Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 2. szám
4 Azt hiszem, egy mai 18 éves diáklánynak nincs szüksége bállruhira, diszkóba elmehet bármilyen tiszta öltözékben. Nem tudnék mit kezdeni Hamupí/pOke mesebeli dióinak tartalmával. IRÉN, 17 ÉVES Az öltözködés tulajdonképpen a személyiség egyik kifejezője. Engem anyu arra tanít, hogy akinek kevés a pénze, az olcsó holmit ne vásároljon. Karácsonyra 300 koronát kaptam, lehet, hogy más sok mindent vásárolna ebből, cipőt, harisnyát, kesztyűt, sálat, én csupán egy szép pulóvert vettem. Nagyon jól érzem magam benne, és már ihost tudom, hogy ha kibírja, akár öt évig is viselem. ÉVA, 18 ÉVES Miért Is tagadnám, szeretek szépen öltözködni. A jólöltözött ember mindenkiben jó benyomást kelt. Persze az iskolában csínjával kell bánni a divattal, például ha érzem, hogy esedékes a felelés, akkor előrelátóan a lehető legegysce- róbben öltözöm, a tanár szíve hamarább megesik egy egyeaerű szoknya-pulóveres üres fejű diákon, mint egy feszülő farmerbe bújtatott, boglyás frlzurájú, nem épp legszendébb kinézésű alakon. OSZKÁR, 18 ÉVES A diák tudjon. Ez a fontos és nem az, hogyan tudja magát clcomázni. ELVIRA, 18 ÉVES Annak jó, akinek az anyukája varr. Én tuladonképpen még sohasem éreztem magam elégedettnek az öltözködésemmel, mert az osztályban, az Iskolánkban, az utcán szüntelenül összetalálkozom szoknyám, kabátom Ikertársával. Néhány lány az osztályunkban is varr, nagyon ügyesek. INGRID, 17 ÉVES Nem tudnék mit kezdeni egy báli ruhával. Anyuval vizonyára szétfejtenénk, és ILDIKÓ, 18 ÉVES Van egy tanárnőnk, akit a három év alatt az óráin egyazon fehér köpenyben látunk viszont, ez alól gyakran kilóg a kombinéja, legtöbb Ismertetőjele mégis a tán magukat. Miért veszik rikító színű zokni. Apuka azt mondta, hogy egy szülői értekezleten is ilyen szerelésben jelent meg. Miért nem teszi szóvá neki ezt a többi tanár? MAGDA, 18 ÉVES Már többször is megtörtént, hogy a lányok figyelmeztettek: vegyek Iskolaköpenyt a rendes utcai ruhám fölé, mert megint négyest kapok. Vannak tanárok, akik nem bírják elviselni, hogy a diák náluk jobban öltözött. Én nem tudom, helyes-e ez, de azt hiszem, hogy ők, már mint a tanárok elsősorban a gyerekeiket öltöztetik, és csak azu- ugyanezt a magatartást rossz néven a ml szüléinktől? Ha nekünk gyerekünk lesz, ml is elsősorban neki adunk meg mindent. Ez a természet törvénye, és ebben nincs is semmi rossz. ISTVÁN, 17 ÉVES Elég az osztályunkon végignézni, az Idegen a diákok szereléséből következtethet a család, a szülők tehetősségére vagy kevésbé jól szltuáltságára. Aki csak egyedül van otthon, arra a szülei többet költhetnek, mint arra, akiknek még két kisebb testvére van. OLGA, 18 ÉVES Nem a flancolás a fontos, ez már rég elavult. Ma már az számít, hogy kinek hány lemeze van otthon. A fiúkkal kizálólag erről lehet be- széigetnl, és hóbortjukat egyre több lány átveszi. Ez még a divatnál is drágább kedvtelés. ELVIRA, 17 ÉVES Hamupipőkének könnyű volt, 40 vagy 65 kilós volt, ki tudja. Tény, hogy az alakjára illő báliruhát kaHAMUPIPŐKÉNEK KÖNNYŰ VOLT A nők cicomázkodása. tetszeni akarása természetes. A mesében Hamupipőkét három dio segítette hüzzá egy király; szív megdobogtatásához, és később magához a királyi trón hoz. A három dio. mint arra a gyerekkorunkban hallót: meséből valamennyien emlékszünk, három álomszép bál ruhát és cipőt lari a Imazott. Én arra voltam kíváncsi, hogy milyen elvárásokkal törné fel a mesebeli diókat egy mai modern lány. Kérdésemet eg\ gimnázium 111 -os diákjainak tettem fel. A lányok és néhány fiú is nyíltan beszéltek alosztályukban es az iskolában dúló esztelen öltözködés’ versenyről, a divatról, készruliaiparunk Termékeiről ame Ivek vagy' pénztárcájuknak vagy a pillanatnyi divatnai nem kedveznek. Valóban sót szemszögből vjlágltotTák meg öltözködésüket. Válaszukat ezúton adom ^özre IVETT, 18 ÉVES Sok gondot fordítok az öltösködésemre, a tanulás után tulajdonképpen ez szá momra a legfontosabb. Ha van egy kis Időm, akkor az üzleteket Járom. Iskolánk hoz közel van a Prior áruház, mindig tudom, melyik részlegen mikor kapnak árut. Ritkán vásárolok, hiszen havi zsebpénzem csu pán 150 korona, de ha va laml megtetszik, akkor a szüleim valamelyike megve szí, elég egy kicsit hízelegnem (Ivett elvált szülők gyermeke). Igaz . egyszer már sírnom Is kellett, de akkor nagyon drága dologról volt szó, egy 140 „bonls“ vászonnadrágról. Tudom, hogy szüleimnek gond az öltözködésem, de mit tegyek, ha szeretem a szépet?! Szeretem, ha az utcán megfordulnak utánam. Ilyen vagyok, és anyu te Ilyen. TERÉZ, 18 ÉVES Egyetlen drágább cuccom a farmernadrágom, csaknem ezer torlntért vettem a nyáron’ Budapesten. Nagyon sajnáltam érte a pénzt, hiszen a kezem munkája van az árában. Ugyanis három héten át egy átadásra kész lakóház ablakait, ajtajait mostuk a barátnőmmel. Per sze, ha nagyon akarom, akkor anyu te odaadja a pénzt, de így sokkal becsületesebb. varrnánk belőle egy bő blúzt, szoknyát. Báli ruhánál jobban jönne egy kordbársony nadrág vagy egy fehér vá^n szoknya. És hogy teljes legyen a kívánságom, a harmadik dióban egy hosszú kötött szvettert szeretnék találni... ANDREA, 17 ÉVES Nővérem főiskolás, míg glmlbe járt, mivel egyforma alakunk volt, állandóan veszekedtünk, kié lesz az ÚJ cipó, pulóver. Akkor nagyon rossz néven vettem tóle, hogy minden divat hóbortért odavan, és hogy anyuék olyan könnyen bedőlnek neki. Most nagyon egyszerűen, szerényen öltözködik, keveset költ magára, anyut még egy harisnyanadrág vásárlásáról is lebeszéli. Azt hiszem meg- jöttt az esze. GÁBOR, 18 ÉVES Osztályunkban a lányok nagyon különbözően öltözködnek, tulajdonképpen ketten diktálják az Iramot. Náluk csak az számit, aki lépést tart velük. Az előzés szigorúan tilos, ezt az osztály belső törvénjrel nem engedik, a két lány szüleit vérig sértené az ilyen vereség. Kár, mert éppen ez az, ami megosztja osztályunk kollektíváját, csoportocskák működnek együtt vagy egymás enen, ^ ez nem jó. pott. De mihez kezdjek én, aki már harmadik hete hiába járom az üzleteket egy 40-es méretű olcsóbb bakfis alkalmi ruha végett. Hamupipőkének pici volt a lába, ez ma is megkönnyítené cl- pővásárlásí gondjait, de mit tegyek én, aki még 18 éves sem vagyok és már 39-es csizmát kell vásárolnom?! (Tavaly még csak 38-asra volt szükségem.) íra iaeg]egy>iesei -/.andéküsan lia.gyuim iiTol]aia meri i.igy -’unclnlutri !ii/g\ a röriUi'. Hi ' -'[ict-olaiban •ilvdsqinknak i5 van inondamvalojuk \ árjuk leveleiteket lai’ds'araitokat ■jatek-DaszralaiaiTOAiv., mondjatok ’éleményr a felvetett nrobléíiiákró! ^acsek Erzsébet Forint, dollár csetlc'!! korona Budapesti vendégek autójában ülve helyet keresünk abra- tislavai Prior áruház melletti parkolóban. — Van hely — mondja a ft- zétOparkolO jegyszedöje. —> Tudják mit? Most tíz óra van, én a jegyet csak déli tizenkettőtől állítom ki két órára. Szá val, négy órát maradhatnak, ami azt jelenti, hogy... harminc forint! — mondja az orrán sebtapasszal leragasztott idős ember magyarul, cseppet sem félénken, inkább nagyon is határozottan. Ml, a kocsiban ülők egymásra tekintünk: harminc forint? No nem, ez azért túlzás! Azért az átvágást se vigyük túlzásbal — adjuk szavak nélkül is egymás tudtára, majd szlovákra jordítom a szót: — Egy pillanatl Kétóraí parkolási díj mennyi is koronában? Az öregúr megszeppen, és horgolt kesztyűjébe máris visz- szadugja a közben előhúzott papír forintot, amelyet már a visszaadáshoz készített elő. — Két órára? — kérdi kissé bátortalanul, de még mindig magabiztosan: — Öt korona. Igen, öt korona — ismételgeti, majd letép egy három- és egy kétkoronás jegyet. Ötvenessel fizetünk, nincs apró, s 6 a másik kesztyűjéből előhúz egy csomó tíz- meg húszkoronást. Rendesen visszaad. A történtekbe akkor gondolunk jobban bele, amikor már kiszállunk a kocsiból: jorint- ban harminc. Es vajon dinárban, dollárban, márkában, frankban, fontban, schllltngben meg egyéb- valutában mennyi lehet a taxa?! Mert ezek után nem nehéz feltételezni, hogy az autók hovatartozásától függően milyen pénznemekben kérnek még itt — feketén! — parkolási díjat. A kesztyűben volt a forint, a jobb oldali kabái- zsebben lehet a dollár, a balban a márka, a nadrágzsebben a schilling, a farzsebben a dinár ... — találgatjuk viccelődve, bár lehet, egy cseppet sem tévedünk. Mert YU, A, H, D jelzésű kocsi több is áll itt. Es vendégeim azt is megvallották, ha nem, vagyok velük, bizony a kötözködési elkerülendő, meg a parkolóhelyek hiánya miatt--akkor rnárvagy negyed órája keringtünk a belvárosban, de üres helyet sehol sem találtunk — fizettek volna. Fizettek volna, mint ahogy valószínűleg mások is fizetnek. Ötszörös-tízszeres és ki tudja hányszoros árat. Aztán ha a kedves vendég hazamegy, otthon majd elmesélheti: ,Jíépzeljétek, Csehszlovákiában milyen méregdrága a parkolóhely!“ Es itt, az év minden napján állnak külföldi, nyugati rendszámú kocsik, hiszen a parkoló egyben a város legjobb szállodája, a Kijev mellett van. Meglehet, meg is feledkeztem volna a harminc forintról meg egyebekről, ha tizenkettő után tíz perccel, amikor készültünk kihajtani a parkolóból, az öreg- úr nagy hanggal oda nem rohan hozzánk: — Tíz korona büntetést fizetnek, mert ráhúztak! Ez aztán már mindennek a teteje! — Maga beszél — keltem ki magamból —, aki harminc forinttal akarta megvágni a sofőrt, maga aki csalni akart?! — Kicsoda, én? Nem Igazi No tessék! A vita az öregúr részéről ordítozássá fajult, viszont ordítani se kedvem, se türelmem nem volt az utca szemeláttára. Hátat fordítottam, és elsiettem. Mert ml egyebet tehet az ember? 7 I ZOLCZER JANOS
