Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-10 / 10. szám
■'V/M FIATALOK A TAVASZI MUNKÁBAN — Néhány nappal ezelőtt még havazott a komáromi (Komárno) járásban is, de időközben beköszöntőitek a tavaszi munkák. Hogyan készültetek fel rá? — Sajnos, a tél eléggé elhúzódott, de azért ml már a tavaszi munkákra gondoltunk. Elkészítettük az idei mezőgazdasági munkák és munkaversenyek politikai- szervezési tervét, amely konkrétan meghatározza a tavaszi teendőket is. Találkoztunk az alapszervezetek vezetőivel, megvitattuk velük a főbb feladatokat, és ismertettük a verseny célját is. Azt akarjuk, hogy minél több fiatal bekapcsolódjék ebbe a versenybe, mert csak egy várható el fogadható eredmény. — Milyenek a feltételei ennek a versenynek? — A versenybe bekapcsolódhat minden mezőgazda- sági és falusi szervezet. Külön értékeljük a kollektívák és az egyének eredményeit. Nagy figyelmet fordítunk a talajelőkészítésre és a vetésre. A versenybe be akarjuk vonni a zöldségtermesztésben dolgozó ifjúsági kollektívákat és a fényszóró tagjait is. — Hogyan fogadták ezt a felhívást? — Ezeknek a versenyeknek már hagyományuk van. Most is arra törekedtünk, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a versenyre. Tudják, hogy munkájuk erkölcsileg is értékelve lesz. A legjob bak eredményeit propagálni akarjuk az újságokban és a rádióban, sőt néhány értékes jutalom is vár az első helyezettekre. — Ez a verseny a mezőgazdasági üzemek vezetői körében is megértésre talált? — igen. ök is megértették, hogy milyen segítség ez a verseny, és támogatnak bennünket. És a támogatás nem marad el a felettes szervek részéről sem. Nagyon jó kapcsolataink vannak a járási mezőgazdasági igazgatósággal és a mezőgazdasági dolgozoók járási szövetségével, ami szerintem egyik záloga a verseny sikerének. — Az őszi munkák elhúzódása nem veszélyezteti ennek a versenynek a kimenetelét? — Bízom benne, hogy nem, mert a mezőgazdasági üzemek már kipihenték az ősz fáradalmait, és felkészülve várják a tavaszi munkák megkezdését. A tél folyamán sikerült kijavítani a túlzott igénybevételtől elromlott gépeket, bár az alkatrészellátás most sem volt jobb, mint az elmúlt években. — Mit vártok a versenytől? — Szeretnénk, ha minél több fiatal bekapcsolódna a versenybe, de elsősorban azt várjuk, hogy a mennyiségi mutatók teljesítése mellett hozzájárul a minőség javításához is. A verseny feltételeit úgy dolgoztuk ki, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek. — Természetesen ezt a versenyt nemcsak a komáromi Járásban hirdették meg, hanem az egész országban. Szerinted a mostani feltételek már olyanok, hogy reálisan össze lehet majd hasonlítani az eredményeket más járásokéival is? — Meggyőződésem, hogv ennek már nem lesz seinmi akadálya, járásunk feltételeire a verseny kritériumait központi anyag alapján dolgoztuk ki, és ezt megkapták más járásokban is. Az üzemek vezetői ellenőrizni fogják a verseny állásáról beküldött jelentéseket, így biztosan reális képet kapunk alapszervezeteink munkájáról, ami előfeltétele az eredmények összehasonlíthatóságának. K. I. BESZÉLGETÉS NÉMETH ISTVÁNNAL, A SZISZ KOMÁROMI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA MEZŐGAZDASÁGI TITKÁRÁVAL A fflűvezelónö Fodor ílonával (a képen jobbra) az Elek- trosvlt nemzeti vállalat várkonyl (Vrakúii) üzemében Ismerkedtem meg. Ebben az ü- zemben főleg nők dolgoznak, s hogy van itt üzemi demokrácia, jelzi Ilona beosztása is. Művezető. Ez a beosztás nem tartozik a legkényelmesebbek közé, mert a művezetőt terheli a folyamatos tervteljesítés súlya és a dolgozók érdekeinek képviselése is. Ilona fiatal kora ellenére, megbirkózik ezekkel a teladatokkai, holott eléggé kerülő úton jutott idáig. — Az iskoláim elvégzése után több évet dolgoztam számítóközpontban, de családi okok miatt ott kellett hagynom munkahelyemet. A várkonyl üzemben is először bérelszámolóként kezdtem, de elég hamar átkerültem az anyagelökészítő részlegre, ahol szintén művezető voltam. Most a szerelő részleg munkáját irányítom. — Ezeket a változásokat hogyan tudtad megszokni? — Kitartással. Új környezetbe nem mindig könnyű beilleszkedni. Meg kellett nyernem az emberek bizalmát is, hogy vezetni* irányítani tudjam őket. Ha nem lettek volna meg bennem az ehhez szükséges tulajdonságok, nem is mertem volna elvállalni a művezetői beosztást, jelenleg ölvén nő munkájáért vagyok felelős, ami nem kis feladat, mert problémákból kijut minden napra néhány. Főleg télen van sok gondom, mert gyakran megbetegednek az asz- szonyok vagy a gyerekeik, Két-három hiányzó már megbontja a szerelőszalagon a munka ütemét, viszont a tervet így is teljesíteni kell. — Mit tud tenni llyankor egy művezető? — Jobban kell megszervezni a munkát, mint egyébként. Persze a hiányzásokon kívül akadnak még más problémák is. Gyakran nem olyan a kapott anyag minősége, amilyet szeretnénk, vagy rossz a félkész áru. Ilyenkor nem lehet mást csinálni, mint megjavítani a kapott szerkezeti elemeket, s folytatni a münkát. Előfordul az is, hogy az ilyen hibákért az asszonyok zúgolódnak. Ilyenkor le kell csillapítanom őket, és lelket öntenem beléjük, hogy a tervet teljesíteni tudjuk. Sajnos, ez már így van. Azért nehéz a művezetőnek, mert ő a kapocs az üzem vezetősége és a dolgozók között. — Ügy tudom, hogy a művezetői teendőkön kívül vannak még más kötelezettségeid is az üzemben. — Igen. Tagja vagyok a tömegszervezeteknek és a pártszervezet vezetőségének is. Talán mert valamikor számító központban dolgoztam negem bízták meg a pénztárosi teendőkkel, ami többletmunka, de szívesen végzem. — löouletinunkaból tehát ebben az üzemben kijut elég ... — Igen. Gyakran előfordul, hogy a terv teljesítésében mutatkozó lemaradásokat külön műszakokban kell behozni. Nem könnyű gyermekes asszonyokat meggyőzni, hogy ha kell, szombaton is jöjjenek be dolgozni. Ebben a munkában nekem nagy segítséget nyújtanak a részlegemen dolgozó párttagok. Közös erővel még eddig mindig sikerült megértetni az asszonyokkal, hogy szükségesek ezek a szombati műszakok. Ha a tervet nem teljesítjük, ugrik a prémium. Természetesen a többletmunka meglátszik az asszonyok keresetén is. A közelmúltban is szerveztünk egy szombati műszakot. Mindössze hárman hiányoztak a betegeken kívül. — Ügy látszik, a kapocsszerepet eddig sikerült betöltened. Mit szeretnél még elérni ebben az üzemben? — Nincsenek nagyra törő vágyaim. Munkámat mindig jól akarom végezni, hogy a tervet teljesíteni tudjuk. Szeretném, ha az itt dolgozó asszonyokkal és az üzem vezetőivel továbbra is jó maradna a kapcsolatom. És talán egy két év múlva, amikor a fiam már nagyobb lesz, szakmai téren is szeretném magam továbbképezni. KAMOCSAI IMRE MIT AKAR A KLERIKÁLIS EMIGRÄCIÖ? A jelenlegi eszmei harc nálunk az Ifjúság gondolkodásmódjáért, világnézetéért, praktikus magatartásáért és társadalmi aktivitásáért folyik. Az antikommunista ideológusok azzal számolnak, hogy az ifjúságra gyakorolt hatásuk 2—3 évtized alatt kamatostul megtérül. E kommunistaellenes számításból igyekeznek hatni a fiatalokra a klerikális-nacionalista emigránsok is. Vallási dogmák, absztrakt kommunista célok hangoztatásával a politikai menekültek szeretnék megnyerni az ifjúságot nemzet- ellenes politikájuknak, befolyásolni a fiatal emigránsok cselekedeteit, gondolatait, .s az ún. „nemzetvédők zászlaja“ alá tömöríteni, a keresztény hagyományok híveinek soraiba csalni őket. A fiatal emigránsok gyűlésein az elmúlt években mind gyakrabban hangoztatják a klérofasiszta Indák ideológia idejemúlt jelszavait. Azt állítják többek között, hogy kultúránk, szellemi életünk alapja az antik és a keresztény műveltség, az európai, de mindenekelőtt a germán civilizáció, amely ellen állítólag beoltottak bennünket, hogy tért hódítsanak a nem európai kultúrák és ideológiák. A nemzeti történeiem hamisításában a Szlovák Katolikus Diákság Központja egykori, most emigrációban élő tagjainak sok évi tapasztalatai vannak. A politikai klerí- kalisták azon szorgoskodnak, hogy ezekből a „központosokból“ védősáncot építsenek, és így gátolják a haladó eszmék terjedését az ifjúság körében. A püspökségek védnöksége alatt az egykori „központosak“ klerikális-nacionalista Indák ideológiai és politikai nevelésben részesültek. E nevelés eredményeként népfelkelő alakulatokban szervezkedtek, majd pedig Hlinka-gár- distákként a köztársaság fő ellenségei lettek. A klerikális ideológusok olyan nézetekkel ámították a fiatalokat, hogy „... a szlovák katolicizmus az egyik legéletképesebb katolikus vallás a világon.“ Azt állították, eljön az idő, amikor az ö példájukat fogja követni az egész katolikus egyház. A volt Katolikus Szőröd Kollégium növendékei, akik most a Szlovák Katolikus Értelmiségiek Központjába tömörülnek, igyekszenek a fiatal emigránsukra kényszeríteni újraélesztett programjukat, amely állítólag jelentős politikai erőt hordoz magában a nyugati világ számára. Ismét a katolikus szociális tanokra hivatkoznak, és igyekeznek a szentírás időtlen igazságainak politi kai-gazdasági érvényt szerezni. A klerikális- -nacionalista emigránsok ugyanabban a pof- feszkedő, nagyzoló, fajüldöző pózban tetszelegnek, mint hajdani elődeik a klérofo- siszta államban. Programjuk, amelyet igyekeznek az ifjúságra kényszeríteni, őszerintük átlépte a nemzeti kereteket, s világot érintő, humanista küldetése van. A valóságban a politikai klerikalizmus modernizálásán munkálkodnak, arra törekszenek, hogy a katolikus szociális tanok hagyományos feltevéseit a jelenlegi osztályharc feltételeihez igazítsák. Hlinka, Tiso tanítványainak utópista- -messzianista koncepciója mindmáig népszerű. Legnagyobb gondot arra fordítják, hogy a fiatalokat megnyerjék a nemzeti történelmünkben rég idejétmúlt, csődöt mondott programjuknak, s életre keltsék politikai klerikalizmusukat szocialista társadalmunkban. A hajdani „központosok“ nemzedéke kihalófélben van, soraik egyre ritkulnak. Mind sürgetőbb gondjuk, hogy kiknek adják át a stafétát. A „vezérek halhatatlanságát“ hirdető lu- dák elméletből kiindulva a háború utáni években a fiatal emigránsokat mellőzték. De mert hiányzott a káderutánpótlás, arra kényszerültek, hogy körülnézzenek saját soraikban. Ebben pedig nagyban segíti őket a római szlovák emigráns klerikálisok központja, a Szlovák Cirill és Metód Intézet. A katolikus cserkészek és a Hlinka-ifjú- ság példájára néhány éve rendszeresen megszervezi a fiatal emigránsok összejöveteleit. Szervezői és irányítói a Szlovák Katolikus Diákság Központjának volt vezetői, a Szabad Európa rádió sok évi munkatársai, Imrich Kruáliak, Jozef Érámek, valamint olyan egyházi személyiségek, mint }u- zef Tomko érsek, Pavel Hnilica és Michal Rusnák püspökök. Az összejövetelek műsora hagyományos. A hitoktatáson kívül a fiatal emigránsokat igyekeznek a Indák szeparatista ideológiával tömni, külön hangsúlyt helyezve a szlovák nacionalizmus és klerikalizmus hagyományos kapcsolatára. Ez az igyekezet azonban elenyésző eredménnyel jár. A szervezők maguk is belátják, hogy fiaik és lányaik másképp gondolkoznak, viszonyulnak a nemzethez, mint ők, jóllehet nem a szocializmus iránti ro- konszenvből ilyenek, „csak“ nem érdekük az ún. Szlovákok Világkongresszusának programját támogatni. A kommunistaelle- nes kampány végeredményben a hazánktól elszakadtak igyekezetét ássa alá. A nemzet kulturális értékei helyett a rég letűnt társadalmi rend idejétmúlt eszméit kényszeríti rá. Az ifjúság nem hajlandó elfogadni a Szlovákok Világkongresszusa ténykedőinek „szegény rokonai“ minősítést, akik vádlói, elítélői politikai ellenfeleiknek. Épp az fjúság nem akar belekeveredni ezekbe a vitákba. Az ún. Szlovákok Világkongresszusa ifjúsági bizottságának elnöke, a már említett Jozef Srámek, sajnálkozva veszi tudomásul, hogy a fiatalok csodálkoznak, amiért az idősebbek egymást vádolják, veszekednek, eltérő nézeteik miatt hazugságokat, kitalált vádakat hoznak fel, de e jelenség mögül éveken át tartó megoldatlan egyéni problémák is előbukkannak. A fiatalok számára pedig ez nevetségesnek tűnik — állapítja meg Jozef Srámek. Tapasztalatai szerint a fiatalok látják, és rá is kérdeznek arra, hogyan jön ahhoz ma a szlovák nemzet, hogy csődöt mondott politikusok nevében és számlájára személyes és csoportos vitáikat rendezzék. Mintha ezek az emberek átaludták volna a fejlődést, és nem akarnának tudomást venni arról, hogy ma más a dolgok rendje, mint amikor emigráltak. Csodálkoznak, hogy az ifjúság nem kívánkozik a régi ludákok kö zé, akik az emigráns szervezetekben jogot formálnak nézeteik eifogadtatására és a vezetésre. Érthető tehát, hogy az emigráns családok gyermekei a maguk elképzelései szerint viselkednek, a saját jövőjükkel törődnek. Nem dőlnek be a régi ludákok elcsépelt szólamainak, amikor azok azzal áltatják őket, hogy a fiatal emigránsok a szlovák nemzet záloga és tolmácsolól lesznek földijeik „elévülhetetlen vágyainak.“ Jozef Érámek, mintha sajnálná, hogy az emigráns egyleteknek nem sikerült felkarolniuk az ifjúságot. A klerikális-ludák emigráció gyülekezeteire jobbára csak a szülők kényszeritéséfe mennek el a fiatalok. Sokan közülük elutasítóan viszonyulnak az egyházhoz és képviselőihez. A régi ludákok erre is találtak magyarázatot; állítólag a kommunista propaganda hatására ilyenek. Az emigráns ifjúságot nem vonzzák a régi ludák emigráció eszmei ábrándjai. Az ő nemzeti öntudatuk minőségben különbözik a túlfűtött érzelmű elődeikétől. A fiatal emigránsok és az idősebb nemzedék között áthidalhatatlan szakadék van. A régi ludákok a múlt bűvkörében élnek, ezen keresztül szemlélik az új jelenségeket, és képtelenek megérteni, hogy amióta a nép haragja elől menekülniük kellett az országból, odahaza és a nagyvilágban sok minden megváltozott. A fiatalok már ezt is tudomásul veszik, és nem hagyják, hogy évtizedekkel visszakerüljenek a múltba s inkább távoltartják magukat a politikai emigránsok szervezeteitől. A szlovák emigráns fiatalok szervezőjének, Jozef Érámeknek tehát nincs könnyű dolga. Gyakran nehezteli, hogy a ludákok támadják munkáját, s örömük telik benne, ha árthatnak neki és társainak, akik valamit még tesznek az ügyért. Koholt vádakkal illetik őket. Az ifjú nemzedék többségének idegenek a marxista-leninista eszmék, de a ludák ideológia és politika éppoly messzi áll tőlük, mint hogy nem tisztelik a klérofasiszta szlovák állam ereklyéit sem. Nem hajlandók olyan szervezetekben ténykedni, ahol még most is a Hlinka-szellem uralkodik, és fanatikusan magasztalják a hajdani és a mai vezetőket. A fiatalok gyűlölik azokat a politikai „szakértőket,“ akik családok asztalához tolakodnak, hogy potyán egyenek, igyanak, amellett beteges képzelgéseikkel traktálják a vendéglátókat. A fiatal emigránsokat pedig ócsárolják, amiért azok nem vallják magukénak a klerikális nacionalista programot. A józanul gondolkodó hazánkfiai és utódaik rég rájöttek arra, hogy az elavult, a szlovák nemzet által megvetett múltat már senki sem hozhatja vissza. A ludák emigráció távozóban van a politikai színtérről, távofeását pedig semmi és senki sem tarthatja föl, és nincs is, aki átvenné tőle a stafétát, noha a klerikális-nacionalista törekvéseket a végtelenségig támogatják a nyugati csuhás politikusok. Nemzeteink mindenkorra elvetették azt a politikai rendszert és azt a külpolitikai irányzatot, amelyet az emigráns szervezetek közvetítésével az emberi jogok védelmezői szorgalmaztak, többek között Franz jozef Strauss, a bajor CSU vezetője, Walter Becher, a szudétané- met revans'szták elnöke, vagy az Eugen I.öbl-, Zdenék Mlynáf-, Ludek Pachman-féle egyének, akik eladták magukat a reakciónak. ONDREJ DÄNYI
