Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-19 / 8. szám

3 (W —

A

znap kora délután plusz 15 fokot mutatott a hőmérő, sütött a nap, és a főváros utcáin megjelentek az első hővi- rágcsokrocskák. Nem, ez még nem a tavasz; mindez csupán annak a jele, hogy február vége van, még akkor Is, ha az idén ez a hónap egy nappal hosszabb a tavalyi februárnál.

A természet ébredését a városi ember megkésve tudatosítja, általában csak akkor, amikor a piacon megjelennek a primőrök, a saláta, a retek, meg akkor, amikor kizöldül a párezres lakótelep néhány fája.

Veszprémi Imre mérnöktől, a Békéi (Mierovo) Egységes Földművesszövetkezet agronómusától azt kérdeztem, milyennek látja ő a természet készülődését, hogyan várják ők a szövetkezetben a tavaszt.

„Nagy munka vár ránk az idén.“

Ezt ugyan minden évben leszögezzük, és aztán az időjárás keresztülhúzza terveinket ... Az idén azonban már nem hagyjuk magunkat verni sem szárazsággal, sem a mértéktelen esőzésekkel — de erről majd a későbbiekben. A nagy fagyokat, azt hiszem, már megúsztuk, a gabonák szépek, nem fagytak ki, mint tavaly. A terméshozamról persze még korai lenne beszélni, azt majd a május-június dönti el, annyit azonban most is mondhatok, hogy a kiindu1 lóhelyzetünk ebben a mező- gazdasági évben sokkal kednem univerzális módszer, hanem teljességében respektálja a békéi szövetkezet földjeinek természeti agrotechnikai adottságát, ezenkívül a szövetkezetben ez ideig megvalósított valamennyi újítási javaslatot Oj, hogy a kukoricát nem 70 cm-re, hanem 50 centi széles sorokba vetjük. A trágyázáshoz kizárólag cseppfolyós műtrágyát használunk, amelyet a mi szerkesztette keverőben készítünk elő a kívánt arányban. A termés betakarítását úgyszintén speciális adaptörrel végezzük, és új a kóró hasznosítása is. Eddig általában csupán a takarmány-előállításkor vettük hasznát a ku- koricakórónak, de a fele így is kinn maradt a határban. És mivel nem tudtunk vele mit kezdeni, hát beszántottuk.

De ugyanakkor évközben, nem tudtunk mit kezdeni a híg trágyával. Jött az ötlet, a kottőt összekötöttük: kukorlcakóró plusz híg trágya egyenlő értékes szerves trágya. Nagy dolog ez, hiszen ezáltal nemcsak a cukorrépa, hanem a gabonafélék alá is jut szerves trágya-“

Veszprémi Imre 32 éves. Fiatal. Unszolom, nógatom, még mit jelent számára a tavasz... Hiába. Visszatérő téma a munkája, és 6mindörökre hű marad a földhöz. Évek óta nem volt szabadságon, de mint mondja, ő ezt a munkamódszert már itt, a szövetkezetben tanulta. ZÄCSEK ERZSÉBET

kerestük, mi szövetkezetünk adottságai és körülményei szempontjából a legjobb öntözési ütemtervet, míg szakemberek bevonásával véglegesen döntöttünk a legmegfelelőbb mellett.

Szakemberek. Jő az e- gyüttmüködésünk például az öntözési kutatóintézet dolgozóival, sőt alakítottunk egy közös komplex racionalizáló brigádot, és közösen kidolgoztuk például a kukoricatermesztés speciális, „béke!“ technológiáját. Miben rejlik ennek az újszerűsége?

Elsősorban abban, hogy

vezőbb, mint tavaly. (Tavaly a gabona egy részét tavasz- szal ki kellett szántanunk.)

Az előbb azt mondtam, nem hagyjuk magunkat verni szárazsággal. Hát nem blzonyl Kevés szövetkezet rendelkezik olyan korszerű öntözőberendezésekkel, mint a miénk. A mezőgazdászok bizbnyára tudják, mi bújik meg a „fregatt“ és „druzs- ba“ elnevezések mögött. Legbüszkébbek a fregattra, erre az önműködő Öntözőberendezésre vagyunk, amely egyszerre 40 hektár területet Is képes öntözni. Míg hagyományos módszerekkel

öntöztünk, addig kukoricából például csak 40 q termést értünk el hektáronként, jelenleg 65 q a termésátlagunk, de helyenként 72 q-t Is begyűjtöttünk.

Ennek az eredményünknek köszönhetjük, hogy bejutottunk a „százasok“ csoportjába, a kukoricatermesztők legjobbjai közé. Szlovákiából ebbén a csoportban csupán öt szövetkezet van. Hogy köztük lehetünk, abban nem kis része van a szövetkezet öntözőrendszere gépesítésének. Ez természetesen nem ment egyik év- ^Ő1 a másikra, hosszú ideig

MÉRLEGELÉS

Befejezésükhöz közelednek a SZISZ-taggyűiések minden járásban. A SZISZ Dunaszerdahelyi (Dnnajská Stre- da) Járási Bizottsága elnökével, Hanák László mérnökkel a gyűlések légköréről beszélgetünk.

— Részt vettél számos taggyűlésen; mi volt a legjellemzőbb rájuk?

— A kritikus hozzáállás. Eddig a vezetőségek általában megdicsérték magukat, bíráló hangot csak a vitában lehetett hallani. Most sokkal kritiikusabbak voltak a beszámolók, még az olyan szervezetekben is, amelyek a legaktívabbak közé tartoznak. Számos szervezetünkben a fiatalok már teljesítették a tulajdonképpen két évre vállalt kötelezettségeiket. Ezekben a szervezetekben valóban színvonalas volt a SZISZ-gyülés, megérdemlik, hogy felsoroljuk őket: a Gellet (Holtce) Traktoréllomás, a Dunaszerdahelyi Tesla, a Slovllk, a Mezőgazdasági Szakközépilkola, a Megyeri (Calovo) Epítővállalat, a CsUizradványl (Cilízská Radvefl) Efsz fiataljainak SZISZ-szervezete. Az egyéni kötelezettségvállalók közül kettőt emelek ki: Németh Ödön gépjavítót a somorjai szövetkezetből és Kalmár Vince diákot, a Somorjai Mezőgazdasági Szaktaníntézetből. ök Is hEtáridö előtt teljesítették kötelezettségvállalásaikat.

— A kritikus hozzáállással kezdted. Konstruktívak voltak-e a fiatalok felszólalásai?

—• Igen, és ezt jó érzéssel mondom. Kezdeményezéseiket, javaslataikat eddig még nem összegeztük, hiszen néhány szervezetben még hátra van az értékelés, de reméljük, hogy megvalósításukat nemcsak azok * fiatalok fogják támogatni, akik a gyűléseken részt vettek, hanem az alapszervezetek többi tagjai is. Ezenkívül szeretnénk, ha a jövőben a falvak vezetőségei Is nagyobb mértékben támogatnák e< fiatalok igyekezetét.

— A járás területén épül hazánk legnagyobb erőmüve, a gaböikovo-nagymarosi vízduzzasztó. Mit jelent ez a SZISZ járási bizottsága és a járás fiataljai számára?

— Felelősséget. Mint tudvalevő, a SZISZ védnökséget vállalt egy csatornarendszer Időben velő felépítése felett, és tudatában vagyunk annak, hogy elsősorban a ml járásunk fiataljai sokat segíthetnek az építkezésen. Ott leszünk, sőt állíthatom, hogy a fiataljaink közül mérts sokan ott vannak e Duna mellett a nagy mű születé- sénéL

Kérdezett: Zácsek Erzsébet

DOLGOZOM

ÉveEkeí ezelőtt a SZISZ SZKB Központi Ifjúsági Politikai Iskolájáról írva Mészáros Gáborról, az iskola egyik hallgatójáról Is szóltam. A dolog érdekessége az volt, hogy Mészáros Gábor Olo- moucról származott, s alig Ismerte egy- -két magyar szó értelmét. Apja bár magyar, Bakáról származik, de a fiú már Oíomoucban született, anyanyelve tehát cseh, és a Csallóközbe már csak látogatóba járt,

Mészáros Gábor akkor a város nagy áruházában dolgozott Vezetőinek mész- szemenő terveik voltak vele, de ugyanakkor az is szóba került, hogy talán az ifjúsági szervezet is Igényt tart munkájára. Jó szervezőkészsége, politikai elkötelezettsége erre a munkára különösen alkalmassá teszi,

Azóta sokszor gondoltam rá, ha közös ismerősökkel találkoztam, nem mulasztottam el megkérdezni, vajon ml lett a fiatal, tehetséges és rokonszenves fiúval, beásta magát a pultok mögé, vagy szélesebb vizekre evezett? Most itt vagyok Oíomoucban, az Ifjúsági szervezet járási bizottságán, és megvallom, egy kicsit félve érdeklődöm utána, hiszen az idő gyorsan pereg, nem tudhatni, merre vetette őt a sors.

— Gábor? — kérdezi a járási bizottság egyik titkára, és átvezet a másik irodába.

— Ebédre ment, de nemsokára Itt lesz mondja munkatársa, akivel egy szobában dolgoznak, miközben hellyel kínál.

Többen is benyitnak a helyiségbe, Gábort keresik, magyar keresztnevén szólítják már az ajtóból, mindenki csak

Mészáros Gábor, u SZISZ Olomouci Járási Bizottságának titkára

így ismeri, hívja. Aztán ő Is megjön.

— Változott-e azóta valami az életed» ben? — érdeklődöm tőle, megmagyarázva egyúttal jövetelem célját Is.

— Sok minden — válaszolja —, a tanfolyam befejezése után rövid Ideig még az áruházban maradtam, de utána részt vettem egy másik előkészítő tanfolyamon, majd következett az egyéves moszkvai ifjúsági politikai iskola, hazajövet pedig végleg a járási bizottság kötelékeiben maradtam. Az az egy év nem volt éppen könnyű, mert közben megnősültem, és megszületett a kislányunk is. Így aztán a gondolataim gyakran haza kalandoztak, de hát az iskola tanrendje, a hallgatók fegyelme, a szovjet elvtársak igényessége kizökkentett az álmodozásból. Rengeteget tanultam, igyekeztem a lehető legtöbbet elsajátítani, mert tudatosítottam a lehetőség nagyságát s őzt, hogy amit itt megtanulok, odahaza bőségesen kamatoztathatom majd.

— És idehaza?

— Járásunkban, annak jellege miatt is, az ipari „tárca“ az egyik legjelentősebb; összesen kétszázhat alapszervezet Irányítása tartozik feladatkörömbe. A kétszázhat alapszervezet között tizenöt nagy, üzemi csúcsszervezet van, a- melyek további kilencvenkét alapszervezetre tagolódnak, vagyis körülbelül 8000 fiatal irányítása hárul rám, és ez nem könnyű feladat. Elég sokat járok ki a szervezetekbe, most különösen, a* mikor a taggyűlések folynak. Ögy osztottuk be a munkát, hogy legalább egyszer egy héten kint legyünk, s ahol nem tudunk személyesen megjelenni, ott a járási bizottság aktivistái vannak jelen.

— Annak Idején szó volt arról, hogy egyszer talán valami kis víkendházat építesz Bakán, apád szülőfalujában, hogy a kapcsolat megmaradjon a rég) szülőfölddel Is.

— Ez sajnos esett. Azóta, hogy megkezdték a gabcíkovo — nagymarosi e- rőmü építését, kétlem, hogy lenne értelme erről álmodozni. A nagy átalakulás közepette aligha marad egy talpalatnyi föld Is a víkendházunkra.

— Elképzeléseid?

— Ez már nemcsak rajtam múlik. Megkaptam mindent, amit a magamfajta fiatal megkaphat, az Idén talán befejezem a négy évvel ezelőtt megkezdett közgazdasági szakközépiskolát, leérettségizem és dolgozom. Egyelőre az Ifjúsági szervezetben, később pedig ott, ahová a párt állít.

Németh István

Megingott

bizalom

Az ország keleti része egyik kisvárosának kórnyékén csavargók. Délután érkeztem, de estére már ketten Is hoznak üzenetet. G. meg egyenesen személyesen állít be: „Baj van, segíts!“ Hl&ba mondom, nem vagyok én orvos, se mesebeli varázsvesszőm sincs, hogyan tndnék hát segítségére lenni. De hiába, G. azzal távozik, bízik bennem.

Mit is ekact G. és mit üzentek a többiek?

Egykori riportalanyom flát a munkahelyéről nem akarják engedni esti szakközépiskolába. Arra kér, menjek el a fia főnöke után: borítsam rá az asztalt — nem értem, miért nem teszt meg ő, hisz Jobb fizikumú —, vagy kerekítsek róla csúfondáros riportot, tegyek, amit Jónak látok, mindegy. Dühös, káromkodik, és mintán elmeséli a történetet, szentül meg van róla győződve, napokon belül kedvezően alakulnak - a dolgok. Hiába hajtogatom neki, újséglrő vagyok, nem pedig megfellebbezhetetlen utasításokat osztogató hivatalos szerv.

Aztán jön a másik üzenet, ás másnap megjelenik az Is, aki küldte, egy ötven év körüli cln- gár férfi. Azt állítja, nagyszabású lopásokat tudna leleplezni a munkahelyén, de fél följelentést tenni, mert még rajta csattanhat az ostor. Biztatom őt, ha Igaza van, és azt bizonyítékokkal Is alá tudja támasztani, tegye a kötelességét bátran, nincs mitől tartania. De nem és nem, bajthatlan marad. Ismer valakit, aki hasonló dologra már ráfázott — mondja —, 6 nem reszkíroz, de tovább már nem tudja nézni az „akciókat*.

És miről panaszkodott G., a régi Ismerős? Baleset érte, blzonylt- hatőan munkabaleset, de főnöke nem vett fel Idejében jegyzőkönyvet a történtekről. És mint mondja, most ki akarnak vele babrálni, hogy a vállalatnak ne kelljen fizetnie. Kérdezem tőle: és most mit tegyek én? ... Hát, hebegi, menjek oda és keressem meg az Igazságot, írjak rőluk riportot.

Másnap összefutok egy félig- -meddlg rokonfélével. Panaszkodik, nem vették föl a flát Iskolába, Intézzem el, hogy a gyerek mégis bekerüljön. Hiába mondom neki, hogy még soha Ilyet nem tettem: se a dörgést nem Ismerem, se kedvem nincs bozzá, se Illetékesnek nem tartom magamat arra, hogy a felvételi bizottságok döntését megfellebbezzem. Látom, nem esik jól neki az effajta beszéd, neheztel is érte, kezet sem adva, sarkon fqrdul.

ÖJabban — vagy már régebben Is? — szokás lett újságlrőkkal fenyegetőzni, tőlünk várni mindenütt a segítséget, a nehézségek megoldását, már majdnem azt mondanám, az Igazságszolgáltatást. Tény, hogy a riporter, ahol teheti, ahol ügy érzi, valóban tennie kell, segít, hadakozik, kilincsel, bogozza az összegabalyodott fonalat, végére jár a dolgoknak, segft az Igazságot tisztázni. Segít, ahol teheti, és ahol ereje van az Írott szónak. Tanulságos, közérdekű vagy épp elrettentő esetekben.

De — és számomra ez a megdöbbentő — hol vonnak, miért nem intézkednek az illetékesek, akiket azért fizetnek, ez lenne a dolguk, a kötelességük? Miért In- gott meg az emberek bizalma a hivatalokban, a főnökökben, az Illetékesekben? Mtért kell előbb egy szimatoló újságíró, hogy az ügyintézés megkezdődjék, a sértett elégtételt kapjon, a bűnös meglakoljon tettéért. Miért kell még azt Is fonákjáról kezdeni, a- ml valójában pofon egyszerű. Munkabaleset történt — például —, a dolgozót a munkahelyén érte károsodás, fizessen hát. akinek ez kötelessége. Ugye, milyen egyszerűi Hogy mégis a körülményesebb utat választjuk . . .? Sebaj, majd hívunk egv újságírót...

ZOl.CZER JÁNOS

/