Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-05 / 6. szám

6 m OLIMPIA ÉS POLITIKA Ha az Egyesült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián, akkor Los Angelesben sem rendezhetik meg az Ötkarikás játékokat — jelentette kt Mexikóvárosban Mario Vasguez, a nemzeti olimpiai bizottságok világ­szervezetének elnöke. S hogy nem felelőtlenül nyilat­kozott, bizonyítja a hír második mondata: Február 4-re összehívtam a szervezet végrehajtó bizottságát és tel­jes támogatásukról biztosítjuk majd a Nemzetközi Olim­piát Bizottságot. Moszkvában ott kell lennie a világ sportoló ifjúságának — fajra, vallásra és világnézetre való tekintet nélküli Az olimpiai eszme nem képezheti poltttkaí alku tárgyát se ma, se holnapi ‘Az amerikai választási harc kezdetén — a figyelem­elterelés és a közismert belpolitikai célkitűzések érde­kében — kirobbantott válság nem újkeletű. Ha vissza­emlékezünk, az utóbbt időben valamennyi olimpiai já­ték veszélybe került az enyhülés és a békés egymás mellett élés ellenségei révén. Nem Is kell nagyon mész- szíré mennt, elég a mexikóvárosi, majd a müncheni és a montreali olimpiát megelőző, és kifejezetten politikai érdekeket szolgáló manőverekre emlékeztetni, amelyek végül Is mind kudarcot vallottak. S várhatóan ugyaner­re a sorsra jut a napjaink nyugalmát felkavaró, a sportvilágot és a békeszerető emberek százmillióit mé­lyen megrendítő —, de ugyanakkor szoros egységbe kapcsoló — amerikai bojkottfavaslat. A sportszerető emberek mindig szívesen, érdeklődés­sel ftgyelik a legkülönböz&bb versengéseket, boldogan tapsolnak és felháborodottan fütyülnek, mikor mi kí­vánkozik. Most éppen az utóbbi visszhangzik világszer­te. Az olimpiai eszme sérthetetlenségére úgy vigyáz a világ, mint a békére. Mert az ötkarikás játékok nem csupán azt fejezik ki, hogy futásban, úszásban, vívásban vagy birkózásban kik a legjobbak, hanem példát mutat­nak a földgolyó minden részén, mindenkinek arra,hogy a testnevelés és a sportolás milyen csodálatos fiatalsá­got képes nevelni. S ahol a Coubertin-i eszme hódít, mint a szocialista világban is, ott a közegészségügy helyzete töretlenül javul, a fiatalság pedig erősebb, ü- gyesebb, értelmesebb, mint azokban az országokban, a- hol a sportolást az üzleti érdekek határozzák meg, s nem az erkölcsi siker, hanem a profit a tét. Világszerte ma még szorongva kérdezik: nem marad el az olímpta? De belül valamennyien érezzük, remél­jük, hogy a békeszerető emberek összefogása ezúttal is elsöpri majd a kardcsörtető politikusok öncélú, na­gyon is átlátszó támadását a világ e nagyszabású bé­ketüntetése, az olimpiai játékok ellen. Eddig is és ez­után ts mindent megtesznek azért, hogy — eredményei­ken kívül — jelenlétükkel is hitet tegyenek a világ népeinek legfőbb célkitűzése mellett, s bizonyítsák: a békés egymás mellett élés, a sportszerű versengés az értelmes élet rendje. V. K. egjelent az első hő virág Jp az utcákon, közeledik a tavasag ■ kizöldülnek a fo­cipályák Is, mint annyi eszten­deje, mindig. Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, a csa­patok ja-vában játsszák előké­szítő mérkőzéseiket. A Loko­motive Koäioe egyik kulcsem­bere nélkül vívja sárban-fagy- ban találkozóit. Ján Kozák, a középpályás Ausztráliában ké­szül a válogatottal. Mire azonban Írásom napvi­lágot lát, ő Is együttesében rúgja a labdát; hiszen; napo­kon belül megkezdődik t> liga tavaszi idénye. Ki tudja, mit hoz a huszonöt éves Kozák szá­mára? Üjabb sikereket, győztes bajnoki mérkőzéseket és ered­ményes helytállást a nemzeti tizenegyben? A Lokomotive középpályása tavaly szinte mindent megka­pott a sorstól, amit Csehszlo­vákiában élvonalbeli labdarúgó megkaphat: ő lett az ország harmadik legjobb focistája, az év tizenegyének egyik tagja, a szlovákiai élsportolók listáján is előkelő helyen szerepelt, nem beszélve a „keleti“ rang­sorolásról és az egyesületén belüli értékelésről. A pályafutása legeredménye­sebb esztendejét záró játékos egymás után vette ét a külön­böző serlegeket, okleveleket, a- jándékokat, nem győzte adni az Interjúkat; i< szó szoros ér­telmében népszerűvé vált, or­szágszerte ismert emberré, a- kitől ezek után még többet vár a közönség. Ján Kozák „vidéki“ szárma zású, az iglól (SpiSská Nová Vés) járásban található Mate- jovce a szülőfaluja. Ez a hely­ség a Hernád-parton fekszik, ne tévesszük hát össze a tát- raalji, Poprád környék) ugyan­ilyen nevű városkával. Itt kezdte a labdát kergetni a kertek végében meg az iskola­udvaron, a tiszta, általában hű­vös vagy csípős levegőn, hepe­hupás talajon, és — vélemé­nyem szerint — ennek is kö­szönheti, hogy eredeti, színes egyéniség lett belőle, mihelyt lehetőséghez jutott. A jó levegő ma már egyre inkább hiánycikk, különösen a nagyvárosokban az, pedig itt van a legtöbb egyesület, itt ne­velik az utánpótlást. Ján Kozá­kot szerencsére nem „nevel­ték“, nem magyarázták meg neki már kölyökkorában, mi­lyen rúgásnemeket alkalmaz­zon a különböző helyzetekben, ő maga kényszerült a buckás gyepen megtanulni megszelídí­teni a labdát, kitalálni, hogyan lehet becsapni a kapust és az ellenfelet a legegyszerűbben, miképp úgy megcélozni, hogy iJ O OS '< N O 2 a "n 'CÖ '05 t-1 ■M U o CL, MINDIG A KÖZÉPPÁLYÁN az a lehető legsimábban vá­gódjék a kapuba. Amikor Iglóra került közép­iskolába, tanárai azonnal ész revették, hogy szinte kész já­tékos futkároz az iskolai csa­patban, és nyomban beajánlot ták az ifjúsági ligás együttes­be. Zökkenőmentesen folytató­dott tovább pályája, megállta a helyét a ligában csakúgv, mint később a felnőttek baj­nokságának mezőnyében vagy az Európa-bajnoki selejtezőkön. Érettségi után KoSicébe (Kas­se-) került főiskolára. Ki hin­né, hogy egy év után (addig otthon játszott, hazajárt vasár­naponként) ő maga ajánlko­zott: szívesen játszana a kék- -fehéreknél. Kipróbálták, a többit pedig mndenki tudja már. XXX Emlékszem első ligamérkőzé- seine; már akkor feltűnt moz­gékonysága, labdaérzéke, mun­kabírásé. Többször láttam edzé­sen is, és meggyőződhettem róla, hogy „Jankó“ nem min­dennapi tehetség. A csapat kulcsemberei —■ Móder, Józsa, Farkas — szinte azonnal befo­gadták, mert megsejtették, nem tipikus kezdővel, hanem vér­beli tehetséggel kerültek össze, olyannal, aki érzi a játékot, a- klnefk nem kell jó diákként. edzésről edzésre megtanulni valamit, hanem aki máris min­dent tud. Élvezet volt nézni, hogyan épül bele Kozák a Lokomotí- vába; hogyan egészíti ki a kö­zéppályán Módért és Farkast; hogyan kezdi döntő góljait lő­ni; hogyan színesedik mérkő­zésről mérkőzésre játéka. Tu­lajdonképpen szerencséje is volt: egy olyan csapatba ke­rült, amely akkoriban érett be, ekkoriban kezdte legjobb tel­jesítményeit nyújtani, s amely­től volt mit ellesnie a „na­gyoktól“. Szerencséje volt akkor ts, a- mikor szóhoz jutott a külön­böző válogatott keretekben. U- tazott, világot látott, kemény csatákat vívott, és egyfe ta­pasztaltabb, rutinosabb közép­pályás vált belőle. A hozzá ha­sonló. tehetségeknek valamikor nagyon nehéz volt az ország keleti csücskéből a nemzeti ti­zenegybe jutniuk. Nem voltak annyira szem előtt, mint a fő­városi játékosok, és éveken át vasárnaponként kellett bizonyí­taniuk: megérdemlik a bizal­mat. Ján Kozák megragadta — csakúgy, mint előzőleg is — az első lehetőséget. Nem ját­szott mindig kifogástalanul, de mindig Igyekezett, hajtott, küz­dött. Sokáig tartott, amíg első gólját belőtte, de hitt benne, hogy sikerülni fog ez is, hi­szen klubjában 130 találkozón közel 40 gólt lőtt,- ez pedig nas gyón jó arány. „Én az első perctől kezdve középpályás voltam, a mai na­pig ez a pos?t a szerelmem, el sem tudnám magam képzelni másutt. Szeretek sokat futni; mert szeretem, ha játszhatok,- azaz ha nákrn van a labda. Nem edzem többet; mint a töb­biek, azt hiszem, van egy bi­zonyos velem született mozgé­konyság bennem. Az edzések gyakran kimerltöek; de én szí­vesen edzem, mert tudom; hogy enélkül nem lenne erőn­létem, azaz nem futhatnék annyit, amennyit akarok; tehát a labdát sem birtokolhatnám sűrűn. Nem paneszkodhatom, a Lokomotive középpályája iga­zán jó játékosokból áll. Élve­zet együtt szerepelnem Móder- rel, aki az ország egyik leg­jobb játékosa ma is; harmincon túl, és élmény volt együtt ját­szani Jözsávaí, a gólzsákkal. A’ külföldiek közül az NSZK-beil Bonhof tetszik különösen, mert ő mindent tud, amit egy kö­zéppályásnak tudni kell: jól védekezik, jól támad és gólokat is 16.“ Sok szakember, újságíró és egykori, labdarúgó kedveli Ko­zákot. Egyrészt azért, mert tisztességes, készséges ember; a szó nemes értelmében véve Is sportember. Szívesen elbe­szélget a fociról, szívesen ad interjút is, mindig mosolygós, mindig jóindulatú. Másrészt szakmai, a futball-mesterség vagy inkább foci-művészet te­rén elért tudásáért. Hiszen a- lig huszonöt évesen már tekin­tély. Nem titok, hogy bármely ligacsapatunk középpályája a- laposan megerősödne áltálé, e- zért hallani olykor-olykor, hogy ajánlatokat kap lnnen-onnan; legutóbb például .a Slovantól. Barőti Lajos nemzetközi klasszisnak tekinti; Szikora György szerint még mindig fej­lődőképes, de máris nagy já­tékos, akinek azonban egyre több nehéz nemzetközi mérkő­zést kellene vívnia a klubjá­ban is. 1979 Ján Kozák éve volt. Gratulálunk hozzá, és sok st- Kprt kívánunk 1980-ra is. — A megjelent cikk megér­tésével nem lesz. gondom, te­szi hozzá búcsúzóul Kozák, a feleségem kassai lány, ő majd lefordítja nekem az írást, és elmondja, megdicsértek-ei vagy megszidtak. Batta György A HIDEG-HEGY gazdáinál A téli olimpia színhelyei az egyesült ál­lamokbeli Lake Piacidban a Hideg-hegy, Il­letve a Fehérarcú lesznek, amelyek 16 ki­lométerre húzódnak a várostői (1484 m). A műlesiklók régóta kedvelik a síelésre al­kalmas hegységet, de a város és környéke most kerül Igazán az érdeklődés középpont­jába, hogy a 13. téli olimpia eseményei kö­zelednek. A rendezők, hogy minden felté­telt megteremtsenek, sok millió dollárt ru­háztak be. Ezen a vidéken gyakran Igen erősek a hóviharok, ezért az amerikaiak elhatároz­ták, hogy biztosítják magukat az Időjárás szeszélyei ellen. Emlékeztek ugyanis, hogy az 1932-es olimpia alkalmával olyan erős hóvihar volt Lake Piacidban, hogy 16 kilo­méterrel távolabb sodorta a lesiklópályát. így most kidolgozták aZ úgynevezett „hó­szisztémát“. A technika segítségével szava­tolják majd, hogy ne legyen fennakadás. Minden lesiklópályán négy szivattyútelep működik, percenként 7000 liter víz perme­tezésére alkalmas berendezéssel. Így ha a felhőkből nem hullana hó, mesterséges ú- ton teremtenek. A férfi műlesikló pályán a számított ma­ximális sebesség 140 kilométer, az átlagse­besség 104 kilométer/óra lesz. A legutóbbi versenyek bebizonyították, hogy ezek a pá­lyák gyorsabbak az európaiaknál. A női lesiklópálya adatai: az optimális maximális sebesség 120 kllométer/óra, az átlagsebesség 95 kilométer/óra. A speciális slalomútvonalat a férfiaknál és a nőknél sgyformán 53 másodpercre tervezték. Lake Piacidban 28 lesiklópálya és nyolc sífelvonó működik. A két olimpiai lesikló­pálya útvonalát széltől védett helyen jelöl­ték meg. r-pti A moszkvai olimpia a filmvásznon Akik majd valami miatt nem juthatnak el Moszkvá­ba, a tv-közvetítésekről Is lemaradnak, azok Ízelítőt kaphatnak a nyári olimpiai játékok legérdekesebb ver­senyeiről, pillanatairól és légköréről. Már folynak az előkészületek annak a két­részes színes filmnek az el­készítéséről, amely megörö­kíti a idei nagy sportese­ményt. A hatalmas vállalkozás „karmestere“ a híres film­rendező Jurlj Ozerov, aki­nek ugyancsak nagyszabású filmjét, a Felszabadítást ná­lunk Is bemutatták. Ozerov az olimpiai film készítésé­ben több rendező munkáját fogja össze. A Moszfllm stúdióban 6 a felelős veze­tője annak az alkotócso­portnak, amelyet a nagy feladattal megbíztak. A vál­lalkozás nagyságára jellem­ző, hogy legalább 150 ope­ratőr vesz részt a film el­készítésében, ki-kl a maga „mozaikjaival“. Nem tarto­zik a kulisszatitkok közé, hogy a film egy-egy rész­letét már rögzítik a cellu­loid szalagokra. Az arany­érmekre esélyes szovjet sportolók előlegezett biza­lomként már most kamera elé állnak, hogy portré ké­szüljön róluk. Ozerov azt szeretné, hogy a filmből ne maradjanak ki az olimpia valóban legérdekesebb pil­lanatai. Nemcsak a nagy győzelmek lesznek ezért benne, hanem a fájó vere­ségek, meglepetést kiváltó kudarcok Is. A film egyik érdekességé­nek számit majd, hogy mű­fajok keverednek benne. Já­tékfilmszerű részletek ve­gyülnek hagyományos doku- * mentumképekkel, és felvo­nultatják a trükkmegoldások gazdag tárházát Is. A főren­dező szándéka, hogy a né­zőkkel megismertessék a sportemberek, jellegzetes vo­násait, erkölcsi tartásukat, fejlődési lehetőségeik ha­tártalanságát. Érzékeltetni akarják azokat a magasztos érzéseket, amelyek akkor válnak sajátjukká, amikor úrrá lesznek, a sebességen, a magasságon, a távolságon és a súlyon. A film zenéjé­nek szerzője Alekszandra Paesmutova lesz, aki elő szőr 1965-ben került kap csolatba a sporttal: ő sze­rezte a közkedvelt Dinamó- -indulót. 4

Next

/
Thumbnails
Contents