Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-12 / 7. szám

Taggyűlésekről jelentjük A hodosi (Vydrany) SZISZ-alapszervezet értékelő gyűlésén megjelent Orsolya Piros­ka, a SZISZ dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási bizottságának titkára és Miklós Tiborné, a párt helyi szervezetének vezetőségi tagja. A szervezet múlt évi mun­kájáról Kovácsy Erika, a vezetőség tagja tartott beszámolót. Többek között elmondta, hogy az alapszervezet tagjai kivették a ré­szüket a közérdekű és a tömegpolítikai munkából. Megemlékeztek a fontos évfor­dulókról, gondoskodtak az idősebb polgá­rokról, és részt vettek a névadó ünnepélye­ken, többen vért adtak díjmentesen. A tag-’ gyűlés elfogadta az idei munkatervet, amely a szervezeti élet további fellendülését Irányozza elő. SZÉLLÉ BEATA A galántai Agrostav SZISZ-alapszerveze- tének munkájáról Cetli Gizella elnök szá­molt be a tagságnak. Elmondta többek kö­zött, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója tiszteletére 200 órát dolgoztak le társadalmi munkában, összegyűjtöttek 1385 kiló hulladékpapírt és 9000 kiló ócs­kavasat. Az alapszervezet tagjai közül kie­melte a tervező osztályon dolgozó szocia­lista munkabrigádot. Ők szerkesztették a vállalat aktuális faliújságát. A taggyűlés résztvevői meghallgatták továbbá Buday Iván előadását a februári győzelem jelen­tőségéről. Utána hazánk felszabadulásának 35. év­fordulója tiszteletére kötelezettségvállalást fogadtak el. E szerint 500 órát dolgoznak le a termelésben és 400 órát a választási program teljesítéséért, összeegyűjtenek to­vábbá 10 tonna ócskavasat és két tonna hul­ladékpapírt. SZÁRAZ PÁL TALÁLKOZÁS egy kedves ismerőssel Az elmúlt napokban újra körünkben üdvözöl­hettük a Hodosi (Vydrany) Alapiskolában Fehér Gábor elvtársat, a veterán pártharcost. A tanulók meleg szeretettel fogadták a közismert régi párt­harcost, virággal és verssel köszöntötték öt. Gábor bácsi, aki 1931-től tagja a CSKP-nak, suk- -sok érdekes epizódot elevenített föl életéről, mun­kásságáról. Kedves vendégünk azzal búcsúzott el tőlünk, hogy nagyon örül, mert látja, mnnkájHk nem volt hiábavaló ás az iskolapadokban vidám, mosolygós gyermekeket lát. SZÉLLÉ BEATA Várom a leveled Harminckét éves vagyok. Oláh István, 1101 Budapest, MÁV-telep 44/1. Magyaror­szág. 14—15 éves lányokkal és fiúkkal levelez­nék, szeretem a zenét, a sportot és a termé­szettudományokat. Csicsay Alica; 930 05 Gaböíkovo 1052, okres Dunajská Streda. Hetedikes vagyok, 12—13 éves lányokkal, fiúkkal leveleznék, bélyegeket és képesla­pokat gyűjtök. Decsi Zsuzsa, Budakalász 2011, jőkai út 75., Magyarország. 172 cm magas, 30 éves lakatos szakmun­kás vagyok, szeretek utazni, Kalina Imre, Hejőpapi 3594, Rákóczi út 13., Magyaror­szág. Csehszlovákiai fiatalokkal leveleznénk: Szovjetunió, Beregszászi járás, Zakarpat- szká obi., Bátyú. Micsurin út 1*1., Balogh Katalin (17 éves), Szov., Zakarp. obi., 295 540 Vinohradovo, Gagarin 40., Bucsella Éva (14 éves). Szov., Zakarp. obi.. Bátyú, Partizán út 32., Izsák Irén (17 éves). Szov., Zakarp. obi., 295 540 Vinohradovo, 50 Október 2/50., Ivántsi Gabriella (14 éves). Szov., Zakarp. oblaszty, 295 540 Vinohra­dovo, Szavetszkaja 198., Klincsák Sanyi (15 éves). 15 éves gimnazista vagyok, szeretem a zenét és a sportot. Gazdag Enikő, Debre­cen 4032, Sestakert u. 9., Magyarország. 35 éve történt 1944 utolsó napjaiban bezárult a gyűrű a főváros körül. Budapest az ország lakosságának egyötödét, gyár­iparának kétharmadát tömöritette. É- pületei, kulturális kincsei felbecsül­hetetlen értéket képviseltek. A szov­jet hadvezetés hiába akarta megkí­mélni a magyar fővárost, az elvakult nácik nemcsak a méltányos feltétele­ket kínáló fegyverletétel! ajánlatokat utasították vissza, hanem orvul meg­gyilkolták a szovjet parlamentereket. Január elején megkezdődött Buda­pest ostroma. A csaknem másfél hó­napig tartó elkeseredett küzdelem nemcsak a magyarországi harcok e­tó csapatok. Január 9-én elfoglalták a németek' által repülőtérnek hasz­nált lóversenyteret, ezzel elvágták a fasiszta hadsereg légi utánpótlásának az útját. 10-én felszabadult Újpest, 12-én már a belvárosban folytak a harcok, 18-ra pedig egész Pest fel­szabadult. Budán még elkeseredett ostrom dúlt, de a Duna bal partján már meg­indult az új élet.. Ahogy a szovjet csapatok felszabadítottak egy-egy te­rületet, ott azonnal létrejöttek a kom­munista párt legális kerületei, szerve­zetei. A pártszervezetek felhívták a lakosságot, hogy azonnal Indítsa meg Korabeli jelvétel Budapest felszabadításáról. Itt már gyermekek hócsatáz­nak a nyugvó fegyverek mellett. gyík legkiemelkedőbb eseménye, ha­nem általában a nagyvárosokért ví­vott harcok egyik legnagyobb mére­tű csatája volt. Vörös János, a hor­thysta hadsereg volt vezérkari főnö­ke, a debreceni koalíciós kormány honvédelmi minisztere így beszélt er­ről: „Budapest ostromát nem előzte meg nehéztüzérségi előkészítés, hanem a Vörös Hadsereg lassú ostrommal fog­lalta el a várost, hogy megkímélje Budapestet a nehéztüzérségi tűz pusz­tításaitól. Ennek a kíméletes harcmo­dornak a következménye volt„ hogy a Vörös Hadsereg sok ezer katonája áldozta fel életét.“ A budapesti harcokban rendkívül szívós küzdelem folyt minden ház­tömbért, minden utcáért, de a szov­jet csapatok előrenyomulását nem le­hetett megállítani. Északkelet felől Pestújhely és Zugló irányába nagy lendütettel törtek előre a felszabadi­a helyreállítási munkát, és kezdje meg a romeltakarítást. Szovjet segít­séggel gondoskodtak a kenyérellátás­ról, megszervezték a Nemzeti Segély kerületi szervezeteit, népkonyhákat állítottak fel. Budán eközben még folyt az elke­seredett küzdelem, s utcáról utcára, házról házra haladva verték ki a né­met-nyilas csapatokat, amelyek vé­gül a Várba szorultak. A magyar ka­tonák tömegesen álltak át a szovjet csapatokhoz. A harcok eredménye­ként február 13-ra Buda is, és így az ögész főváros felszabadult. A Pravda 1945. február 15-1 vezércikke hosszan méltatta a győzelem jelentőségét. „Budapestet elfoglaltuk. A Vörös Hadsereg győzelmes zászlói még egy európai főváros felett lengenek. Nincs már messze az az idő, amikor a di­csőséges zászlók Berlin felett is lo­bogni fognak.“ IP) A JALTAI KONFERENCIA A szövetséges hatalmak előrenyomulásával, főleg a szovjet hadsereg sorsdöntő győzelmeivel 1945 elejére/ megpecsételődött a fasiszta Németország sorsa. A nagy­hatalmak már a háború befejezésével és az azt követő időszak legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak. Erről tartottak legmagasabb szintű konferenciát Jal­tában, a Krim félszigeten 1943. február 4—12-e között. A jaltai konferencián Roosevelt, Churchill és Sztálin mindenekelőtt Németország sorsáról döntött. A szövet­ségesek kidolgozták és elfogadták a fasiszta Németor­szág katonai szétzúzásának tervét. A záróközlemény első fejezetében többek között ez AU erről: „Megtárgyaltuk ás kidolgoztuk a három szövet­séges hatalom katonai terveit a közös ellenség végle­ges legyőzése céljából. A konferencia során a három szövetséges hatalom vezérkarai nap mint nap összejö­veteleket tartottak... ... A náci Németország pusztulásra van ítélve. A né­met nép, amennyiben megkisérli folytatni reménytelen ellenállását, csak növelheti vereségének, súlyát.“ A If. fejezet, amelynek cfme: „Németország megszál­lása és ellenőrzése“, a többi között leszögezi, hogy „az elfogadott tervek előírásai szerint a bárom nagyhata­lom mindegyike fegyveres erővel megszállja Német­ország egy-egy övezetét...“ A nyilatkozat értelmében Berlin megszállása a Vörös Hadsereg feladata lett, egyúttal pontosan megjelölték azokat a helyeket, ahol majd a szövetséges csapatoknak találkozniuk kell. A nyilatkozat legfontosabb része a német miUtarizmus és a nácizmus felszámolásával fog­lalkozik. „Szilárd és megingathatatlan elhatározásunk — hang- súlynzza a nyilatkozat —, hogy megsemmisítjük a né­met militarizmust és nácizmust, s gondoskodunk arrél, hogy Németország soha többé ne zavarhassa a világ békéjét... ... Nincs szándékunkban megsemmisíteni a német né­pet, de a németek csak a nemzetiszocializmus és a mi- litarizmus kiirtása után számíthatnak megfelelő létre, és egy helyre az Egyesült Nemzetek tanácsában.“ A jaltai konferencián ugyanis megállapodtak az Egye­sült Nemzetek Szervezetének létrehozásáról. Gyakor­latilag tehát e konferenciát tekinthetjük az ENSZ böl­csőjének. A nyilatkozat IX., záró fejezetének címe: „Egység a békében, mint a múlt háborúban“; „A Krím félszigeten tartott jelen Konferencia megerősítette azt a közös el­határozásunkat, hogy az eljövendő békében fenntartjuk és megerősítjük a célok és az akció azon egységét, amely lehetségessé és bizonyossá tette az egyesült nem­zetek győzelmét ebben a háborúban. Dgy véljük, hogy ez szent kötelezettség, amelyet kormányaink népeinkért és az egész világért vállaltak. Csak az országaink és valamennyi békeszarető nem­zet közötti együttműködésnek és egyetértésnek (oly tatásával és kiszélesítésével valósíthajuk meg az em­beriség legmagasztosabb törekvését: a biztos és tartós békét, amely — az Atlanti Charta kifejezése szerint — valamennyi ország valamennyi lakója számára bizto­sítja azt a lehetőséget, hogy félelemtől és szűkölködés- től mentesen élhessen.“ A koalíció nyugati partnerei a későbbi évek. során többször is megszegték a nyilatkozatnak ezt a részét. Röviddel a fasizmus felett aratott győzelem után való­ságos hidegháborút robbantottak ki az egykori szövet­séges, a Szovjetunió és a szocialista országok ellen. A mérhetetlen fegyverkezési hajszával újra és újra há­borús veszélybe sodorták a világot. E törekvés egyik szomorú megnyilvánulásának vagyunk tanúi napjaink­ban is, amikor a tőkés világ legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok kormánykörei megszakították az eny­hülés folyamatát, és soha nem látott fegyverkezésbe kezdtek. A jaltai konferenciát ennek ellenére is a világtörté­nelem egyik legfényesebb eseményének tekinthetjük. A LEMP Vili. kongresszusa Ezekben a napokban kezdi meg munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kong­resszusa. Ezt az eseményt említve szeret­nénk felidézni olvasóinknak, hogy csupán két héttel ezelőtt volt Edward Gierek elv- társ, a LEMP KB első titkára Gustáv Husák elvtárs vendége, s a két államférfi nagyra értékelte „Az 1980 utánii csehszlovák-len­gyel gazdasági együttműködés elmélyítésé­nek fő irányai“ című dokumentumot, amely irányvonala a két ország 1981—1985. évi népgazdaságfejlesztési tervei egyeztetésé­nek. Ennek értelmében a két ország na­gyobb gondot fordít az árucsere-forgalom­ból származó kötelezettség teljesítésére, kü­lönösen a nyersanyagok és a fogyasztási cikkek szállítása terén, valamint a közleke­dési problémák megoldásában. A lengyel gazdaságfejlődés számadatait figyelve elmondhatjuk, hogy az eredmények Impozánsak. Lengyelországban az elmúlt öt esztendő alatt 85 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem, az Ipari termelés pe­dig az idén csaknem 2,5 szerese lesz az 1970. évinek. A lengyel nemzeti jövedelem csaknem egynegyedét adja a külkereskede­lem. Hazánkhoz hasonlóan Lengyelország­ban, is gondot okoznak a beruházások, fő­ként a befejezetlen beruházások nagysága és elhúzódásai. Bizonyos nyersanyagok hiá­nya a mi gazdaságunkhoz hasonlóan érzé­kénnyé teszi a lengyel népgazdaságot. Len­gyelország előnye viszont az óriási fekete­szénkészlete, kén-, só-, rézbányái stb. Lengyel közgazdászok véleménye szerint az elmúlt években gyorsabban fejlesztették a feldolgozó iparágakat, mint a nyersanyag­termelést, és ez természetesen feszültsé­gekhez vezetett. Hozzátehetnénk azt Is, hogy 1979-ben az „évszázad tele“, majd árvíz, aszály sújtotta a lengyel gazdaságot. Mind­ezek ellátási és egyéb nehézségeket okoz­tak. Az 1979-ös év minden problémája mel­lett sikert is hozott, mert először került egyensúlyba, az ország kereskedelmi mér­lege. A párt- és a kormány eddigi politikájá­nak következetes folytatása abban az alap­elvben tükröződik, hogy elsőbbséget adnak a társadalmi célok megvalósításának, a la­kosság életkörülményei további megjavítá­sának. 1980-ban 5,5 százalékkal növekszik a belső piacra szállított áruk mennyisége, ezen belül 4,9 százalékkal javul az élelmi­szerellátás. Viszont azt is látni kell, hogy az ország jelenlégi gabona- és takarmány­helyzete nem teszi lehetővé 1980-ban a hústermelés lényeges fokozását. Lengyelország terveit ugyanúgy hatja át a hatékony és takarékos gazdálkodás, mint a dolgozók életkörülményeiről való gondos­kodás. -str­lói választottak Jől választottak a bratislavai Duna utcai gimnázium tanulói, amikor Latika Hajnalkát, a III.A osztály tanulóját választották meg az iskolai SZISZ-szervezet elnökévé. Haj­nalka jó szervező, szorgalmasan végzi munkáját. Ezenkívül ő az osztály legjobb tanulója. Sokoldalú lány. Kedvenc tantár­gya a vegytan, ő vezeti többek között a SZISZ-alapszervezet vegyész szakkörét. Ta­valy a kerületi vegyészulimpiászon negye­dik lett. Versmondásban is kiváló. Minden évben indul a magyar és orosz versmondó versenyeken. Ugyanakkor rendszeresen sportol. Róla nyugodtan elmondhatjuk, hogy jó példát mutat a szervezet tagjainak. SZOVICS JUDIT BUDAPEST FELSZABADTTÄSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents