Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-03 / 9. szám

’Megkezdődött tehát .a labdarügő- -bapiokság „tODOszi" Idénye. Soha ilyen tavaszkezdést. A hivatalos megnevezésen kívül semmi sem emlékeztetett a tavaszra. Az ország minden részében térdig érő hóban, sárban, zimankóban vonultak ki a' játékosok. Ügy is nézett ki a játék, és úgy is kongták az ürességtől a lelátók.

Hányszor elmondtuk már, hogy nem érdemes, sőt egyenesen bűn ilyen ítéletidőben, ilyen körülmények között erőltetni a futballt. Nem akadt azonban egyetlen btró sem, aki megkö- nydrült volna a viaskodó labdarúgókon, akik többet viaskodtak a sárral, mint a labdával, s ilyen talajon minden pillanatban veszélyben volt a testi épségük is.

Hányszor elmondtuk már, hogy a futballt elsősorban a közönségnek játsszák. A jelek szerint ismét megfeledkeztünk róla. Mert ha csak akkora közönségnek, ahányan az első bajnoki fordulót végignézték, akkor inkább csomagoljunk össze és vessük be a pályákat csicseri borsóval.

Óhatatlanul ide kívánkozik Fazekas Lászlónak, a kiváló magyar labdarúgónak a véleménye, aki jelenleg a belga FC Antwerpen színeiben játszik, a hírek szerint kitűnően. Karácsonykor otthon töltötte rövid szabadságát, és a Népsport munkatársának többek között a következőket mondta;

— Belgiumban minden klub azért teszt a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy a közönséget becsalogassa a pályára, s ott kifogástalan kiszolgálásban részesítse. Kis túlzással ez fontosabb, mint az, hogy győz-e a csapat vagy veszít... Láttam már a klub pénztárosát vesztes mérkőzés után fülig érő szájjal nevetni, s láttam ugyanét, győzelmet követően mérgelődni, bosszankodni. Eveken át tartott az FC Antwerpennél például a kísérletezés a mérkőzések Időpontjá- bal kapcsolatban, míg Rátaláltak a nézők számára is legideáltsabbra, s azóta minden mérkőzésünket vasárnap délután 3 órakor játsszuk.

Nem mondom, hogy utánozzuk azt a rothadó kapitalizmust, ahol a pénztáros a vereségnek is tud örülni, ha amellett megtelt a kassza, de azért nekünk sem lehet egészen közömbös, hogy hányán mennek ki a meccsre. Ma, amikor a népgazdaságban bevezetjük a tervszerű irányítás tökéletesítésére hozott komplex intézkedéseket, lépten-nyomon takarékoskodunk, megforgatunk minden koronát, nekünk sem lehet közömbös, hogy menynyi bevétel származik egy labdarú-! gó-mérkőzésből. i

Annyira gazdagok azért nem va- \ gyünk. '

A korai kezdés mellett szóló legfőbb érv, hogy ez az egész világon eluralkodó irányzat. Korán kezdődnek a kupabajnokságok. Ha nem akarunk lemaradni a többi világ mögött, igyekeznünk kell idejekorán formábc kerülni, s ez csak a bajnokság révén lehetséges.

Nem tudom azonban, hogy mi a nehézségért kell a kupamérkőzéseket is tétvíz idején játszani, májustól októberig viszont, amikor még a zárda- szüzek is kimennének a kellemes „hűvös" estében egy labdarúgó-mérkőzésre, nemcsak a hazat bajnokság, hanem a kupaküzdelmek is szünetelnek. Tudom, most azt mondják, hogy Európában sem mindenütt van már az évnek ennek a szakában ilyen idő, mint nálunk, és a ml helyzetünk nem lehet mérvadó.

Lehet, de Közép-Európában, ahol az európai labdarúgás sűrűje van, ilyen időtájt, sajnos, általában ilyen időjárás uralkodik. A szigetországi vagy mediterrán vidéki labdarúgóknak sem lehet mindegy, hogy fagyos, jeges talajon, térdig érő hóban vagy sárban játszanak, mert a sorsolás nem tesz különbséget, és lehet, hogy éppen közép-európai ellenfelet szán nekik.

Egy kis sportdiplomáciával és jószándékkal tehát meg lehetne oldani a kérdést. Mindenki jól járna. Legfőképpen a közönség.

(palágyi)

Szombaton rajtol a labdarúgó Szlovák Nemzeti Uga, s a mérkőzések nézői hiába keresnek majd egy Innerős arcot, amelyet korábban egész Európában, sőt a tengeren tálon Is megismertek. Januárban — a Dunaszerdahelyl AC (Dunajská Streda) szurkolóinak legnagyobb bánatára — külföldre, a bécsi Slovan HAC Schuh-Ski csapatához szerződött a huszonegyszeres csehszlovák válogatott, SZIKORA GYÖRGY. Nyilván felesleges öt bemutatni, japunk hasábjain folyamatosan végig kísértük egész gazdag pályafutását. Ne maradjunk adósai olvasóinknak akkor sem, amikor újabb állomáshelyére érkezett.

■ Milyen érzésekkel váltál meg Dunaszerdahelytél?

— Nagyon, nagyon nejiéz szívvel. Az Interben és a válogatottban eltöltött korábbi évektll eltekintve életem rövid, de egyik legszebb időszakát töltöttem ott. Jól éreztem magara a csapatban és a szivemhez riött a város is. Olyan időszak volt az, amelyet nem szabad, másodsorban pedig nem is- lehet elfelejteni. Számomra annál többet jelentett az á másfél asztendő, hogy sikerült bizonyítanom. Bebizonyítottam, hogy az Interben elég hamar és ok nélkül írtak le. S hogy a bizonyítás éppen Dunaszerda- helyen sikerült, annak duplán örülök, mert a főváros közvetlen szoro- 5zédságában g közvélemény, ha úgy tetszik, az újságíró közvéleihény szeme láttára hajtottunk végre a csapattal, Vlado Hrlvnák edző kollégámmal és a szakvezetőkkel egy bravúros tettet. Előző állomáshelyemen, Poprádon mint edző és játékos is jól szerepeltem, de ott mégsem voltam annyira szem előtt. Dunaszérdahely- lyel bekerültünk a nemzeti ligába, és ezt nem lehet elfelejteni. Annak idején nehéz szívvel váltam meg az In- tertől, ahol beértem és pályafutásom legszebb időszakét töltöttem, és ne is vegye senki rossz néven, ha neheztelek ezért Svec edzőre. Egyébként így voltak ezzel az Intpr egy- köri vezetői is. A mai vezetőség tagjai is tudomásomra adták már, menynyire örülnek, hogy egenesbe jöttem. Nekik is az a véleményük, hogy Svec nagyon méltánytalanul járt el velem, de nemcsak velem szemben. Többet ártott, mint használt a csapatnak. Ilyen lelki megpróbáltatások után jöl- ssett, hogy Dunaszerdahelyen megbíztak bennein és egész biztos nem Is Okoztam csalódást. Továbbra is figyelemmer kísérem" a csapat szereplését, szurkolok' nekik, és lehet, hogy egyszer — ha Igényt tartanak a munkámra — akár edzőként Is szívesen visszatérek.

■ Hogyan fogadtak a csapattársak?

— Végtelenül szívélyesen. Meglepően sokat tudtak már rólam, ezt nyilván az edzőnek és Vencel Sanyinak köszönhetem. De az igazat megvallva még nem nagyon ismerjük egymást. Hetente háromszor, négyszer találkozunk, és így még nem ismerhettük meg egymást Az edzés vagy mérkőzés után általában kl-kl igyekszik a maga dolgára, mi pedig hajtunk haza.

■ Milyen játékerőt képvisel a csapat, és milyenek a körülmények?

— Említettem már, hogy a bajnokság, amelyikben játszunk, a divíziónak felel meg. Nálunk, mondjuk a divízió nyugati csoportjának középmezőnyében lehetnénk. Pillanatnyilag ott is vagyunk a tabella közepén. Az

AUSaeinM

Unteriu

Adamec falit aus Sykora zu Slovan

Das, was mansha bciUrehtatan, wurda leldar Wirklich. kalt: Dar bst einem Autouniill unvarschuldat a^ww varloUIa Jeaal Adiitiae wird nia wiedar FuBball spielen kön> _____________________

nen. SIovanlHAC-Schuh-Skl hat aber sehen wiedar elnan beiinier-Pr«Bburpundzuuutb«im Mit s EtsoU:Dar31IährlflaJurtSjikora.aInCSSB.Inlern;llenator. soilnochlmWlnttriudtnHöWeldorfamaloBen.Angemel. Ö

Von Josef Lb

Als NeuzugsfiB msldat man Juri Sykort.Sl Jehtsslt.zurOcKgezoga* nsr fitOrmsr, frahv Internstionsltr

.msls . «Inen zer V

doti»t«rMhQn»

Mann ttönnt« in Österreich sogar noch in* der Eriién Division spie* len.“ Kadraba, Vizawaitmeistar Í Wir Vor olnlfltf Afwögilchani.Car 37ilhrigs wutda InCWie, Ist aalt

*-*• ih«»^vVeilT^ifihtafaterdtf'HüUel- Oslerreich tatig. & prägt HAC* •.««•diMHfjcriich .Tradition.

•■*•••»« eioch Spricht man davon,-- uAr.,

I« ZI

Cher

berr

ssc

and

fOn

HA

ToKa

Egy bécsi lap tudósítása: „Adamec kiesett, Sykora a Slovanba“. A név elírása ne tévesszen meg senkit, itthon se nagyon tanulták meg helyesen írni a nevét. Egy mondat a szövegből, Josef Kadraba kifelentése: „Ez az ember akár még az osztrák első divízióban is játszhatna“.

■ De hagyjuk a múltat, beszélj inkább mostani csapatodról...

— Az igazat megvallva még mindig keveset tudok róla. A bécsi felsőbb ligában, az Oberlígában játszik, arai megfelel a ml harmadik osztályunknak, a divíziónak. Általában úgy van elkönyvelve, mint a bécsi szláv kisebbség csapata. De ezt nem nagyon lehet érezni, legfeljebb talán csak abbéi, hogy a közönség kifogástalan „Slován, do tohol“ kiáltásokkal buzdít bennünket. Általában három csehszlovák játékos szerepel a színeiben. Rendszerint egykori válogatottak, akik korábban kiérdemelték, hogy a csehszlovák futballt képviseljék külföldön, és otthon már nélkülözhetik a játékukat. A korhatár Sltalában 33 év. Előzőleg olyan játékosok szerepeltek már tőlünk a csapatban, mint Schrbif, Popluhár, Cap- koviő, Levicky és Adamec. Most is . hárman játszunk Csehszlovákiából. Rajtam kívül Vencel Sanyi és a brnói Klimeá. Josef Kadraba, a chilei világ- bajnokságon ezüstérmet nyert csehszlovák válogatott tagja edzi már tl- renhárom éve a csapatot, és az utánpótlás edzéseit a bratislaval Sochor vezeti. A klub elnöke, tudomásom szerint már negyven öve, bizonyos Safr úr, akiről semmi közelebbit nem ttt- dok.

össze sem lehet őket hasonlítani a ml helyzetünkkel itthon. A pályánk siralmas állapotban van. Nincs rajta egy fűszál. Ha esik, akkor a talaja valóságos sártenger, máskor viszont kemény, mint a beton. Az ellenfél játékosai a fejüket fogják, ha meglátják. Nehéz Ilyen talajon játszani, még nehezebb edzeni.

■ Talán olyan szegény a klub vagy egyáltalán mi az oka az említett állapotnak?

— A klub anyagi helyzetéről nincs pontos értesülésem. Az az érzésem, hogy azért nem invesztálnak a pályába, mert nem érdemes. Talán olyan helyen van — Bécs tizenötödik kerületében ahol valamilyen városrendezési terv van kilátásban. A többi csapatnak mindenesetre jobb pályája van. Tudomásom szerint egy sportszerüzlet támogatja a klubot, ezt jelenti a nevében a Schuh-Ski. Az eddigi bajnoki mérkőzésekre a kutyaszorító hidegben kevés, két-háromszáz néző jött ki, de azt mondják, hogy egyébként nyolc-kllencszáz néző jár ki. Minden elismerésem azoké, akik az eddig lejátszott mérkőzéseket, ha kékké fagyva Is, de végignézték.

U Ml Jellemzi a csapatot, az edzésmunkát?

— Nehéz edzésmunkáról beszélni. Hetente kétszer edzünk, kedden és csütörtökön. Este fél hattól van valamiféle egy kevés egynegyedórás foglalkozás, ami abból áll, hogy a

fiúk lefutnak két kört, és aztán lihegnek, mint a kacsák. Majd leállítják a labdákat, és rugdalnak kapura hol ésszel, hol ész nélkül. Közben beszélgetnek, szórakoznak, megvitatják ügyes-bajos dolgaikat. Így rendszerint egyedül futkosok és végzem azt, amit megszoktam, és amit egy kicsit is komolyabb edzésen végezni kell. A többiek csak fejcsóválva követnek, szemmel. Ki tudja, lehet, hogy egyszer majd rájönnek, így kell ezt csinálni, és akkor a játékunk is jobb lesz. A ml mércénkkel, ha úgy tetszik, dunaszerdahelyl mércével mérve jó ha az itteninek a negyven százalékát edzik, azt is csak ímmel-ám- mal, és még azt is alig bírják. Legújabban minden szerdán edzőmérkö- zést játszunk, ennyi az egész.

■ Lehet, hogy egy kicsit fel is néznek rád?

— Nem tudom, mindenesetre az egyik edzésen leállítottam a labdákat

egyébként mindig kifogástalan Tangé-labdákkal edzünk és játszunk — és elkezdtem Vencel Sanyinak kapura rugdalni úgy, hogy mindig előre megmondtam neki: no ezt most ide kapod, ezt oda, ezt meg amoda, a bal felső sarokba vagy laposan, a jobb kapufa mellett. így is jól megtömtem a hálóját. A többiek leültek, és majdnem szájtátva néztek. A kis, bemutatót annak is szántam, hátha kedvet kapnak rá, hogy egy kicsit megtanuljanak tökéletesebben bánni a labdával. A végén Sanyi szidott, mint a bokrot, hogy ne hozzam szégyenbe a többiek előtt. Természetesen nem várom, hogy felnézzenek rám. De nyilván megbecsülnek, mert ha a meccseken tizenegyes vagy szabadrúgás van a kapu közelében, akkor kórusban kiabálnak, hogy Juri, Jurl. Szóval, hogy rúgjam én, és ez jólesik. Igaz, így sem hívtak még, de ezt is meg lehet szokni.

■ Mi jellemzi a játékot abban az osztályban, amelyben ti is indultok?

— A keménység, vagy még pontosabban az alattomosság. Meglepően alattomosan játszanék. Nem ismerik az olyan fogalmakat, mint a labdakezelés mellel, mert abban a minu- tumban elkaszálják az ellenfelet. Itthon sem mindig kíméltek, de az az érzésem, hogy most alaposan fel kell kötnöm a gatyámat.

■ Mi változott az életedben, ami- őta Bécsben játszol?

— Minden, jóformán minden megváltozott. Azelőtt az életem nagyobbik részét a futball töltötte ki. Minden más csak mellékes volt. Január elsejétől elsősorban a Slovsport alkalmazottja vagyok. Reggel hétkor munkába, ahol legtöbbször anyagbeszerzéssel bíznak meg, számítva az ismeretségeimre. Szaladgálok estig. Ha edzés vagy mérkőzés van, délután beülünk az autóba és irány Bécs. Felváltva járunk Vencel, Sochor és a jómagam autőjáa. Bratlslavától a Slovan pályáig hetvenöt kilométer és ugyanennyi vissza. És Bécsben vezetni? A Mariahilferstrassén, amely nem

A CSALLÓKÖZBŐL

A K{K DDNA KERINGŐ VÁROSÁBA

messze van a pályánktól, néha előfordul, hogy Sanyi menet közbén kiszáll venni valami apróságot, aztán nyugodtan utánam sétál, sőt, ha akarná, el Is hagyhatna. Többnyire holt- fáradtan érek haza éjfél előtt. És akkor még Itt van a tanulás.

■ Mit tanulsz? Az utóbbi időben valóban mindig könyvekbe, főiskolai tankönyvekbe temetkezve talállak.

—I A testnevelési főiskola másodéves hallgatója vagyok, első fokú -edzői képesítést akarok szerezni. Eddig minden a legnagyobb rendben megy, egyetlen hármasom sincs, csak egyes meg kettes. A biológia vizsga miatt az edzésről is lemaradtam. Hogy ezentúl hogy lesz, nem tudom. Borzasztóan fáradt vagyok, pedig már a diploma munkám témája is megvan. A támadójáték gyakorolásának és tökéletesítésének modellje a címe. Látszik, hogy vllágéletemben a támadójáték híve voltam. Persze, ezentúl egy kicsit nehezebb lesz a dolgom. A munkámhoz megfigyeléseket kellene folytatnom edzéseken. A bécsi edzésekből azonban semmi szín alatt sem indulhatok ki. Mivel máshová elfoglaltságom miatt nem juthatok el, munkám alapjául minden bizonnyal az a másfél év szolgál majd, arait Dunaszerdahelyen töltöttem. Hiszen Vlado Hrívnákkal egész jó, és ahogy az eredmények Is bizonyítják, sikeres edzésterveket dolgozunk ki. Már akkor is én irányítottam a csatárok és egyáltalán a támadósor munkáját. A jövőben is kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni. Már most Is van néhány kedvező előzetes ajánlatom, többek között egykori klubomtól, az In- tertől. Ugyanis az a véleményem, hogy csak a támadójáték feljavításával — mondjam úgy, hogy reneszánszával? — leszünk képesek visszaadni a labdarúgás szépségét. De ez már a jövő zenéje.

■ S addig?

— Megpróbálok legjobb képességeim szerint játszani a Slovanban. Látod, ezt sem gondoltam volna soha, hogy a Slovanban fogok játszani Abban a Slovanban, ahol saját cipőmben futballozok, saját törülközőt

és szappant használok. Erről jut

eszembe — akárhogy is —, hogy honnan indultam el, és ez sem lényegtelen. Tardoskeddröl, amikor a világ legboldogabb embere voltam, amikor először a világ legnagyobb falujában kifuthattam a pályára — valódi mezben. Akkor én voltam a világ legboldogabb embere, boldogabb, mint Puskás vagy Kocsis, akik akkor igazán nagyok voltak. Csak az a különbség, hogy közben eltelt huszonöt év, és én még itt vagyok. Végtére is, soha, sehol és senki nem mondhatta rólam, hogy eltrőgeres- kedtem, félvállról vettem volna a játékot. A focit mindig szerettem, és mindig hálálbsan komolyan vettem, még akkor is, ha időnként nem minden sikerült úgy, mint ahogy akartam vagy a közönség kívánta volna.

PALÁGYI LAJOS

isii Idényben a vártnál rosszabbul I izerepelt a csapat Február elsején 1 nár megkezdődött a bajnokság, mert < ísszel a fossz Időjárás miatt elha- ( asztottak néhány fordulót, és most j Ikerült egy kicsit előbbre törnünk. í ^ehéz azonban helyesen megítélni az i Töviszonyokat, mert a csapatok nem i egyenlő számú mérkőzést játszottak. 1 )daát ugyanis másképp van, mint ná- 1 unk. Akkor Játsszák a mérkőzéseket, s iratkor .a klubelnökök megegyeznek. -? lossz időjárás, asetón józan meg- i ontolásbói — elhalasztják a mérkő- 1 léseket Ez történt ősszel is, amikor s mrábban befejezték a bajnokságot i l körülmények nem a legjobbak, :

I