Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-05 / 6. szám

« TARTSD TISZTELETBEN A FÉRFI TERMESZE TÉT! Olyan lénnyel élsz házasságban, aki alapvetően más, mint te vagy Te a macskák fajtájával vagy ro­kon, ő a vastagbőrűek családjába tartozik. És csak mellesleg házas Egy hajóskapitány például sokka! szorosabb kötelékben él a hajó jával, mint a feleségével. Csakak kor lehetsz boldog, ha ezt meg­érted és elfogadod. Gondold estik el, milyen az át­lagember élete. Korán reggel el­megy hazulról, mint egy iskolás­fiú, mosolyog a főnőkére, holott talán a legszívesebben megfojtaná, türelemmel végighallgatja ügyfe­leit, pedig halálosan untatják, a vevőket barátságosan kiszolgálja, pedig lehetetlenül viselkednek, úgy táncol, ahogy a szállftóvália- tok vagy a munkások fütyülnek — és ez az ember, ha hazaér, sze­retne végre a maga ura lenni. Ma eltapos téged, mint egy férget, és holnap ott zokog az öledben, mint egy gyerek és könyörög, hogy bocsáss meg neki: „Soha többé nem teszem“ — és holnap­után megint megteszi. Ne kívánj magadnak másikat: mind egyfor­mák. TARTSD TISZTELETBEN FÉRJED TERMÉSZETÉT! Mikor ez eljegyzésen Igent mon­dasz, ez tulajdonképpen lgent- mondás a másik természetére. Ne kívánd, hogy esküvő után másmi­lyen legyen, mint addig volt. A- zíért házasodott meg, hogy úgy él­hessen, ahogy azt kamaszkora óta megálmodta. Az egyik, ha haza­jön, megfürdik, és sportkabátban, nyakkendővel ül asztalhoz. A má­sik ledobja a nyakkendőjét, pa­pucsba bújik: „Végre jól érzem magami“ Az egyik szereti, ha el­mentek valahová, a másik inkább a díványon fekve olvas, a harma­dikat nem lehet e tv elől elhúz­ni, míg az utolsó gólt a kapuba nem rúgták. Vasárnap családi lá­togatás helyett Inkább horgászni jár, és amikor zsákmányával ha­zajön, teletömi a fürdőkádat ha­lakkal, a te szép fényesre tisztí­tott fürdőkádadat. Az ilyesminek valószínűleg nem örül minden asz- szony, de ő Ilyen volt akkor is, amikor hozzámentél. Ne tarts ne­ki előadást, hogy rendes ember vasárnap a családjához megy lá­togatóba, vagy hogy a fürdőkád tudtoddai nem akvárium. És ne hivatkozz más férfiakra. Ezt utál­ja. Különben is ez olyan, mint mikor valaki kutyát vesz magá­nak. Te egy dakszlit választottál, így ne Is kívánd tőle, hogy átug­rálja a székeket, mint egy dober- man. NE KÍVÁND A FÉRFI­TÓL, HOGY ERŐS LE­GYEN BENNE A CSALÁ­DI ÉRZÉS! Férfiakra Jellemző, hogy nem erős bennük a rokoni érzés. Né­ha szinte ellenségesek a rokon­sággal szemben, ami sokszor kel­lemetlen gyermekkori tapasztala­tokból ered. Goethe évtizedeken át nem látogatta meg az anyját, aki pedig Igen érdekes asszony volt. És ha már valakit saját csa­ládjához se fűz szoros kapcsolat, még kevésbé fog vonzódni a fe- leségééhez, amelyik számára vég­eredményben Idegen család. Az asszony ne is próbálkozzon, hogy férjéből családias embert farag­jon. Ahogy hozzáment, olyannak hagyja meg őt. Sohase tegyen ne­ki szemrehányást, amiért kevés kis szabad Idejét egymagában vagy vele kettesben szeretné eltölteni. Mindig védje meg férjét a család álláspontjával szemben, még ha belülről elítéli Is. Arra se legyen féltékeny, ha férje valamivel több időt szentel saját családjának, mint az övének, és a világért se hánytorgassa fel neki. NAGY VETÉLYTÁRS- NŐD: A FÉRJED ÉDES­ANYJA A férfi, ha jó anyja volt, an­nak képét hozza megával a házas­ságba is. Az a férfi, aki anyjá­nak jó fia volt, jó férj is lesz. Minden férfi arról álmodik, hogy a házasságban majd ugyanolyan Jó dolga lesz, mint amilyen az anyjánál volt, sokan pedig kife­jezetten azért nősülnek meg, mert újból anyát keresnek maguknak, s ezért olyan feleséget választa­nak, aki hasonlít az anyjukhoz. Ne gúnyolódj férjeddel, ha túl­zott rajongással beszél ez anyjá­ról. Gyermekkori emlékek ezek. A ma élő ember sohasem veheti fel a versenyt a múlt Idealizált emlékképével. Tedd még a ked­véért mindazt, amire vágyik. E- zek majdnem mindig egy nagy gyerek ártatlan és könnyen telje­síthető kívánságai. Ha a sült gesz­tenye Illatáért lelkesedik, meri a szülői házben téli estéken geszte nyét sütöttek, vásárolj egy fél ki­ló gesztenyét. Ne szólj rá sem­mit, de egy téli estén legyen az egész lakásban sültgesztenyetllat Ha békebeli nagy pehelypárnák ról áradozik, ne mondd azt a bu taságot, hogy „Ilyen párnát már nem csinálnak“, hanem keríts egy ilyen pehellye-t töltött régimód1 párnát, és egyik este készítsd az ágyára Ha pedig arról a semmi­vel össze nem hasonlítható fonott kalácsról beszél, amelyet nagyany­ja sütött, örülj, hogy Ilyen köny­v hozzáteszi: „Valószínűleg meg Is érdemied, biztos te Is remek férj vagy“, és ezt legalább olyan szí­vesen hallja. Hazafelé menet el­gondolkozik rajta, és végül meg­állapítja: „Valóban az vagyok.“ Iminden férfi' vEGY-' NAGY GYEREK, AKI JÁTSZANI AKAR ' A barkácsolás és a játék tipi­kusan férfiszenvedély. Egy kártya partit úgy látszanak, mintha éle tűk tüggne tőle; és büszkén vi szí haza csekély kártyanyeresé­gét. A férfi képes akár hét hétig is dolgozni saját készítésű rádió­ján, míg egy másik gyermekem­ber valahol a világ másik végén fel nem fogja 8 jelelt, és nem fé lel neki, ­Az ember csak akkor boldog, ha kiélhet) vágyait. Örüljön az za a csónakját. Jó szívvel fog godnolni rád. Légy vidám, ami­kor hazaérkezel, és hozz egy sze­letet neki a családi tortából. Ha férjed dühös néha, ne tö­rődj vele. Ez még egyáltalán nem í> legrosszabb. Mózes Is to,mbolt dühében, amikor látta, hogy népe az- aranyborjú köré gyülekezik. AikhlUesz Is tombolt, amikor ba­rátját, Patrokloszt Hektor megöl­te, de tombolt Michelangelo és Tolsztoj is. Napóleon íróasztalát karcolta össze dühében, Beetho­ven Napóleon miatt tombolt, a- mlért császárrá koronáztatta- ma­gát, Toscanlnit viszont Beethoven hozta- ki sodrából, mert egy an­dante- résznél nem volt elég lágy a zenekar. Így tombolják át a férfiak a történelmet. Hagyd fér­jedet Is tombolnll Azt a férfit, CSAK LÁNYOKNAK ASSZONYOKNAK Három héttel ezelőtt Csak fér­fiaknak, illetve fiúknak adtunk tanácsot ezen az oldalon. ’ Azóta szerkesztőségünkbe számtalan le­vél érkezett, amelyek azt bizo­nyítják. hogy olvasóinkat érdek­lik a szerelemmel, házassággal összefüggő problémák. Nem kétséges, hogy a szerel­met, az együttélés szabályait is ta­nulni kell. A házasság nem mu­latság, hanem küzdelem. A házas- -boldogság pedig ennek a küzde­lemnek a síkere. Az a fajta btft- dog házasság, amilyeneket a fil­meken látunk, vagy egyes regé­nyekben olvasunk, nincs a való­ságban. Az a lány, aki olyan gon­dolatokkal kezdi házasságát, hogy ezentúl örökké csak a szeretett lény karjaiban fog feküdni, vagy az az asszony, aki azt hiszi, hogy most már élete „csupa rózsa tö­vis nélkül“, egyszeresek a bírósá­gon találja magát, ahol a válását tárgyalják. Az a néhány híressé vált szerelmi házasság, amelyről tudunk, annyira kivétel, hogy nem is állítható az átlagházasság pél­daképéül. A boldogság nem egyéb, mint élni az életünket, a bánat ás Ö- röm keverékét úgy, amilyennek a természet megalkotott bennünket! nye-n teljesíthető kívánságai van­nak. Annak a férfinak, aki fize­tést kap, nem sokat jelent, ha be­mész a boltba és veszel neki egy nyakkendőt, — de olyan kalácsot sütni, mint amilyent a nagyanyja csinált, az már valamit Ha nem értesz hozzá, kérj meg valakit, aki jól tud kalácsot sütni, de ne sajnáld belőle a vajat és a cuk­rot, és egyik este, amikor férjed nem Is várja, hozd be a gőzölgő kávé mellé. Másnap majd meséli az Irodában: „Tudod, mit kaptam tegnap?“ A kollégája meg Irigy­kedve válaszolja: „Az én felesé­gemnek Ilyesmi sohasem jutna az eszébe ... remek asszony a te fe­leséged I“ Remek asszony a fele­sége, ezt nem felejti el. Minden férfi végelenül büszke arra, ha mások Ezt mondják neki, hogy nagyszerű felesége van. Ha a kol­léga elég okos, akkor még azt U asszony, ha férjének ártalmatlan szenvedélyei vannak. Hadd barká­csoljon, hadd Játsszon. És ne so­pánkodjon, ha közben néhány fa­forgács a szőnyegre hull. Ha pe­dig elkészült az ebéddel, ne kia­báljon be a konyhából, hogy „ra­kodj el az asztalról, Jön az ebéd!“. Hadd rakja szét a bélyegeit e-z asztalon. Akad a háznál még egy kisasztal, ahol el lehet fogyaszta­ni az ebédet. S közben a férfi vállal fölött meg is lehet csodál­ni a bélyegeket, nagyon hálás lesz érte: felesége tiszteletben tartja a „Ceylon-sorozatát“5 S az ebédhez jő e kisasztal Is. Ne mondd azt vasárnap délben a férjednek, hogy most ne lakkoz­za a csónakját, mert a szülőket kell meglátogatni. Vedd a kabáto­dat, és minden rosszkedv nélkül adj búcsúcsékot a férjednek, ha-dd maradjon otthoni és csak lakkoz­aklt semmi sem rendit meg nyu­galmában, valószínűleg a szerelem sem hozza különösebb Izgalomba. AZ OTTHONT ÉS NEM A HÁZTARTÁST KELL MEGTEREMTENI Háztartásra szükség van, az ott­hont meg kell teremteni. A ház­tartáshoz tartozik a megvetett ágy, a porszívógép és a nagymo­sás. Az otthon: a megtérített asz­tal virággal, a tálban ízlésesen el­rendezett saláta, a kandalló mel­lett álló karosszéki az Illatozó tea, a süppedő szőnyeg és az, hogy a szobában nincs konyha- szag. Minél kevesebb háztartás, minél több otthon, annál boldo­gabb a házasság. Egy férfi sem szereti a háztar­tást — amennyire lehet, meg kell-----’im 7 tőle kímélni. Amikor este haza­érkezik, már legyen vége a ház­tartásnak, s az otthon várja őt. Tíz órai távoliét után hazaérkez­ve, melyik fér] örül, ha felesége térdepelve és felmosóronggyal a kezében rárlvall: „Ne lépj a par­kettre, most sikáltam feli“ Egy­szer egy menyasszonynak könyvet adott a dajkája nászajándékul, ez állt benne: „Férjed hazaérkezése előtt tíz perccel legyél kész a háztartással!“ Minden menye-sz- szonynak kezébe kellene adni egy ilyen könyvet, amelyikben benne vannak a házasság aranyszabá­lyai. FŐZZ SZERETETTEL! Manapság gyakran, hallani, hogy az asszonynak már nem kell ér­tenie a főzéshez. A levest zacskó­ban árulják, és csak forró vízbe kell tenni, a zöldséget félig ké­szen lehet kapni, a kompótot kon­zervdobozból esszük, a tortát pe­dig a cukrászdában rendeljük meg. Helytelenl Éppen E-zért, mert az éttermi menüket konzervból készítik, így a vendéglői koszt egyhangúvá vált, s mindenütt u- gyanazt adják, otthon másképp kell főzni. A férfi azzal az öröm­teli várakozással siessen haza; hogy olyan vacsora várja, amely más, mint ez étkezdék főztje. Főzz ügy a férfinak, ahogy szere­ti, hogy ne csak jóllakjon, de elé­gedett Is legyen. A férfi nem a- zért szereti a nőt, mert az jól tud főzni, hanem mert fontosnak tartja, hogy jókat főzzön, és nem sajnálja rá az Időt és a fárad­ságot, hogy ügy készítse el, ahogy férje szereti. Ne adj a férjednek olyan ételt, amelyet nem szeret. És ne mondj olyanokat, hogy „most olcsó a spenót“ vagy. „nemcsak olyat kell . enni az embernek, amit szeret“. Úgy. főzz, hogy kétheti üdülés u- tán így sóhajtson fel. ;,Már örü­lök, hogy hazamegyünk. A te pör­költed többet ér, mint az egész itteni koszt. Unom már. Érdekes, otthon sohasem unom meg, amit főzöl.,És elkezd filozofálni a konyháról, a. te konyhádról. Te tudod, hogy miért nem unja a főztödet: mert szeretettel főzöl. FÉRJEDNEK ÖLTÖZ­KÖDJ, ÉS NE A SZOM­SZÉDNAK! A nem házasságra termett asz- szonyok alapvető tévedése, hogy a világ és. nem az otthon, a szom­szédok és nem a férje számára öltözködik. De még olyan asszony Is van, aki csak akikor öltözik fel rendesen, ha férje nincs otthon, és olyan Is akad, aki hazaérkezve azonnal leveti szép utcai ruháját, és egy olyan régi ruhájába fo­gadja az urát; amelyik „otthonra még jó“. Ez a kijelentés, . hogy „otthonra ez is Jó“; a házasság halálos ítélete. Sok asszony azt Hangoztatja; hogy „a férjemnek sincs ízlése“. Igaza van. Ha volna Ízlése, nem vette volna őt feleségül. A másik meg azt mondja, hogy ;,a férjem észre sem veszi, hogy ml van raj­tam". Valóban vannak ilyen fér­jek, s még csak nem Is rosszak. De ez ne zavarja az asszonyt. Öltözzön csak fel rendesen, és ha a férje nem venné észre, hívja fel rá a figyelmét. Nincs olyan megátalkodott férfi, aki ne érez- né hízelgőnek, hogy miatta egy asszony szépen felöltözik. Csak olyan ruhát vegyél magad­ra, amilyen férjednek Is tetszik. ÉLJ A FÉRJEDÉRT, DE ŐRIZD MEG ÖNÁLLÓ­SÁGODAT! A szolgalelkúségre hajlamos asszonyok, ha szerelmesek; kriti­ka nélkül csüngenek a férfi aj­kán; véleményét azonnal maguké­vá teszik, társalgás közben állan­dóan helyeselnek neki. Jaj an-k nak, aki merészel más véleményen lenni, mint a férje. A férfi hamar hozászoklk ehhez, és a szolgalelkűséget természe­tesnek tartja. Ha aztán az asz­szony felnő a házasságban, és kezd saját véleménye lenni; a fér­fi ezt árulásnak tekinti. Ha pedig netán arra vetemedik, hogy egy másik férfi véleményét fogadja el, hamar megkapja, hogy „ezt jól megtanultad tőlel“ A férfit kezdettől fogva hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy egyen­rangú ember él mellette, saját és gyakran a férjétől eltérő véle­ménnyel, egy női lény; aki a vi­lágot másképp látja, mint a fér­fiak. A jó házastársak boldogan élnek egymás mellett; nem annak ellenéré, hanem azért, mert kü­lönböznek egymástól, és mindket­ten a maguk jellegzetességeivel járulnak hozzá a házassághoz.

Next

/
Thumbnails
Contents