2íf£ák házaspár, akik Det- ván tornasportunk valóságos kincsesbányáját fedezték lel. A tizenkilenc éves MILO- SLAV ROEKO neve Is Isme­rősen cseng a sportkedvelők fülében. Még 1977-ben Eu- röpa-bajnok lett a 100 mé­teres bátúszásban. Ugyan­ezen versenyszám jóvoltából sorolták újfent a, legjobbak közé, hiszen az olimpián a negyedik helyen végzett, és a selejtezőktől a döntőig háromszor javította meg a csehszlovák csúcsot, 58,15, 57,97, majd 57,74 mp-es tel- jesitménnyel. A 400 méteres vegyesúszásban a hatodik helyet szerezte meg. JANA SOLTtSOVA alpesi sísportunk új csillaga. Húsz­éves, és nevezetes síződl- nasztiáböl származik, A Vi­lág Kupában már az esélye­sek között tartják számon. különösen azóta, hogy ta valy december 17-én úgy szólván történelmi jelentősé gü győzelmet aratott az el- tenmarkti lesi ki 6 versenyen. Szocialista ország sízőnője mindeddig ilyen sikert még nem ért el. Számottevő a bratisiovaí Slávta UK színei ben versenyző tizenkilenc éves kislánynak a Lake Pla- cid-l téli olimpián elért ti­zedik helye is. A harmincéves ANTON TKÄC nem szorul különö­sebb bemutatásra. Pályake- rékpársportunk olimpiai baj noka és kétszeres világbaj­noka a moszkvai olimpia u- tén, ahol „csupán“ negyedik lett, abbahagyta az aktiv versenyzést, és jelenleg a csehszlovák válogatott edző­jeként öregbíti a sportág amúgyis jó hírnevét. A város színeiben versenv zö Európa-bajnokot üdvözöl­hettek a komáromiak PETER URICEK kulturlsta személyé­ben. A belgiumi Bruggesban rendezett EB-na 90 kg-on fe­lüli súlycsoportban lett leg­jobb a 33 éves építészmér­nök, akt egyébként már évek óta a legsikeresebb hazai edző is. Egyik tanítványa, Anton Holie, ugyancsak Eu­rópa ha Inok letí a 80 kg-osok kategóriáiában. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a OSPD Komárno együttese egyúttal kontinensünk leg­erősebb csapata is ebben a fiatal sportágban. Hátra vannak még a kol­lektív sportok képviselői. Az első helyet az Iskra Partl- zánske kézilabdázó lányai szerezték meg az ankétben. Nem véletlenül, hiszen el­nyerték a Kupagyőztesek KupájátI A második helyei •sz Inter Bratislava kosarasai kapták, elsősorban bajnoki címükért, míg a harmadikat a Ch KoStce sokszoros cseh­szlovák bajnokcsapata. Amikor a bevezetőben ko­máromi ünnepről Irtunk, nem túloztunk. A Sportcsar­nokban ezerötszáz lelkes néző tapsolt az ünnepélyes díjkiosztásra megjelent spor­tolóknak, akik közül csupán a külföldön versenyző Solty- sová és az edzőtáborozáson lévő TkáC hiányzotti A szí­nes kultúr- és sportműsort Karol Polák tévériporter és Dénes Éva vezették. Nagysi­kerű bemutatót tartottak a tornászlányok, Kocman soro­zatban négy helyi verseny­zővel mérkőzött meg, s elő­ször látott a komáromi kö­zönség karékpárlabda-bemu- tatót, mégpedig a vendég- szereplő tizennégyszeres vi­lágbajnok páros PospíSii fi­vérek előadáséban. Helyi és környékbeli tornészcsopor- tok fellépései tették még színesebbé a programot Délután a jnb épületében Nagy Kázmér, a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság el­nöke és más vezető szemé­lyiségek fogadták e vendé­geket — sportolókat, edzői­ket, sportvezetőket és újság­írókat Megismertették őket a komáromi járás történel­mével, hagyományaival, ter­melési- és sporteredményei­vel. Nem kis büszkeséggel em­lítették a régi nagy neve­ket melyek egybeforrtak az egykori komáromi sportslke- rekkel. Több-kevesebb időt töltöttek a városban — vagy egyenesen a helyi sport ne­veltjeinek számítanak — a labdarúgók közül Anton Mo- ravCík, Gögh Kálmán, a M6- der fivérek, Szikora György, továbbá Kovács Sándor és Tibor ökölvívók. Kovács László válogatott súlyemelő, Bende júlia röplabdázó. Mol­nár István atléta, Peter Ci­hák vízilabdázó. s > Dicsekedhetnek a jelenlegi sportsikereikkel — főleg az Ifjúsági kategóriákban, s büszkék lehetnek az egyre szaporodó nagyvonalú sport- .étesltményekre is. Az utób biakból hadd említsük csu­pán kapásból a gyönyörű, Z-akcIöban felépített sport- csarnokot, a szintén új röp­labdacsarnokot, a kajakosok tágas és modern csónakhá­zát, a nagyszerűen felszerelt birközötermet, az ögyallai (Hurbanovo) súlyemelőcsar­nokot, a marcelházi (Marce- lová) sportkombinátot... és sorolhatnánk még tovább. Mindezek után bizonyára nem meglepő, hogy Vladimír Cernuéák professzor, a Cseh­szlovák Testnevelési Szövet­ség Szlovákiai Központi Bi­zottságának elnöke ebből az alkalomból további jelentős esemény megrendezésének a jogát Is odaígérte a komá­romiaknak: 1981 decemberé­ben Csehszlovákia legsike­resebb sportolói adnak majd találkát egymásnak hazánk legdélibb járásának székbe lyén. MAJOR LAJOS % yr- gm ff i s s. et £ s_. II e " Sn ao il c S « « •3 ^ s MS QO'O n S KITARTÁS NÉlKÜl NEM MEGY Az olimpia előtt lapunk riportsorozatban mutatta be a jól megtermett Dlszkoboloszt, aki élete első versenyén a szülőfalujától kőhajltásra lévő Dunaszerdahelyen (Dun Streda) vett részt, ma pedig a Dukla Praha versenyzője s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világhíres sportoló Versenyszámában, a dlszkoszvetésben olimpiai ezüst érmet szerzett. — Az 1980-as esztendő melyik sportteljesítményeit értékeled leginkább? — Az olimpia a csodálatosnál csodálatosabb teljesít­mények parádéja volt. Az atlétikán belül három spor­toló versenyzése Imponált különösképpen: a távolugró NDK-bell Dombrowsklé, a rúdugró lengyel Kozakie- wlczé, valamint a szovjet kalapácsvető Szedlhé. Az egyéb sportágakban főleg a súlyemelő szovjet Varda- iiyant csodáltam, aki 82 kg-os testsúlyával és 400 kg-os teljesítményével a nála 30 kilóval nehezebbeket is meg­előzte volna. — Elértél mindent, amit terveztél? — Minden tekintetben. Az ezüstéremre nem számí­tottam, megelégedtem volna a döntőben való részvé­tellel és a pontozásos hellyel. Magánéletemben Is boldog vagyok. Három hónapja nősültem Hradec Královéból. — Mit vársz versenyszámodban 1981-ben? — Ha a fájós térdem nem szól közbe, szeretnék be­kerülni Európa csapatába a Torontóban sorra kerülő Világ-Kupára. Az ellenfelek teljesítményei valószínűleg javulni fognak, de nekem is vannak még tartalékaim, főleg a ruganyosságban és a lábmunkában. Szeretném végre túlszárnyalni Danék 67,18 cm-es csehszlovák csú­csát. Az én eddigi legjobb teljesítményem 80 centimé­terrel kevesebb. ■— Mit üzensz a sportolni, jé eredményeket eiérni vágyé fiataloknak? — Aki csak egy kis tehetséget is érez magában, az tartson ki. Ne adja fel a harcot, bármilyen nehéznek ígérkezl is. A magam példáján tudom, hogy csak kitar­tással, a nehézségek elszánt leküzdésével lehet ered­ményt elérni. És sportolni csak is így érdemes. J^palágylj

Next

/
Thumbnails
Contents