Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-05 / 6. szám
U ÜHl . AICH PÉTER VERSEI: szerelem hol keressem a végeket simul] a kezeddel őlel] át comboddal így olvadnak a holdvilágba a könnyek ( napfogyatkozás « *. ( hervadt virág díszíti a csöndet csönd uralja a sós gyökereket a gyökerek elszakadtak álmuktól röpke álom holtan csüng a kő alól megkövesedett jájdalmad akár a tízparancsolat után édes volt és gyönyörű volt de az Idő letelt sok volt a nap a bor a sző a mérleg kibillent csak ez történt és elég volt mélyből sikátorok mentén a fü akár a régi szerelem a téglák még a régiek hajó a félhomályban 6 csúcsívek bordák árnya leng alatta holt angyal hever a régi álmok istenem sebek rőt károgása zeng a szél a szél oly messze jár Zöldből pirosba GYURCSÓ ISTVÁN Gyurcsó István költő hatvanöt éves. Jubileuma alkalmából kt» vánunk neki jó egészséget és még sok alkotásban gazdag évet Legtovább hű a cserfa lombja, érik zöldből verespirosba, őszi dérrel sem hall az ágról, így vall hűséges önmagáról. Hozzád én mindig hű maradtam, csókod én soha nem tagadtam, ha kérdeztek, csak így feleltem: cserfaág-szíved megszerettem. Cserfaág voltál, lombod voltam, vagyok érett, verespirosban, ki már csak arra vár, hogy a dér számon kérje tőle, mennyit ér. Szememben hordozlak Lehetsz nagyon messze, akármilyen távol, közelemben Jársz te, ha én úgy kívánom. Szememben hordozlak, örök tükör vagyok, belerajzoltak már a sugárzó napok. Gyémánttű reggelek véstek a szemembe, hogy az éjszakáim veled teljenek be. S lehetsz nagyon távol, akármilyen messze, csak bezárom szemem, s itt maradsz örökre. Ki tudna elvenni, tőlem, ha nem adlak! Itt vagy te, a legszebb, így csak én mutatlak. Igazítsd meg hajad két szemem tükrében, úgyis ritkán látod magad ilyen fényben. MIROSLAV DEMÄK: ÁLLATÖV FEBRUAR (II. RICHARD) Királyunk éppen most esett el Mikor az erdőben sehol egy forrás Hozzatok hát a királynak Legalább tükröt Magad rajzolgattál magadnak óvodát A siker garádlcsán (Annyi fok fölfelé s csak egy lefelé) Azt ami a tenyereden van 6 Richárd Fél lábbal át nem ugród Tudod hogy egy vagy A kiválasztott Királyok nagy neméből S szánalmasan nem fogtad fel a tükörből Benne semmi változás S koronád Idegen .fejen készít magának Almot Téged azőta Senki sem ismer Más vagy bár változatlan Mosolyogj és bocsáss meg a tükörnek Volt király Roncsol László fordítása E rna Jó felesége volt Leo Thomsennek, aki ezt annál Inkább értékelte, hogy Erna sosem szállt szembe a véleményével. A helyzet váratlanul megváltozott Leo 80. születésnapján, amely egyben nyugdíjaztatásának napja Is volt. Erna különösen ünnepélyesen terített aznap reggel, mialatt Leo a hálószobában szokásos tornagyakorlatait végezte. Korához képest kimondottan Jól tartotta magát. Amikor leült reggelizni, rövid mosollyal méltatta a csinos terítéket meg az ajándékokat: egy alpesi kép- gyűjteményt meg egy nyakkendőt. Míg Erna kitöltötte a kávét, Leo megkente vajjal a zsemlét és kijelentette: Van egy meglepetésem számodra. Most, hogy végre nem kell dolgoznom, megtehetjük mindazokat a hegyi túrákat, amelyekről álmodtam. Eladjuk a házat, és keresünk valami megfelelőt Felső-Bajoror- szágban. Erna azt hitte, nem hall jól. Csak amikor a kávé a ruhájára folyt, akkor vette észre, hogy elvesztette önuralmát. Leo kedvesen mosolygott: — Már negyven éve élünk ezen a sivár slkvidéken, noha mint tudod, nehezen bírom hegyek nélkül. És akkor valami hihetetlen dolog történt, Ernának más volt a véleménye, és ezt meg is mondta: i—- Nélküleml Itt van a lányunk és az unokák. Ilyen korban én már nem megyek sehova, továbbra is minden évben elmehetünk pihenni a hegyekbe. Leo Thomsen fokozott jókedvében, hogy végre szabad, nem tulajdonított nagy figyelmet fe lesége engedetlenségének. — Mi bajod? Ügy lesz, ahogy én akarom, ne is próbálj ellenkezni. Nem ronthatod el ezt az ünnepnapot. A jövő héten Berchtesgadenbe utazunk, és a kirándulások alkalmával megismerkedem néhány alkusszal. Talán ráakadunk valami nekünk valóra. A negyven év házasélet mindennapjai arra tanították Ernát, hogy türelmes legyen. A nap további óráiban csendes volt, de a lázadás tovább forrt benne, és agyában nem éppen a legnemesebb gondolatok keringtek. Nem és nemi Én innen sehova sem megyek, gondolta újra és újra. A válás gondolata csak egy pillanatra merült fel benne, mert nem felelt meg nézeteinek és neveltetésének, hogy egy nyugalmazott tisztviselő felesége elváljék a férjétől. fi x x Három nappal az elutazás előtt még mindig nem tudta pontosan, hogyan húzhatná át Leo terveit. A két unokával üldögélt leánya lakásán. A közeli búcsú gondolata keserítette a szivét. Most még szebbnek talált mindent, mint azelőtt. Ve- je volt a város tekintélyes gyógyszerésze, a lánya segített neki. Gyönyörű lakásuk volt a patika mögött, és ez a két csodálatos gyermek __ Nem, innen nem megy el. Pillantása a gyógyszertárt a lakással összekötő folyosón álló üvegszekrényre esett. És észrevette a halálfejet... Mintegy önkívületben felállt, és odament a szekrényhez. A sok üvegcse és csomag közül kiemelt egyet, amelyen felirat hirdette, hogy méreg. Kivett egy tablettát, és gyorsan a táskájába süllyesztette. Senki sem látta'. A gyerekek bent játszottak a szobában. Csak amikor hazaért, fogta fel, hogy mi vezérelte tettét. Annyira remegett, hogy előbb le kellett ülnie. Eddig csak arra gondolt, hogy az otthonában akar maradni, és azt Is tudta, hogy képtelen eredményesen szembeszállni Leóval. Hiszen sohasem tette ezt. X fi fi Berchtesgadenben egy kellemes panzióban szálltak meg. Már az első este összebarátkoztak két hasonló korú házaspárral. A férfiak azonnal a hegyi sétákról kezdtek beszélni, a nők élénk vitába merültek sütés-főzésről, kötésről és gyermeknevelésről. Erna boldog volt egészen másnap estig, a- mikor Leo sugárzó arccal bejelentette: — Holnap reggel, túrára megyünk, utána körülnézek, van-.e Berchtesgadenben eladó ház. Erna összrezzent, mivel azonban az új barátok is az asztalnál ültek, úgy tett, mintha örülne. Elhatározása ekkor szilárdult meg. Másnap reggel, amikor a hátizsákot csomagolta, kezébe akadt az enciánpálln- kás fiaskó. Leo mindig ellenőrizte, megvan-e, hogy ha a csúcsra érnek, ihasson a siker örömére. Erna szétmörzsolta a méregtablettát, beleöntötte az üvegbe, és addig rázta, amíg gondolta, hogy feloldódott. A- mikór beleszagolt, fintort vágott, mert már csak az undok pálinkaszagot érezte, fi x fi Reggel a nők elkísérték férjüket a túra első szakaszán. A pásztorkunyhónál megálltak, kötögettek, virágot szedték, hogy gyorsabban múljék az idő a férfiak visszatéréséig. Erna nem állta meg, hogy ki ne jelentse: — A csúcsról talán látsz is valami nekünk való házat, Leo. De nagyon figyelmesen kell nézned. A férfi nevetett, hátára csatolta a hátizsákot, és vidáman elindult. A nők tereferélték, elfogyasztották uzsonnájukat, Erna pedig újra és újra felvetette, hogy milyen boldog, és milyen nagyon szereti az ő Leóját. Több óra eltelt, és a nők lassan elrévedtek. Erna magában bűnbocsánatért esedezett. Arra gondolt, a férfiak most vannak a csúcson. Szokásához híven Leo most előveszi a fiaskót, hogy lgyék a sikerre ... — Ni csak, már jönnek a férfiaki — ugrott fel izgatottan az egyik nő, De csak ket- ton jönnek. . — Hol van . Leó? kiáltotta-Erna Idegesen. A két férfi közelebb került. — Thomsen asszony, őrizze meg önúralmátl Egy pihenőnél a férje nagyon kihajolt... lezuhant. Erna semmit sem hallott. Összeesett. A férfiak elkapták hogy meg ne üsse magát, aztán szépen lefektették a fűre. — Semmit sem tehetünk, de legalább a hátizsák megmaradt. — Mit tegyünk az ájulás, ellen? — aggodalmaskodott az egyik nő. Férje felemelte a szerencsétlenül járt Leo hátizsákját: — Emeld fel egy kicsit á fejét, Thomson úrnak van egy fiaskó enciánpálinkája. Az alkohol csodát tesz. Csak egy kortyot öntünk a szájába,.. JORGEN HAAKE: SZÓLÍTANÁK A HEGYEK
