Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-21 / 16. szám
A mikor Jenőt megismertem, kilencéves voltara. Edgar Wallacet és Conan Doylet olvastam, tengerimalacokat tartottam, és persze megbuktam az iskolában. Fűért mentem a, stadion mellé, ott találkoztunk először. Egy bodzafa alatt feküdt, és az eget bámulta. A stadionban futballoztak, néha felharsant a kiáltás: goőóll Jenő egy fűszálat rágcsált, szakadozott vászoningéböl és mencseszternad- rágjából füst- és istállószag áradt. Ügy tettem, mintha észre se venném, tép- destem a füvet körülötte, ö azonban felém fordította a fejét, álmosan hunyorgott, és megkérdezte, hogy lovaknak szedem-e a füvet. '— A, dehogy — válaszoltam —, ten- gerlmalacnak. Jenő köpött egyet, és a fűszálat a szája másik szegletébe dugta: í— Sütve nem, rossz. >— Én nem eszem meg őket — monS- íam olyan kedvesek. egy tengerlmalac-olrkuszt. Jenő azonban hamar megunta a clrkuszosdit. Már a megfelelő állatok kiválasztásánál elment a kedve az egésztől. — Gyerünk inkább sündisznóra vadászni, az sokkal érdekesebb, és igaza is lett Érdekesnek érdekes volt, de azért vi- szolyogtam is tőle. Semmi kifogásom nem volt a sünök ellen, sőt rokonszenveseknek találtam őket. Jenőt azonban nem lehetett befolyásolni, még sem próbáltam. Vadászatra egy nagy botot hozott magával, melynek végére egy hegyesre reszelt vasdarab volt erősítve. Ezzel turkált-szurkált a szemétben a levelek között, zörgő ócskavasban. Egy délután hármat-négyet sikerült így megszigonyoznia. Számomra érthetetlen volt, hogyan fedezte fel a szegény állatkákat, talán megszimatolta őket. Jenőék lakókocsiban éltek. Ott volt a tábor a tóparton a stadion mögött. Gyakran mentem oda, gyakrabban, mint az WOLFDIETRICH SCHURRE: JENŐ A BARÁTOM VOLT » A sSndisznó se rossz — szólt Jenő ásítva. ^ SS sfndisznó?i kérdeztem mellételepedve. Hátunk mögött felzúgott a tömeg: gooóll Jenő egy darabig csendben kémlelte az eget, majd az Iránt érdeklődött, hogy yan-e dohányom. w Menj már —> válaszoltam Sn csak kilencéves vagyok. Mire ő: Na és, én még annyi se. Aztán hallgattunk, de közben éreztük, hogy most már barátok vagyunk. Mielőtt elváltunk volna, megegyeztünk, hogy nemsokára találkozunk. Apám elkomolyodott, mikor beszámoltam neki Jenőről. Szeretném, ha megértenél — mondta —, nekem semmi kifogásom a cigányok ellen, csak ... t— Csak? — vágtam közbe én. Az emberek r- sóhajtott apám. Egy ideig a bajuszát pödörte, gondolkozott, majd hirtelen így szólt: — Szamárság, elég nagy vagy már ahhoz, hogy magad válaszd meg a barátaidat. Tudod mit, hívd meg egyszer uzsonnára. Ezt meg is tettem. Kávét, kalácsot ettünk. Apám Igazán barátságos volt, úgy tett, mintha‘nem zavarná őt vendégünk furcsa szaga és különös viselkedése. Sőt, beföttesüveg gumijából és ruhacsipészböl még pisztolyt Is fabrikált Jenőnek, majd hármasban lapozgattuk az új képes lexikonunkat. Mikor Jenő elment, hiányzott a barométer az íróasztal fölött. Én nagyon megdöbbentem, de apám nyugodt maradt. — ök másként gondolkoznak mondta —, megtetszett neki, hát elvitte. Úgyse volt már Jó. f— És mi lesz — kérdeztem —, ha nem hozza vissza? — Hát, Istenem, azelőtt is megvoltunk barométer nélkül... Ennek ellenére elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, és visszakérem a barométert. Legközelebbi találkozásunkkor azonban Jenő olyan ajándékot hozott, a- mely feledtette velem korábbi felháborodásomat. Egy valódi, faragott pipát kaptam. Emberi tejet ábrázolt, és kétoldalt lószőrből készült pofaszakáll díszítette. Elszégyelltem magam, és sokáig töprengtem, mivel viszonozhatnám barátom kedvességét. Végül megtaláltam a legjobb megoldást: két tengerimalacot adok neki. Tudtam, hogy fennáll annak a veszélye, hogy megeszi őket, de nem bántam. Ajándék az ajándék. Jenőnek eszébe se jutott megenni a kis állatokat, idomítani kezdte őket. Néhány hét múlva már két lábon jártak, és ha új gazdájuk füstöt fújt a fülükbe, még bukfenceztek is. Később megtanította őket kötélen táncolni, és apró talicskát tolni. Szóval, csodálatos dolgokat művelt, még apám is elismerte. Akkoriban, a bűnügyi regények mellett Doktor Do- littlet is olvasgattam, ennek hatására támadt az az ötletem, hogy csináljunk Iskolába, ahol mostanában már semmi értelmeset nem lehetett tanulni. Jenő nagyanyját kilönösen megkedveltem. Igaz, hogy borzasztóan elhanyagolta magát, de sugárzott belőle a méltóság, és én valamiféle áhítatot éreztem a közelében. Az ötegasszony ritkán szólalt meg, csak pipázott, és lábujjait a tábortűz felől hallatszó dalok ritmusára mozgatta. Amikor esténként a zsákmánnyal megérkeztünk, a nagymama a tjfe mellett térdelt, és valami anyagot dagasztott. Ebbe csomagolták, tapasztották be a sünöket, amelyeket aztán Jenő szakértelemmel elhelyezett a forró hamuban, hamarosan eltűntek az jzzó parázs alatt. Ml pedig leheveredtünk, nagyokat köptünk a tűzbe, és hallgattuk az agyaggombócok sustorgását. Körülöttünk lovak és öszvérek ropogtatták az abrakot, néha halkan megpendült egy tamburin, vagy felzörrent egy bendzsó, és magas férfihangon különös dal csendült fel. Fél óra múlva megsültek a sünök. Jenő egy kétágú bottal kihalászta őket a parázsból. Égett zsemlére hasonlítottak. Mikor rájuk ütöttünk, a kőkemény agyag szétrepedt, a tüskés bőr benne maradt, és láthatóvá vált a rozsdabarna hús. Semmi se ízlett még ilyen jól. Jenő is gyakran megfordult nálunk. Nézegettük a hatkötetes képes lexikont vagy szótárt csináltunk. Naptárból kitépett lapokra felírtam egy német szót, barátom pedig mellé karcolta ugyanazt tolvajnyelven. Sok hasznos dologra megtanított, nem úgy, mint az iskola. Később megtudtam, nem múlt el nap, hogy szomszédaink ne panaszkodtak volna a házbizalminál Jenő látogatásai miatt. Volt, aki egyenesen a körzetve- zetöhöz fordult. Nem is tudom, hogyan védte ki apám a támadásokat, nekem sose beszélt ezekről a dolgokról. Jenő figyelmét legjobban a villanyvonatom ragadta meg. Valahányszor játszottunk vele, mindig kevesebb lett egy kocsival. Mikor már a sínek, sorompók és jelzőlámpák is tünedezni kezdtek, apámhoz fordultam tanácsért Hagyd csak — nyugtatott meg —, ha lesz pénzem, kapsz majd újat. Másnap odaajándékoztam volna Jenőnek, ami még megmaradt a villanyvonatból Meglepetésemre nem fogadott el semmit. Ebben a tekintetben nagyon furcsa volt. Aztán egy nap mégiscsak elvitték őket, az egész pereputtyot, Jenőt is. Mire én odaértem, az SA és az SS körülzárta a tábort, engem pedig elzavartak. Jenő és a többiek szorosan ösz- szezsúfolva egy teherautón voltak már. Nem derflt ki, mit mondtak nekik, de nevetgéltek, tréfálkoztak. Jenő észrevett, két ujját szájába dugva nagyot füttyentett, másik kezével pedig integetett. Csak a nagyanyja és a többi öreg hallgatott, összesiorított szájjal, dermedten néztek maguk elé. A többiek még nem tudták, én sem tudtam akkor még, csak szomorú voltam, hogy Jenő elmegy. Mert Jenő a barátom volt. BösíörMétiyi István fordítása Kora tavasz Hózápor, kerge szél, döbbent hóbálvány vagyok, de egy kucsma alól , izzó pillantás ragyog. Hóbálvány-létemtől alig egy arasznyira megfeszült idegről les rám a tavasz nyila. ketten a hegyek fölött réztányéron oa^ng tiszta mosolyod és szemedet csókra nyújtod áftatosan simuló testedre szorítom remegésemet jó veled jó a csöndben napjaink nem. olvadnak eggyé csak mi ketten időtlen réteken mikor kigyulladt hirtelen az éjféli nap és szemedbe költözött az esti égbolt a világ tiszta és súlytalan volt' és mindennél csodálatosabb ugye te nem rabolsz ki mint időtlen réteken a nap a füvek zöldjét s ha majd elszabadulnak az ördögök s a szavak a te kezed akár a hó csöndesen eltakar szivárvány szavad meleg lesz ugye a kínokat szerelmeddel elfeded s egy új édenben kéz a kézben álmodjuk a teremtés mítoszát kedvesem Add Szájadat szájamra kezedet kezemre örömöt kínokat időtlen rétekre BORISZ LARIN: Eszményi partner ö meg én, mi ketten lakást akartunk cserélni. Neki az enyém tetszett, én pedig az övét tartottam igen vonzónak.-- Tudja mit, — mondta ő —, láttam, hogy magának ugyanolyan zongorája van, mint az enyém. Ml a fenének cipelnénk a zongorákat Ide-oda, egyszerűen kicseréljük őket, és kész... — Persze hogy, ez jó ötletl — egyeztem bele azonnal. — De be kell önnek vallanom, hogy az én zongorámon a második oktáv „a“ hangjának billentyűje le szokott potyogni. — Ugyan, kéreml — mondta.,Ilyen csekélység szót sem érdemel. Iszogattuk a teánkat, miközben űj ötletem támadt. I—í És a ruhásszekrényeinket nem cserélhetnénk ki? Kár lenne cipekednl velük. S egyébként is olyanok, mint két tojás, any- nytra egyformák. — Örömmel >r-. válaszolta, de egy kicsit zavarba jött. > Csak hát az én ruhásszekrényem hátsó oldalát valaki zsebkéssel kissé megfaragta. — Ugyani — mondtam. — Ilyen csekélységet még említeni is fölöslegest Kiittuk a teánkat, miközben észrevettem, hogy az íróasztala is szakasztott mása az enyémnak. i—I Elcseréljük? — kérdeztem. ■-H Persze, miért ne? i— felelte. — Csak ki kell ürítenem. Teli van zsúfolva papírossal. Ugyanis regényt írok, tudja? ar- Csak nem mai témájú regényt? De igen. A regény hőse fiatal, teli van munkakedvvel és éppen az új munkahelyére utazik... — Ügy van, utazik ... — Azon a munkahelyen pedig nagy a rendetlenség. Senki sem veszi komolyan a dolgát. — Senki. í— De ő mindenkit jó útra térít, valamennyien elkezdenek rendesen dolgozni.. — Ügy van. ' —< Am nyomban nézeteltérése támad a felettesével. ^ fgen, nézeteltérése. H-i Egy hajszálon múlik, hogy ki nem dobják... ^ Egy hajszálon. — De aztán a felettese meggondolja a dolgot, a pártjára áll, és egyetért a kezdeményezésével. Ogy van, egyetért. M A végén hősünk az erkélyen együtt van imádottjával, ahol eléjük tárul a hatalmas építkezés lenyűgöző látványa. Pontosan így van. És ml a főhős neve? fc-. Szergej. Hm. Az enyém Tylmofej. De ez Igazán csekélység. Nyugodtan az íróasztalában hagyhatja a kéziratot... Sági Tóth Tibor fordítása
