Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-07 / 14. szám
TILTOn kirándulás A harmincas évek elején, amikor országunkat is elérte a gazdasági válság, nehéz élete volt egy proletár kislánynak. A munkanélküliek százezrei, s velük a legkisebbek Is, sokféleképpen keresték a lehetőséget a megélhetésre. Bódénkénak csllln gelö hangja volt, no meg bátorsá ga is, ezért járta harmonikás bácsijával a prágai utcákat és éne kelt. Nemegyszer futni kényszerültek a rendőrök elöl, de elju tott a hozzá hasonló szegény gyermekek közé is. Itt Ismerke- -dett meg Lyda Markovával, a közismert énekesnővel, aki Bódénkéban saját hasonmását ismerte fel Valamikor ő is utcai énekesként kezdte pályafutását. Bodenka énekelni tanult Markovátói, hogy egyszer ö Is ilyen hires énekesnő lehessen, de az emberi sorsok nem Ismétlődnek. A komszomo- llsták és kis követőik klrándulá sa, amely a rendőrség tilalma ellenére Is megvalósult, tragédiába fulladt. Az 1930. április 30-án megtörtént radotíni eset a csendőrök sortüzével végződött. Bodenka egyike volt annak az öt kislánynak, akiknek vére kifolyt a mezei úton. Meghalt, csendőrgo- lyő oltotta ki életét. Amikor elöl vasam Jifí Cirki forgatókönyvét — eredeti címe a Mese a munkásnaptárból —, e- szembe jutottak gyermekkorom dalai, amelyeket a prágai utcákon hallottam — mondja Stepan Skal- sky, a film rendezője. — Ahol laktunk a húszas-harmincas években, az még Prága perifériájának számított. Ekkor is sok ilyen éne- des kislánnyal találkoztam az utcákon. Inkább ezt csinálták, mint koldultak. Az akkori daloknak hasznát vettem, általuk értettem meg az akkori idők szellemét, az emberek lelkületét. Azt mondtuk, ezek a dalok érdekelhetnék a mai fiatalokat is, akik olyan előszeretettel hódolnak a könnyűzenének. Szaktanácsadóink segítségével, főleg a munkásdalok lelkes gyűj tőjével, doc, dr. Václav Pletkával, a tudományok doktorával, és Józef LlpSsel, a HSZ gramoklubjá- nak vezetőjével sikerült egész sor korabeli dalt megszereznünk. Ezekből választottuk ki Vlastlmil Hálával a filmben szereplő dalo kát. Némelyeket Bodenka énekli, némelyeket Lyda Marková kabaréjában, némelyek pedig hanglemezről csendülnek fel eredetiben. Az volt a célunk, hogy más szemszögből vizsgáljuk az emberek é- letét abban a korban, amikor a munkanélküliség tombolt. A dalok segítik felidézni annak a kornak a hangulatát. A tragikus radotini gyermekkirándulás is megfelel a történelmi valóságnak, a film az esemény stilizált rekonstrukciója. Vajon menynyire Inspirálta a valódi tizenhárom éves Bodenka életsorsa? — Nem tudom, hogy a valódi Bodenka olyan volt-e, mint a filmben. Tény, hogy Radotinban csak kislányokat lőttek agyon, öszesen ötöt. Az egyik Bodenka lehetett. De számunkra nem ez volt a leglényegesebb. Célunk a kor ábrázolása volt a film eszközeivel. Filmünk tulajdonképpen kamaradráma, és a kor Bodenka és családja sorsán keresztül elevenedik meg. Ha Bodenka személye nem is egészen autentikus. azt hiszem, hogy hasonlít az öt áldozat valamelyikére. Ezt abból tudjuk, hogy nagyon gondosan tanulmányoztuk a korabeli újságokat, amelyek részletesen ecsetelték az esetet, és áttanulmányoztuk Horníková könyvét, a Vörös úttörőket. Sajnos, a szerzővel nem találkozhattunk, mert amikorra erre sor került volna, meghalt. A könyvben leírja tevékenységét a proletárgyermekek közt. Ír arról, hogyan szerveztek férjével nyári táborokat rosszul táplált, beteg proletárgyermekeknek Ez is segített megérteni az abban a korban élő gyermekek sorsát. Alaposan átnéztük a radotíni múzeumot, beszéltünk helybeli koronatanúkkal, megnéztünk néhány ezer méter filmet Alexander Hackenschmidt és Karel Plicka hagyatékából, hogy kiegészítsük és hitelesítsük saját élményeinket. Nem akarok szerénytelen lenni, de ezzel a filmmel ahhoz az irányzathoz akarok csatlakozni, amelyet retrofilm névvel illetnek. Bizonyos mértékben magam is visszatérek a múltba, gyermekkoromba, melyben éltem és melyet oly bizalmasan ismerek. Nagy segítséget nyújtott az operatőr Jozef Illik, aki nagyszerűen tudja fényképezni a régi Prágát, ezt a tudását már számtalanszor bebizonyította. A Tiltott kirándulás című filmmel a barrandovl filmesek azokhoz a kötelezettségvállalásokhoz szeretnének csatlakozni, amelyeket dolgozóink a CSKP XVI. kongresszusa és a párt megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére tettek. Pavlina Meurková Boienka szerepében és OldHch Navrátil mint harmonikás bácsi A gyermekek megérkeznek Radolínba Rudolf PrtbiS; A felszabadítók üdvözlése Július Neíucik: A szglofuld buUudáia MOVfS/fX A PARTNAK A CSKP XV. kongresszusa óta eltelt idő fontos szakasz Szlovákia képzőművészetének fejlődésében is. Ezt az időszakot tárja elénk az a kiállítás, amelyet Képzőművészek a pártnak címmel, a Szlovák Képzőművészek Szövetsége rendezett meg a bratlslaval Kultúra Házában. A kiállítás reprezentációs együttesben mutatja be a festészet, a grafikai alkotá sok, a szobrászat, az alkalmazott művészet, a kerámia és üveg műtárgyak legértékesebb példányait. Mindezt a politikai plakátok bemutatása egészíti ki. A kiállítás alapgondolata: a művészek üdvöz- lik pártunk kongresszusát. A bemutató bizonyos értelein ben képzőművészeink Igyekezetének az elmúlt időszakban való ki csúcsosodása. Tematikai szempontból vizsgálva a kiállított műtárgyakat két témacsoportba sorolták. Az egyik oldalon történél műnk forradalmi hagyományai, ezek jelentősége dominál. A má síkon a ma emberének élete elevenedik meg. E két tematikai kört megtaláljuk az idősebb, rangos művészeink és a fiatalabb nemzedék képviselőinek műveiben is. A történelem forradalmi hagyományait megjelenítő művekből ki emelekedők Rudolf PrlbiS és Ján Kulich lenyűgöző plasztikái, vagy Ladislav Korkoá monumentális fa- faragványai. A grafikai alkotások között olyan művészek munkáival találkoztunk, mint Albin Brunov sk^ és Orest Dubay. A festmények között láthatjuk Lőrlncz Gyula és Ján Zellbsk^ művelt. A plakátokból leginkább Eudovít Ileöko munkáit lehet kiemelni. Persze mindez csak néiinny név a jeles alkotók hosszú sorából. Eudovít Bulla: Szlovák kislány A kiállítás — bár csak szűk kereteken belül — a képzőművészet egész szélességében dokumentálja képzőművészetünk fejlődését a CSKP XV. kongresszusa óta. Do kumentálja az előbbre lépést a képzőművészet egyes műfajaiban, de azt is, hogy az alkotások Szlovákiában stílusosan sokrétűek, és szaporodnak azok a művek, ame lyek a modern történelem eseményeire újszerűén reagálnak. U- gyanakkor láthatjuk az útkere sést, azt az igyekezetei, hogy mélyebb tartalommal ábrázolják a jelent, a művészek olyan formákat keressenek, amelyek révién nemcsak illusztrálják a szocializmus eszmei alapjait, hanem általuk eljutnak az ember egyéniségének megformálásához, ábrázolásához. Bár egy kiállítás nem adhat átfogó képet, de a látottakból egyértelműen kitűnik: művészeink alkotásaiban domináns szerepe van a szocialista realizmus módszereinek, stíluslrányal sokrétűek, eszmei alapjuk egységes.
