Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-10 / 10. szám

Stockholm beluárosa KOPPENHÁGA Az Ot Icűzül most bárom- r61 lesz szó: Stockholmról, Oslöröl és Koppenhágáról. Az utóbbi, a dán tóváros már egy kicsit hasonlít a mai európai városokhoz, míg Stockholm és Osló kül­seje, mindennapi élete, lég­köre meróben elüt Sem egymáshoz, sem más euró­pai nagyvárosokhoz nem ha­sonlíthatók. Kfllónósek, szé­pek, sejtelmesek. STOCKHOLM A svéd főváros nevének tQkOrfordItása annyit jelent: oólópszlget. Bár ennek csak az elsfi fele igaz, mert Ve­lencéhez hasonlóan nem cO- lOpókón nyugszanak a há­zak, hanem vagy hétezer sziklaszigeten. A metró, a T-babn a vízben vagy a viz alatt halad, az utak, ame­lyek sok esetben egyben 6- rlásbidak Is a víz, a keske­nyebb, szélesebb csatornák fólOtt, az édesvizű Málar-tö vagy a sós vizű Balti-tenger fólótt húznak el. A modern belvárosban, az ót magas- ház tövében még úgy érzi az ember: valami szuper- modern csupa vas, csupa üveg űrbéli városban jár, aztán néhány kilométerre arrébb — de még mindig Stockholmban — kertes, fa­lusi jellegű családi házak kOzött csavaroghat akár órák-napok hosszat. Vagy a Gamla Stan, az óváros, a- mely egy középkori telepü­lés hangulatát árasztja, ap­rócska házaival, nagyon szűk macskaköves utcáival, picinyke üzleteivel, picurka hamisítatlan történelmével. Stockholm minden pontja, minden szigete más világot, más arcot mutat. Hogy me­lyik a jellemzőbb, az Igazán stockholmi? Egyik sem — és mindegyik. Háromezer éves múltjához, jelenéhez és jOvfijéhez ugyanúgy hozzá­tartozik a hat hétvégi há­zas sziget, az óváros egyik különös múltat idéző ószeres boltja, a szuper NK-áruhá- zak sokasága, a sziklaszir­tekre épült lakótelep, mint a Skanzen, a Vasa-hajó és a 153 méter magas tv-to- rony. Mindegyikről oldala­kat lehetne írni, most még­sem ezt teszem, mert eze­ket látni kell! — hanem egy péntek estét elevenítek föl. Egy újdonsült stockholmi barátnő ún. házibulira Invi­tál. OtkOzben, a metrón u- tazva meséli, hogy barátnő­je tizenötödik szülinapját ünnepli, s mivel még nincs saját lakása, a szüleit el­küldte kirándulni, hogy a társaság nyugodtan szóra kozhasson. Megérkezve a négyszobás lakásba, látom, hogy a két egymásba nyíló nagy szoba berendezését a másik kettőbe zsúfolták össze, itt nem maradt más, mint a szőnyeg. Arra tele­pedtek le a meghívottak, ml is. Miután átadtuk csekély­ke ajándékunkat és a virá­got, s megérkezett minden vendég — tizenketten vol­tunk —, ital, szendvics ke­rült az asztalra, és közben bömbölt a zene. Látszott a társaságon, hogy nincs ked­ve társalogni, inng hát a Aki nem rest, és már el­telt a látnivalókkal, mint én Is fél nap után, az a kikö­tőben elkaphat' égy menet- rendszerű hajójáratot, a Byddy-félszlget felé. Itt lát­ható ugyanis a híres, ke­cses Ívű viking (.öböllakó) hajó, no meg a másik vi­lett volna, hogy az egészet visszafelé is megismételjem, lassan, komótosan, annak Tendje-módja szerint, de egyelőre épp elég volt eny- nyl is. Ot perc múlva már a porta mellett oldalogtam el, a jegykezelő értétien arccal meg is kérdezte: — Ml az, ml történt, hogy már­is távozik? Vasinsk^ Éva SKANDINÁVIAI RIPORTJA jót lehet sétálni a hepehupás korzón, a Kari Johannsgatén, amely egyben a város szíve SKANDINÁV FŐVÁROSOK miatt a hatalmas hangerő miatt úgysem lehetne. Egy jó óra elteltével hasispipák kerültek elő. Erre szinte fel- vlllanyozódott a társaság, többen táncolni kezdtek, s mire az ünnepelt megtöm- te, majd meggyújtotta a pi­pákat, már újra mindenki kört alakítva a szőnyegen ücsörgött. A pipa kézről kéz­re, szájról szájra járt Rám Is sor került, de csak mi- meltem, hogy szívok belő­le. Nem akartam megkóstol­ni sem, mert tudtam, a ká­bítószer élvezése minden káros szenvedélynél — a do­hányzásnál, az alkoholnál — károsabb. Erre csak rászok­ni lehet, de leszokni már nem. A harmadik-negyedik pipa elfüstölése után a tár­saságon már látszott a ha­tás: gondolatban lebegtek, a fellegekben jártak. Arcukra hirtelen üdvözölt mosoly tó­dult, úgy festettek, mint va­lami diliház vidám lakói. Mikor már mindenkinél megvolt a kívánt hatás, a pipázás abbamaradt, a tár­saság ernyedten dőlt ha­nyatt, nyújtózott el a föl­dön, hemperegtek, szinte ér­telmetlen szöveget mormol­tak. Alkalmi barátnőm, aki szintén inkább csak megját­szotta a pipázást, kézen ra­gadott és távoztunk. — Itt a józanoknak már nincs ke­resnivalójuk — mondta. Ké­sőbb kiderült, hogy ezeknek a fiataloknak az efféle ösz- szejövetelek, pipázások a rendszeres heti szórakozá­suk közé tartozik. Mind­annyian munkanélküliek ^ mert az utóbbi években ne­hezen vagy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni, s ti­zennyolc éves korukig tilos a munkavállalás, iskolába bejutni sem könnyű — s idejüket így ütik el. Nap­közben csavarognak, róják a város utcáit, — Legalább ilyenkor lás­sák szépnek, gondtalannak, boldognak a világot — mondja alkalmi ismerősöm. t— Sajnos, hónapok, eset­leg egy-két év elég ahhoz, hogy roncsok, szinte korcs emberek, gyógyíthatatlan lé zengök legyenek belőlük. Ok mindezt tiszta pillana­taikban tudják is, a körül­mények, a szokás mégis a kábítószer élvezésére kény­szeríti őket. £s: nagyon nagy ezeknek a fiataloknak a száma. OSLO Az Cszakl-tenger partján, fjordok mentén épült nor­vég főváros, Osló sokkal egyhangúbb, arányosabb. Bé­késebb, nyugodtabb, szinte kisvárosi a hangulata, mint ilyennek, a lakói is zárkó- zottabbak, rodegebbek. Oslóban különös érzése tá­mad az embernek: mintha nem Is világvárosban, fővá­rosban járna, hanem valami eldugott kis településen, a- mely mentes a zsúfoltságtól, a magas toronyházaktól, a rohanástól, száguldástól, a világvárosok sok-sok átká­tól. Ahol minden embersza­básúnak, amberbez idomuló- nak tűnik. Bár a hétszáz­ezer lakosú városban szinte keresni kell a robusztus, hí­res történelmi nevezetessé­gű épületet, építményt, kéz­zel fogható látnivalót, még­is közkedvelt, egyaránt sze­retik a norvégok és az Ide­genek. Amit viszont látni kell: az a kikötő. Már éjszaka vagy nagyon kora hajnal­ban kifutnak a kis halász­hajók a tengerre, hogy reg­gelre, amikor az emberek munkába indulás előtt meg­állva a halpiacon halat, rá­kot vehessenek. Ottjártam- kor csúnya, rossz volt az idő, s csupán egyetlen ha­lászbárka borostás arcú, hu­nyorgó szemű tulajdonosa árulta portékáját, a rákot. Sorban álltak a csemegéért az emberek. Mondják, más­kor, jó Időben, igazi zsib­vásárt Itt a hangulat Most viszont nem marad más hátra, mint bandukolni a rakparton, majd körbejárni a modernizmus oslói híres- neves építményeit, a „benn­szülött“ szemnek nem is o- lyan furcsa stílusú Város­háza hatalmas épületét Kí­vülről nincs itt nagyon mit nézni rajta, belülről viszont a kupolacsarnokban 1700 négyzetméternyi freskó ejti bámulatba a nézelödőt a legkívál6b.b norvég mesterek munkái, bár sok esetben vi­tatható a művészi érték. Innen kilépve jót lehet sé­tálni a hepehupás, süllyedő korzón, a Kari Johannsaga- tén, amely egyben a város szive, üzletnegyede Is. Egyik végén a pályaudvar, mási­kon a Királyi Palota. iághíresség, a Kon Tiki, Thor Hayerdahl norvég etnológus ezen a hajón bizonyította be a már korábban elmélet­ben fennálló tézist: a Csen­des-óceán déli szigetvilágá­ra nemcsak Ázsiából, ha­nem Amerikából is eljut­hattak az első telepesek. Bi­zonyságul Peru és Poliné­zia között megtette a 4800 mérföldes utat a kezdetle­ges vízi járművön — és si­kerrel. Ma, ha valaki Osló­ban a helybeliektől kér ta­nácsot, hogy mit nézzen meg, azonnal a Bygdy-fél- szigetet említik. £s ha na­gyon rossz az ídó, akkor a szaunát. Benéztem oda is. Hét norvég koronáért vál­tottam jegyet, s kaptam még hozzá egy törülközőt meg szappant. A ragyogóan tisz­ta, hatalmas vetkőzőben a- nyaszült meztelenre kell vet­kőzni, majd jöhet a követ­kező állomás, a zuhanyozó. Itt illő, hogy az ember ala­posan lecsutakolja magát, kimossa a hajót, s utána szabad a belépés a szauná­ba, ahol lépcsöszerű fapa­dokon ülnek, olvasnak, né­zelődnek, izzadnak az em­berek. Természetesen külön a férfiak és külön- a nők. Talán három- -négy percet bírtam ki a szaunában. Rohantam a to­vábbi helyiségbe, ahol jóko­ra hideg vizes medence és zuhanyok voltak. Beugrot­tam a medencébe, de so­káig nem éreztem sem hide­get, sem meleget, csak va­lami kellemes bizsergető langyosságot. Aztán úgy il­Koppennáya, Varosháza tér A dánok fővárosában nem az autók hemzsegnek, ha­nem a kerékpárok. A sík te­rületen húzódó város utcái úgy vannak kiképezve, hogy külön sávon — külön sze­maforok irányításával — közlekednek a kerékpáro­sok. (Az autókölcsönző mel­lett biciklikölcsönző is ta­lálható). Koppenhága han­gulatával Inkább egy nagy mezővároshoz hasonlít, mint­sem világvároshoz. Itt is sok a csatorna, partjain sok-sok csónak, apró vízi lak, sokkal izgalmasabb, hangulatosabb kivitelezés­ben, mint Stockholmban. Ér­demes szétnézni, átbaktatva a nyitható Knippel-bidon, Christiansborg városnegyed Cristianla nevű egykori lak­tanyanegyedébe, ahol ma a társadalomtól, a civilizáció­tól, a világtól elszakadni kí­vánó fiatalok ezres csoport­ja él, kommunában. Leg­többjük azért, mert megcsö- mörlött a fogyasztói társa­dalomtól, undorral fordult el a kapitalizmus kizsákmá­nyoló világától. Itt a saját maguk termelte javakból él­nek, aránylag szűkösen, sze­gényesen. Sokan egyáltalán nem is tartják a kapcsola­tot a külvilággal, évek óta ki sem mozdultak a város­ba. Többségük a tábor te­rületén becsületesen dolgo­zik, él, persze szép szám­ban akadnak köztük a rend­őrség által körözött, kábító­szert áruló és élvező szemé­lyek is. A tábor a képzelt személyi szabadság elve a- lapján működik, ahol fegy­vert tartani és használni nem szabad, egyébként az égvilágon mindent. Koppenhága belvárosa már európai városokat ismerve, meglehetősen szürkének, egyhangúnak, monotonnak tűnik. Érdekesség, szin, öt­let és pompa csak a Tivoli­ban van, a vidámparkok ősé­ben, ahol gyerek és felnőtt szeme egyaránt káprázik a töménytelen látnivalótól. Van viszont a város külső kerületében egy a turisták által még kevésbé látogatott rész, ez a Tuborg sörgyár. Kevesen tudják, hogy ide minden halandó bármikor beléphet, sétálgathat az ű- zemben és a világhírű sör­márkák bármelyikéből in­gyen kóstolhat. S 'mellesleg még bőséges technológiai tájékoztatásban is részesül. Persze, itt sem illik szem­telenül kapzsinak lenni, a- kárcsak máshol, ahol vala­mit is ingyen adnak, mert a kedves vendéglátó csapo­sok máris babbal teli kor­sót nyomnak a kezébe, mintsem sört Nehogy a jó­ból is megártson a sok. A szerző felvételei Az elmúlt hét legfontosabb világpolitikai eseménye a Szovjetunió Kommunista pártjának XXVI. kongresz- szusa volt. A kongresszus március 3-án befejezte mun­káját, megválasztotta a párt vezető testületéit. Az SZKP KB főtitkárává ismét Leo- nyld lljics Brezsnyev elvtár­sat választották. A szocialis­ta közösség országaiban a szovjet kommunisták tanács­kozását a nemzetközt mun­kásmozgalom történetének jelentős eseményeként érté­kelik. Az SZKP KB főtitká­ra által előterjesztett javas­latok az egyenlőség és az azonos biztonság elvén ala­pulnak, és az emberiség lét­érdekeit szolgálják. Ezt tük­rözték azok az állásfogla­lások Is, amelyek a XXVI. kongresszus külföldi vendé­gel részéről elhangzottak. A nyugati kormányok és államférfiak nyilatkozatai­nak ellentmondásossága | tükrözi: nem voltak felké­szülve a jóakaratról ismétel- I ten bizonyságot tevő szovjet békekezdeményezések foga­dására. Az enyhülés lénye­gét megkérdőjelező szélső­séges imperialista körök igen nagy nyomást fejtenek ki a fegyverkezés fokozásá­ra, az új rakétarendszerek meghonosítására és a nem­zeti felszabadító mozgalmak elleni harc erősítésére. Minden jel arra mntat, hogy az új Reagan-kormány- zat a Salvador! polgárhábo­rús fejleményeket akarja felhasználni külpolitikai el­képzeléseinek első gyakor­lati megvalósítására, vala­miféle próbapályaként. Az Egyesült Államok kormánya nagyarányú katonai és pénzügyi segélyekkel, kikép­zőalakulatokkal és szövetsé­gesei felhasználásával 1- gyekszik fenntartani azt a katonai rezsimet, amely sa­ját lakosságával szemben a legvéresebb terrort gyako­rolja. A salvadorl junta az or­szág szinte minden rétegé­vel szembekerült. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint az az adat, amely sze­rint az utóbbi két évben Salvadorban 12 000 polgári személy veszítette életét. Még a Vatikánban is kényte­lenek bevallani, hogy a ka­tolikus hívők 25 százaléka kínvallatásnak lett alávetve, és igen sokan váltak gyil­kosság áldozatává. Folytatódnak a Lengyel Egyesült Munkáspárt kong- reszsusának előkészületei. Stanislaw Kania vezetésével ülést tartott az előkészítő bizottság. Ezen megtárgyal­ták a szocialista demokrá­cia fejlesztéséről a LEMP vezető szerepének, valamint Lengyelország társadalmi- -gazdasági helyzetének meg­szilárdításáról szóló Irány­elv-javaslatokat. A bizottság hangsúlyozta, hogy a sajtó­nak, rádiónak és a televí­ziónak helyesen és komplex módon kellene rávilágítania a válság okaira, és leküzdé­sének módjaira. Megállapod­tak abban, hogy a bizottság ■ már március első felében ismét összeül. A lengyel kormány egyéb­ként úgy döntött, hogy áp­rilis l-től bárom hónapra bevezeti a jegyrendszert a hús és húskészltményok e'- adására. A jegyrendszer nem vonatkozik, az üzemi és Is­kolai éttermekre, a kórhá­zakra, szanatóriumokra és az üdülőközpontokra. Urho Kekkonen, finn ál­lamfő ezekben a napokban ünnepelte első megválasztá­sának 25. évfordulóját. Kek­konen 1958 óta többször lett újraválasztva, és mint a Finn Köztársaság elnöke, nagy tekintélyt szerzett az egész világon. Kekkonen ju­bileumával egyedülálló sze­mélyiség a világ országai­nak választott elnökei kö­zött. Jelenlegi mandátuma 1984-ben jár le.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents