Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-05 / 6. szám

---------------- M 9 |1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIHII(I1IHHHIIIIIIIIIIIIHII1IIII1IIIIIIIHIIIIIIIIIHIIIHIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIHIIU1IIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIU 1944. június 23.: a szovjet hadsereg nagyszabású támadást indított Belorussziában. | „Katyusák" tüzkész állapotban a belorusz frontszaka- j 1 szón. A FEDŐNÉV „BAGRATYION“ Szerdán este féí nyolckor láthatjuk a Nagy Hon- védő Háborúról szóló film 14. folytatását, amely 1944 nyarát idézi. A film Belorusszia felszabadítás sáról szól. Mielőtt a fűmet megnéznénk, nem árt egy kl“ csit belelapozni a történelembe. Nem egész egy évvel a második világháború befejezése előtt a né­metek hatalmas erőket biztosítottak. Néhány adat a német haditermelésről, a halált ontó fegyverek“ ről, amelyeket 1944-ben állítottak elő: Kétmillió 586 ezer puskát, 787 ezer gyalogsági automata fegyvert, 31 000 aknavetőt, közepes és nehéz harc* kocsiból 17 300-at, repülőgépből 38 ezret. Ilyen harci helyzetben a szovjet főparancsnokság az e» rők, eszközök zömét 1944 derekán Belorussziába, az 1 Balti a 3., 2* és 1. Belorusz Frontok állomé“ mányában a némát „Közép" hadseregcsoport szét­verésére összpontosította. Az 1944 nyarára terve* zett „Bagratyion“ fedőnevű hadműveletnek az volt a célja, hogy felszabadítsa Belorussziát. Július 3-án felszabadult Minszk, Belorusszia fővárosa. Július végén már a Varsó elővárosához, Prágához vezető utakért folyt a harc. A szovjet csapatoknak a vb zes, mocsaras terep sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. A Belorusz Frontok sikeres támadása so-- rán a német katonák újabb tízezrei kerültek hadi­fogságba, Belorusszia felszabadításával a szovjet csapatok újabb lépést tettek a végső győzelem el­éréséhez. Az emberek emlékeznek — a film emlékeztet. A 14. rész vetítése után Mihail Szuvorov is tollat fogott, és többek között ezeket vetette papírra: „Drága Elvtársak! Tizenhat éves koromban ke­rültem ki a frontra. Kemény harcokban törtünk utat magunknak. Apám, Pimen Grigorjevics Szu- vorov, az utász zászlóalj katonája Tarnopoln'ál a- sett el1. El tudják képzelni, mit éltem át, amikor a Belorusszia felszabadítása című filmben meglát­tam az édesapámat? Egyetlen fénykép sem maradt nekünk róla, A prohoreci házunk, ahol éltünk, por­rá égett. A filmben van egy jelenet, amint az utá­szok hidat építenek a folyón át. Két katona desz­kát fűrészel. Az egyik közülük háttal áll a nézők­nek, a másik a fűrészt figyeli, ö az én édesapám. Tizenöt éves korom óta nem láttam őt. Nagyon a- karok az apámról egy fényképet. Kérem önöket, hogy legalább egyetlen egy felvételt küldjenek. Ne utasítsák Vissza kérésemet. Én már nagyapa va­gyok. Az egész családom odaveszett a háborúban. Nővéremet, aki a Komszomol szervezet elnöke volt, édesanyám szeme láttára lőtték agyon a fasisz­ták. Anyánk nem élte túl leánya halálát. Apánk elesett!" Ügy gondoljuk, hogy ehhez az emlékezetet és Ielkiismeretet ébresztő filmhez nem kell bővebb kommentár. —esi Aki megfordul magyarlakta vidéken, ha nem !• gyakran, da híért találkozik Követ Dezső szobrászművész nevével. 0 készítette a rozsnyéi bányászok emlékművét és a nevezetes zenélő bányász-éraművet is. Másun térplasztikák talapzatán láthatjuk a ne­vét. A címerpályázaton részt vett KSvas Dezső szobrász is — mondták itt, máshol meg arről hallottam, hogy ő készíti az elfogadott címer öntvényét. Annyit tud­tam még róla, hogv rozsnyéi. A dunaszerde helyt kiállítás megnyitásán BELSŐ EROTIKUS, ERÓZIÓS ERŐ (LÁTOGATÓBAN KÖVES DEZSŐ SZOBRÁSZMŰVÉSZNÉL) 1965-ben a dunai árvíz után Duna 1965 címmel izgató kiál­lításával adózott a megrázó e- semény áldozatainak. Most új­ra jelentkezett: Duneszerdahe- lyen (Dun. Stredaj & városi művelődési otthonban állította ki munkált. Az otthon Igazgatója nem kis izgalommal számolt be arról is, hogy meglehet, gazdagítjuk a várost, s a művelődési ott­hon előtt megépítik a Tündér Ilona-szökőkutat, amelyet Kö­ves Dezső szobrászművész ter­vezett. A rozsnyői zenélő bá­nyász-óramű után nyilván ez is a város jelképe és. dísze lesz. — Hogy&n jutott erre a gon­dolatra? — erre vágyik kíván­csi, amikor becsöngetek a mű­vész műtermébe, Bratislava e- gytk új lakónegyedében, Strko- vecen, nem messze a tótól. A földszintes épület utca­fronti üvegfala mögött nincs valami nagy mozgás. Idehaza van? — tűnődöm, de végül is egy ősz hajú, ötven körüli, de fiatalos megjelenésű férfi, ma­ga a művész nyit ajtót. — Megnézhetném a szobrait és elbeszélgethetnénk művé­szetéről? — kérek bebocsátást a most tél idején egy kicsit hideg műterembe. Vakítóan fehér, izgalmas amorf szobrok erdején vezet a konyhába, ott már melegebb van. A műteremben Dunaszer- dahely címerének az öntvé­nyei, Püspöki Nagy Péter mun­kájának, Köves Dezső által ké­szített változata. A konyhaasz­talán a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság címere, Nltra városnak készíti. Az agyag még egészen puha, munka köz­ben csöngettem rá a mester­re. Rövid beszélgetés után vísz- szamegyünk a műterembe. Az egyik falon mennyezetig pol­cok, rajta szobrok, de csak a körvonalaikat láthatom, mert fólia takarja őket. — Betakartam őket —mond­ja, miközben hosszú pálcával fellebbenti a fóliát —, mert köszörülés közben rengeteg a por. < Az asztalon köszörűgép, csi­szoló, a ládákban, a szekré­nyekben annyiféle szerszám, a- kár egy műhelyben. A polc e- lőtt is rengeteg szobor. For­rasztott robotok, térplasztikák, három arc. A középső kegyet­lenül vicsorog rám hosszú fo­gaival. A kiállításon A fasiz­mus arca címet viselte. Most is megrázkódom a látványuk­tól. — Igen. a fasizmus arca — mondja —, de én csak arcok­nak hívom, bár való igaz, hogy nem lehet elválasztani háborús élményeimtől Vagy másfél 4- vlg voltam a hitleristák fog­ságában. Rám Is halál várt. Vé­gül már csak heten marad­tunk. Vége, mindemnek vége, ezzel a tudattal feküdtünk le, de reggel hogyan, hogyan nem, máig sem tudjuk, már annyi idejük sem maradt az őreink­nek, hogy lekaszabolhattak volna. Hanyatt-homlok mene­kültek ... Szobraim nem min­dig a megszokott formákkal próbálják megeleveníteni az embert, a2 ember életét, htBzen ez nem adna semmi újat. AZ emberi alak ugyanis csak alak marad, a művésznek nemcsak azt kell ábrázolnia, amit lát, hanem azt Is, amit tud. Az em­beri lét filozófiai feltárását kell megkísérelnie. Igaz, sokkalta nehezebb megfogni a belső e- rotlkus, eróziós erőt, azt, ami kikívánkozik belőle, e2 a fel­adat való a művésznek. Valaha, a háború előtt há­rom évig Kisfalud! Stróbl Zsig- mond tanítványa volt a buda­pesti Képzőművészeti Akadé­mián. Jó Ideig a mester műter­mében lakott, vele járt be az iskolába, de a háború miatt már nem fejezhette be tanul­mányait, erre már csak Jóval később, 1962-ben Bratisiavában került sor. Itt a régi mester egyik tanítványa vezette to­vább a kezét. Addig mi tör­tént? — A zene már korábban Is érdekelt. Amikor az akadémiá­ra jártam, esténként a Zene­akadémiát Is látogattam, ké­sőbb pedig énekelni tanultam. De ez csak egy része az éle­temnek, sok mindent csinál­tam, sok mindennel megpróbál­koztam. Az évek folyamán hét különböző szakmából szereztem képesítést, összesen négyszer érettségiztem, dolgoztam rajz­tanárként, majd politechnikát tanítottam, énekórákat vezet­tem, tankönyvet, regényeket, balladákat írtam, zenét szerez­tem, s mint ahogy az életraj­zomban Is írják, színésziként és énekesként is működtem. — Látom a szobrain Is, hogy a zene nemcsak a rozsnyól ze­nélő bányász-óraműnek alkotó eleme, hanem a szobrainak is, amelyek mintha több dimen­ziós zeneművek is lennének egyszerre. Vagy csak én hi­szem így? — Nem. A zene valóban mindennapi életem, szobraim része. Itt van például ez a plasztika, amelyet én Beetho­ven emlékműveként a leendő Beethoven-múzeum elé szán­szerelmesek tam. Ez a három húr a ráfüg­geszthető súlyokkal a maga módján ez ottani szélek és lég­járatok hatására a IX. szimfó­nia néhány ütemét játszotta volna, Illetve játssza majd el, ha egyszer felállítják. A szo­bor vagy huszonöt méter ma­gas lenne, és erre elég nehéz találni kivitelezőt. — Ez így első hallásra Is fantasztikusnak, szinte kivtte- lezdetetlennek tűnik. Nem ha­ladja meg az ember, pontosab­bat a szobrász képességeit, le­hetőségét, tudását? Meg lehet-e egyáltalán valósítani? r- Mint a fentiekből ts látha­tó, nemcsak szobrászati és ze­nei Ismeretekkel rendelkezem, technikai, politechnikai isme­reteknek sem vagyok híján. Ba­rátaim néha tréfálkozva', más- kor meg komolyán polihisztor­nak neveznek, mert nemcsak megalkotom a szobrokat, a ki­vitelezésüket is magam vég­zem, Hé szükséges, ki Is ön­tőim őket püspöki (Podunajské Bískuploe] öntőműhelyemben. Sőt, harangot is tudok önteni. — Honnan ez az összetett készség? Az ósi névadási mó­dok egyike az, amikor valaki a foglalkozásáról kapta a ne­vét. Talán ez az önök család­jában Is így volt, és nemzedé­keken keresztül öröklődött, formálódott, hogy úgy mond­jam, készült a „szobrász"? >— Lehet, mert őseimet vala­ha régen nem Köveseknek, ha­nem Hade láncoknak hívták, a Köves név csak a foglalkozá­suk miatt ragadt rájuk. Hogy az ő tudásukból, készségükből mit örököltem, nem tudom. A- pám bányakovács volt. Negy­ven évig dolgozott vasművek ben és a rozsnyól bányákban Ami megtanulható volt, azt nyilván megtanultam meste­reimtől, Kisfalud! Stróbl Zstg- mondtól és később tanítványá­tól, Stefunkó szobrászművész­től. Kezembe veszem az egyik kis szobrát. A stilizált, leegyszerű­sített formákon át Is jól látha­tó az egymás társaságában ülő emberpár meghitt, nyugodt hangulata. Valami szép:, kie­gyensúlyozott mondanivaló rej­lik az egymás társaságában időző emberpár alakjában. Bár­hol, bármelyik parkban, de a- kár egy lakóház tágasabb be­járatában Is el tudnám képzel­ni ezt a szobrot. — Miért született ez a mű, és hová szánta? — kérdem hát érdeklődve. — Szerelmespár. A Centrál mellett épülő tisztító fürdő számára készítettem. Ügy gon­dolom, hogy ezekkel a letisz­tult, szinte átlátszó formákkal tudom a legjobban szolgálni a fürdő környezetét. Az anyagon, háromdimenziós lényegén túl a vizet ts bekapcsoltam a szobor hatásmechanizmusába. A stili­zált alakok egyben egyfajta kút szerepét Is betöltik. Azzal u- gyanfs, hogy mind a két szo­bor tetején felbuzog a víz, és utána egyenletesen elosztva le­folyik a testeken, e< térplasz- tika alakjai, anyaga is Dianá­kon yabbá, szülte áttetszővé vá­lik. Közben megforgatom a szob­rot. A már kész, felállított alko­tás Is forgatható lesz? — Igen, pontosan így gon­doltam, mert erre speciálisan itt, de sok helyein másutt Is szükség van. Hiszen e-z embe­rek Ide visszajárnak, s egy Idő után megszokják, közömbössé válhat nemcsak a hely, maga a műalkotás Is. Ezért jó len­ne, ha ezt meg lehetne forgat­ni, változtathatná saját tenge­lye körül a helyét, alakját, mondanivalóját. — M{ Indokolja ezt? — Maga az élet, mert ott ts megfigyelhető ez a jelenség. Különösen az asszonyokon. Egy idő után átrendezik a lakást, megváltoztatják környezetüket. És ez érthető Is. Közben u- gyanis nemcsak az életritmu­suk, hanem a szemléletük, s ennélfogva az egyéniségük Is megváltozott. — Az ilyen szobrot az épí­tő rendeli meg, vagy a szob­rász Jön a saját gondolatával, elképzelésével ? — így ts, úgy Is. Én állan­dóan figyelem magam körül az életet, a változásokat, figye­lemmel kísérem az építkezése­ket, közben arra gondolok, hogy ez vagy az az építkezés mit kíván, hogyan lehetne a meglevő helyet kihasználni, teljessé tenni. Lényegében ha­sonlóképpen jött létre az em­lített Tündér Ilona szökőkűtjá la Sokat gondolkoztam, ml is Illenék az elé a nagyszerű mű­velődési otthon elé, valami, ami egyedi, de nemcsak éhbe a városba valő, hanem annak múltjával és jelenével ls pár­beszédben lehet, s amit a vá­ros polgárai ls élvezhetnek, így jöttem rá arra a gondo­latra, hogy a vízi tündérek ki­rálynőjének, Tündér Ilonának a legendája az egyik legrégibb, legszebb, legmeradandóbb a sziget történetéből, és mai ér­telmezésében Is kifejező, hite­les. Elképzelésem szerint a kör alakú talapzat a Csallóköz közepét, szívét jelképezi. A le­genda szerint a szigetet és a tündétek lakhelyét nemcsak a vidám tánc, ének, hanem a tündérek bőségasztala', amely­hez mindenki szabadon hozzá­férhetett, tette vonzóvá, A me­dence körül táncoló, bronzba öntött tündérek, fejük fölött tartják a bőség asztalát, ame­lyen a sziget gyümölcseit, a vízsugárböl visszahulló víz mossa tisztára. A táncoló tün­dérek a nép vidámságát, ven­dégszeretetét Jelképezik. A szö­kőkút minden éjjel, pontosan éjfélkor, amikor a hagyomány szerint a tündérek megjelen­tek, egy rejtett vízi erőművel működő zenegép segítségével a tündérek zenéjének csodás dal­lamaival töltené be a várost... NÉMETH ISTVÁN . ..................................................................... .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents