Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-21 / 16. szám

IÁN BLAZEJ RIPORTJA II. Bányák a világ végén Ha akartam volna, bányát nyithatok és lövesztem a legészakibb „csehszlovák“ szenet. Nem tréfálok, így Igaz. Csak a norvég hatésá gok beleegyezése kellett vol na hozzá és kötelezni ma gamat, hogy tiszteletben tar tóm az összes norvég tör vényt — főleg a körnvezet- védelemre vonatkozó elölrá sokat, s a területet nem használom sem katonai, sem politikai célokra. A Splt^bergákon nehéz­ség nélkül nyithatna bányát az ostraval, a handloval bá­nyák vezérigazgatósága, vagy bármelyik más bánya­szervezet, ha a kiadásokat fedezni tudfa Az nem len ne akadály, hogy norvég területen bányászunk. Egve- dűl a távolság okozna gon dot és tulajdonképpen e- miatt nem Is próbálkozha tunk meg vele soha, mert ez a szén egyenértékű len­ne ha nem Is az arannyal, de legalább az ezüsttel. Lehetőség van rá. Az 1920- ban Párizsban megkötött Svaldbardról szóló nemzet­közi szerződés értelmében a Spltzbergák a Norvég Király Ságé, és minden olya, or­szágé, amely annak idején aláírta a szerződést vagy a későbbiek során csatlako zott hozzá. A műit század­ban a Spttzbergákon a bál nahalászat volt az egvedOll jövedelmi forrás, ebben a században pedig a fekete szén. Mivel a szállítás na­gyon költséges, ma a Nyu gat Spitzbergákon csak két norvég és két szovjet bánya működik. Barentsburgot a 30 ús é vek közepén a Szovjetunió vásárolta meg egy holland bányatársaságtól, amely ép­pen szedte a sátorfáját. Kő vlddel a második vtlághábo ra után létesítették a Billen fjord partján a Barentsburg nevű bányásztelepülést. Valentyln Anylkejevlcs Gu rejeyval, a barentsburgi szovjet bánya Igazgatójával a gazdaságosságról beszél getünk A Szovjetuniónak e lég szénbányája van az eu­rópai és főleg az ázsiai or­szágrészben egyaránt, miért van akkor szükség arra, hogy Itt északon, a zord arktikus feltételek közepette b^',.'*sv-’nnnk? — Épp a távolságok miatt — mondja az Igazgató. — Némely szovjet területhez épp a Spltzbergák esnek a legközelebb. A murmanszkl és az arhangelszki területre gondolok, ahol egyre növek­szik a lakosság száma, gyors ütemben fejlődik az Ipar, s egyre több tüzelőanyagra, energiára van szükség. In­nen a 1500 kilométerre le­vő Murmanszkba két napig tart a szenet szállító hajó útja, feleannyi Ideig, mint Donbaszból, a másik legkö­zelebbi szénbányából. Ha é- szakról nem szállítanánk szenet, naponta több tíz sze relvényt kellene útnak Indí­tanunk délről Murmanszk felé, ami viszont a Szovjet­unió európai területének túlterhelt vasútvonalain szin­te lehetetlen. Persze, a Spitzbergákon a jövesztés valamivel drágább, mint a kontinensen, de mégiscsak előnyösebb. A Szovjetunió északi városai és üzemel é- vente 450 ezer tonna feke­teszenet kapnak tőlünk. o 0 0 Alig húsz percig tartott az út a helikopternek a longyearbyenl repülőtérről Barentsburg szovjet telepü­lés helikopter-repülőterére, ahol 1200 szovjet bányász él családjával. Választhat­tam volna közlekedési esz­köznek a hajót Is — három órát tart az út a nyugtalan tengeren. A szárazföldön Ide eljutni nem lehet, pedig Barentsburg ugyanazon a parton fekszik, ahol Longye- arbyen, csakhogy a két te lepOlést a tengerből hirte­len a magasba nyúló, járha­tatlan hegyek választják el egymástól. Ide megéri- 'zve szállta.n Barentsburg kevés­ke terepkocsljalnak egyiké­re. Nem mintha a helybeliek takarékoskodni akarnának a közlekedésen, de több au­tóra Itt valóban nincs szük­ség. A település meredek lejtőn terül el, a házakat szorosan egymás mellé épí­tették, mert nem volt merre terjeszkedni. A legtávolabb eső háztól a kikötőig gyalog tíz percig tart az út, egyet­len bányásznak sincs öt -nyolc percnél messzebbre a munkahelye. — Hogyan tudtak Itt meg­szokni? — kérdezem az Ar­hipov házaspárt. Vlagyimir és Tatjana moszkvai fiatalok, épp a bőröndjeiket csomagolták, hogy a kétéves munkaszer­ződés leteltével hazatérje­nek. — Ügy eltelt ez a két esz­tendő, hogy észre sem vet­tünk. Mintha csak tegnap érkeztünk volna, pedig a ba­rátaink próbáltak lebeszélni. Ne menjetek oda, mit fog­tok ott csinálni, ti, moszkvai fiatalok, nagyvárosiak, két évig északon, olyan vllág- végl településen... De Moszkvában soha nem volt annyi barátunk, mint Itt, rá­adásul annyiféle foglalkozá­sú. S Barentsburgban annyi könyvet olvastunk el, ameny- nylt azelőtt soha. A település könyvtárában húszezer kö­tet található, de nemcsak orosz, hanem norvég, an­gol, francia nyelvű köny­ve'. Is. A könyvtáros lányok­nak igazán van mit futká- roznluk, hogy kiszolgálják a napi átlag kétszáz kölcsön­zőt. — És tudja, hogy nem Is volt fölösleges Időnk, bár­mennyire kicsi Is a telepü­lés — kapcsolódik a beszél­getősbe Tatjana. — Vologya énekkarba járt, amelynek kétszáz tagja van. Igazi fér­fikórus, mert hát Bsrents- burg dalos városka, sőt a bányalgazgató Is tagja a kó­rusnak. A sarki nap idején sokat sétáltunk Barentsburg környékén. Igaz, hogy mesz- szlre nem jutottunk, a kör­nyék meg kietlen, csupa meredek domb mindenfelé, de a fiunk számára épp ez volt a legjobb természet­rajzkönyv. Látott bálnát, rengeteg madarat, sőt je­gesmedvét Is... Amikor a falu szélén először megpil­lantotta a jegesmedvéket, meghökkenve futott az ap jához, hogy azok biztosan elszöktek az állatkertből... — Visszajönnének-e még egyszer? — Miért ne? Néhány év múlva Ismét írhatunk az Arktlkugoly tröszt Igazgató ságára, hogy nlncs-e épp szükség a ml szaktudásunk­ra. Megvárjuk, amíg mind­kettőnk számára akad mun­ka, és Ismét felkerekedünk. Hiszen van, aki másodszor­-harmadszor van már Itt. Pavel Csernov moszkvai esz­tergályos gyerekkorában a szüleivel élt Itt először, az ő fia a harmadik Csernov -nemzedék, a Spitzbergákon. — Eltért-e valami az el­képzeléseitől Itt? — Egyetlen dolog, de azt hiszem, ezzel más Is igv volt Mindenki azt hiszi, hogy Itt majd sikerül le­fogynia, pedig az ellenkező­je az Igaz. Inkább arra kel­lett vigyáznunk, hogy ne szedjünk fel fölösleges kiló­kat, olyan jól főznek. o 0 0 A többiekkel együtt érkéz tem a kikötő fölötti hatal­mas vendéglőbe. Az önki­szolgáló étteremben tetszés szerint megrakhatom a tá­nyérjaimat, duplázhatom Is, majd amikor visszavittem a tálcát az üres tányérokkal és kerestem a pénztárt, hogy fizethessek, sem kassza, sem pénztárosnő nem volt sehol. Ingyen volt a koszt. In­gyen a szállás. Ingyen men­tem moziba meg hangyer- senyre Is. Ingyen van a könyvtár, a belépés a múze­umba — kivétel nélkül min­denki számára, aki Barents­burgban vagy Pyramldenben lakik. A bányászok és csa­ládjuk étkeztetése, elszállá­solása és a többi szolgálta­tás benne van a munkaadó költségeiben. jövedelmük nagy részét otthon betét­könyvre rakják. Itt csak pár rubel aprót kapnak, amit külön pénzutalványokon osz­tanak ki. Ez bőven elég a képeslapokra, bélyegekre meg a könyvekre, amelyeket haza akarnak vinni. Továb­bá ajándékokra, vagy arra a néhány háztartási cikkre, amelyekkel esetleg kényel­mesebbé akarják tenni át­meneti otthonukat, a szabad időben viselt ruhákra, vagy a havonta egyszer engedé­lyezett üveg Italra. Az Ital­ra vonatkozó előírások na­gyon szigorúak: havonta és fejenként egy üveg bort vagy sört vásárolhatnak. Pilzenl sör Is van minden tavasszal, egy teljes hajóra­komány érkezik. A Spitzbergákon nincs se szántóföld, se gyümölcsös­kert. Az élelmet hajók szál lítják délről, ami viszont nem jelenti azt, hogy a ba­rentsburgi vagy a pyramlde ni vendéglőben felszolgált étel alapanyaga fagyasztott vagy szárltottan érkezik a Szovjetunióból, Igaz, hogy a tej egy részét tejporból ké­szítik, de az óvodás meg az Iskolás gyermekek minden reggel friss tehéntejet kap­nak. Mindkét településnek van saját Istállója, így az ünnepi ebédeken nem megy ritkaságszámba a friss bor­júhús sem. Az itt világra Sem Barentsburgba, sem Py- ramldenbe nem uetet út, így a közlekedést az Aerojlot helikoptereivel és hajókkal bonyolítják le. <-------------------------------­ött borjak bizonyos hánya­lát vágóhídra viszik. A to- ásrántotta Is helyi nyers- myagból készül. Mindkét szovjet településen van ba- romfifarm, sőt űvegház is, hiszen az orosz asztalról hem hiányozhat az uborka, 1 paradicsom meg az új- hagyma. És mindez Ingyen, mert az Arktylkugol bizto­sit mindent — az épületeket, az állatokat meg a róluk gondoskodó személyzetet Is. Szeretném ezért máris meg­cáfolni azt a véleményt, hogy ezeken a szovjet tele­püléseken csak bányászok és az ö családtagjaik élnek. Az Itteni lakossághoz tar­toznak a tanítók, a nevelők, vagy Misa Araljov, a ker­tész Lídia Hlodlsztova, az állatgondozó, az ápolónők, az orvosok. Mindenkinek akad mun­kája, csak doktor Bogda­nov, a pyramldenl kórház Igazgatója panaszkodik tét­lenségre. Ez azért van, mert aki a Spltzbergákra akar menni dolgozni, az otthon alapos kivizsgáláson esik át, s Ide valóban csak egész­séges ember kerül. Nagy e- seménynek számít a vakbél­gyulladás Is, vagy télen egy-egy elővigyázatlan síző törött végtagja. Ritkán hoz­nak hozzá gyermeket Is, mi­vel Itt, a tiszta levegőn lé­nyegesen kevesebbel bete­geskednek, mint a kontinens városaiban. — Az orvosoknál sokkal nagyobb szükségünk van a társas élet szervezőire — mondja Alekszandr Nytkola- jevlcs Kirlcsenko, a pyraml­denl bánya Igazgatója. — Az életkörülmények Itt mégis­csak eltérnek az otthonitól, hiszen egyikünk sem élt el- zártan a világtól, alig nyolc­száz lelket számláló falu­ban, ahol még arra sincs le­hetőség, hogy rendszeresen eljárjanak a szomszéd falu­ba, mert Innen Barentsburg- ba hét órát tart az üt hajó­val. Itt hozzá kell szokni a 3000 órát tartó sarkvidéki naphoz, télen meg a 110 na­pos sarki éjszakához, ami bizony egyáltalán nem kel­lemes dolog. Szinte kábult­nak érzi néha magét az em­ber, de hogy ne essen bús­komorságba, mindig kitalá­lunk valamit, amivel felde­ríthetjük. A kultúrházban a filmvetítéseken kívül csak­nem naponta tartunk vala­milyen előadást, van kultu­rális, műszaki és sportkö­rünk. sőt az érdeklődők még hajtási jogosítványt Is sze­rezhetnek. — Otthon, baráti körben sincs könnyű dolgunk, mert ha arra terelik a szót, mi­lyen az élet északon, sem romantikus, sem kalandos élményekről nem tudunk számot adni. Hogyan Is élnek hát a Spitzbergákon? Nos, majdnem úgy, mint bárhol másutt a szárazföl­dön. Csak éppen hogy Itt kevesebb az ember, általá­ban hűvös van, télen hosszú sötét éjszakák, nyáron meg a négy hónapig tartó nappal uralkodik. Egyébként nor­málisan, probléma nélkül élnek. ( A szerző felvételei) Barátaink kongresszusa Berlinben a múlt héten tejefte be munkáját a Né­met Szocialista Egységpárt X. kongresszusa. A párt te­vékenységéről szniá jelentést Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára terjesztette elő. aki többek között kijelen­tette: A Német Demokratikus Köztársaság, mint az első német munkás-paraszt ál­lam, politikai stabilitásról tett tanúbizonyságot, fokoz­ta gazdasági eredményeit, s Európában a béke tartóosz­lopává vált. Az NDK is akti van hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország együttmű­ködésével sikerült Európá ban megőrizni a békét. Az elmúlt években szer­zett tapasztalataink a töme­gek körében megerősftették azt a meggyőződést, hogy a testvéri szövetség a Szov jetunióval és a többi szo­cialista országgal a béke szilárd alapja és az NDK- ban a szocialista társada­lom további építésének biz tosftéka. Ezt a szövetséKnt a jövőben is tovább szilár­dítjuk és erősítjük. Az NSZEP KB főtitkára részletesen foglalkozott a Leonyid Brezsnyev által elő­terjesztett békeprogrammal. Mint mondotta: ez a prog­ram megmutatja a világnak, hogyan lehet visszaverni a konfrnntációs imperialista politikát, s hogyan lehs! folytatni az enyhülési poli­tikát. Az eddigi nemzetközi visszhang alapján elmond­hatjuk, hogy a nyugati im­perialista körök nem hagy­hatják figyelmen kívül eze kel a javaslatokat. Erich Honccker ezután az NDK és az NSZK kapcsiila Iáiról szólva hangsúlyozta nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni azt a lényt hogy kél német áPam léte zik. Nemcsak az NDK. ha nem az NSZK nemzeti érdé keit is szolgálná, ha levon nők e tényből a szükséges következteléseket, és az NSZK nem tartana igényt arra, hogy „valamennyi né­met nevében beszéljen“. Az NSZK-val kapcsolatos poli­tikánkban etsösnrban a hé kére törekszünk és arra. hogy az tnrtássá váljon Csak az szolgálja a kél né met állam és egész fnldré szfink népeinek érdekeit ami 8 békét szolgálja. Az NDK pártja és knrmá nya sikraszáll a két német állam együttműködésének szerződéses alapjaiért, a megállapodott célokért és elvekért. Itt elsősorban az államok szuverenitásának tiszteletben tartásáról, az államok függetlenségéről, önállóságáról, területi sért­hetetlenségéről, a belügyek be való be nem avatkozás­ról, az önrendelkezési jog­ról és az emberi jogok tisz­teletben tartásáról van szó. Az említett elvek szem előtt tartásával újabb pozitív e- redmények születhetnek az NDK és az NSZK kapcsola­tainak fejlődésében. Erich Honecker beszédé nek következő részében az NDK gazdasági helyzetével foglalkozott. Elmondta, hogy a korábbi ötéves tervidő­szakhoz viszonyítva az el­múlt ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem 25,4 százalékkal növekedett, az ipari termelés 32,2 száza­lékkal emelkedett. A párt főtitkára pozitívumként e- melte ki, hogy évente átla­gosan 3,9 százalékkal csök­kent a nyersanyagszükség­let. Az NDK külkapcsolatai- ról szólva kiemelte a szo­cialista országokkal folyta­tott együttműködést, s hang­súlyozta, hogy 1980-ban kül­kereskedelmi forgalmának 70 százalékát a szocialista országokkal bonyolította le. Műszak végén a barentsburgi bányában. A Grönfiord partján Barentsburgban 1200 szovjet bányász és családja él. J

Next

/
Thumbnails
Contents