Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-12 / 19. szám

Lörincz Gyula életműve (TÁRLATI JEGYZETEK LÖRINCZ GYULA NEMZETI MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁRÓL) Még tavaly ősszel megbeszéltük Lörincz Gyulával, hogy Ismét felkere­sem, és elbeszélgetünk, folytatjuk a korábbi Interjút. Amikor aztán jelent­keztem, kitért a beszélgetés elöl, és azt mondta, kicsit sok ez most egy­szerre, majd ha meglesz az életmű- -kiállítás, leülhetünk beszélgetni. Saj­nos, erre már nem kerülhetett sor, ezt váratlan gyorsasággal rendezte Így el a halál, és most már soha sem tudhatom meg, hogyan bírta el azt a magányt, amely végigkísérte életének egy szakaszát. Most pedig Itt vagyunk egy sereg megválaszo­latlan kérdéssel. Hogyan dolgozott, mikor és mtéri Ilyen sokat? Miért volt olyan bőbe­szédű, határozott, temperamentumos a vászonhoz, a papírhoz, s annál hall­gatagabb — hihetetlenül szűkszavú — munkatársaihoz, kollégáihoz, be­osztottjaihoz, kortársalhoz. Munka­társai és barátai körében Is csak rit­kán oldódott föl, beszélni Is titkán beszélt, de akkor is csak keveset. Sőt, a képeit Is csak ritkán, szinte elvétve láthatta még az Is, aki szak­emberként járt-kelt körülötte, és ma­ga dr. Ladlslav SauCln is, mint ahogy a kiállítást megelőző sajtóértekezle­ten, majd a kiállítás megnyitásakor Is mondta, meglepődve szemlélte a művész életművét a halált követő na­pokban. Most ugyanezt tesszük ml is, és ve­lünk együtt az egész ország. , Itt van előttünk a szinte csak vázlatnak tekinthető, mégis befeje­zett és tökéletes Éhségmenet az élet mű utolsó nagy képéig (Soha többé háborút); csodáljuk a művész kultl- vált, finom technikáját, bátor ecset­kezelését, határozott, kemény rajzvo­úásalt, jelleitiábrázoló képességét, mély színskáláját, az idő pontos érzé­kelését. Hihetetlenül töretlen és egységes az egész mű, már-már azt hihetnénk, hogy valaki uiólagos korrekciót haj­tott rajta végre, aztán pedig azéri is, mert eddig bizony nemcsak dr. SauCin, hanem mások sem ismerték ezt a tömény művészi kinyilatkozást, és ugyanakkor talán azért is, mert szinte hihetetlen, hogy innen messze el lehet látni. Igen, Lörincz Gyula csehszlovákiai magyar politikus ' és művész volt, mégis, vagy talán épp azért nagyon magasról, az élet valódi magaslatai­ról tudta nézni a tényeket, esemé­nyeket. A pusztáról pusztára vándorló gé­pészcsalád fia nem volt erre pre­desztinálva, és mégis. Választ keres­ve erre, nem kel) nagyon messze mennünk, mélyre ásnunk. Elég, ha áttekintjük az életét: a Mátyusföld és a Csallóköz, Bratislava és Komá­rom után következik Budapest, Prá­ga, Párizs — már a puszta felsoro­lás is szédületes. Tudta, merre, ho­vá tart a világ, mit célnál, hogyan él a nép, s amikor az ecsetjén gyön­gyöző festéket a vászonra törölte, a valóságot ábrázolta. Korán elkötelez­te magát a haladás mellett, s mint az az életműből is kitűnik, élete vé­géig kitartott mellette. Sőt, szinte mérföldkőről mérföldkőre követte, vé­gigkísérte az utolsó Ötven évet. Volt benne erő, képesség és kellő készség is, hogy mindvégig cselekedni Is tud­jon. Íme az évszámok; 1931 — Éh­ségmenet, 1934 — Oondok, 1938 — Hová, merre?, 1939 — Háború lesz, 1940 — Párizs elesett. 1942, 1943. 1944 - Háború, Menekülök, Riadó, 1946 Soha többé háborút (Plakát- vázlat), Üldözött, 1947 - Hontala­nok, Pusztai kiáltvány, — 1Ű65 — Árvíz. Pontosan, műszerként követte aZ eseményeket. Minderről most utólag már elmél­kedhetünk és elmondhatjuk azt is, hogy olykor talán félénk és bátor­talan Is volt. Illetve ne higgyünk egészen az első benyomásunknak, mert tűnhetett bár Ilyennek vagy olyannak életében, mo.si utólag lát­ni, hogy mint művész egy pillanatra sem Ingott meg Őrzi a baloldali kép­zőművészeit mozgalmak által kivívott eredményeket, nem adja fel őket csak azért, mert esetleg Időlegesen nem értik, értékelik. Témái komorak, megdöbbentőek. Alakjai a legtöbbször szinte ránk nyerítenek, vicsorognak. De vajon nem vicsorgott-e Lörincz Gyulával együtt az egész emberiség? Voltak olykor csendes, meghitt pil­lanatai Is. Ilyenkor (Ablaknál, Ten­gerparton, Fürdözö, Tükör előtt. Vá­rakozó, Parasztpár, Feleségem) hihe­tetlenül tiszta mély Ura, csodálatos dallamok zengnek a képein. Zúgnak az erdöszélek, susognak a nyárfák, tollászkodnak a tanyák. A művész vallomásából úgy tud­juk, hogy a harmincas évek képei közül sok vagy majdnem mind el­pusztult. Kutassunk utánuk, hátha még felleljük ókel, nézzünk utána az újságoknak, egykori kiállítások ka­talógusainak, jegyzékeknek, és vala­mikor rendezzük meg újra ezt a ki­állítást, mert így, ebben a formában még nem teljes az életmű. Szükséges, hogy lássuk a dokumentumokat is, érezzük az életkörülményeit, mert így lesz teljes az életmű. Németh István Lörincz Gi/ula: Lány kendövei (olall löfíncz Gyula: Hová, merre? folajj fPl 9 ...ITT ZORÄN — A Meiro agyUltas tzélváláta után alig hallottunk önről. Akkor mély csönd vette körlll, most meg mín- deniitl sikere vao. — Igen, volt idő, amikor kevesebbet komponáltunk az öcsémmel. Az útkeresés nehéz hónapjai voltak ezek, tehát akkor sem tétlenkedtem, s a felszín alatt valójá­ban sokkal több mozgott, mint a felszínen. Csakbát az emberek nem nagyon hisznek a saját szemüknek, ha nincs meg a kellő alátámasztás. A műfaj ugyanis köz- életlséggel párosul, s aki ebből kimarad, hiányérzete támad. így volt ez velem is, amikor nem egész egy ével Ausztriában és Nyugat-Németországban töltöttem, ahol a szakma nehezebb oldalát Is sikerült megismernem. Most persze nem azt akarom mondani, hogy minden­kinek ajánlom az ilyen kemény hónapokat, s aztán becsülni togiák az átlagosnak hitt dolgokat, de az az igazság, hogy megedzett a külföldi szereplés. Most már tudóm, hogy nem ártott meg. — Ma raggal újre végighallgattam az eddig megje­lent bárom nagylemezét, s a dalok — amelyek nem­csak önről, hanem rólunk is szólnak — kíváncsivá lellek. Egyik lemezén például arra szólít fel, „állj meg valaki mellen“. MM tart fontosabbnak: a megállást vagy a valakM? — Ez d dili tulajdonkeppen egy nőnek szól, uklről úgy tűni, nem nagyon tud megállni, holott a tudata mélyén ö Is másra vágyott. Valakire. Akárcsak én. — Egy másik dalában már a valakiről énekel, ugyan­akkor határuzoitan állítja: „a szabadság az szebb ne­kem" Nem érez itt ellentmondást? — Nem, mert a társadalmi szabadságra gondolok. A szerelemben tulajdonképpen arra várunk, hogy lekös­senek bennünket. És az együttélésnek korlátái vannak, amelyeket az adott kor, a közösség és a szokás hatá főz meg. — A Kiátfásban magányos ünnepekről szól. Hogyan Viseli az ilyen napokat? — Nehezen. Nagyon nehezen. Azért is lett fohász a dalból. — A russkha, a megmásithatatlanba könnyen beletö­rődik? — Ne higgye. De azt már megfigyeltem, hogy a ku­darcok jobban inspiráliiiik, mint a sikerek. — Ha már a kudarcot hozta szóba, ejtsünk szót a hibáiról is, hiszen egy dalban azt énekli, szeretné el- (elcjieni ókel. — Ogv érzem, hiányzik belőlem egyfajta agilitás. Sok­szor túl passzív vagyok, s ez sok mindent késleltet az életemben, tigyanakkor néha tartalékokat Is teremt. Az­tán túl érzékeny vagyok. — Es ezt hibának tartja? — Tudóin, ha nem lenne olyan bonyolult az érzel mi világom, nem komplikálnám túl a dolgokat, ami bl- zoiiyáru olönvöime válna. Mert később mindig kide­rül, hogy felesleges fejtörések elé állítom magamat. (g. szabd) (Marknvics Ferenc felvétele) jele. 47. Svéd aprópénz. 49. Édesség a gyerekek nyel­vén. 50. Kelléilies Ital. 51. Kelei németül (OST). 53. Tíz betűi keverve. 54. ...mők. 55. Állatok ösztönzésé re szolgáló eszköz. 57. Afrikai nagy folyó. 59. Becher- -mü. Függőleges; 1. Idegen szavak előtagjaként kétszerest jelent. 2. a nagyszülők kedvence. 3. Nagy német fllo- zöfus (Immanuel). 4. Kárt okoz. 5. Sporteszköz. 6. Lí­rai versfoíma. 7. Korrövidités. 8. Az argon és a fosz­for vegyjele, 9. Tanuló. 10. Férfinév. 11. Szolmizációs hang, ít. Szoknya jelzőle lehet, 16. Magyar hagymavá­ros. 18. Becher-mü. 19. San ..., európai törpeállam. 20. Fél perel 22. Becher-mű. 24. Egyhangú. 25. üdülő. 27. Kártyajátékban az olyan játszma, amelyben a bemondó­nak ném szabad ütnie. 29. „A“ felesége. 31. Masli egyik végei 32. Az egyik dunántúli gvőgyfOrdö lakőja. 33. Végtelen vonat! 37. Volt szovjet külügyminiszter (Vja- cseszlav Mlhajlovicsl. 40. Esküvő. 41. Nyelvbotlás. 43. A legnagyobb szláv nép. 45. Az iltrium és a szén vegv- jéle. 48. Csavar. 48. Napszak, 50. Afrikai állam, fővá­rosa Lomé. 52. Határozérag, 54. Píerre Corneille Ismert drámája. 55. A csont orvosi neve. 56. Román és spa­nyol gépkocsijelzés. 57. Az ismeretlen adakozó névbe- tűi. 58. Egyiptomi napisten. BakUldendö a vízszintes 1., 59., a függőleges 18. és 22. tsámú sorok megfejtése. sv. A lapunk 17. számában megjelent keresztrejtvény he­lyes megfejtése: Roxana, Robinson Crusoe, Singleton kapitány, A londoni pestis. JOHANNES ROBERT BECHER 1891 -1958 Vízszintes: 1. A kilencven éve született német költő, regény- ét drámairó műve. 12. Finnországi nagy tó. L3. Folyó jugoszláviában. 14. Araszt. 15. Magyar Opli- kai Müvek röviden. 17. jól hasadó ásvány. 18. Mezte­len testet ábrázoló kép vagy szobor. 19. Nemrég. 21. Katasztrális röviden. 23. Kötőszó. 24. Próbakisasszony. 26. Nedv. 27. Kosár jelzője lehet. 28. Spanyol napilap elme. 30. Lángász. 32. Vietnam fővárosa. 34. Hamburg elővárosa (egy film címében is szerepelt). 35. Anyagi előnyökért valakinek az aljas céljatt kiszolgáló sze­mély. 36. Nem engedélyező. 38. Kenyér Jelzője lehet. 39. Fiók közepei 40. Olasz sarkkutató (Umberto). 42. Görög betű. 44. üjjnedvesítö szivacs. 46. A múlt Idő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents