Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-12 / 7. szám
8 fM A HÉT Furcsa volt hallani az indiaiaktól: szerintük a magyar filmek a világon a legjobbakt Hogy szavaiknak hitelt is adjon a kamera, megmutatja a bejárati ajtó betört ablaküvegét. Olyan volt a tolongás, hogy benyomták azt is. Mindez pedig történt Oj-Delhiben a város széli Magyar Kulturális és Információs Központban. Ahol nemcsak filmeket néznek, üveget törnek, hanem magyarul is tanulnak. Bár tudják a nagyon szép indiai nők és rokonszenves arcú férfiak, hogy a magyar nyelvet csak Magyar- országon használhatják, mégis tanulják. Egyikük csak azért, hogy tanulmányozhassa a magyar munkásmozgalom történetét. Bár én beszélnék úgy angolul, mint ők magyarul! De mégsem ez volt a legfurcsább, hiszen megszállottak mindenütt vannak. Az azonban a mai napig is elgondolkoztat, hogy ml az, amt nekik a magyar filmekben annyira tetszik. Ha fölidézem indiai keltezésű filmélményeimet, akkor jómagámnak is felsőfokon kellene nyilatkoznom. Igaz, nem a művészi kivitelezés maradt meg emlékezetemben, hanem a képek, a színek, a falusi cselekmények tá- voltsága, egzotikuma. A távolság teszi számunkra érdekessé a filmeket. Magyarországtól, Csehszlovákiától India nemcsak kilométerekben esik nagyon távol, hanem időben is. Az indiai falvak nyomorúsága annyira távolinak tűnik, mint mondjuk számunkra Fábri Zoltán Felelet című munkája. Ugyanis Fábri, Mészáros Márta, Jancsó Miklós nevét, filmcímeiket pontosan ejtették, emlékeztek rájuk. Mondták ugyan, sokszor nem értették a történetet, az összefüggéseket, de nagyon megmaradt bennük a színészi játék, a művészi kivitelezés. A riport ugyan nem szolgáltatott bravúrokat, de a tények mégis elgondolkoztatóak: Indiában egyre többen tanulnak magyarulI KAPCSOLTAM Vizsgázik az ország — Vitray vizsgáztat. Es hallottam már idehazat berkekben is többektől, hogy a vasárnap esti műsorban ők is szerettek volna részt venni, hívták is a Magyar Televíziót, csak hát amíg Pestre vonalat kap az ember, addig vége a műsornak. Vítrayról már elmondták — sokszor, sok helyütt —, hogy mennyire eredeti, jóképűen szemfüles-szemtelen tévéegyéniség. Elmondták azt is, hogy iskolát teremtett a tévéműfajban. Valóban tanítani kellene azt, a- mit ő művel, de még inkább azt, ahogyan azt teszi. Mert erénye főleg ebből származik. Aláveti magát helyzetnek, riportnak, alanynak: ő egy a kíváncsi nézők közül, Személyét kirekeszti ha riportfilmet készít, mégis attól izzik a képernyő, hogy valahol ott van Vitray is. Ellenben a Kapcsoltam című kéthetente jelentkező műsor teljes mértékben őrá épül, és arra, amit csak tőle tudunk elfogadni — ellenszenv nélkül. Orrára lógó szemüvegét, orrpiszkálásait, a néző képébe szúró tekintetét, csipkelődéseit. Állítom, ennek a műsornak más műsorvezetővel lényegesen kisebb sikere lenne. Vitray megengedheti magának — mondják sokan, határon innen, határon túl —, hogy tárcsázzon, kapcsoljon és kérdezzen: okos dolgokat és néha akár badarságokat is, amelyeket ha netán nem tud a megkérdezett vagy az „ország“, még nem leszünk műveletlenebbek, de ló csiszolni az agyunkat, gondolkozni Es néha azt sem tudja a megkérdezett, hogy Petőfi legismertebb verseinek egyike-másika hogyan folytatódik, mi a címe ... Nem dől össze a világ, csak vizsgázik az ország, és fuccs a valahány- száz forintnak! Z. I. 0 "“ n ismeri a családja történetét? — kérdezi telem váratlanul. — Azt hiszem, igen. — Mit tud az őseiről? — Hát, tudom például, hogy a nagyapám nagyapja részi vett a szabadságharcban ... — Látja? — kiált fel diadalmasan. — Hisz alig tud valamit a családjáról! Én hét nemzedéken keresztül tudtam követni a családom történetét, és eljutottam a gyökerekig, az őseimig. Tudja, milyen izgalmas és csodálatos dolog ez? Azt hiszem, épp ennek köszönhetem könyvem sikerét. A családról, a szülőföldről beszél, olyan dolgokról, amelyek mindnyájunkban, négerben vagy fehérben egyformán, mélyen rögződnek. Ezit egy friss példával is igazolhatom: tegnap, amikor taxiba ültem, a sofőr felismert, és azonnal a családjáról kezdett beszélni. Szinte gyerek volt, amikor szüleivel Olaszországból Amerikába vándorolt, mégis elevenen élnek benne az elhagyott szülőföld és a család emlékei. A nagyszüleiről beszélt meg a házukat körülvevő tájról, amikor egyszerre esek elhallgatott. Története folytatását várva rápillantottam, és láttam, hogy könnyes a szeme, a felidézett emlékek meghatották. No lám, gondoltam, hát Ilyen érzéseket vált ki a könyvem? 1 Ez a fajta nosztalgia, no meg a természetes emberi kíváncsiság, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, keltette életre azokat a klubokat, a- melyek gombamódra szaporodtak el Amerika-szerte. A nevük Roots- -Club (Gyökerek-klub). Tagjaik o- lyan emberek, akik klubtársaik segítségével akarják felkutatni családjuk eredetét, s ha ez sikerül, felkeresik azokat & helyeket, ahol elődeik éltek. Nagyon sok a- merikal turista európai látogatásának ez a tulajdonképpeni oka. — Hogy jutott arra a gondolatra, hogy megírja a Gyökereket? — Gyermekkoromban, amikor a Tennese állambeli Henningben éltem, nagyanyám gyakran mesélt nekem. Csaknem minden története a mi családunk tagjairól szólt. Érdekfeszítő történetek voltak e- zek, a tragikus események derűs epizódokkal váltogatták egymást. Mindegyikük a távoli múltba röpített engem, a tátott szájjal hallgató kisfiút. Felnőttem, de ezek a történetek nem hagytak nyugton. Beszélgetés Alex Haleyvel Luciano Simonelli NYOMOZÁS A GYÖKÉRIG sokat foglalkoztattak, mígnem egy napon elhatároztam, hogy a végükre járok. Valami bizonyosságra volt szükségem, meg akartam tudni, igazak voltak-e nagyanyám történetei, hol és hogyan éltek a bennük szereplő emberek, az ő- seim. A kíváncsiság vezérelt, a- mikor kutatni kezdtem családom nyomai után, eszem ágában sem volt könyvet írni. — Hallottam, hogy sok fáradságába került ez a nyomozási — Valóban, fárasztó és aprólékos munkát igényló vállalkozás volt. Kilenc éven keresztül kutattam amerikai és angliai levéltárakban, amíg valami nyomra bukkantam. Ezt a halvány nyomot követve indultam el „felfedező utamon“, és Így jutottam el végül Afrikába. Valóságos detektívnek é- reztem magam, kutatásaim, utaim és az elért eredmények hallatlanul izgalmasak voltak. Az hiszem, másokat Is érdekelni fog ez a kilencévi nyomkeresés meg az azt követő megfeszített háromévi munka, ennyit Igényelt ugyanis a Gyökerek megírása. Ez lesz a következő könyvem témája, megismertetem az olvasókat & Gyökerek keletkezésének körülményeivel. — A könyv írása közben gondolt arra, hogy ilyen sikeres lesz? — Nem, erre egyáltalán nem számítottam. A siker, különösen egy regény sikere, amúgy is kiszámíthatatlan. Talán csak a hivatásos író sejtheti meg, sikerre számíthat-e könyvével. — On nem tartja magát hivatásos frónak, holott nem ez az első könyve. Egyik művét, a Malcolm X életrajzát kétmilliós példányban adták el, és nyolc nyelvre fordították le. Továbbra is kitart állítása mellett? — Nos, ma a Gyökerek sikere után talán már én Is hivatásos 1- rónak számítok, de nem sokkal ezelőtt csak egy irodalmi ambícióktól fűtött újságíró voltam. A Malcolm X egy újságíró hódolata volt az amerikai négerek történetének jelentős személyisége előtt. — Hogyan telik egy híres író napja? — Nem valami különösen: sokat dolgozom, gyakran hajnali há- romig-négyig. Rengeteget olvasok, és ha mrrad egy kis időm, horgászok. — ön a Gyökerek sikere révén szinte egyik napról a másikra milliomos lett. Mi a terve ezzel a töméntelen pénzzel? — Alapítványt szeretnék létrehozni, hogy olyan fiatal amerikaiak is tanulhassanak egyetemen, akiknek rossz anyagi körülményeik miatt különben nem nyílna rá módjuk. Azt hiszem, ez a lehető legjobb befektetés. Fordította: —vk— „A csodálatos, vágyódó, a lelket összeszorító finom tehetség“ 120 ÉVE SZÜLETETT A. P. CSEHOV A nagy orosz realista író, a polgárság korhadó világának rendíthetetlen ostorozója azzal tette el- választhatatlanná nevét az orosz és világirodalom klasszikusaitól, hogy szinte szédítő magasságig e- melte a novella-elbeszélés műfaját, és bátran ragyogó, új fényt rajzolt a drámairodalomban. Csehov irodalmi világa tükrévé vált a forradalom hallhatatlan rezgéseit sejtő valóságnak, tapintó hírnöke lett a tisztulást sürgető viharnak, s rendíthetetlen híve a biztató, egészséges jövőnek. , A hamar Önállóvá cseperedni kényszerült fiatal Antosa Csehon- te megismerve a létért folyó harc kegyetlenségeit, nyílt, tiszta szívvel tekint a világba maga körül, így válik alapvető témájává korai elbeszéléseinek a hazugság, az önkény, a képmutatás elleni küzdelem. Sok felől, a legváratlanabbul, furcsa formákba ütközik Antosa az elé táruló világ ezen csömöreivel. Az ütközés eredménye felismerés: sokat és sok mindenről kell szólni, kiáltani a világnak. Ez meghatározza műfajainak sokaságát, témáinak sokrétűségét. Tréfás elbeszélések, anekdoták, komikus reklámok, elbeszélés-paródiák, humoros jelenetek, kérdések-felele- tek elevenítik meg mindazt, ami a huszonéves Anton Pavlovicsot izgatja, emészti. Csehovot hatalmas erővel járja át a társadalmi életet nyomasztó hazugság következetes tagadása. Mindezzel szemben csak egy tevékeny erőt érez egyelőre: a lelkes alkotómunkát, az egészséges emberi kapcsolatokat. Antosa Csehonte nyomában a 80- as évek második felének Csehovjg már tovább megy: szociális általánosítások, társadalmi megállapítások és következtetések irodalmi megfogalmazását valósítja meg. A cári önkényuralom rendőri-hivatali bástyáit döngeti. Kacajának vihara letépi a percenként színüket változtatókról a leplet, és irgalmatlanul láttatja szégyentélen törpe lényüket. Csehov nemcsak kacag, nevetésével kegyetlenül korbácsol, hanem elkomolyodik, és könnyekig szomorú lesz, amikor a gyermekkor mosolyát nem ismerő Vány- kákról mesél vagy a sáros orosz falu szegény robotolóiról. Ez a váratlan komolyság, a könny és a keserű mosoly — már Csehov érett alkotóvonása: rövid jelenetek a futó, mindennapi életből, szomorú megvilágításban. Bennük a lélektani jelenség elválaszthatatlan a szociálistól. Az emberek egyéni boldogtalanságában ott tükröződik a társadalmi igazságtalanság. Ez Csehov kiáltásának megdöbbentő ereje. A felismert valóságban, az önkényuralom felburjánzött rengetegein nem könnyű a fény felé haladni. Ez szülhetett Csehovnál pesszimista csengésű elbeszéléseket. De a borúlátás csupán röpke és furcsa hangulat. Csehov nem szűnt meg egy percre sem a frisseség, az élelszeretet húrjain játszani. Érzi, sőt tudatosítja szerepét: „Az élet értelme egy dologban van — a harcban" — mond- datja ki hősnőjével saját meggyőződését. Az önálló hangú, érett Csehov legkedvesebb műfajává a lírai-lélektani elbeszélés és a mélyebb társadalmi tartalmú novella válti E műfajnak lett csodálatos, finom tehetségű mesterévé. Mik a legszembetűnőbb jellemzői ennek a mesteri tehetségnek? Kis méretű müvet, rövid elbeszélést mély tartalommal' telíteni, megtalálni a leghatékonyabb szóanyagot, amely csodálatos biztonsággal áll össze harmonikus egységbe a mondanivalóval és a jelentős erkölcsi-lélektani kérdés világos ábrázolásával. S mindehhez még párosul Csehov mély, lényegre törő elemző módszere. Páratlan érző magabiztossággal tudta felfedni az ember legfontosabb jellemvonásait. „Ű azonnal az egész embert vette, gyorsan és hűen állapította meg, akár a tapasztalt kémikus, fajsúlyát, minőségét és sorrendjét, s már tudta is, hogy rajzolja meg két-három vonással az ember legfőbb lényegét“ — vallja Csehov- ról A. Kuprin. Anton Pavlovics a kiforrott művész hangján hoz váratlan, új dallamot az orosz és a világ Irodalmába. Csehov-dramaturg figyelme a hősök belső konfliktusaira, vívódásaira Irányul, s így tárulnak e- lénk a jellemek nz élet ellentmondásainak észlelése nyomán. A külső mozdulatlanság bonyolult belső harcról tanúskodik. A csehovi drámákban a mindennapi élet lírai telítettséggel, a környezet, a természet szavával a maga különleges összetettségében elevenedik meg. Mindez új volt az orosz és a világirodalomban egyaránt. „Csehov hatása a világirodalmi drámára — páratlan!" — kiált fel. A. Miller amerikai drámaíró. Anton Csehov művészete az o- rosz klasszikus irodalomban érces, gondolkodtató erejű zárszava lett a kritikai realizmusnak. A csehovi művek magas művészi tökélye általánosan elismert, dicsősége él. Hogy miért? Mert Csehov, ahogy K. Fegyin megjegyzi „... drága számunkra emberiességével, amely áthatotta egész Irodalmi munkásságát és jellemét. És drága számunkra annak tudatosításával, hogy mindazt, ami gyönyörű, csak bátor munkával lehet és kell létrehozni.“ Mázsár László KÉPEK FÁBÓL, FÁBAN A nagyfödémest (Vet. Óla- nyj művelődést otthonban a CSF.MADOK helyt szervezete és a helyt népművelési központ képkiállítást rendezett Márts Tibor müveiből. Intarziákat készít már évek óta ez a nagyfödémest fiatalember. — A szenei [Senecf középiskola elvégzése után Tornaijára (Safárikovoj kerültem a kétéves mezőgazdasági szakiskolába, itt lettem a fa szerelmese. 1975-ben itt kezdtem készíteni első képeimet. Ügyeskedtem, de sok függött attól, milyen anyagot sikerült szereznem — mondja. Az intarzia művészeti dg. Sokan mégsem sorolják oda. Miből ts áll az Ilyen alkotás? Leszámítva a témaklválasztást, a töprengést, adva van a faanyag, s a művész ezt tlleszt- gett, ragasztja, préseli, csiszolja, hogy tökéletes legyen a mű. Máris Tibor öt év alatt nagy rutinra tett szert. Jelenleg a nagyfödémest Béke Efsz-ben dolgozik technikusként. Ha nehezen is, de sikerül hozzájutnia a szükséges hulladék fához. Ha ez megvan, akkor már csak a „játék“, az alkotás következik. Máris Tibor nem tartja magát művésznek. Még fiatal, s nem is azért műveli, a szabad idő hasznos eltöltését találta meg a fában, a fölösleges energiáját köti le az alkotás. Nagyjödémesen már másodszor állította ki müveit, Ősz- szesen huszonöt képét nézhette meg a közönség. Akt elment a kiállításra, nem bánta meg. — Mit tervez? — En most nagyobb fába szeretném vágni a fejszémet: portrét akarok készíteni Kodály Zoltánról, az intarzia sajátos kifejező eszközeivel szeretném megörökíteni. Nem pályázik babérokra, érdekes kedvtelést választott, a- mely elsősorban neki szerez örömet, de ha alkalom adódik, másoknak is. Száraz Pál Pályázati felhívás A CSEMADOK Központi Bizottsága pályázatot hirdet gyermek-bábjátékok és gyermek kisszínpadi összeállítások megírására. A pályázat feltételei: Pályázni lehet eredeti művekkel — a már bemutatottakkal is —, ha még nem jelentek meg újságban, folyóiratban, nem adta ki a LITA, és nem vettek részt pályázaton. HATÁRIDŐ: 1980. MAjUS X. I. díj 3000 — 3000 Kcs II. díj 2000 — 2000 Kcs 111. díj 1000 — 1000 Kős A nem díjazott műveket is — ha a követelményeknek megfelelnek — a CSEMADOK Központi Bizottsága kiadja, és az előírásoknak megfelelően honorálja. Cím: CSEMADOK Központi Bizottsága Népművészeti osztály 891 09 Bratislava nőm. 1. mája 10 — 12
