Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-25 / 13. szám
8 M A minap kezembe akadt az e- gyik tekintélyes zenei szaklap 1967-es keltezésű száma. Mivel akkor tájt kulminált, az a- zóta gyakran visszasírt, s nosztalgikus szájízzel emlegetett beat- -mozgalom, talán nem haszontalan néhány gondolat kíséretében párhuzamot vonni az akkori és a mai helyzet között. Már maga az a tény, hogy ösz- szehasonlítási alapul a slágerlistát választottam, vita tárgyát képezheti. Mert mai szemszögből nézve a dolgot; a különböző népszerűségi listák távolról sem tükrözik £i műfaj jelenlegi állását. S itt lényeges különbséget látok a két korszak között. Nézzünk néhány példát. Ki más vezethette a hatvanas évek Top 20-asát, mint a Beatles. Erről az együttesről már annyian leírták; hogy a beat klasszikusai, hogy stílusteremtők, hogy jópár előadó és együttes épp az ő számaik segítségével indulhatott el a siker felé vezető ösvényen, stb. Én most csak arra szeretnék rámutatni, hogy bár seregnyi Beatles nóta megjárta a listák csúcsait, ezek a maguk idejében a műfaj leghaladóbb termékei voltak. Tehát nem kikalkulált slágerzene, hanem vérbő, dallamosságában és közvetlen hangvételében túlszár- nyalhatatlan muzsika. Beatles mindig egy lépéssel a közízlés előtt bandukolt, mintegy irányítva azt, s e lépések néha olyan nagyra sikerültek, hogy napjaink popzenéjén is érződik hatásuk. Mellesleg, a manapság tucatjával hallható Beatles-feldolgozások, szintén a nevük elé biggyesztett „klasz- szikus“ jelző jogosságát bizonyítják. Vagy itt van egy másik név: Stevie Wonder. A világtalan, mul- ti-instrumentalista, zeneszerző-énekes azok közé a zenészek közé tartozik, akire egyaránt tisztelettel néz pop és dzsessz-zenész. A néger zenei hagyományokból módszeresen merítő muzsikust, annakidején az avantgárd művészek között tartották számon, mégis lép- ten-nyomon feliratkoztak dalai a listákra. Igaz ugyan, hogy például legfrissebb albuma, a Kirándulás a növények titkos életébe (a kritika szépelgő, romantikus stílusa miatt elmarasztalta) szintén előkelő helyet foglal el a nagylemezek ■ listáján, de erről a listáról tudnunk kell, hogy egészen más réteg ízlésvilágát dokumentálja. Hiszen egy olyan kaliberű forrná- . ció mint a Cream volt, ma csak kompromisszumok árán számíthat slágerre. Ennek élő példája a Pink Floyd együttes. Az említett 67-es listán a See Emily play című daluk az első tíz dal között található. Ma, 19B0- ban szintén nagy slágerük fut, az Another Brick in the Wall [Másik tégla a falban). Csakhogy míg az előbbi dal az akkori képességeik netovábbja volt, a2 utóbbival más a helyzet. A Wall című dupla albumukból (ahonnan a dal származik) kilóg e szerzemény viszonylagos zenei szegénységével. Magyarán: a két lemez egyik leggyengébb száma a legnépszerűbb. De hiba lenne elítélni az együttest, e nyilvánvalóan üzleti „húzás“ miatt. Egyrészt mert ízlésesen elkészített dalról van szó, másrészt mert hallatlanul népszerűvé tette az amúgy sok igazi értéket hordozó albumot — ilymódon; a cél szentesíti az eszközt. De nem csak klasszikus zenekarok teremtek abban az egyéniségekben gazdag időkben, hanem klasszikusnak ítélt dalok is. Emlékszem; akkoriban az éter hullámain napjában többször is eljutott hozzánk egy ismeretlen előadó Scot McKenzie, San Francisco című dala. Az énekest már rég elfeledtük, de a dalt még ma is szívesen tűzik műsorukra a lemezlovasok. Azután ott van a Procol Harum együttes gyönyörű száma a A whiter shade of pale [Halo- ványnál is fehérebb árnyék). Bár a zenekar sohasem tartozott az í- gazi nagyok sorába, ez a szám megőrzi nevüket az utókor számára. * Az említetteken kívül akad még elég érdekes név a korabeli Slágerlistán; Bob Dylan, Who, Tre- meloes, Cliff Richard, Small Faces, Animals, Kinks, Doors stb. A- hány név, annyi fajta zene. A huszas lista olyan stílus-palettát kínál, amilyet a mai diszkósra uniformizált együttesek között hiába keresünk. Persze, ma is vannak egyéni arculatú zenekarok, és hajdanán is voltak slágergyártó társulások. A hiba csak az arányokban van. Az apróhirdetés segítségével összehozott amerikai Mon- kees együttes a menedzseri manipuláció első terméke volt. Ma már csak néhány slágerük, és hírük él, az sem valami hízelgő. No, meg a recept a pénzcsináláshoz. Sőt, tovább is fejlesztették! Ma már fölösleges pazarlásnak tekintik a nyugati pop-iparosok a zenekaralapítást. Előbb az ügyes technikusok és stúdiózenészek közreműködésével elkészül a szuper sláger, és ha befut, nosza-rajta, zenekart toborozlak hozzá. Lehetőleg előnyös külsejű lányokból, egzotikus fiatalemberekből. Hogy zenélni nem nagyon tudnak — elnézhető körülmény. Tanulás a tudás anyja! A popzenére szomjas fiatalok nyáját terelő juhászoknak mostanában észre kell venniük; a nyáj egy tekintélyes része elkalandozott a többitől, és megvadult kosként ismeretlen legelők felé vetette útját. Az „új hullám“ apostolai éppen a hatvanas évek zenéje felé tekintenek, azon keresztül szeretnének kiutat találni az üzletemberek teremtette kátyúból. Kérdés csak az, mennyit sikerül átplántálni a „hőskor“ kamaszos lelkesedéséből, józan szemléletéből. Sikerül-e megóvni a zenét a menedzserek „jótékony“ gyámságától. Ennyi jutott eszembe egy 1967- es slágerlista apropójaként. Kíváncsi volnék, ha mondjuk úgy tizenöt év múlva valaki kezébe venné a mai listát, milyen gondolatokra inspirálná? STRIEZENEC SÁNDOR A képen Bob Dylan SZELLEMIDÍZÉS „KÖNYV NÉLKÜL ÜRES A HÁZ“ • C+ll*U AM* * 7 * cirtyrl&Á (/***, íy*). Lehet, megint sokat kapok majd a fejemre, amiért a könyvről, az irodalomról, az írott szó fontosságáról végzett „felmérés“ eredményét közreadom, de szolgáljon mentségemül az, hogy könyvhőnap lévén nemcsak illik, kell (is) beszélni a könyvről. Kérdéseimet az ország bármely középiskolájában föltehettem volna, véletlen csupán, hogy a választás a Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola egyik negyedik osztályára esett. Harminc megkérdezett írta le válaszait, amelyek közül most — szinte módosítás nélkül — néhányat idézek. Kérdés: Véleményed szerint az emberiség fejlődése szempontjából mi fontosabb: a kerék vagy a könyv? Válaszok: „Picit meglep a kérdés. Vajon mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Szerintem ez a két dolog elválaszthatatlan. A kérdést akár érettségitételként is elfogadnám.“ „A könyv, mert ebben őrzik meg az embcaék tiszta gondolataikat, ő- szinteségüket.“ „A könyv, mert a kerékkel csak haladunk előre, ezzel másat nem tudunk csinálni.“ „A könyv, mert nélküle talán kerék sem jött volna létre.“ „Mindkettő. A könyv nélkül a kultúra ugyanúgy elképzelhetetlen, mint a fejlődés kerék nélkül.“ „Szerintem a kerék csak úgy értékes, ha megalkotásában a könyv is szerepet játszik.“ „A kerék fontos, mivel az ember megalkotta azt, ami gurul és halad. Gutenberg megalkotta azt, ami a szellemi fejlődéshez feltétlenül szükséges.“ „Talán a könyvet helyezném előtérbe, de tudom, ha nincs kerék, nincs gondolkodás. Az ember gondolkodik, megszületik a kerék, és ugyanez a gondolkodás hozza létre a könyvet is. Mindkettő létszükséglet.“ Volt még három válasz, de csak ennyi: „Kerék.“ Kérdés: Családodban milyen szerepe volt, van a könyvnek? Válaszok: „Nálunk mindenki szeret olvasni, még édesanyám is, de nála ez csak téli estéken valósulhat meg, mert egy falusi asszony nyáron nem olvashat.“ „A mi családunkban a könyvnek nincs nagyon nagy szerepe. Valahogy nincs érdeklődés a könyv iránt. Á szüleim csak akkor olvasnak, ha betegek.“ „A könyvet nálunk csak pihenésként, szórakozásból, érdekből szoktunk kézbe venni.“ „Nálunk a könyv pihenést jelent a fizikai munka után.“ „Nálunk minden negyedévben van könyvvásár, de a szüleim csak azért vesznek, hogy legyen a könyvespolcon valami.“ „Nálunk nem kap szerepet, mivel régmúlt társadalom hibái tnég mindig végigkísérik szüleim életét. Ám én sem szeretek igazán könyvet olvasni.“ „Családunkban a könyvnek nincs szerepe, mert a szüleimnek régebben nem volt módjuk megismerkedni a könyvekkel. Ami könyv van nálunk, azt én és testvéreim vettük.“ „Szüleimnél csak a szórakozás igényét elégíti ki a könyv. A komolyabb problémákról szőlő könyveket már nem olvassák el.“ „Sajnos, a legtöbb családban nincs nagy jelentősége a könyvnek. (...) Nem szabadna olyan dolgoknak előfordulni, hogy az emberek négyzet- méterre várásoljanak könyveket, mert ez igen gyakori.“ (A válaszok általában ilyen lehangolóak voltak. Csupán öten emelték ki azt, hogy családjukban nagyon fontos szellemi táplálék a könyv. Egyikük írta a címül vett mondatot is: „Könyv nélkül üres a ház.“) Kérdés: A tévé, a mozi, a színház pótolhatja-e az olvasást, a könyvet? Hiszen egyre audiovizuálisabbá váló világunkban több és több tér, idő jut nekik. Válaszok: „Nem helyettesítheti, mert a „könyvnek“ mások a kifejező eszközei, mint a „képi megjelenítésnek“. Egy film nyújthat élményt, jelenthet maradandó emléket, de nem tolmácsolhatja egész teljességében az író mondanivalóját — persze, ha egyáltalán van mondanivalója. (Nem is idézek több választ, mert mindegyikben hasonló vélemény. áll. Mindegyikük értékesebbnek, fontosabbnak tartja az írott szót. Talán még érdemes megjegyezni, amit sokan hozzáfűztek a válaszhoz: rohanó világunkban nagyon kevés idő marad az olvasásra, ezért jó, hogy egy- -egy irodalmi művet órák alatt megismerhetünk, megtudhatjuk annak tartalmát, cselekményét. De azt is kiemelték, hogy a képen látva nem tudnak annyira azonosulni a figurákkal, mint olvasva.) Kérdés: Melyik volt életed legmegrázóbb olvasmányélménye? Válaszok: „Rákóczi élete.“ „Pál utcai fiúk.“ (Ezt hárman írták.) „Viktor Hugo: Nyomorultak.“ (Ketten.) „Mikszáth: A Noszthy-fiú esete Tóth Marival.“ „Svejk humoros jelenetei.“ „Egri csillagok.“ (Hatan.) „Széchenyi: Ahogy elkezdődött.“ „Boccacciótól a Pajzán történetek.“ „Jókai: Két szomorú ember.“ „Robinson.“ „Robin Hood.“ „Olvastam már nagyon sok könyvet, mégis a Hetvenhét magyar népmesét vettem legtöbbször a kezembe. Ez egy kicsit gyermekesen hangzik, de a többi könyv szinte csak a társadalmi problémákkal van tele, és azzal mindig találkozom tévében, rádióban, újságban. S ezekben mindig csak a rosszat mutatják. Egyedül ahol szinte minden mindig jól végződik, az a mese.“ (A többi válaszadó „indiános“ és „vadnyugati“ könyveket említ.) Kérdés: Homlokon csókolt már a múzsa? Irtál-e már életedben verset, újságcikket, novellát, regényt, naplót ...? Válaszok: Egyetlen „Igen“ volt csupán a válaszok között. Az egyik fiú a tagadó válasz mellé még zárójelbe ezt irta: „gondolom, ez a fenti szövegből kiderül“. Kérdés: Vörösmarty írja: „Ment-e előbbre a világ a könyvek által?“ Mit válaszolnátok erre? Válaszok: Huszonhét igen, két talán és egy nem. Egy igenlő még hozzátette: „de ez nem jellemző a világ minden tájára". Egy költő barátom segítve a kérdések összeállításában és a válaszok feldolgozásában „zárszóként“ ennyit mondott: — Azt hiszem, a válaszokon elsősorban nekUnk, íróknak kéne elgondolkozni! Hogy a pedagógusokról, népművelőkről, könyvtárak dolgozóiról már ne is beszéljek. Osztozom a véleményében. ZOLCZER JÁNOS „Úgy írjál a nőkről, mintha sohasem lett volna se anyád, se szerelmed!“ — mondatja Krúdy Gyula e- gylk hősével, majd néhány képsorral később már Ilyesmi hangzik el: „Egy kancső bor, egy pipa dohány, egy áldó csők, annyi kell nekem.“ Mindkét kijelentést akár Krúdy-hftvallás- nak Is tekinthetjük, hiszen a szerző aprólékosan Ismerte a női lélek minden parányi rezdülését. Mellesleg a magyar Irodalom kezdve Balassi Bálinttól ás befejezve Kolozsvári Grandpierre Emillel mindig híres volt arról Is, hogy művelői a női nem Imádói. A ranglétrán Krúdy Gyula Igen-Igen előkelő helyet foglal el. Ifjú évelnek városában, Podollnban a kedves öreg harangozó nem azzal kezdi mondókáját az Irőről, hogy micsoda remek dolgokat Irt, hanem: „Jaf, de nagy bolondja volt a fiatalúr a nőknek.“ Nos, mindezt és még néhány egyéb Intim dolgot Is tudva Krúdyről, egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy a Magyar Televízió nőnapi ajándékként az ő műveiből készült tévéflltnmel lepte meg a közönséget. Többszörösen is meglepte — legalábbis én így éreztem. Kellemesen lepett meg a közel másfél órás montázs tévéfilm, mert a műsor első fele sziporkázőan szellemes, Jő ütemű, bő humorú, egy- -egy jelenet kellő „méretezésű“ volt. Aztán azért Is, mert megint sztárparádét láthattam: Bessenyei Ferenc, Garas Dezső, Szegedi Erika, Gobbl Hilda, Bencze Ferenc, Szacsvay László, öze Lajos, Kiss Mari, Kozák András és a mindig csillogó, mindig remeklő Haumann Péter. A két lengyel színésznőről már nem is be szélve. Ami mégis kellemetlenül meglepett: a film második felében mintha elfáBolondok kvártélya radt volna az első felét ragyogón trányítő rendező, Horváth 2. Gergely. Hosszú lére eresztett egy-egy jelenetet, meghazudtolva a fél órával korábbi önmagát. Itt már „izzadt“ a film, hogy ugyanaz tudjon lenni, mint az elején, így suta, unalmas, vontatott lett a befejezés. Pedig Krúdy itt is mondott, mondatott ki figuráival roppant érdekes, okos, szellemes, csípő és fanyar mondatokat, cs'ak hát a képernyőn még az Isteni szöveg Is ellaposodhat, súlyát vesztheti, ha a mondanivaló nincs összhangban a kerettel-formá- val, képpel. Az ember ha könyvelt olvassa körüllebegi az a ködös, álmos, mámoros, nők körül forgő világ pompája; az akasztófahumoron is hahotázlk, majd egy budai kiskocsmába képzeli magát, ahol Szlnbád úri eienganclával tömi magába a finomnál finomabb falatokat; séták a szűk utcák gázlámpái alatt és bókok, szép szavak, udvarlás, csábítás, csók, szerelem mindig és mindenkor. Szerelem, amiért minden éjjel meghal valaki, mondja Krúdy, mert mj a fenéért lenne még érdemes meghalni e világon, ha nem a szerelemért. Szép asszonyokért, akik már azt sem tudják, hány férjük volt; még szebb asszonyokért, akik úgy is megcsalnak minden férfit még gondolatukban is. Krúdy, minthogy ennek teljes tudatában van, kibasznál minden percet. Életre, Írásra, szerelemre. Egyforma fontossági sorrendben. Utazik a vörös postakocsin a boldog úrfl és Ír, ír; és szeret, szeret. Kü lönös életfilozófia ez, őt mégis szinte csak Így tudjuk természetességgel elfogadni. Krúdy ilyen voltl A tévéfilm pedig olyan, amilyen. Jé és rossz. Kedves és csacska. Romantikus és álromantikus. Szertelen és vidám, amelyet ha sokszor nem Is. de még egyszer — hibái dacára Is — szívesen megnéznék. Z. J.
