Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 1. szám

számítva, az Egyesült Államok 215 eset­ben folyamodott a katonai erővel való fenyegetés és a katonai nyomás eszkö­zéhez, ebből 33 esetben atomfegyverek bevetésével fenyegetőzött. Ezekben az akciókban a haditengerészet 177 eset­ben, a légierő és a szárazföldi haderő 9U esetben vett részt. A második világháború óla az Egyesült Államok kalandor politikája már sokszor a háború kitörésének veszélyébe sodor­ta a világot. A béke kérdéseinek kuta­tásával foglalkozó stockholmi nemzet­közi intézet adatai szerint a második világháború óta mintegy száz incidens történt az amerikai atomfegyverekkel. 1956 júliusában egy B 47 mintájú a- merikai bombázó repülőgép egy London­tól 125 kilométerre északkeletre levő katonai támaszponton lőszerraktárnak ütközött, amelyben fiárom atombombát tároltak. Katonai szakértők szerint „Ke- iet-Anglia egy része pusztasággá válha­tott volna“. 1960 őszén egy ürönlanüban elhelye­zett amerikai radarberendezés szovjet rakétatámadást jelzett. Közvetlenül az­előtt, hogy parancsot adtak a stratégiai bombázó repülőgépeknek a hadművele­tek megkezdésére, megállapították, hogy • radar nem rakétákat, hanem a Hold­ról visszaverődött rádióhullámokat fo­gott föl. A helyzetet drámaibbá tette az, hegy a támadásról szóló bfr után meg­szakadt Washington kapcsolata a grön­landi támaszponttal, mert egy jéghegy kárt okozott a vezetékben. Fél évvel később újra atomriadót „fúj­tak“,, amikor a radarberendezések Alasz­kában szovjet rakétáknak vélték az a- merikal haditengerészet egy mOholdjö- ■ak maradványait. 1961 novemberében amerikai bombá­zók már 12,5 perce úton voltak buiii- bálkkal a Szovjetunió felé, amikor meg­állapították, bogy egy számítógép meg- kibásodása vaklármát okozott. 1966 januárjában a spanyolországi Fa- knoares városka közelében egy bombá­zóval történt baj, amelynek fedélzetén négy hldrogénbomba volt. Felrobbanása minden élőlényt elpusztíthatott volna Spanyolország, Portugália és Franciaor- zzág területén. 1979. november 9-én az Egyesült Aila- mokban riadót rendeltek el, amely harci készültségbe helyezte az amerikai fegy­veres erők egy részét. Húsz légitámasz­pont kapta meg a „szovjet rakétatáma­dás fenyeget“ jelzést. A riadót hat perc elteltével visszavonták, amikor megálla­pították, hogy egv komputer hibás ada­tot közölt. Hasonló riadót rendeltek el 1980. jú­nius 3-án és 6-án, amikor az amerikai légelhárltás parancsnoksága a Cheyen- nei hegyvidékén Colorado Springs közelé­ben azt jelezte, hogy a Szovjetunióból rakétákat lőttek ki az Egyesült Államok leié. Csaknem száz hadászati bombázó legénysége Indította be a gépek motor­jait, az interkontinentális rakéták keze­lőit riadó készültségbe helyezték, ria­dót hirdettek az interkontinentális raké­tákkal felszerelt tengeralattjárók sze­mélyzetei számára is. Három perc alatt kiderült, hogy a riadót a parancsnokság elektronikai rendszerében keletkezett ü- zemzavar okozta, de a rendelkezéseket csak húsz perc elteltével vonták vissza. Az amerikai militaristák tervei az i- lyen veszélyt tovább növelik. A Pentagon ugyanis tanulmányozza annak lehetősé­gét, hogy Minuteman 2 típusú módosf- tott Interkontinentális rakétákat helyez­zenek Föld körüli pályára. Ezzel meg­szegik az amerikai kormány által aláirt azon nemzetközi egyeianényt, amely tWt- ja utomtöltetű ballisztikus lövedékek Föld körüli pályára Juttatását. (hjk) KONFRONTÁCIÓ HELYETT PÁRBESZÉD Az enyhUiés a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok alapvető kérdése. Vegyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osz­tálya vezetőjének első helyettese a szov­jet televízióban nemrég kijelentette, hogy az enyhülés ma az európai helyzettel kupcsoliitos minden elemzés tő tárgya. Példaként a madridi találkozót hozta fel, ahol eltekintve a negativ elemektől to­vább folytatódik a konstruktív, alkotó munka. Zaglagyin szerint ez arról ta­núskodik, hogy mégiscsak választani kell, s a választás éppen az enyhülésre esik. Köztudott, mi mindent tett az enyhü­lésért a Szovjetunió, amelynek érdeme, hogy ez az új fogalom a nemzetközt kapcsolatokban megszületett. A szovjet külpolitika abból indul ki, hogy szükség vau minden olyan találkozóra és intéz­kedésre, amely elömozditja a feszültség enyhítését és a nemzetközi helyzet sta­bilizálását szolgáló, kölcsönösen elfogad­ható megoldások megtalálását. A Szov­jetunióban mindainellett nem vélekednek úgy, hogy övék a békeharc monopóliu­ma, hanem örömmel fogadnak a nem­zetközi kapcsolatok stabilizálását célzó minden kezdeményezést. A Szovjetunió békére törekszik és kész együttműködni minden országgal, amelynek ugyanilyen törekvései vannak. Abban uz időszakban, amikor az eny­hülésnek nehéz próbát kell kiállnia, ez különösen megbecsülendő. A katonai hisztéria és a lázas fegyverkezési haj­sza doktrínájával a világ első szocialis­ta országa a világbékéért és a nemzet­közi biztonságért folytatott küzdelmet helyezi szembe. A madridi találkozón a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak érdeke, liogy tovább fejlesz- szék a Helsinkiben jóváhagyott ajánlá­sokat, egyúttal azoulxaii a szocialista or­szágok azt is hangoztatják, hogy nem szabad megrekedni a múltban, hanem a jövőbe kell tekinteni, olyan megálla­podásokat kell kidolgozni, amelyek a Záróokmányban foglalt ajánlások és el­vek teljes megvalósítását segítik elő. U- gyunilyen konstruktív és realista* állás­pontot követ a Szovjetunió az Egyesült Államokkal vulA kapcsolatokat illetően is. Az Egyesült Államok nem számíthat a Szovjetunió engedékenységére olyan kérdésekben, amelyek nemcsak a szovjet állam érdekeit, hanem a világbéke sor­sát Is érintik. Ez nem jelenti azt, hogy a Szovjetunió ellenzi az Egyesült Álla­mokkal való párbeszédet, éppen ellen­kezőleg, síkra száll az összes szovjet- -amerikal egyezmény szigorú tisztelet­ben tartásáért. Persze elutasítja az erő pozíciójából folytatott tárgyalásokat, a- melyekre az amerikai reakciós körök törekszenek. Nem véletlen, hogy csü­törtököt mondott az Egyesült Államok­nak azaz idei kísérlete, hogy rávegye a nyugat-európai országokat a Szovjet­unió elleni bojkottra a politika, a gaz­daság, a kultúra és a sport területén. A Szovjetunió és a nyugat-európai orszá­gok kapcsolatai folytatódtak, még leg­magasabb szinten is. Ezek a kapcsola­tok természetesen továbbra Is fennma­radnak. A Varsói Szerződés tagországai párt­ós állami vezetőinek nemrég lezajlott moszkvai találkozója Ismételten bebizo­nyította, bogy a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország kész felszámolni az enyhülés útjában álló minden akadályt, és következetesen rendezni mindazokat a problémákat, amelyek bizalmatlansá­got szülnek a nemzetközi kapcsolatok­ban. A szovjet vezetők már nemegyszer kijelentették: a Szovjetunió a maga ré-< széről mindent megtesz, hogy az embe­riség a tartós béke és a széles körű nemzetközi egyUttmülcödés körülményei között lépjen a XXI. századba. Ez a szilárd bizalom a létező szocializmus erején, a szocialista országok egységén, összetartásán és egybehangott politiká­ján alapuL (l»r) A szovjat-lndiai kapcsolatok oemcsak aa ázsiai helyzetet stabilizálják A BIZTONSÁG megbízható ZÁLOGA Az ázsiai béke megszilárdítása mlix dig a szovjet külpolitika egyik célja volt. Ez semmiképpen nem könnyű feladat. Sokkal nehezebb, mint az ouröpai biztoa- ság megőrzése. Ázsiában él a Főid la^ kosságának több mint s fele. Az oltani országok nagyon heterogének, eltérőok hagyományaik, fejlettségi színvonlaik és társadalmi rendszereik. Éppen ezért szükséges, hogy Ázsiában tartós béke legyen. Ez nemcsak Ázsia, hanem az e- gész világ számára fontos. Az ázsiai béke és stabilitás jc’enleg veszélyben forog. Kína a Vietnami Szo­cialista Köztár.saség ellen elkövetett ag­resszió után további provokációkra adta a fejét, az amerikai fegyveres erőket az Indiai-Óceán és a Perzsa-öböl térségé­ben koncentrálták. Az Egyesült Államok és szövetségesei folytatják az Afganisz­tán elleni provokációkat. Mint a bonyo­lult nemzetközi helyzetben mindig, most is jelentősek az eseményeket pozitívan befolyásoló tényezők. Ebben az esetben e tényezőt a szovjet-indiai kapcsolatok jelentik, amelyek az első szocialista or­szágnak és az el nem kötelezett orszá­gok legnagyobbikának barátságán és együttműködésén alapulnak. A Szovjet­unió és India társadalmi rendszere el­térő. Néhány nemzetközi probléma ér­tékelése során más-más szempontot e- raelnek ki. Persze álláspontjuk a fő kér­désekben azonos vagy közeli. Mindkét ország síkra száll a lázas fegyverkezé­si hajsza korlátozásáért, s arra törek­szik, hogy érvényesüljenek a békés egy­más mellett élés elvet, hogy elmélyüljön az enyhülés folyamata, s véglegesen megszűnjön az újgyarmatositás és a faji megkülönböztetés. Ennek legújabb bizonyítéka Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa PUnök- sége elnökének legutóbbi indiai híva la­tos látogatása volt. Ez immár a harma­dik legmagasabb szintű szovjet látoga­tás volt az ázsiai országban. Minden ilyen találkozó gazdagítja a két ország kapcsolatait és sokoldalú együttműködé­sét, amely a kilenc éve aláírt béke-, ba­rátsági és együttműködési szerződésen alapul. A Szovjetunió nagyra értékeli Indiá­nak a békére és a biztonságra tett tö­rekvéseit, amelyek számos konstruktív lépésben megnyilvánultak, például a Kambodzsai Népköztársaság elismerésé­ben, a széles körű indiai-vietnami együtt­működésben, vagy Indiának az afganisz­táni események iránti józan magatartá­sában. Harminchárom éve India még el­maradott angol gyarmat volt. Ma a vi­MEG KELL SZABADÍTANI AZ EMBERISÉGET A HÁBORÚ BORZALMAITÓL Az elmúlt hetvenhét évben nem ke­vesebb, mint 93 kisebb-nagyobb háború és fegyveres konfliktus dúlt. Csak kevés évben hallgattak világszerte a fegyve­rek. A két világháború kilenc és fél esz­tendeig tartott. Negyedszázadon vívtak a Iranciák és az amerikaiak véres gyar­mati háborúkat Vietnamban és Algériá­ban. Igen sok hadüzenet nélküli inter­venciós beavatkozásra került sor. Az év­század nyolc hatalom Kina elleni inter­venciójával kezdődött, s ugyanezen mo­dell alapján próbálták 16 évvel később megdönteni a fiatal szovjethatalmat. Csak az Egyesült Államok számos latln- -«merikai országában, továbbá Libanon­ban, Kongóban, Koriban, Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában avatkozott be. Mindenütt az erősebb támadta a gyengébbet. Háborúkat és fegyveres beavatkozáso­kat indítottak a monopóliumok érdeké­ben. És gyakran a titkosszolgálatok se­gítségével és a washingtoni kormány ál­dásával. Paraguay és Bolívia 1932 és 1935 között Gran Chacóért, a „zöld pokolért“ háborúzott, s a harc tulajdonképpen két nagy kóolajtársaság, a Standard Oil és a Royal Dutch-Shell érdekeiért folyt. A guatemalai iiemokráciát 1954-ben a United Fruit banántársaság által pén­zelt fegyveres bandák döntötték meg. Az Egyiptom ellen 1956-ban indított brlt- -francia-tzraell agresszió a Szuezl-csa- torna részvényeseinek érdekeit szolgálta. A fegyveres bandák Kuba elleni táma­dását 1961-ben a CIA szervezte az ak­kori amerikai elnök tudtával. Chilében -1— i’gyancsak a Fehér Ház tudtával — az Liternational’Telegraph and Telepho­ne Company nevű monopólium játszott felforgató szerepet. Ila élne Goya, a zseniális spanyol fes­tő, a Háború borzalmai cfmü elrettentő ciki is alkotója, sokkal borzalmasabb dol­gokból meríthetne ösztönzést, mint an­nak idején a spanyolországi terrorból. És még a háború borzalmaihoz járulnak manapság a koncentrációs táborok, a- melyeket a század elején az angolok agya'.tak ki, és amelyeket a német fa­siszták fejlesztettek oly elrettentő tö­kélyre. Nem is szólva a gázkamrákról és a fasiszták más kivégzőhelyeiről, a francia hadsereg vietnami, s a titkos- szolgálatok portugáliai és latin-amerikai kegyetlenkedéseiről... Olyan borzalmak ezek, amelyekről a világ gyakran és túl gyorsan megfeledkezik. Kiüt a zsákutcából Amikor harmincegy éve százinillíök képviselői Párizsban ős Prágában jóvá­hagyták a békeharc manlfesztumát, tud­ták, hogy az emberiség támaszkodhat a- zok erejére, akik a szocializmust épí­tik. Mert ennek a humánus társadalmi rendszernek az emberek alkotó munká­jára, nem pedig fegyverekre, s más or­szágok, népek elleni agressziókra van szüksége. Erről tanúskodott és tanúsko­dik mindaz, ami eddig történt... Araikor a harmincas évek közepén Európát a német fasizmus veszélyeztet­te, a Szovjetunió javasolta, hogy hozzák létre a kollektív biztonság rendszerét, a fasiszta agresszor elleni közös frontot. Az akkori brit és francia kormány kom­munistaellenes magatartása ezt lehetet­lenné tette, ez vezetett Csehszlovákia megszűnéséhez és a háborúhoz. Ha az akkori szovjet javaslatot elfogadták vol­na, talán nem került volna sor a máso­dik világháborúra, ölveiimillió ember békébeo végigélhctte volna életét, és az emberiség óriási értékeket inentheiett volna meg. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1945 áprilisában megtartott San Fraii- ciscó-i ülésén a Szovjetunió arra szólí­tott fel, hogy ez az líj intézmény a bé­ke és a biztonság erős nemzetközi szer­vezetévé váljék. Erre u válasz a „hideg­háború“ volt, amelyet tizenegy hónap­pal később Fulton amerikai városban Winstoii Churchill hirdetett meg. A hi­degháború célja az volt, hogy a Szovjet­uniót elszigeteljék, s a fiatal szocialis­ta államokat külső nyomással és belső akciókkal telbomlasszák. Ennek ellenére a Szovjetunió a leg­élesebb hidegháború időszakában a kol­lektív biztonság rendszeréről, a le.szere lésről és a nukleáris fegyverek betiltá­sáról terjesztett elő javaslatokat. Békeharca a mai napig folytutóilíh. Erről tanúskodik az SZKP XXV. kong­resszusának határozata és mindaz, amit a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág a béke ügyéért tesz. Erről tanús­kodik a Varsói Szerződés tagországainak számos javaslata, amelyek azonban mind­eddig nem raláltuk inéglelelö visszhang­ra a nyugati imperialista köröknél. Ennek ellenére — a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes bé kepolltikájának köszönhetően — Európá­ban már harmincöt éve béke honol. Cé­lunk — egyszersmind az egész emberi­ség célja — azonban a tartós világbéke elérése. Ez azonban azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a háborúk okait. És itt helyénvaló Vlagyimir lljlcs Le­ninre emlékezni, aki hatvanhárom éve, november 8-án megállapította: A prole- tárhösiességnek és a történelmi jelentő ségű alkotó tevékenységnek ezek a pél­dái garantálják, hogy ezen országok munkásai megértik: ma az a feladatuk, hogy megszabadítsák az emberiséget a háborúnak és következményeinek bor­zalmaitól, mert sokoldalú, határozott és önfeláldozó energikus tevékenységükkel segítenek a béke ügyét, egyszersmind a dolgozók és a lakosság kizsákmányolt tömegei a rabság minden formája és bárminemű kizsákmányolás alóli felsza­badításának ügyét végső sikerre vinni. Korunkban — amikor az erőviszonyok a szocializmus javára megváltoztak :— Is ez a tartós és minden időkre biztosított béke legfontosabb előfeltétele. KAZlMlR jANOSKA A szovjet-amerikai kapcsolatok távlatai A JAVULÁS REÁLIS LEHETŐSÉGE Charles Percy amerikai republikánus szenátor nemrég lezajlott moszkvai láto­gatása, s Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, Dmit­ri] Usztylnov honvédelmi miniszterrel és Andrej Gromiko külügyminiszterrel foly­tatott megbeszélései világszerte rendkí­vüli figyelmet és érdeklődést váltottak ki. Ez érthető, hiszen ez volt az első I— ha nem is hivatalos, de legalább félhivatalos — kapcsolat a szovjet ve­zetők és Ronald Reagan megválasztott amerikai elnök közeli munkatársa között. Egészen természetes, hogy a megbesző- Téseken felmerült a két hatalom kap­csolatainak jövője. A Szovjetunió a moszkvai tanácskozáson ismét kifejezte, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok ja­vítására törekszik, hogy kész helyreál­lítani az együttműködést az Egyesült Államokkal a sürgető nemzetközi prob­lémáknak, mindenekelőtt a nemzetközi biztonság magvál képező fegyverkezós- -korláíozas kérdésének rendezése terén. Természetesen az egyenjogúság és egy­más jogos érdekeinek niegérié.se alap­ján. Ez a kérdés nemcsak az egyik fe­let érinti, szükség van mindkét fél jó­akaratára és konkrét tetteire. Láiogatá- sa végén Percy szenátor a szovjet te­levízióban egyebek között ezt inondotta: „Kijelenthetem, hogy Reagan megválasz­tott elnök tő feladatának a fegyverkezés ellenőrzését tartja. Véleménye szerint köthető olyan egyezmény, amely becsü­letes és egyenjogúságon alapuló lesz, e- zenkívUl ellenőrizbetö Is, s nemcsak a „plafont“ szabja meg, hanem intézkedik az atomfegyverek számának csökkentésé­ről is, hogy le tudjuk állitani a fegy­verkezési versenyt. Meggyőződtem erről, hogy Leonyid Brezsnyev és más szovjet vezetők Is ugyanerre törekszenek.“ Már ezekből a szavakból is megfigyel­hető a republikánusok vezetői vélemé-' nyének megváltozása, nyilván tanultak Carternek a Szovjetunióval szemben kö­vetett sikertelen és perspektíva nélküli politikájából. Mindeddig azonban ezek csak szavak. A szovjet-amerikai kapcso­latok távlati helyzetének értékelése so­rán — mint ezt nemrégi találkozónkon Valentyin Zorln közismert szovjet kom­mentátor mondotta — abból kell kiin­dulni, hogy a politikát nem személyeii:, nem személyes nézeteik vagy ambícióik, hanem a fennálló erőviszonyok szabják meg. Éppen ezek kényszeritették az E- gyesült Államokat arra, hogy egyezmé-* nyékét kössön a Szovjetunióval. Ezek az erőviszonyok ma Is fennállnak, s ezt az amerikai reakciós köröknek figye­lembe kell venniük. A Szovjetunióban úgy ítélik meg, hogy amíg az enyhülés nem végleges, meg kell erősíteni az alapjait. Ezért nemcsak új egyezmények megkötésére kell töre­kedni, hanem a régebbi kötelezettségek­nek is eleget kell tenni. Ha a követ­kező kormányzat nem feledkezik meg azokról a kötelezettségekről, amelyeket elődjei a legmagasabb szintű szovjet- -amerikai tanácskozásokon vállaltak, ex pozitívan hat a nemzetközi légkör egé­szére, és megszünteti a feszültségeket a kétoldalú kapcsolatokban. GeorglJ Arba­tov akadémikus a szovjet televízióban nemrég igennel válaszolt arra a kérdés­re, reálisak-e a szovjet-amerikai kap­csolatok javításának lehetőségei. Egyút­tal azonban figyelmeztetett arra, hogy sok türelmes munkára lesz szükség az elmúlt években felgyülemlett számos ne­hézség és akadály felszámolásá céljából, A szovjet tudós és szakember szerint e- zen az úton a legjobb kezdet az lenne, ha haladást sikerülne elérni a fegyver­kezés korlátozása, mindenekelőtt a ha­dászati fegyverek korlátozása és a SALT—2 egyezmény ratifikálása terén. BOHUMIL HORAK, a Csehszlovák Rádió moszk­vai tudósitéja TÉVEDÉSEK, AMELYEK KATASZTRÓFÁT OKOZHÁTTAK VOLNA Az amerikai Brookings intézet 1976- ban tanulmányt tett közzé, amely meg­állapítja, hogy a második világháború befejezése és 1975. október 31. között a közvetlen katonai intervenciókat le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents