Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
16 IM ALLEN GINSBERG: jk varázsló egy harainA con aluli férfi, akinek " ” arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól —5 hamvazószerdán kora hajnalban haldoklott. Bálteremben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült szegény e gyedül. Kétség nem-fért hoz zá, hogy Iliire a nap felkel már ki lesz nyújtózkodva, i s maga is jól látta ezt. Nem volt szomorú miattá. Megpróbált persze minden féle varázslatokat utoljára — még saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de nem sikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra, csúnya nagy kudarccal,-be kellett fejeznie az életét.- Hanyatt dőlt két székre-az asztal mellett, ,és behunyta a szemét. • c-t ■Az apja, egy kedves, erős, széles vállú ember jött legelőször. Alig ősz még, és ke mény 'járásin — Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Hogy tőnkre fog tenni. Nézz meg engem, ötvenéves vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp. Az anyja egy sápadt, régen halott asszony. Zsebken dővel takarta el az arcát, és zokogva magához- ölelte a varázsló fejét. — Miért nem akartál, fiam, rendesen élni!?' Meg házasodni. Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya. A feleséged lefogná a szemedet. Én, látod, nem tehetem, mert halott vagyok Hol van most az a sok nő. akik szerettek téged. — Én nem szerettem e- gyiküket sem — mondta a varázsló. — Különben Is csak az kellene még, hogy nők előtt haldokoljak. A- varázsló nagyanyja egy főkötős, pápaszemes ö- regasszony, lassan topogott arrp. Kerekes gombolyítógé pét hozta a kezében, és a másikban a kis kanári madarát kalitkában. A zsebében kötés volt, egy harisnya, amely a varázslónak ké szült, .. ...,- Z'i** . — Én Jogiak megfürdetni, és még ma kész lesz az új harisnya, amelyben el fog nak temetni. A nagymama nagyon szerette a varázslót. Talán a legjobban minden unokái közt. Kétségbeesetten sírt, úgyhogy le kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan, mert a sok nő tolongott a varázsló körül, akik legújabban érkeztek; ■ — A síron túl még látjuk egymást — mondta a nagymama, hóna alá vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva elment. A nők lábujjhegyen járták körül a haldokló varázslót, jól megnézték, és akinek eszébe jutott, mondott is valamit rá. Például: — Szegénynek, nemsokára üveges lesz a kék szeme, — És a finom, nőies, vékony kezéről le fognak esni a szép körmei. — Bocsánat — mondta a harmadik —, neki egész é- létében barna szeme volt. — És széles, férfias, nagy izmos kezei — Mily tüzes erővel tudott ölelni. — Tévedés, mindig gyöngéden, finoman ölelt, mint egy asszony. — Olyan biztos és kényelmes volt az ölében, hogy akár napokig elüldögéltem volna benne. — Sohase ültetett engem az ölébe. Ö ült mindig az én ölembe. — Egyenes, kevés szavú ember volt, úgy tudott haragudni, hogy jaj annak, aki a kezébe kerül. — Nagyság téved, kedvet és szíves beszédű férfi volt ő, és soha hangosan beszél ni nem hallottam. így beszélgettek a nők a haldokló varázslóról, aszerint, amint ki-ki előtt más nak mutatkozott, és kj-kivel másképpen és másképpen bánt. Mindig jobb a kopogós, mint a tocsogós karácsony — mon dogatta magában Martin visz szafelé (övét a völgyben tévő apröcska tavacskáról. Hal se hol. — De egy kis hó azérl mégiscsak lehetne, mert ha fehér a karácsony, jobban tolnak a tyúkok. A kutya a völgyteknőben tekergett, ezért kénytelen volt füttyenteni, mielőtt elindult volna haza. .. . Hazáig csak pár lépés. Mártin máris a szobában érezte magát, félhomályban, pattogó tűz mellett. De Jírová ... De ha jírová kijön, egyhamar nem engedi el. Begerjed fürkésző tekintetétől, máris meztelen nek érzi magát az ember. — Martin, neked van aztán csak Igazán jő sorod! Nem jobb Így egyedül? Csak ez a karácsony ne lenne, azt sem tudom, mihez kezdjek — mondta, de közben arra gondolt, hogy a legjobb ezeknek az orvosok által Is elismert félke- gyelmüeknek. Negyvenéves sincs, és már hordja neki a postás a nyugdijat. Akinek sürgős, így jár. In- - kébb ülj le, és várj — gondolta Martin, de mondani csak ennyit mondott: — így Igazi . , — Mennyi zabálnlvaló kell ilyenkor — sóhajtott Jírová, és rémült képet vágott. — Tanácsolj már valamit, hogy mit készítsek karácsony estére, vacsorára. Virslit vagy inkább hideg csirkét? — Minden illatozik — vélte Martin. Bizony, ha a kolbásznak szárnya nőne, ő lenne a legjobb madár a világon. — Te mit főzöl? Én sohasem tudom eldönteni, hogy ml is lenne a legjobb. Karácsony estére van két pontyom, és egy tál krumplisalátám. Karácsony első napjára készítek majd talán |6 marhaszeletet. Nagyon szép húst tett el nekem Tlchá. Estére meg kolbászt vagy csirkét adnék, de nem tudok határozni István -napra meg majd rántott húst. Az öreg mindig csak rántott húst meg rántott húst enne. De mit adjak hozzá, ugyebár, ügyeskedjék az ember törje a fejét. — Mafena, hol vagy már , megint?! — hangzott a szom szád udvarból. — Már megyek, nol — rao rogta jírová —, alighogy kimozdulok, máris keres. Martin, hát addig is . . — Isten vele. A karácsony az karácsony, a húga pedig pecsenye, gon dolta Martin, ballagva a kis udvaron. Mi is legyen ezzel a Jírovával? Ki hogy születik, ügy él, nehezen alakulnak mel lette másképp a dolgok. És még hogy halat. . . Meg tapogatta a zsebében a zsi nőrt, és mosolygott magában Melyik Is kívánkozna a tepsi re? Majd holnap is megpróbál kozik, bedobja a gödörbe a horgol, meglehet. odatéveő majd valamelyik haj. Nagy vfzben nagy halak, a kis vízben ... A szerencse csak húz za a lábát, de a szerencsét lenség csőstül jön. A kerék azért kerék, mert körbe fo rog. Másnap Martin a városba ve zetett. A kutyát odohaza hagyta. Ugyan, mit gondolsz ba Ludvík Stépán: Elmélkedés karácsonyról, avagy hallgatás két személyre rátom, ha meglepetés, hát meglepetés, őrizned kell a házat. Egyenest Tlchá hentesnőhöz tartott. Este nekifogott, hogy feldíszítse az aprócska fenyőfát. Előbb a süteményeket, utána a szép piros almákat aggatta rá. Majd azt a pár diót, ami megmaradt tavalyról. A tételére csillagot ültetett. Szépen ténylett, és egy kicsit hasonlított arra, amely épp most je- lent meg a dombok fölött. A kutya nem találta a helyét. Izgett-mozgott, de nem Is any- nylra a süteményért vagy a csillagért, hanem valami másért, és Martin tudta, hogy miért. Állandóan a tűzhely felé pislogott, és a fazékból kiszökő Izgató illatokat szívta mohón az orrába. — Ne csak az embernek, a kutyának Is hadd legyen karácsonya — beszélt az állathoz —, de tudod, azért a kutyának is várni kell. A csillag már fellőtt, igazad van, csak hogy az aranymalac még se hol. Na. ne légy ennyire haragos! Ne hidd, hogy nekem nincs meg a magam baja. E- ítész éven csak etettük, etet tűk azokat a halakat, közben meg az állunk is fölkopik az éhségtől. Ha nincs hal, hál nincs, megleszünk nélküle. Martin befejezve a karé csonyfa díszítését, bekeverte a karácsonyi gombás tejbe- grízt. Nem fukarkodott a fűszerrel, és a gombát sem saj nálta, merf a gombás daraká sa lényege a gomba, hogy )61 megülje a tepsit. A kutya nem ellenkezett. Közös a gyötrelem, közös a vigalom, gondolta Martin. Meg azt Is, hogy okos állat. Vacsora előtt kiálltak még egy kicsit a küszöbry. Talán csak egy sztppantásnyl levegőt akartak magukba szívni, vagy hogy megnézzék, neip tévedt-e, feléjük az arany malacka, de mintha a föld nyelte volna el. jtráék felől a tömzsi szok- llval ellátott brlzoiltfal mögül kiabálás hallatszott, és különös illatok terjengtek. Biztos a ponty pörkölődött meg, gondolta Mártid. Béke a gazdaasszony zászlaja, a harag meg a gazdaasszony kö- ténymocsks. A jő "gyomor a kőkemény kalácsot Is megemészti. És ha jiráéknfil.. De ami egyszer elszórődott a szekérről, mintha kútba esett volna. Ennél a ml gombás darakásánk Is jobb. Illatos a kérge, és nincs benne csont. Ugyan a régiek azt tartják, hogyha valaki már ktkoplalta magát, a csontot is lerágja, így bízz a halakban. A kutya megrázkődott, és visszakérezkedett a házba. Igazad van, fagyoskodtunk már eléggé, és meglehet, mégiscsak betért hozzánk az a- ranymalacka. Az égett rántott- hústól még a levegő Is ápo- rodott lesz, vélte Martin. Későn vacsoráztak jtráéknál ezen a karécsonyeste. Nagyon későn, jírová végül Is kénytelen volt rántotthúst sütni, a ponty pedig a trágyadombon éjszakázott, mert akkor már a tyúkok és a kakas Is rég aludni tértek, és a macskának sem volt ínyére az Ilyen karácsonyesti vacsora. Martin közben már kiemelte a fazékból a jő puhára főtt füstölt csülköt, a sütőből meg kivette a gombás tejbegrfzt. Tisztességesen elosztotta magának és a kutyának. Elmormolta a karácsonyi énekeket, gondolatban elidőzött a temetőben nyugvó szüleinél, gondolt a húgára meg a bátyjára Is, akik Szétszéledtek a nagyvilágba, és az Idén sem jönnek haza karácsonyra. Miről Is beszélhetnének egy Ilyen fél kegyelművel? Könnyű az embernek bolond ságon törni a fejét, ha nincs sütnlvalója. gondolta Ismét Martin. Es ha van Is ... Az alváshoz semmi kedve nem volt. Nézte a mellső lábán nyugvó kutyát, és arra gondolt, hogy vajon milyen karácsonyuk lehet a halaknak a madaraknak. Az őzcsaládnak az Irtványon túl. Az ölyvek nek a falu mögötti dombon a fenyőfa tetején. A kályhában pattogott a tűz, pislákoltak a gyertyák a karácsonyfán. Kályha mellett Jő a világ, álmodozott Martin. A bal a víz mélyét kutatja, az ember meg ahol fürgébb a boldogság. így van ez. Kezével megslmogatta a kutya fejét, elfújta a gyertyákat, és lefeküdtek. NÉMETH ISTVÁN fordítása KARÁCSONYI AJÁNDÉK Almomban találkoztam Einsteinnel Tavaszidőn Princeton pázsitfüvén * Letérdeltem Ifjú hüvelykujját csókdosva mint vérmes pópát rózsállott üde széles arca „Feltaláltam egy külön világegyetemet, Szűzhöz hasonlít“ — „Igen, a teremtmény önmagát szült meg," Idéztem a Meszkalinból Leültünk uszonnázni, szabadtéri egyetemleges nyár, Professzor-nejek a Teniszklub gyepén, találkozásunk örök. mint várható volt, mozdulatom, hogy megcsókoljam öklét váratlanul szentségesült tekintettel az atombombára, melyet nem hoztam szóba. 1972. dec. 24. EŰRSI ISTVÁN fordítása SZÉCSI MARGIT: BETLEHEM Kövérek és fehérek és farisebük kiáll. Borotvált Is, nyakkendös is a három király. Viola az alkonyI ég, csillagot szitál. A legnagyobb csillag alatt három a király. Kraéőenid Alex tusrajza (Versekhez) Belefárad a fövendő, megszületni fáj: minden bölcsöt lebélyegez a három király. Bárányfelhőn ordas rontás, ordas lett a nyáf. Ordas rtngatfa a földet: a Háromkirály. jolt, megölelte, és kérlelni kezdte, hogy keljen föl. — Das ewig weibliche zeih uns!... — mondta a varázsló fanyar mosollyal, bár nem tudott jól németül, és a -Faustot eredetiben sohase olvasta. De mégis éllágyult, és megcsókolta e leányt a száján. — No most, fiam, menj — mondta azután *—, elég ennyi nekem. Menj,' fiatal vagy és szép, és akadnak 1- gen derék férfiak ott künn. — Azzal hdnyatt feküdt, és mosolyogva, gyönyörködve nézte a lányka könnyes arcát és édes aranyszemét. Kis idő múlva újra szólott. — Belátom, hogy öplum és a sok rossz csők helyett jobb lett volna téged feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette volna. A leányka most összeszedCSÁTH GÉZA KraSőeniő Alex tusrajza — Menjenek innen — mondta a varázsló. — Legyenek szívesek elmenni, az öreg arcotok kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák. Valóban hozták. Szép érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt forintért, a gavalléria a családban volt. — Sok pénzemben van a fiam — mondta a temetkezési vállalkozónak. — Mégis megreszkírozom, hadd legyen szép temetése. A varázsló most hamarosan megfésülködött kis kézi tükrében, elrendezte az ajkait — gúnyosan mosolygóra, amely pózban különösen tetszelgett magának, azután elküldött egy kisfiút tiszta gallérért és kézelőért. Addig is átvizsgálta a szemfedűt, s lefejtette róla zsebkésével az ezüst csipkedíszt, miután bántóan ízléstelennek találta. Ezalatt megérkezett a tiszta gallér és kézelő. Kí-'- cserélte őket a régivel, sietősen beült a koporsóba, és fütyörészve le akart dőlni a fekete selyemvánkosra. E' pillanatban kis kendőben, futva, kipirulva és könnyezve egy lány érkezett. A varázsló rátámaszkodott a könyökére, mert eszébe jutott, hogy ez volt az e- gyetlen lány, akit életében szeretett. Csodálkozott kissé, mert a dolog régen volt, öt-hat éve — és a lány semmit se változott. Rövid szoknyát viselt, fiatal, édes arca meg nem ö- regedett, mint a többi nőé. — Végre egy fiatal nő — köszöntötte a lányt a varázsló. — Kellemesen lep meg, hogy halálom elől' még egy szép fiatal lányt láthatok. A lány nem utálta még őt e kellemetlen és alakos- kodő megjegyzésért, leha te minden erejét, lerángatta a varázslóról a szemfe.- dőt, kihúzta teje alól a párnát, nekifeküdt a koporsónak,. és kifordította belőle« varázslót. Egészen kifáradt szegényke a nagy erőlködésben. .— Édes szerelmesem — mondta a varázsló csendesen és meghatott hangon —, te megtettél értem mindent, amit csak egy nö tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna — tekintet nélkül arra, hogy a drága koporsóm ki van fizetve -t, mert szeretlek, de nem bírok. Veszem észre, hogy nem bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemét. A dulakodásban leesett a varázsló szeméről- a fekete szemüveg, amelyet azért -viselt, hogy mások ne lássanak a szemébe, ami tudvalevőleg ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és a lány most meglátta a varázs/- ló szemében, hogy nagyon szereti őt, és csakugyan fölkelne, ha még tudna. Helyre igazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen visszamászott, — Takarj le a szemfedővel — mondta azután. A lány letakarta. — Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá, hogy rendesen csukják le a fedelet. A koporsó kis a- ranykulcsa maradjon nálad. Valóban hozták már a fedelet, A leány még egyszer megcsókolta a varázsló száját, amely már kezdett kihűlni, rátétette a fedelet és bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye zsebébe rejtette. Aztán ' elment, mert már jöttek a varázslód rokonai ás testvérei, s azokkal ő nem volt Ismerős. A A VARÁZSLÓ HALÁLA
