Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-07 / 14. szám

A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER KORUNK MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐJE

(Folytatás az előző oldalról)

„Objektív jelenség, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a függetlenség, a béke erőinek támaszává, az imperia- lizmi.-s pedig a reakció, az elnyomás, az ellenforradalom támaszává és központjává vált... A szocialista világrendszer a társadalmi haladásnak döntő tényezője, támasza minden forradalmi felszabadító harcnak.'

1 Mindenekelőtt a megvalósult szocializmus eszmei térhódítása. Találóan szögezték le a kommunista és munkáspártok 1969 júniusában megtartott moszkvai értekezietének résztvevői, hogy a szoeiailzmus az imperializmussal szemben a baladás egyetlen lehetséges útja, amellyel a burzsoázia nem tud elfogad- haté alternatívát (választási lehetőséget) szembeállítani. Nem véletlen, hogy számos, polgári politikai irányzat és szociáldemokrata vagy magát szocialistának nevező part a szocializmusra hivatkozva kísérli meg a tömegek támogatásának megszerzését. Az ö „szocializmusuk“ természetesen nem azonos a tudományos szocializmussal, az esetek nagy részében mär „megszelídített“, forradalmi tartalmától megfosztott, a tőkés berendezkedés kereteihez alkalmazott „szocializmus ' mégis annak bizonyítéka, hogy a tömegek számára egyre inkább ez az egyetlen haladást jelentő eszme.

2 A szocializmus megmutatta az emberiségnek az iniperializustól való sza- j badii ,as reális lehetőségét és űtját. Az I

Impeiiallzmus egyet jelent a nagy mo- nopü.iumok uralmával, a két világháború kirobbantásával, a szégyenletes gyár mati kinyomással és a gyűlöletes neoko- loniaiizmussal, a politikai és gazdasági reakció támogatásával, a növekvő raili- tarizmussal az új társadalomtól való idegenkedés és félelem tudatos fenntartásával

Az emoertség súlyos gondokkal küszködik: fenyegeti a háború, sújtja az éhség, súlyos terheket ró rá a fegyverkezési verseny, megalázza a faji megkülönböztetés Szerte a világon egyre világosabb az a felismerés, hogy e bajok forrása az imperializmus, s hogy e súlyos gondoktól való megszabadulás szocialista társadalmi rendszerben történhet meg. A termelőeszközök rendkívüli üte mű fejlődése, a tudományos-műszaki íor- radalom, a lermelés társadaimusítása korunkban olyan mértékű, bogy egyre kevésbé lehetséges a tőkés kisajátítás, s mind szükségesebbé válik a társadalmi [tulajdon, a szocializmus létrehozása. A szocializmus a döntő termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételével a termelést ismét az ember szolgálatába állítja, megszabadítja a társadalmat a gazdasági válságoktól, a létbizonytalanságtól, tehetővé teszi az emberiség számára a tényleges szabadságot, jogainak érvényesítéséi. .sorsának hatékony lormálását képességeinek kibontakoztatását, az ér dekek és célok azonosságára épülő viszonyok megteremtését népek, nemzetek között.

3. A szocializmns gyökeresen megváltoztatja azoknak a aépeknek az életét, amelyek győzelemre vitték. A szocialista országok többségének gazdasága leküzdötte az elmaradottságot, az imperialista monopőliumoktől való függést, s dinamikus fejlődésével növekvő szerepet játszik a világgazdaságban. (Az ipari termelésben ez az arány 1970^ben 39 százalék volt.) Aiapveően megváltozott az emberek helyzete. A hatalom és a nép érdekei azonosultak, a hatalom a dolgozó emberek szolgálatába állt. A népé lett a tudomány, a kultúra és a művészet minden értéke. Az egymás ellen úszított népek nacionalizmusát az együttműködés, a testvériség szocialista viszonyai váltják fel. A szocializmussal együtt erősödik a népek történelmi felelősségtudata az emberiség sorsa Iránt.

4. A szocialista világ sokoldalú hatást gyakorol a tőkés világrendszerre. A kizsákmányolt dolgozóknak azt bizonyltja, hogy lehetséges olyan társadalom, a- melyben a munka határozza meg a tárA Leonyid brezanyeu kongresszusi előadói beszédében jelvázolt békejavaslatokat az egész világ nagy megelégedéssel fogadta.

sadalml értékrendet, nem a születés és a vagyon. A tőkésországok dolgozói súlyos harcokat folytatnak a munkához való jogért, a magasabb bérekért, a polgári szabadságjogokért, a monopóliumok hatalmának visszaszorításáért, a háborús politikáról való lemondásért. A szocialista világ jelen van e harcokban mint reális világhatalom, mint embert szolgáló társadalom, amellyel számolni kell, amelyre odafigyel a tőkés, amikor „enged“ a bér- és egyéb követeléseknek. A tőkésországok dolgozói tehát az osztály- harcban is támaszkodhatnak a szocialista világra, s ez növeli harcuk haté konyságát.

S. Szilárd támaszt jelent a szocialista világrendszer a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, a politikai függetlenségüket már elért és a gazdasági függet-> lenségükért küzdő antiimperialista or" szágoknak és népeiknek, gazdasági, politikai és ideológiai téren egyaránt. A'

gazdasági segítség részben közvetlen támogatás. részben közvetett azáltal, hogy, csökkenti a tőkés „segítségnyújtás“ politikai feltételekhez kötésének lehetőségét. Egyre többen ismerik fel Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, hogy kapitalista úton, az imperializmusra támaszkodva egyetlen társadalmi problémát sem sikerül megoldani a nép, a tömegek javára. Érthető, hogy szüntelenül növekednek azok az erők, amelyek a szocialista világgal való együttműködésben és a társadalom berendezkedésének szocialista orientációjában látják az egyedül lehetséges és járható utat nemzeti felemelkedésükhöz.

A SZOCIALISTA GAZDASÁGI FEJLŐDÉS JELENTŐSÉGE

A kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásán újra megerősítést nyert az a lenini megállapítás, hogy a szocializmus mindenekelőtt növekvő gazdasági erősödésével segíti a forradalmi, antiimperialista erők ügyét. Az új szocialista és a régi kapitalista társadalom közötti történelmi versenyt az dönti el, melyik alkalmasabb arra, hogy jobban kielégítse a társadalom valódi szükségleteit, melyik biztosítja a gazdaság gyorsabb fejlődését, melyik képviselt a társadalmi munka termelékenységének és szervezésének magasabb fokát.

Vizsgálódásunk során figyelembe kell venni: itt az adott történelmi helyzet statikus összehasonlítása nem lehet az értékelés alapja, hiszen az összetiason- lítandók egyike, a kapitalizmus több száz éves múltra tekinthet vissza, míg a másik, a szocializmus alig több mint tél évszázados, a munkáshatalom a szocialista országok többségében a termelőeszközök és a műszaki kultúra szempontjából egyaránt elmaradott viszonyok között született, s a tél évszázadból a gazdasági építömunkára fordított ..tiszta idő“ — az imperialista katonai támadás és a gazdasági háború miatt — jóval kevesebb huszonöt évnél. A forradalom óta eltelt 64 évből a szovjet népnek húsz esztendőt háborúval és a háborús károk helyreállításával kellett eltöltenie. A második világháborúban a Szovjetunió nemzeti vagyonának 30 százalékát veszítette el, s 20 millió szovjet ember áldozta életét hazájáért és más népek szabadságáért, a békéért.

Mindezt számításba véve megállapítható, hogy a szocialista világ gazdasági fejlődése rendkívül dinamikus. Történelmileg gyors ütemben csökken a különb- ' ség, amely a két szemben álló világrendszer — ezen belül a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok — termelési szintjében még fennáll a fejlett tőkés- országok javára.

A szocialista országoknak, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak éppúgy, mint a nemzeti függetlenségre törekvő népeknek bevált tapasztalata, hogy a proletár és szocialista internacionalizmus nélkül nem lehet győzelmes harcot vívni a demokráciáért, a szabadságért, a szocializmusért és a békéért.

A kommunisták már több mint egy évszázada zászlóvivői az elvtársi szolidaritásnak, amely mindig javára vált és a jövőben is javára válik a dolgozóknak. A proletár internacionalizmus, amely

megtestesíti a közös célokért folytatott harcban minden ország munkásosztályának és kommunistáinak szolidaritását, amely kifejezi szolidaritásukat a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért vívott harccal, amely a testvér- pártok önkéntes együttműködésének megtestesítője, amelynek keretében szigorúan tiszteletben tartják az egyes pártok egyenjogúságát és függetlenségét, számunkra, kommunisták számára szent dolog. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a szolidaritás a kommunista partok és a munkásmozgalom hatalmas, bevált fegyvere ma és a jövőben is. Ezzel tisztában vannak ellenfeleink is. Ezért intéznek oly gyakran bárdolatlan támadásokat éppen a proletár internacionnliz- mns ellen.

A proletár internacionalizmus alapelve úa tartalommal gazdagodott, amikor a szocializmus világrendszer lett. Kiterjedt a szocialista államok kölcsönös kapcsolataira is. Ebben az értelemben a szocialista internacionalizmus alapelvévé váll. Az államközi kapcsolatok új, korábban ismeretlen formál alakultak ki, ame- Iveknek alapja nemcsak a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös elismerése, hanem főleg a kölcsönös testvéri segítsége-.üjtas és a szocializmus vívmányainak közös védelme, A szocialista világközösség országai, a kommunista és a munkásnártok közti kancsnlatok há/icai

a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei képezik.

Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusán hangsúlyozta, hogy a proletár internacionalizmust pártunk egyik alapelvének tekinti. Kiemelte továbbá azt, hogy a jövőben is pártunk, államunk elsőrendű tartós feladatai közé fog tartozni a gondoskodás a szocialista országokkal való kapcsolatok széles körű fejlesztéséről, egységünk szilárdításáról és sokoldalú elvtársi együttműködésünk szüntelen elmélyítéséről.

A CSKP KB tavalyi márciusi ülése szintén elismeréssel méltatta, hogy a kommunista és munkáspártok kapcsolataiban kialakult a kölcsönös együttműködés, a tapasztalatcsere, a nemzetközt szolidaritás és a segítségnyújtás rendszere, amely teljes egészében tiszteletben tartja önállóságukat, függetlenségüket és egyenjogúságukat. A CSKP KB Elnökségének az ülésén elhangzott beszámolójában olvashatjuk; A forradalmi munkásmozgalom nemzetközi egysége szálka minden osztályellenségünk szemében. A burzsoázia ennek az egységnek létrejötte óta — amint azt ä történelmi tapasztalatok tanúsítják — minden eszközt felhasznál megbontására és gyön gítésére. A nacionalizmus, a különféle jobboldali és szélsőbaloldali elméletek terjesztésével és támogatásával igyekszik mesterségesen kiváltani és kiélezni a kommunista és munkáspártok közti ellentmondásokat. Az antikommunizmus az Októberi Forradalom óta főleg a le- ninizmust támadja, tagadja annak nemzetközi érvénye.sségét. igyekszik lejáratni a Szovjetunió tapasztalatait. Ez csak arról tanúskodik, hogy nagyon is tisztában van a leninizmus ihlető és forradalmi erejével. Ma is teljes mértékben érvényes az, amit Lenin „Baloldaliság“, a kommunizmus gyermekbetegsége című könyvében állapított meg, hogy a forradalmi mozgalom minden egyes része valami salátossal eazdaEítia a "állvetett

küzdelmet, de a döntö kérdésekben minden csapat a Nagy Október által megnyitott utat fogja követni.

A további fejlődés maradéktalanul igazolta Vlagyimir Iljics uenin e szavainak igazát. Hazánk, valamint a szocialista közösség családjának további országai is, sajátos módon gazdagították és gazdagítják a szocializmus építésének elméletét, a marxízmus-lenínlzmust alkotó módon alkalmazzák országaik feltételeire, és tekintetbe veszik nemzeti sajátosságaikat. Egyidejűleg a szemük fényeként őrzik a szocializmus építésének alapelveit, alapvető altalános törvényeit, amelyek szavatolják a szocializmus létét és lövőjét is

Minden Kuiuiuunisia es niuiiKáspárt részt vesz a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletének fejlesztésében. Ez az elmélet, amint azt Lenin hangsúlyozta, minden ország forradalmi tapasztalataira és forradalmi gondolataira épül.

Leninnek erre a gondolatára 1976 júniusában Berlinben, az európai kommunista és munkáspártok konferenciáján Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára hivatkozott, leszögezve, hogy a kommunista mozgalom valóban óriási tapasztalatokra tett szert. Tapasztalatai vannak a szocializmus különféle feltételek közti építésében, s ezek magukba foglalják egyrészt ennek az épitőmunká- aak általános törvényeit, másrészt sokrétű, konkrét formáit is. Tapasztalatai vannak a tömegek létfontosságú érdekei védelmével, a forradalmi erők megszi- lárdílásával, az eltérő fejlettségi színtű országokban a szocializmusért folytatott harccal kapcsolatban. Mindez megkívánja az elemzést és az általánosítást, annál is inkább, mivel minden testvérpárt tapasztalatai a nemzeti sajátságokkal összefüggő, ismételhetetlen, különleges vonások mellett törvényszerűen magukba foglalják a közös vonásokat is, amelyek egész mozgalmunkra érvényesek. Végeredményben az objektív társadalom- politikai és gazdasági folyamatok kibontakozása. a közös céljaink eléréséért vívott harc az életet is szüntelenül új jelenségekkel gazdagítja az egyes országokban és világméretekben is.

Nagyon gondos figyelemmel kísérjük elvtársaínk alkotó tevékenységét a kommunisták családjában, kiindulva abból, hogy az Ilyen vagy olyan tézis helyességét, vagy ellenkezőleg helytelenségét, csak a gyakorlati tapasztalatok bizonyíthatják.

Ma világviszonylatban nincs fontosabb kérdés a béke megőrzésénél. A háborús kalandorokkal és uszftókkal szembeszegülő, az imperializmus veszélyes tervei ellen harcoló erők tisztában vannak azzal a nagy történelmi szereppel, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség további országai, egybeforrottságuk, egységük és erejük, fáradhatatlan, szívós békeharcuk tölt be a békés egymás mellett élésért, a fegyverkezés korlátozásáért. Ebben látják az egész világ békés életének zálogát.

A szocialista közösség országaiban a proletár és a szocialista internacionalizmus szervesen összefügg a szocialista hazafisággai. Ez az érem két oldala. A haza és a nemzet Iránti tényleges szere- tetet kiegészíti a mély internacionalista érzelem, amely, egyljs, .^ulQsf^ltétele szeretett hazánk és namzetüiíl(,.felvii;^g^ sának, társszavatolója a nemzeti és az állami függetlenségnek és önállóságnak, amit a történelem már nemegyszer igazolt. ’ í

INTERNACIONALIZMUS, SZOCIALIZMUS ES BEKE