Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-21 / 16. szám
4 IM KATI Hajnalodik. Fél Ot. Micsoda ricsajt csap ez a kis szerszám, mint egy mozdony. Még hogy ébresztőóra? Kikászálódom az ágyból, még szerencse, hogy a ruháimat az este előkészítettem. Mosakodás, gyors sminkelés és nyomás a buszra. Ma szerencsém van: lehuppanok az utolsó ülőhelyre. A végállomáson Erzsivel találkozom. Dumcslzunk pár percet, ó a tejes részlegen, én pedig a kenyereknél dolgozom. Az öltözőben már vagy tízen tolonganak, egymást túlklabálva tárgyaljuk az előző nap eseményeit. Fötéma: a fiúk. A vénasszony „főnöknő“ klclcomázva csakhamar megjelenik az ajtóban. No, megyek, kirakom a péksüteményt. Ezt a folyosót Is fel kellene már söpörni, dehát kinek van mindenre Ideje? Feltörtöm a követ a pult előtt, de már nincs Ideje megszáradni: megjelennek az első vevők. Fél hétkor már rengeteg a nép. Egy boszorkány kinézésű termetes asszonyság valamilyen különleges konzervet követel rajtam, van Itt vagy húsz féle, de ő azt állítja, a raktárban biztosan akad még a tegnapi küldeményből. Igazán nem tudom, ml volt tegnap. Kérdezem a fö- nöknőt, ő sem tudja. Visszamegyek és már csak azt látom, hogy egy néniké leejt egy kétkllős llszteszacs- kőt. Uram Isteni Na, de nem szólok semmit. Szegény nénike nagyon kétségbe van esve. Sző nélkül összesöp- röm a kiömlött lisztet Közben a lányok tudomásomra hozzák, hogy megérkezett az üzlet bolondos törzsvendége. Nézzük, mit fog ma produkálni. Tíz zacskó cukrot áttesz az egyik pultról a másikra, a legalsót beleteszl a kosarába, majd mindent szépen sorban visszarak. Hát... Igaz, ami Igaz, tökéletesebben csinálja, mint én. Végül csípőre tett kézzel gyönyörködik munkájában. Furcsa lény, de a légynek sem árt. Fél kilenc, hajaj, hol van még a három óra? JOLI — Ml az, ég a ház? — Nem, csupán anyu ébresztget, bizonyára már huzamosabb Ideje. Reggelizni nincs Időm. Futólépésben teszem meg a házunk és a vasútállomás közötti utat Szerencsére a vonat pár percet késik. Bratlslaválg kifújom magam. Az öltözőben a lányok szokatlanul csendben vannak. Ml történhetett? Persze, Itt a fönöknő és én két percet késtem. AJaJaJI Talán megúszom kisebb megrovással. Szerencsém van. HÄKHAWAPynnilOlDAyiRiiL Minden foglalkozáinak megvannak a maga »épségei. A kereskedelemben dolgozók Igazán nem panaszkodnak szakmájuk egyhangá- ságára, unalmasságára, mégis a kirakatokban egyre-másra olvas- batjuk, hogy elárusltónőket keresnek, a szakképzettséggel nem rendelkezőket betanítják stb. Riportalanyaink — három fiatal lány — naponta mérik a főváros és szülőfalujuk közötti utat, hajnalban kelnek, késő este kerülnek haza. Lényegesen kevesebb fáradságot és önfeláldozást Igényelne, ha lakhelyükön más szakmában dolgoznának. De ők kitartanak. Vallomásaikat ezúton adjuk közre olvasóinknak. Bevonulunk az üzletbe, mosolygósán, kedvesen. Az első vásárló egy Idősebb hölgy, látom rajta, hogy nem vásárolni Jött, csupán unatkozik és szereti bosszantani az embereket. Már kezdi Is: Igaz, hogy az én Időmben nem volt ennyi áru a polcokon, viszont minden sokkal jobb minőségű volt. Ma minden egy kaptafára készül. A pulóverek? Van belőlük bőven, de az egyik rondább, mint a másik. Ugye Igazam van, kedveském? Nincs, de azért végighallgatom a mondókáját, mert ml mást is tehetnék. Közben megtelik az üzlet, az egyik vevő férfiinget szeretne. Kicsomagolok vagy hármat és még Idejében észreveszem, hogy az egyikről hiányzanak a gombok. Igazán nem értem, hogy történhet meg Ilyesmi. Egész délelőtt megállás nélkül i^pkö- dök a pult és a pénztár között. Ma nagy lesz a bevétel. Egy fiatalember fél órán ót fenntart. Magyarázgatja, hogy egy különleges zöld árnyalatú Inget keres. Ötöt Is klteszek a pultra, egyik sem tetszik. Emberséges hangulatban vagyok, vagy tíz percen át keresgélek a raktárban, találok Is egyet. Nagy meglepetésemre ez tetszik. Még szerencse! Jő lenne enni Is valamit, de közben kint eleredt az eső, mindenki bevonult az üzletbe, az emberek Idegesek, bosszantják az elárusítókat. A szembeni pulttól átklabál a kolléganőm: eltett a barátjának egy kordbársony nadrágot, és míg tízóraizott, a főnöke túladott rajta. Hangosan mondja, úgyhogy mindenki hallja. Lehetne tapintatosabb Is. Most már Igazán ennem kellene valamit. Fél kettő. Talán még maradt egy leves a konyhában. LÍVIA öt óra. Istenem, mit nem adnék, ha két órával kevesebb lenne. Mit Is álmodtam? A fenébe Is, hagyjuk az ólmokat, elmegy a buszom. Rengetegen vannak, féllábon állok Bratlslaválg, de meglehet, hogy az a féllób sem az enyém. Főnökünk stílusosan fogad: gyerünk lányok, gyerünk. Aki nagy lány éjszaka, legyen nappal Is az. Minden reggel ezt mondja, bennünket mégis felderít. Hétkor nyitunk, addig még feltöltjük áruval az üres polcokat és Ágival megiszunk egy kávét. Tízkor a másodikat, mert akkor már fáradtnak érzem magamat. Állok a pult mögött, vidáman, és mosolyogni Is megpróbálok. Egy Idősebb férfi színes ceruzát szeretne, mutatok Is legalább vagy öt félét, de ő egyre csak azt hangsúlyozza, az ár nem érdekli, valami különlegeset szeretne az unokájának. Türelmes vagyok, megértem, hogy minden vevő rendes árut akar a pénzéért, és ha lehet, akkor minél különlegesebbet és természetesen a legjobb minősé gűt. Társaim hülyének tartanak né zeteim miatt, azt mondják, eltúlzom a vásárlók iránti tiszteletet, de én csak akkor vagyok elégedett, ha a vevő is az. Nem sajnálom a fáradt Ságot senkitől sem. Magamról tudom, mit Jelent a Jó tanács, a kedves kiszolgálás és a vigasztaló szó. Itt van például a pénztárosnő. Igazán nem tudom, miért nem adott annak a néninek egy ív csomagolópa pírt. Durván elutasította. Szegény néni sírva fakadt. Igazán sajnálatra méltó. KI tudja, hol van Ilyenkor a főnök. Ogy tesz, mint aki sem nem lát, sem nem hall. Én csak azokra haragszom, akik fél órára Is lefoglalják az embert, mindent összefog- dosnak, becsmérllk az árut, és persze semmit sem vásárolnak. Jé, a szomszéd csaj.-— Szia, ml kell? Fényképsarok? Van. És még? Szalvéta? Külföldi, vagy olcsóbb Is Jó lesz? Tizennégy ötven, fizethetsz. Aztán gyere vissza, cseveghetünk pár percig ... TAKÁCS ÉVA [Illusztrációs képj megtalált Ot K ét éve a dunaszerdahelyl (Dun. Streda) Dukla Efsz nagyabonyt (Veiké Bláhovo} vasmegmunkáló részlegén három szocialista munkabrigád alakult. A legszebb eredményeket ebben a mozgalomban az esztergályos- • műhely nyolc tagú kollektívája érte el. Esős, hideg délutánon látogattunk el a nagyabonyl vasmegmunkáló részleg munkásai közé. Strbka Lajost, a részleg vezetőjét kértük meg, mutassa be a brigádot. f—i Három szocialista brigádunk van: mindhármat elismerés illeti kezdeményezéseiért, a munkában elért eredményeiért, de úgy érzem, hogy itt, az esztergályos műhelyben dolgozó kollektíva tette magáévá legmélyebben a szocialista módon élni és dolgozni elvet. A nyolctagú kollektíva vezetője An gyal József. í—i Sok szép tervvel Indultunk, és most, két év elteltével, ha megvonjuk tevékenységünk mérlegét, értékeljük munkánkat, akkor elégedettek lehetünk. A legjelentősebb eredménynek azt tartom, hogy társadalmi munkában ko- vácsolódott össze a kollektíva. Nem mellékes tényként említem meg, hogy önmagunk gondoskodunk munkahelyünk tisztaságáról, ügyelünk a rendre és ez nagyon fontos, mert a gépek gondos karbantartása, meghosszabbítja élettartamukat, és hozzájárul valamennlünk Jobb közérzetéhez. Műhelyünket kifestettük, megvalósítottunk egy újítási Javaslatot is, melynek köszönhetően naponta 1600 kilowatt energiát takarítunk meg. Segítjük a helyi Iskola tanulóit főleg szakmai tanácsokkal és akkor is hozzánk fordulnak, ha a hulladék- gyűjtésben segítségre van szükségük. Jelenleg az Iskola kézilabdapályájának építésében segítünk. A kollektívában Idősebbek, fiatalok dolgoznak egymás mellett — megértésben. Amióta érzik, hogy valamennyiük munkájáért egy közösség vállalta a felelősséget, lényegesen Javult a műhely munkaerkölcse, nincs a brigádban olyan, aki húzódozna a munkától, viszont igaz az is, hogy közösen tárgyalnak meg mindent, ismerik a műhely távlati feladatait, tudják milyen és mennyi munkát szükséges elvégezniük, hogy a szövetkezet elégedett legyen velük. A műhelybe fényképész kollégámmal váratlanul toppantunk be, és ha nem hallottuk volna a gépek zúgását, akkor valóban nehéz lett volna elhinni, hogy egy esztergályos műhelyben vagyunk. Pedig valamennyi munkapadnál nagyon kemény munka folyt. A másik Jóleső tapasztalat: Angyal József tekintélye. Ismét csak hozzá fordulunk: Milyen érzés ilyen fiatalon brigádvezetői posztot betölteni? — Tudtam, hogy nem kis gondot vállalok magamra. Főleg attól tartottam, hogy társaim bizalma csak ideiglenes. Megtiszteltetésnek vettem főleg idősebb társaim bizalmát, és ez serkentett a munkában, ez a felelősségérzet minőségi munkára kötelezett. Tulajdonképpen már hét éve dolgozunk együtt, ismerjük egymás szemléletét, családi problémáit, tekintettel vagyunk egymásra, átAngyal József: Megtiszteltetésnek vettem társaim bizalmát estünk már számtalan erőpróbán, és még mindig emberként helytálltunk. Munkatársaim mindenben segítségemre vannak. Együttműködésünk révén értük el azokat az eredményeket, amelyekről már szóltam. Csíbrei Lajos a műhely „öregjei“ közé tartozik. Nem életkorban, hanem abban, hogy már tizenegy éve ezen a he- iyen dolgozik, öt kérdeztük meg, milyen érzés egy kollektívához tartozni, milyen érzés brigádban dolgozni? — Még sosem volt ilyen jó munka- szellem a műhelyben, mint jelenleg. Sokat köszönhetünk Angyal Jóska rátermettségének, meg tudásának is, hiszen ha nem lenne Jó szakember, akkor tekintélye is kisebb lenne. Kereste az utat valamennyiünkhöz, és én úgy érzem, meg is találta. SZÉLLÉ BEATA Fogas Ferenc fe'v*tpUi A brigád Strbka Lajossal {baloldalti a?, esztergályos műhely vezetőjével
