Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-28 / 17. szám
1925 MÁJUSA VOLT MiSfus volt. Ezerkllencszázhu- szönötöt írt a naptár. Az Ipoly menti hegyek alatt megbúvó kis falu, Szécsénke ISeötanky/ 11 fiatal kommunistája megalakította Csehszlovákia Kommunista Pártja helyt alapszervezetét. Köztük volt a ma nyolcvan éves Takács Ferenc is, akinek ifjúságának emlékei sokszor csak töredékesen jutnak eszébe, de rekedtes hangon, hosszabb, rövidebb szüneteket tartva szép sorjában felelevenít mindent. ■— Nagy volt errefelé akkoriban a szegénység, Szécsénkén kiváltképpen. Volt néhány nagyobb gazda, de a falu többi lakója épp csak tengődött. Nekünk is, vagyis hát édesapámnak tizenöt hold földUnk volt, annak kellett volna eltartani a családot, a kilenc gyereket. Aztán, magán a szűkös megélhetésen kívül volt még elég nyűg a nyakunkon, arait az uraság ránk rótt. Tudtuk, éreztük, nincs ez így rendjén, hogy az e- ^yik ember tejben, vajban fürdik, a másiknak meg alig jut valami, ífe.nnl kéne valamit, változtatni az Igazságtalanságon, mert azt még a vak is láthatta, hogy ez így Igazságtalan. Ekkor jöttek a Major testvérek, akiknek nemcsak a falu, hanem az ország munkás- mozgalma is sokat köszönhet. Szervezték, agitálták az embereket, bár sokszori meggyőzésre nemigen volt szükség. A magunkfajták tudták, hol, kinek az oldalán 8 helyük, hogy a ml igazi érdekeinket nem képviselheti má.s, csak a kommunista párt, s hogy ótt a helyünk nekünk is. Szóval, ilyen előzmények után határoztunk úgy, hogy megalakítjuk a fálu pártszervezetét. Persze mindezt nagy-nagy titokban kellett véghezvinnünk. Lopakodva a kertek alatt közelítettük meg az esemény helyszínét, hiszen a “kakas- tolías ‘csendOrOk ellátták volna a bajunkat. Nem kaptunk ml akkor ott se Igazolványt, se semmit, e- lég volt az adott sző. Beléptünk a pártba és ezzel automatikusan vállaltuk a harcot, az üldöztetést, mindent, amiből akkor egy kommunistának bőven kijárt. Merthát, hamar elterjedt a faluban, a környéken, hogy' ki tagja a pártnak, és ki nem. De az' volt a szerencsénk, hogy a falu nagy többség^ vagy ténylegesen vagy csak hallgatólagosan, mellettünk állt, a kis számú uraság meg a néhány nagyobb gazda volt velünk szemben és Itt, helyben ők Is tudták a- törvényt; a többséggel nem érdemes kikezdeni. ■— Miből állt akkoriban a heEgy hetet utazgattam Szlovákiában, keresztül-kasul járva az országot. Vonat, autóbusz, repülőgép, várótermek, szállodák, munkásotthonok, művelődési házak, középületek, nyilvános illemhelyek követték egymást. Voltam múzeumokban, képtárakban, kiállítótermekben, barlangokban, rengeteg olyan helyen, ahol naponta több tíz, száz, ezer ember fordul meg, ahol hazánk fial és külföldiek egyaránt jártak. És a sok látnivaló, érdekesség, csodálatba ejtő látvány, élmény mellett jegyzetfüzetemben felgyülemlett még valami. Olyan mondatok, kifejezések, rajzok. Irka-firkák, amelyeket a nyomdafesték még obszcén irodai ml alkotásokban sem tűrne meg. Aki csak egyszer is megfordult már várótermekben, nyilvános illemhelyeken, bűzös kiskocsmákban, munkás- szállásokon, az ismeri ezeket, nincs szüksége a részletezésekre. A rajzok, feliratok vadonatúj várótermeket, ú- jonnan mázolt múzeumok falait, szállodák, bérházak liftjeit, tömegközlekedési eszközök üléseit csúfítják. Az még hagyján, hogy a legtöbb hemzseg a helyesírási hibáktól — egyébként már ez is jellemző, " elgondol koztató és következtetésre ad alkal mat —, de hogy még sok-sok irka -flrkra-rajz alatt a monogramm vagi teljes név és cím Is ott található...?! Persze, valószínűleg nem az igazi „művész" ríme, hanem épp azoké, a kik sosem járlak ott, valami rossz akarójuk pingália oda, gondolva, ezzel Jól kitol vele. lyi szervezet, a párttagok munkája? — Volt munkánk bőven, hiszen napról napra érte a szegény embert igazságtalanság és a mi munkánk, küldetésünk elsősorban abból állt, hogy ezek ellen az Igazságtalanságok ellen szót emeljünk, a tömegek szavát juttassuk el illetékes helyekre. Node, mondok példákat; ha az uradalmi intézők bántalmazták a napszámosokat, vagy a cselédeknek elvettek a kommenclóból, akkor ml, kommunisták, személyesen tiltakoztunk a grófnál, a hivatalokban. Aztán, gyűjtéseket szervez tünk a nincstelen családok részére, vagy segítettük azon családokat, amelyek munka nélkül maradtak, akiknél tűzvész pusztított, vagy betegség ütötte föl a fejét, jól jött nekik néhány korona, gabona, ruhanemű. Aztán felemeltük szavunkat a szegényparasztság érdekében Is, akiket sújtott az egyre növekvő földadó, a kamat, a gabona alacsony fölvásárlás! ára, és emiatt családok százai éheztek, nyomorogtak. Volt eset, hogy húsz család vagyonkáját el akarták árverezni. A kommunisták összefogásra szólították föl a falu lakosságát, és közösen útját állták a végrehajtónak, nem engedték be a községbe. Az ilyen, és ehhez hasonló megmozdulásokat még hosszan sorolhatnám. De felidézhetnék május elsejéket is, amikor Ipolyságra mentünk felvonulni és sorainkat szétverték a csendőrök, de mi nem tágítottunk, vagy amikor kisebb sztrájkokat szerveztünk, meg jártunk a messzi környék sok-sok falujába agitálni, tartani a kapcsolatot a többi szervezettel. De mozgalmas évek, évtizedek voltak azok, mennyit lehetne mesélni az akkori világról. Elmondom még pél„ dául azt, is,., hogy Szécsénkén i raijnkákitthont alakítottunk, kezdetben titokban gyülekeztünk, aztán, hogy kicsit demokratikusabb szellem lett uralkodóvá, már nyilvánosan is. összejárt ebbe a munkásotthonba negyven-ötven kommunista, helybeli parasztember, mindig megvitattuk a napi teendőket, hol, ml a legsürgősebb tennivaló, no meg, persze, a magunk módján szórakoztunk, művelődtünk, politikailag képeztük magunkat. — Mondja, Feri bácsi, családja, szülei, testvérei mit szóltak ahhoz, hogy maga párttag lett? — Apám, nyugodjon békében, szó ami szó, nem örült ennek, ö már idősebb volt, féltette a földjét. A testvéreim pedig; mondtam Miközben napról napra ezeket szemléltem — kénytelen voltam szemlélni — egyszer csak eszembe jutott egy első pillantásra abszurdnak tűnő gondolat: Elképzeltem, hogy száz, ötszáz vagy ezer év múlva élő utódaink hagyatékunk gyanánt mindössze egy Ilyen illemhely, váróterem, munkásszállás összeplngált falát találják meg. Úgy, mint ml megtaláltuk a neandervölgyi ember egy-egy barlangrajzát. Képzeljük el, hogy utódaink ezekből a rajzokból lesznek kénytelenek egykori őseik kultúrájára, életére, mindennapjaira, gondolkodásmódjára következtetni. Hogy ezeket a rajzokat, trágár, durva feliratok szedik majd ízekre, elemezik majd, mint egyetlen fennmaradt örökséget és megállapítják tudósaik, régészeik, hogy ... Mit Is állapítanak meg? ... (Mondom, az ötlet kicsit abszurd, de ml van akkor, ha az abszurditás egyszer netán, mégis valósággá válik?...) Megállapítják, hogy a második évezred fordulóján élő írni, olvasni tudó ember, aki már űrhajókat és számítógépeket kezel, aki már a rákbetegség gyógyszerének feltalálása előtt áll és atomfegyvereket gyárt, hogy ez az ember primitívebb rajzokat, jeleket mázolt a falra, mint sok nekik, ha kedvetek van, tartsatok velem, én kényszeríteni egyikötöket sem fogom, akkor se lesztek ellenségeim, ha nem álltok be a pártba. Mert én világéletemben tiszteletben tartottam mindenkinek a meggyőződését, munkáját. Végezze azt tisztességesen, becsülettel, ne ártson másoknak, akkor annak én már kezet adok. Meg aztán, az az igazság, hogy én nem is sokat törődtem vele, ki mit mond. Meggyőződéssel, szentül hittem, hogy az általam választott út az egyetlen járható, amiről soha nem szabad letérni. Én azóta Is ezt vallom, azóta Is hűséges vagyok a párthoz, jöhettek akármilyen nehéz idők. Mert az az ember, aki egyszer itt van, másszor ott; 'egyszer ide kacsingat, másszor oda — a köpönyegforgató, az semmit sem ér, az nem ember. A tisztesség az annyit jelent, egyenes jellem, céltudatosság, gerincesség. — Részt vett a háborúban? — Nézd meg a lábamat! Látod, csupa seb, de ez már nekem fiatal koromban kezdődött, ezért is nem voltam katona. Én, ha mondhatom így, idehaza harcoltam, nem fegyverrel, de azt hiszem, az is harc volt A felszabadulás után pedig tovább folytattuk a munkát Részt vettem a szövetkezet megalapításában, három évig a helyi nemzeti bizottság elnöke-is voltam. Dolgoztam, míg bírtam, és dolgoznék még ma is, ha nem esne már nehezemre a beszéd is. Az ember belefáradt a sok küszködésbe, munkába, megpróbáltatásba, de akkor Is megérte Ha újra kezdhetném, akkor sem tennék másképp Értékesen szabad csak élni, hasznot hajtva nemcsak ön- magunknuk, hanem a közösségnek is. — Feri bácsi, mit üzen a mai fiataloknak... — Azt üzemem, amit én egész életemben a legfontosabbnak tartottam. Ha belekezdenek valami'oe, akkor azt elejétől a végéig vigyék véghez becsülettel, tisztességesen. Ne féljenek a kudarcoktól, és ne részegüljenek meg a dicsőségtől. Mértéktartóak és szerények legyenek mindig. Vállalják ne csak a sikereket, hanem a hibákat is. Mert egyiknek velejárója a másik Hiszen olyan em.ber eddig még nem született, aki életében csak tökéleteset alkotott volna. De olyanok már Igen, akik hibáikból tanultak, meg bátrak voltak, nem riadtak vissza az élettől és győztek. De a becsület mindenekelőtt, mert becstelenül még a győzelemnek sincs értéke. ZOLCZER IANOS tízezer évvel korábban élt őse, hogy ízlése, szépérzéke mit sem fejlődött, sőt, visszafejlődött, mert nem tudunk arról, hogy a homo sapiens vagy a neandervölgyi ember ilyesmivel töltötte volna idejét, „díszítette" volna barlangját, környezetét. Micsoda bizonyítvány lesz ez majd utódaink kezében, és közülük ki hiszi majd el, hogy tényleg űrhajókat, számítógépeket kezeltünk, hogy a rák gyógyírjának feltalálásán kísérleteztünk, hogy... De még akkor Is, ha mindezen trá gárságok mellett könyvek, épületek, űrhajók és gyógyszerek Is maradnak föl utánunk, akkor még Inkább nagyobb lehet a szégyenünk, és utódunk majd fejcsóválva áll mindezek fölött: melyiknek higgyen ... És most ml melyiknek higgyünk: a valóban szép, minden igényt kielégítő munkásszállásnak, vagy a lépcsőház trágár rajzainak, a modern állomásnak, vagy a váróterem és az illemhely trágár feliratainak?... Melyik jellemző inkább ránk?... A korszerűen felszerelt tudomány bölcsője, az Iskola vagy a megrongált, te- lefirkált, televésett iskolapad? ... És a kérdések szaporodnak, akárcsak a trágár rajzok, feliratok. És még valami: a dobSinai cseppkőbarlangban, ahol a falakat, cseppkőtor- nyokat szintén bőven díszítik nevek, egyhelyütt, egy nyomtatott táblán ez áll: „Csak a műveletlen ember hagyja ott kézjegyét más által létrehozott értékeken." Zolezer János Történelmi felvétel. Az Időpont: IÖ61, április 12., az el s5 ember, furlj Alekszejevlcs Gagarin űrutazásának dátuma. A képen Gagarin űrhajója, a Vosztok 1. AZ INTERKOZMOSZRÓL DÉL - SZLOVÁKIÁBAN Pintér István mérnököt, az Ogyallai (Hurbanovol Csillagvizsgáló Intézet vezetőjét hazánkban az űrkutatás egyik szakértőjeként tartják számon. Részt vesz számos nemzetközi űrkutató egyesület munkájában (Nemzetközi Űrhajózási Egyesület, Nemzetközi Geofizikai Egyesület, tnterkozmnsz stb.), és nem utolsó sorban említjük meg, hogy tagja a Béke Világtanácsnak — Az űrkutatási prugraniban Pintér Istvánt elsósur- ban mint az interplanetáris fizika szakértőjét tartják számon. Hogyan történt, hogy épp ezt a szakágazatot választotta tudományos tevékenysége, kutatásai céljául? — Tagja voltam a 10. szovjet Antarktlsz-expedlció- nak, amely két éven át végzett tudományos kísérleteket a hatodik kontinensen. Hazatérésem után döntöttem el, hogy behatóbban foglalkozom a Nap és a Föld fizikájával. Azóta számos tanulmánvom jelent meg szov jet szaklapokban. Kísérleteztem a sarki fény pulzácló jának törvényszerűségeivel, a Nap röntgensugárzásának polarizációjával stb. Kutatásaim eredményeit, sőt számos feltevésem helyességét az Interkozmosz-bolygók mérései igazolták. — Arra kérem, röviden vázolja az Interknzmosz programban kifejtett tevékenységét. — Az Interkozmosz a szocialista országok űrkutatási tudományos Intézeteinek csúcsszerve. Szakbízottsd gai rendszeresen üléseznek, én kUlönöiien jelentősnek tartom a közelmúltban Neubrandenburgban megalakult interplanetárisplazma-kutató szekciót. Ennek az életre hívása azért váratott magára mostanáig, mert az ilyen jellegű kutatásokhoz a Föld magnetoszféráján kívül keringő műbolygókra volt szükség. Ugyanis csak ilyen műbolygók képesek méréseket végezni a plazmahatásokat, a napszelet és a bolygóközi mágneses teret illetőleg. — Milyen munkafeludatok foglalkoztatják jelenleg? — A plazma- és a mágneses tér bolygóközi műszeres mérése űrszondákkal. Ez a kísérlet a Plazmamag nevet kapta, és ezzel a kísérlettel párhuzamosan készülünk az Intersokra Is, amelynek célja a planetárls és interplanetáris lökéshullámok belső struktúrájának tanulmányozása. — Milyen jelentős eredményt ért el hazánk az utóbbi időben az Interkozmosz programban? Teljes értékű válaszra nem vagyok illetékes, legfeljebb arról beszélhetek, ami az én „munkaasztalomat" illeti. Tavaly decemberben Bajkonurból felbocsátották a Prognoz 8 elnevezésű űrlaboratóriumot. Ennek technológiai műbolygőja már képes a tervezett programok elvégzésére, az első kísérletek eredményeit januári moszkvai látogatásom alkalmával már rendelkezésemre is bocsátotta az Irányítóközpont. Valamennyi a műszerek tökéletes működését bizonyítja. — Milyen gyakorlati jeiantőséggel bírnak az űrkutatás eredményei? Válaszom nagyon egyszerű: segítik az alaptudományokat. Ugyanis az űrkutatási program keretében végzett mérések komplex jellegűek, segítik ügy az orvos- tudományt, mint a fizika, a kémia és egyáltalán valamennyi tudományág előrehaladását. Így például a fentebb említett mérések célja feltárni azt a fteikal mechanizmust, amely megmagyarázza a lökéshullámok keletkezését, az energiarészecskék felgyorsulásának mechanizmusát stb. Köszönöm a beszélgetést. c. j.
