Új Ifjúság, 1981. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 1. szám

AZ ŰJ MOZGALMI ÉV KÜSZÖBÉN A oapokban jobban mint máskor, új tervekkel és el­határozásokkal foglalkozik mindenki. Vonatkozik ez a Szocialista Ifjúsági Szövetség másfélmilliós hadseregére is. Számunkra annál időszerűbb a kérdés, mert a na­pokban folynak az évzáró taggyűlések, amelyeknek az a küldetésük, hogy apróra váltsák a SZISZ II. kong­resszusának és plenáris üléseinek határozatait, kitűz­zék a logközelebbi feladatokat. Az évzáró taggyűlések lehetőséget nyújtanak arra, hogy felmérjük, meddig jutottunk el szövetségünk po­litikai jellegének erősítésében, mi az, ami miatt nem jutottunk még előbbre. Más szóval: mit tettünk, miben tehettünk volna többet, s mik a következő lépések. Legfontosabb feladatunk minden bizonnyal továbbra is az ifjúság eszmei, világné:^ti, politikai nevelése. Nem véletlen, hogy e kérdés olyan nagy hangsúlyt kap a munkánkban. Néhány éve jól bevált rendszerben folyik a SZISZ politikai oktatása. Idővel azonban a legjobb oktatási rendszer is elvesztheti vonzerejét. Ezért szün­telenül keresnünk kell az eszme^ nevelés új, vonzó for­mált. Nagyon helyesen teszik azokban az alapszerve­zetekben, amelyekben u politikai oktatást összekötik beszélgetésekkel, élménybeszámolókkal, színház és mo- ziiátogatással, könyvvitával, audiovizuális és egyéb esz­közök alkalmazásával. A politikai oktatás nem az egyetlen módja a fiatal nemzedék nevelésének. Rendkívül hatásosnak bizonyult például az arkölcsi és érzelmi neveléssel foglalkozó körök munkája. E körökben többek között megvitatják a haza- és szülői szeretet kérdéseit, gyakorlati példá­kon elemzik a hazafiság, hazaszeretet, internacionaliz­mus, psztáiyszemléiet, munkaszeretet, szakmai büszke­ség stb. fogalmak tartalmát. Ezeket a, mondhatnánk rendhagyó, de annál vonzóbb formákat kell továbbfejlesztenünk az új mozgalmi év­ben Is. Nem kisebb feladatok várnak ránk a termelésben. Egy új ötéves terv első évébe léptünk. Az egész társada­lom hozzáfogott a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítésére hozott komplex intézkedések megvaló­sításához. Gyakorlatilag a népgazdaság tervezés, az irá­nyítás, a gazdálkodás színvonalának emeléséről, a ter­melés korszerűsítéséről, a tudomány és a technika e- redményeinek hasznosításáról, a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztéséről van szó. Tévedés lenne azt hinni, hogy a komplex intézkedé­sek életre hívása csupán a vezetés és irányítás szintjén végbemenő folyamat. Ma mindennél fontosabb, mint máskor, hogy mindenki gondolkodásmódját a bennük foglaliatott szemléletmód hassa át. Gyorsan változó világunkban a rugalmas reagálás, a kezdeményezőkészség nélkülözhatetlen. Régi hagyomány már az Ifjúsági szövetségben, hogy történelmünk, mun­kásmozgalmunk, pártunk története és az ifjúsági moz­galom jelentős fordulópontjait tokozott munkaaktivitás­sal köszőntjük. A munkakezdeményezés fellendítésére most jó alkalmat nyújt a CSKP megalapításának közel­gő BO. évfordulója és a párt küszöbön álló XVI. kong­resszusa. Elvárjuk tehát, hogy ezek az események nem marad­nak visszhang nélkül a fiatalok körében. Ezzel is meg­mutatjuk, hogy tisztelettel őrizzük és ápoljuk forradal­mi múltunk haladó hagyományait. Bebizonyítjuk, hogy fegyelmezett, alkotó termelőmunkával, színvonalas tanu­lással lépünk forradalmár elődeink nyomába, s megfe­lelünk a fejlett szocialista társadalom építésében vál­lalt feladatunknak, és történelmi felelősségünknek. P. L, ÉVZÁRÓ TAGGYtilÉSEKRÖL JELENTJÜK A nagyráskai (Veiké Raäkovce) SZISZ- -alapszervezet évzáró taggyűlésén elhang­zott beszámolóból kitűnt, hogy nagy fi­gyelmei szentelnek mind az eszmei ne­velésnek, mind a sportéletnek és a kul­túrának. Megemlékeztek minden neve­zetes eseményről és évfordulóról. Segí­tettek rendbe tenni a községi parkot, és a nyári, illetve őszi mezőgazdasági mun­kából IS kivették a részüket. Az ú( munkatervben különös hang­súlyt helyeznek a CSKP hat évtizedes történetének megismertetésére, fokozzák az együttműködést a nemzeti bizottság­gal, és több figyelmet szentelnek a tu- rlszti'kénák. Természetjárást, kerékpártú­rákat, távolsági meneteket szerveznek a köriivék forradalmi hagyományainak ne­vezetes helyeire. Sváb Katalin A tudományos-műszaki forradalom ka­rában hallatlanul megnövekedett a kn­tatóintézetek szerepe. Ennek tudatában zajlott ie a téglagyártás gépesítésének és automatizálásának iilinai kutatóinté­zetéből) is az 51-tagú SZISZ-alapszerve- zet évzáró taggyűlése. A fiatalok beszá­moltak többek között arról, hogy az év tizenegy hónapjában mintegy másfélmil­lió korona értékű újító és ésszarűsitö javaslatot nyújtottak be. Szúvátették, hogy az ifjúsági szövetségben még az eddiginél is nagyobb figyelmet keli szen­telni a különféle szakmai és tudományos versenyeknek, mert fokozza a fiatalok érdeklődését a szakmai ismeretek elmé­lyítése iránt. 000 A svitl Tatrasvit fehérneműgyár III. számú SZISZ-alapszervezetének jobbára nő tagjai elsősorban a gazdasági felada- tokrői beszéltek az évzárón. Dicsérték, hogv a taggyűléseiken rendszerese megjelent j. Ivor műhelyvezető, így min­dig első kézből értesültek a legfontosabb feladatokról. Szükség esetén, főleg az anyagmozgatás meggyorsítása érdekében nyújtóit műszakokban dolgoztak, sőt né­hányszor éjszaka és szombaton is mun­kába álltak. A szervezeti élet jobb kibontakozását hátráltatja, hogy köt műszakban dolgoz naK, s így nehéz összehangolni a tagok szabad Idejét. (pi) F aragó Attila kitűnő bízonyltvány- nyal a zselízi (Zellezovce) alapls- koláből került annak idején a Ko­máromi Gépipari Technikumba 1970-ben. Ekkor vették fel a SZISZ soraiba is. Kezdettől fogva nagyon energikusan be­kapcsolódóit a szervezet munkájába. A faliújságot szerkesztette és a sportren­dezvények fáradhatatlan szervezője volt. Katonai szolgálatát Vímperkben töltöt­te, és itt is hű maradt elveihez. Egy éven ál pionlrraj-vezetö'ként dolgozott az egyik iskolában. Leszerelése után Zsell- zen, a Nehézgépipari Üzemben kapott munkát. A párt alapszervezete azzal bíz­ta meg, hogy alakítsa meg a SZISZ-alap- szervezetet. A minőségi ellenőrzés né­hány további dolgozójával létrehozott egy ütőképes 32 tagú szervezetet, a- melynek alelnöke lett és ő vezette a sakk-kört is. Miután megnősült, Ipolyságra került, és itt Is nyomban bekapcsolódott a szer­vezeti életbe. A Barátság kőolajvezeték helyi üzeménél dolgozik, szabad idejé­ben az alapfokú iskola Jakuskin száza­dos nevét viselő plonlrcsapatának egyik raját vezeti. A gyermekekhez fűződő benső kapcsolata most még csak tovább erősödött azzal, hogy felesége tanítónő, és már van egy kétéves kislányuk. A pionírok szeretik, mert nagyon érdekes, élvezetes foglalkozásokat szervez nekik. Tavaly itt is megalakította a sakk-kört, és már bajnokságot is rendeztek e szép sportágban. Most újabb nagy fába vágta a fejszé­jét. Idén beiratkozott a Szlovák Műsza­ki Főiskola gépészeti karára. Legújab­ban azzal a gondolattal foglalkozik, hogy felvételét kéri a pártba. Érdemes rál Belányi János BÜCSÜ lÖRINCZ GYEIA ElVTARSTÖl Olvasóink még bizonyára emlékeznek arra az interjúra, amelyet Lőrincz Gyű la 1980. január elején 70. születésnapja alkalmábél az Cj Iffűságnak adott, öt ven év sokrétű művészi és politikai man ká|a állt akkor mügOtte. De tele alko­tó kedvvel tovább akart dolgozni. A sors kegyetlensége, hogy 1980. december 15- én ez az út lezárult. Lűrlncz Gynla 1910. január 16-án Dió- szegen született. A Budapesti Képzőmű­vészeti Akadémián tanait és kezdett te­vékenykedni a haladé ifjúsági mozgalom­ban. Tanulmányai befejezése ntin gra tikusként Prágában és Bratislavában képzőművészeti tevékenységet fejtett ki egy Idfiben Párizsban is. 193B-ban lett Csehszlovákia Kommunista Partjának tagja s aktívan részt vett a Spanyolor szagnak nyújtott internacionalista segít ségben is. A háború éveiben politikát emigrációban élt és részt vett az an­tifasiszta küzdelemben. A felszabadu lés után egy évig a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságában dolgozott, de 194B-ban visszatért Csehszlovákiába és a bratlslaval Pravda vállalatnál távé kenykedett. 194B-ban fi alapította főszer­kesztőként az Dj Szé t. 1949-ben megvá­lasztották a CSEMADOK Központi Bt zottságának elnökévé. A XI. pártkongresszustél kezdve be táláig Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, 1954 éta képviselő, a legutóbbi Időszakban a Sző vetségi Gyűlés Elnökségének a tagja vett. Politikai munkájában és közéleti tisztségeinek ellátása során következe­tesen érvényesftette a CSKP nemzetiségi politikájának lenini elveit, a valődi ha zafi és a szocialista Internacionalista ki vélő példája volt. Képzőművészeti munkásságának alls méréséként Klement Gottwald Állami Di­jat kapott és ebben az évben köztársa­sági alnUkUnk a Nemzeti művész elmet adományozta. Lőrincz Gyula életmővél és emlékét őrizni és ápolni fogjuk. K orunk termelőerőinek fejlődését első­sorban a kibontakozó tudományos-mű­szaki forradalom határozza meg. Mi­ről is van tulajdonképpen szó? Mit értünk tudományos-technikai forradalom alatt? A tudomány és a termelés kapcsolatában mind meghatározóbbá válik a tudomány. A ter­melés egyre inkább a tudomány technoló­giai alkalmazásának területévé válik, sőt a tudományos tevékenység egyes területeken összefonódik a termeléssel, mert eredménye közvetlenül termékekben, illetve szolgálta­tásaikban realizálódik. Ez jelentkezik az a- tomkutatás területén csakúgy, mint az e- lektronlkai vagy gyógyszerkőmiai, sőt sok esetben a biológiai kutatásokban Is. A tudomány közvetlen termelőerővé vá­lásának útjai és jelenségei rendkívül sok­rétűek. A legfontosabb tendenciákat a kö­vetkezőkben lehet összefoglalni: al Meggyorsul a tudományos kutatások fejlesztése. A társadalom egyre több erőt fordít a tudományos kutatásokra, a foglal- koztalcttaknak mind nagyobb része vesz részt H tudományos kutatómunkában. b) Megnő a mérnöki és technikusi tevé­kenység jelentősége és mennyisége a gé­pek, berendezések, anyagok felhasználásá­nak, a technológiai folyamatok és a mun­kaszervezés formáinak kialakításában. c) A tudomány eredményei gyorsabban és közvetlenebbül kerUlndk be a termelésbe. Vagyis lerövidül az a ciklus, amely a ta­lálmánytól a termékkibocsátásig eltelik. dj Fokozódik a termékek cserélődésének üteme a termelésben. e) A fejlődés szükségszerű velejárója, hogy a tudományos tevékenység szerveze­tileg Is egyesül a termeléssel. í) A tudományos munka is fokozatosan produktívvá válik, mindenekelőtt a tejlesztö és alkalmazott kutatások, de néhány terü­leten —- mint az atomipar és a rádióelektro­nikai ipar -— az alapkutatás Is közvetlenül termékekben jelenik meg. g] A termelési költségekben is jelentősen nő a tudományos kutatási ráfordítások rész­aránya. A tudományos-technikai forradalom az e- gész világon kibontakozik, megtalálható a legfejlettebb tőkésországokban Is. Legtelje­sebben azonban csak a szocializmusban, illetve a kommunizmus építésében fejtheti ki hatását, mert jellegénél fogva a terme­lés nagyfokú társadalmasodását követeli meg. A tudományos-technikai forradalom a termelés hatalmas növekedését eredménye­zi, ami a kapitalizmusban a piac korlátai­ba ütközik. Megköveteli átfogó, «z egész népgazdaságra, sőt nemzetközi gázdáság- ra kiterjedő komplex hosszú távú tervek kidolgozását és alkalmazását, ami a kapi­talizmus viszonyai között lehetetlen. Nem utolsó sorban megszünteti a régi munka­megosztást, mindenekelőtt a szellemi és a fizikai munlka éles szétválasztását, ami A tőkés társadalom létét fenyegeti. A szocializmusban ezek a korlátok nem léteznek, illetve a termelés állandóan fo­kozódó társadalmasításával elhárlthatök. A tudományos-technikai forradalom azonban nem bontakozhat ki önmagától, azt tudato­san kell irányítani és szervezni. Mindenek­előtt széles körűvé kell tenni a tudomány és a technika fejlesztését, hiszen már nem egyes tudományos eredményeken van a hangsúly, hanem az egész termelésen. Ezért céltudatosabban kell összpontosítani a ku­tatásokat a legfontosabb kérdések megol­dására. A kutatásban nem elég feltárni az új eredményeket, gondoskodni kell azok széles körű bevezetésének lehetőségeiről is. Ezt Is segítik a kombinátok, az egyesülé­sek, a termelés társadalmasodásának azon formál, ahol egy egységbe tömörítik a ku­tatást, a tervezést és a termelést. A tudományos-technikai forradalom egye­sítése a szocialista társadalmi rend elő­nyeivel megnyilvánul az egységes állami tudomány- és műszaki politikában. Olyan komplex programot kell kidolgozni, amely a távlatokat felmérve valamennyi fejlesztési irányt képes összehangolni. Az egységes műszaki politikának két i- rányvoiialat kell követnie a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében. Egyrészt fel kell használni a legfejlettebb tökésorsBágoknak a tudományos-technikai forrédálotúbáfi ólért éfédiiftényeit, másrészt kűtátni kóll azokat az új módszereket, le­hetőségeket, amelyek csak az össztársadal- tlli tUlóJdob alapján válősulhatnak meg. A kibúötakózö anjiagi-mflszakl bázis tehát egyre több olyan elemet is magában fog­lal tnájd, amelyet a mindenkori legfejlet­tebb tökésországban sem találhatunk meg. Igv például az energia komplex felhaszná­lása lehetővé teszi, hogy a villamos erő­művek hatásfoka — ami a legfejlettebb tő- késországokban 40 százalék — 75—80 szá­zalékra emelkedjen. A tudományos-technikai forradalom a ka­pitalizmusban azzal fenyeget, hogy felborul az egyensúly a társadalom és a természeti környezet között, mert a társadalmi-gazda­sági reprodukció gyorsabb mint a termé­szeti. A társadalom és a természet „újraterme­lése“ azonban nem általában kerül ellen­tétbe, sőt ez a probléma nem is újkeletű. Marx már Rodbertus nézeteit bírálva rá­mutatott: „Minden termelési ágban újrater­melés megy végbe: de ez az ipari újrater­melés csak a mezőgazdaságban esik egybe a természetessel, a kitermelő Iparban azon­ban nem. Ezért az utóbbiban a termék ter­mészeti formájában nem válik Ismét saját újratermelése elemévé." Ez az ellentét csak a kapitalizmus körülményei között látszik megoldhatatlannak. A szocializmusban hosszú távú össztársa­dalmi, sőt nemzetközi terv alapján biztosí­tani lehet a gazdaság és a természet egyen­súlyát, meg lehet védeni az ember termé­szeti környezetét. Bár a Szovjetunióban a leggazdagabbak és legsokrétűbbek a gaz­dasági-társadalmi fejlődés természeti felté­telei, és azokat nem Is „rabolták" ki, a ter­vezés során egyre szervesebben építik be a fejlesztési koncepciókba a természeti erő­források ésszerű kiaknázását, a természeti környezet, a légkör és a vizek tisztaságá­nak védelmét. A tudományos-technikai fejlődés, a kom raunizmus anyagi műszaki bázisának megte remtése a szocialista nemzetközi Integrá- clőval Is összekapcsolódik. Ez az integráció gyorsítja a bázis megteremtését, ^ert lehe­tővé teszi a szélesebb körű tapasztalatok, tudományos eredmények felhasználását, és a termelés nagyobb méretű társadalmaso- dását jelenti, mint ami egy országban az adott időben megvalósult. A kommunizmus termelőerőinek megte­remtésében elsődleges az anyagi-műszaki bázis létrehozása, amelyben materializálódik a társadalom felhalmozott tudása, kifejezés­re jut a tudomány fejlődése. Éppen ezérl nem feledkezhetünk meg arról, hogy az a nyagi-műszakl bázis önmagában nem vezet semmiféle kommunizmusra. Marx írja: „A természet nem épít gépeket, nem épít moz­donyokat, elektromos távírókat, szeltakto- rokat stb. Ezek az emberi iparkodás termé­kei; természeti anyag, az emberi akaratnak a természet feletti szerveivé vagy a termé szetben való tevékenykedésének szerveivé változtatva. Az emberi agynak az emberi kéz alkotta szervei: tárgyiasult tudáserö.“ A kommunizmus anyagi-műszaki bázisát tehát a legfontosabb termelőerő, az ember teremti és' képes ügy felhasználni, hogy az a kommunista társadalom kialakulására ve­zessen. Harna István mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa A lUDOMÄNYOS-iSjAKI fORRADAlOM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents