Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-03 / 9. szám

ALES BENDA INDONÉZIAI RIPORTJA, II. RÉSZ lág legnagyobb mecsetje, a hetvenes évek elején fejez­ték be az építését. Ez a mu­zulmán hatalom szimbóluma. A tér közepén a Nemzeti Emlékmű áll. Tűre emlékez­tető, 137 méter magas épít­mény, a tetején kilátó to­ronnyal és jelképes lánggal. „Pelampung Oibawah Kúr­ál Bantalan Tempat Duduk Dapat luga Dlgunakan Se­bagai Pelambung“ — elvá­lom ai Indonéziai föliratot, ■ml annyit jelent, hogy: „A mentőmellény az első ülés alatt van. A mellény felfú­jásához az alsó nyílást használják.“ Maga Indonézia fiatal ország, a több mint háromezer szigeten több száz nemzetiség, törzs él. A nemzetiségek és a törzsek a saját nyelvüket használ­ták és használják ma is. Az Indonéziai irodalmi nyelv 50 évvel ezelőtt jött létre, az íráshoz a latin betűket hasz­nálják. A nyelvükön érezni a holland nyelv erős hatá­sát. mert valamikor ez volt ennek az őrlési országnak a gyarmati hivatalos nyelve. Egy délelőtt a Panorama utazási Iroda mlkrobu.szával Indultam városnézésre. A gépkocsivezetőn kívül né­gyen voltunk. Thira, az ide­genvezető, egy kanadai há­zaspár és én. Amint később kiderült, a kanadai útlevél­lel rendelkező férfi tulaj­donképpen nem is volt ka­nadai. A második világhábo­rú előtt született Indonéziá­ban egy holland gyarmato­sító fiaként, 1946-ban el­hagyta az országot, Hollan­diában élt, majd kivándo­rolt Kanadába, ahol egy táv­közlő berendezéseket gyártó mammutcégnél dolgozik. Te­kintve, hogy beszél mind hollandul, mind indonézül, s mert Indonéziában még ma Is használatos mindkét nyelv, munkaadója szolgá­lati útra küldte Djakartába. Ismét visszatért tehát szülő­hazájába, és most be akarta mutatni feleségének, hol töltötte gyermekkorát. Thira a mai Djakartát mutatta be nekünk. A híres Halpiacra értünk. 1619-ben nem messze Innen, egy település romjaira épült Batavia holland város. Né­hány gyarmatosltóház még ma is áll. A holland város környékén később kínai ke­reskedők Is letelepedtek, s tulajdonképpen a mai napig ők irányítják az ország gaz daságl életét. Számos prog ram (mint például az 1965 ösj és adminisztratív intéz kedés ellenére sem sikerül' felszámolni Indonéziában a kínaiak befolyását. Sőt, el lenkezőleg. Megfigyelők ál­lítása szerint a kínaiak tartják kezükben az ország gazdaságának a 60 százalé­kát, holott a hivatalos ada­tok szerint 3,5 millió kínai él Indonéziában. Maguk az Indonéziaiak segítik őket ügy, hogy formálisan ők az üzletek és a műhelyek tu­lajdonosai, a kínaiak, a va­lódi tulajdonosok háttérben A VILÁG LEGNAGYOBB FALUJA maradnak. Az ország köz- igazgatási központja, Dja­karta hemzseg a klnataktől, utcákon, boltokban — min­denütt találkozik velük az ember. Városnéző kőrútunk során eljutottunk a Tandjungpe- riuk kikötőbe. Djakarta, ami lefordítva „győztes város“ t jelent, egyben központi át- rakodóállomás is. Innen szállítják az árut az ország minden részébe. Hatalmas hajók hozzák a külföldi árut, de a Tandjungperiuk kikötőbe kerül Jáva hazai terméke is. A fát, a cemen­tet, a gépkocsikat, a mo­torkerékpárokat, a limonádét a műtrágyát, az ipari beren­dezéseket — egyszóval min­dent — kisebb bárkákra rakják vagy vltorláshajókra, mert ezek bonyolítják le a forgalmat a szigetcsoport egyes szigetei között. A ki­kötő Sunda Kelaba nevű ré­szében járunk. Azon a mó­lón, ahol a fát és a cemen­tet rakják át. A táből épült hajó néhány főből álló le­génységét partra szólítják. A közönséges deszkapallőn át özönlik a hordárok áradata a hajóról és a hajóra. Fe­jüket, hátukat gyapotzsák védi, hátukon cementzsákok. A hajó feljáratánál egy fér­fi áll, aki a hordároknak minden zsákért egy-egy fa- pálcikát ad. A pálcikákat este megszámolják, és ennek az alapján kapják napi bé­rüket: három dollárt a pusz­tító hőségben végzett nehéz, fárasztó munkáért. Thira mondja el, hogy az ókori Görögországban és Rómában is hasonlóan számították ki a kikötői hordárok teljesít­ményét. Kis hajók látják el a na­gyobbakat ivóvízzel. Nyitott szurkos hordókban szállít­ják és kézi pumpával csa­polják át a favltorlásokba A zöldségkereskedők most hordják szét a helyőrség katonáinak jövendő eledelét, azok pedig a hajó farában, az égő naptól tarka vá­szonfedéllel védve, pihennek. A hajók tulajdonképpen ott­honul Is szolgálnak. Néme­lyiknek a legénységét, illet­ve személyzetét egy-egy család képezi: asszonyostul, gyerekestül. A hajó kötélze­tén kimosott ruha szárad. A férfiak a fedélzeten várják, hogy a cementrakomány együtt legyen, hogy Indul­hassanak — Borneo vagy Kalimantan szigetére. A kikötőből a Merdeka térre érkezünk. Itt ékeske­dik a Merdeka palota — a köztársasági elnök reziden­ciája. Előtte fekete-fehér in­donéziai állami zászló. A ha­talmas tér másik sarkában az új mecset nyúlik a ma­gasba. Thira szerint a vl­amelyet 33 kilogramm arany­nyal vontak be. A monu­mentális mü aljén indonéz történelmi múzeum van. Egymást követő harcok em­lékét őrzi — az évezredeken át tartó függetlenségi har­cokét. A kalózok, az in­diaiak, a kínaiak, a maláj- földiek, a portugálok, a hol­landok, a japánok, az ango­lok partra szállását, a nem­zeti egység kialakulását, a saját nyelvükért és az ön­rendelkezési jogukért harco­ló első burzsoá klubok lét­rejöttét, egészen a függet­lenség 1945-ös kikiáltásáig, majd a további függetlensé­gi háborút 1949-ben, s vé­gül a teljes önállóság kiví­vását 1954-ben. A Nemzeti Emlékmű előtt áll Dlpl Negoro szobra, ez a nemzeti hős a múlt század­ban a hollandok ellen vívott harcok során esett el. A te­ret minisztériumok és az or­szág legfelsőbb hatóságainak épületei szegélyezik. A cent­rumot 1969-ben nyitották meg, és az egész hatalmas Indonézia szívét képezi. Ot- közben Thirával és a kana­dai kereskedővel szülőhazá­juk jelenéről beszélgetünk. Az óceánon túlról érkezett férfi a következőképpen vé­lekedett: — Nem is tudja elképzel­ni, milyen óriási fejlődésen ment át ez az ország az a- latt a 35 év alatt. A fejlő­dés főleg a legutóbbi évti­zed alatt szembetűnő. Eb­ben az országban valamikor az embereket úgy pusztítot­ta az éhhalál, mint a legye­ket. Thira egyetért a kanadai véleményével, de mint min­den fiatalnak, neki Is sok­kal kritikusabb a jelennel kapcsolatos álláspontja. Be­szél az Inflációról, ami ősze- rinte évente csaknem 30 szá­zalékos (a hivatalos adatok évi 4,7 százalékot tüntetnek tel), a munkanélküliségről Djakartában, arról, hogyan burjánzik mindenütt a kor­rupció és a megvesztegetés. Egyetemre akart járni, a felvételi vizsgát le Is tette (a felvételi egyébként a sportstadionban folyik, olyan óriási a főiskolai tanulmá­nyok iránti -érdeklódés), de nem vették tel. Csúszópénz­zel talán meg is szerezhet­te volna a^ egyetemi felvé­telt. A „belépő“ azonban egy japán gyártmányú motorke­rékpár, s Így a családi ta­nács úgy határozott, hogy a pénzt Inkább elteszik az öccse felvételére, mert az Is tanulni szeretne. Thira tit­kárnői állást talált magá­nak, másodállásban pedig az utazási iroda idegenvezető­je. — Mindenki igyekszik több állást is biztosítani magá­nak. Az inflációval másképp nem tudnánk lépést tartani — mondja. Az állami alkalmazottak, a katonák és a rendőrök havonta rendszeresen ked­vezményes áron kapják a rizsadagot. Ezzel biztosítják a kormányapparátushoz való hűségüket. A többiek pedig várják az újabb áremelést. Thira még hozzáteszi: — Megéltünk már két pénzreformot és hamarosan esedékes a következő. A rú­pia lassan teljesen elérték­telenedik. S valóban, a tér­demen fekszik a turista-úti­kalauz, amit négy évvel ez­előtt adtak ki Ausztráliában. A könyvben feltüntetett árak az egyharmadát képezik an­nak, amit ma fizetek Dja­kartában. Lassan elbúcsúzunk Thlrá- tól és Djakartátől. A kana-> dal hásaspár Surabajába ké­szül — a férjnek ott vannak üzleti tárgyalásai. Elswick úr cégje részt vett annak as Indonés tnObolygónak a föl­di Irányító központja besze­relésén, amely ma a három­ezer sziget országát nemcsak a világgal köti össze, hanem a izlgsteket Is egymással. En Ball szigetére folytatom utamat Thira büszkén el­utasítja a felkínált borra­valót: — Köszönöm, nem foga­dom el. Saját történetemet nem a pénz kedvéért mesél­tem el, hanem azért, hogy hitelesebb képet alkothas­sanak hazámról. Szívesen élek Itt, és Djakartát na­gyon szeretem. Remélem, ha legközelebb ellátogatnak hozzánk, már jobb lesz a ml életünk Is. Viszontlátás­ra I (Vége) TOVÁBB A HALADÁS ÚTJÁN (Fo%tatás az 1. oldalról) Nyugat-európai diplomáciai körökben is kedvező vissz­hangra talált a szovjet-ame­rikai párbeszéd felújítására tett Javaslat. A Reuter hír­ügynökség rámutat, hogy a felhívás azt mutatja: a Szov­jetuniót komolyan aggaszt­ja az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban már hu­zamosabb Ideje tartó „jég- korszak“.Brüsszell NATO-dlp- lomaták megjegyzik, hogy Leonyld Brezsnyev realista módon közeledett az új Rea- gan-kormányhoz, amely vi­szont eddig nem tett sem­mit a szovjet-amerikai lesze­relési tárgyalások felújítá­sáért. NATO-körök azonban kétségbe vonják, hogy a Reagan-kormány a közeljö­vőben hajlandó lesz e té­ren valamit is tenni. Helmut Schmidt nyugat néme‘ kan “llár, az SPD el­nökségének ülésén kijelen­tette, hogy Brezsnyev fegy­verkorlátozás! javaslatai gon­dos tanulmányozást Igényel­nek. Párizsi keltezésű Jelen­tésben a Reuter arról szá­mol be, hogy Franciaország üdvözölte az SZKP KB főtit­kárának új kezdeményezését. A Le Monde című befolyá­sos párizsi lap például kie­meli, hogy a szovjet tél ha­logatás nélkül kész tárgyal ni az Egyesült Államokkal a hadászati fegyverek kér déséről. A lap ugyanakkor emlékeztet arra a szovjet javaslatra, hogy rendeljenek el moratóriumot a középha­tótávolságú rakéták európai elhelyezésére. Leonyld Brezsnyev javasla talnak Tokióban is pozitív volt a visszhangja. Japán kormánykörök üdvözölték hogy az amerikai kormány kemény politikájára a Szov jetunlö tartózkodóan reagált Tokióban kedvezően fogad ták azt a hírt, hogy a szov let legfelsőbb vezető a Ja­pánnal való tartós és jó­szomszédi kapcsolatokra szó­lított fel. ffTEM ÉS KORSZERŰSÉG Jelentős figyelmet érdemel a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének tér ve az 1981—1985-ös Időszak­ra, amelyet széles vita után bocsátottak a XXVI. kong resszusra jóváhagyás végett. Igen érdekesek ennek a tervnek az ipar és a mező­gazdaság fejlesztésére vo­natkozó részel. Az Ipari tér melés növekedését például a jelenlegi ötéves terv Idő szakára 26—28 százalékban határozták meg. Sok-e ez vagy kevés? Akad ugyanis olyan vélemény Nyugaton amely az Ilyen ütemű nőve kedésben a szovjet Ipari fej lőriés lelassulását látja — bár alighanem igazuk van azoknak, akik véleménye szerint a vezető tőkés or­szágok mindegyike Igen elé­gedett lenne ma, ha a jövő ben évente több mint ötszá­zalékos növekedésre számít­hatna az iparban. A pontosabb választ azon­ban a közgazdászok adják meg: az ütem reális és elég­séges. Meghatározásánál azt Is figyelembe vették, hogy mekkorák ts ezek a száza­lékok, hiszen a kiindulási alap jelentősen megnőtt: míg például 1970-ben az Ipa­ri termelés egyszázalékos növekedése durván három milliárd rubel értéket jelen­tett, ez ma körülbelül hat milliárd. Másrészt vannak olyan területek, ahol ma már egyszerűen nem cél a ter­melés növelése, a mai szint fedez! a szükségletet, újabb igény nem merült fel. Az ilyen ágazatokban ma In­kább az a cél, hogy a jelen­legi termékmennyiséget az eddiginél sokkal gazdaságo­sabban és jobb minőségben, esetleg jobb választékban állítsák elő. Nagy fontosságú elv az új tervben, hogy bővülnek a célprogramok, ezzel együtt növekszik az új beruházá­sok koncentráltsága. Célprogram például az é- lelmlszer-termelés komplex fejlesztése. Általában bővül a mezőgazdasági termelés — ennek célja az ú] ötéves tervben a 12—14 százalékos növekedés elérése. Ezen be­lül külön hangsúlyt kap a legfontosabb élelmiszerek termelése és komplex hasz­nosítása. A célprogram nem­csak a közvetlen termelés növelését foglalja magában, hanem a termékek feldolgo­zását, tárolását, a fogyasz­tókhoz való eljuttatását Is. A mezőgazdasági termelés feljesztését egyébként jelen­tős eszközökkel segítik, a beruházásoknak több mint a negyedrészét fordítják 1- lyen célokra, de ezzel együtt nagy hangsúlyt kap a meg­levő és az ű] eszközöknek az eddiginél sokkal jobb ki­használása, a munka terme­lékenységének nagyfokú e- melése. A neofasiszta veszély konk­rét voltáról a legutóbbi spanyolországi események tanúskodnak. Mint arról már olvasóink bizonyára érte­sültek, a múlt héten, miköz­ben a madridi parlamentben folyt a szavazás Calvo Sote­lo kijelölt spanyol minisz­terelnök beiktatásáröl, két csendőrszázad Antonio Te- jaro de Mollna alezredes ve­zetésével megszállta a par­lament épületét. Az Incidens idején az ülésteremben tar­tózkodott hat kivételével a képviselőház valamennyi tag­ja és az ügyvezető kormány is. Tejero alezredes már 1978 decemberében katonai összeesküvésben vett részt, akkor azonban letartóztat­ták, és a börtönből tavaly szabadult ki. A spanyol parlament el­foglalását követően arról érkeztek jelentések, hogy Jaime Mlllans dal Bosch al­tábornagy, a valenciai ka­tonai körzet parancsnoka államfőnek kíáitatta ki ma­gát, és rendkívüli állapotot rendelt el Valenciában. Ké­sőbb azonban visszavonta rendeletét, és tartózkodás­ra szólította fel a csendör- séget és a katonai egysége­ket. A helyzet a Franco halála óta a legsúlyosabb Incidens után igen zavaros volt, és nem lehetett tudni, hogy ml volt az akció célja. A táma­dás időzítése azonban egy­értelmű, akkor hajtották végre, amikor Sotelo kije­lölt miniszterelnök a parla­menti szavazás második for­dulójában minden bizonnyal megkapta volna a beiktatás­hoz szükséges egyszerű többséget. Tejero alezredes, a láza­dók vezére 18 órai fogvatar- tás után utasítást adott a képviselők szabadon bocsá­tására. Először csak a nő­ket engedték szabadon, de miután Tejero megadta ma­gát, a többi képviselő ts kiszabadult. Az alezredest — aki nyíltan az egykori fa­siszta diktátor hívének vall­ja magát — letartóztatták és a hadsereg főparancsnok­ságára szállították. Ismét megnfivekedett a feszültség Dél-Libanonban. Az elmúlt napokban több­ször hatoltak be izraeli ro­hamosztagok dél-Iibanonl te­rületre. Az Izraeli komman­dók több lakóházat felrob­bantottak, és számos polgá­ri lakost megsebesítettek. A harcokban, amelyeket a pa­lesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti haza­fias erők egységeivel vívtak — palesztin források szerint — az Izraeliek vesztesége 15 fő volt. Az Izraeli rádió közlése szerint a rohamosztagok a libanoni jobboldali milíciák kezén lévő határövezeten át gyalogszerrel közelítették meg a kiszemelt palesztin tábort, majd a támadás u- tán helikopterrel távoztak. Az akclöval egyidejűleg izraeli hadihajók ágyútOz alá vettek két másik dél-11- banonl települést, hogy Ily módon elvágják a palesztin erők utánpótlási vonalát. A libanoni kormány az Izra­eli rohamosztagok támadá­sával kapcsolatban panaszt nyújt be és a Biztonsági Ta­nács azonnali összehívását kéri. Olof Palme volt svéd kor­mányfő, aki az ENSZ meg­bízásából Irán és Irak há­borúskodásénak megszünte­tésén fáradozik, nyilatkoza­tot adott a sajtónak, ebben megállapította, hogy Irak és Irán között még számos vé­leménykülönbség van. Irán nem hajlandó a béketárgya­lásokra. míg az Iraki egysé­gek nem hagyják el terüle­tét. Az Iraki kormány ugyan a tűzszünet megkötése mel­lett foglalt állást, de csak azzal a feltételllel, ha elis­merik Iránnal szembeni te­rületi követelését.

Next

/
Thumbnails
Contents