Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
Ha-ra-ra-ra-ra-ra-ra-ra-ra-ra-ra-a-*a-Ri-t-t-t-t-t-t-tl Beles szép francia gengszterfllmfrt- turás slszaküzlett garbótrikós GH-ból faszolt kincstárikék csinvat-vászon matrözlnges Harry — a Manchester Guardian légiposta-kiadásából klbó- kött és utánvéttel megrendelt Bloomsbury-szabású kordbársony nadrágos édes szép Harry, akt óvatos — dubai — értelmiségi csonkodással sétáltatod altesti ingereidet ttt a Greenwich Village-ben — va)on teutánad kiált-e a tündér? — Ha-ra-ra-ra-ra-ra. Rllllliitlititl Harry úgy dönt, hogy őutána. Megáll a szürkületben, a Greenwich sugárút déli oldalán, a Buggyantak Paradicsoma, más nevén Village tér közelében, a Greenwich sugárút a Hatodik Sugárút, a 8. utca és a Christopher utca kereszteződésénél és fölnéz a Greenwich sugárút 10. számú umbrabarna toronyépületére. Csak az ablakokig lát, mögélük nem. Zavartan felinteget, s ezzel fél órán belül 6 a nyolcadik, akit átvágták. A Hangok. Négyen a nyolc közül szemmel láthatóan 1961-ben végezhettek a haoerfordt, hamlltoni vagy a berkekben Teve Bokának nevezett, más hasonló rangú főiskolán, és New Yorkba költöztek. Itt részt vesznek IBM- -civilizációnkat pocskondiázó, kábító- szertörvényeink ellen tiltakozó, kertvárosi kivonulást és tuplrozott autó- végeket rossz szemmel figyelő vitákban, és a lányoknak kijelentik, hogy Ok utat Keresnek Igazság szerint mindnyájan magányosak, és a lányokat Illetően reménytelen helyzetben vannak New Yorkban. Mindnyájuk szeme előtt az az elképzelés lebeg, hogy majd egy szép nap betérnek valahová, alighanem valami antikváriumba, a Bleecker utcának a Hatodik sugárúttól nyugatra eső szakaszán, és beleütköznek egy preraffa- elita-frizurás, fekete trikóruhás, bá- ránybör bundás leányba. Szemük bsz- stevtllan, lelkűk összetalálkozik az Otkeresésben, az IBM-clvllizáctó sza- pulásában, satöbbiben és aztán ... — Ha-ra-ra-ra-ra-Rlllllll Harry megrezzen, és egyszerre vadul integetni kezd lentről a Hanyag Külsők Áruháza elől, a Greenwich sugárútról, és vlsszaord.lt: — Hél Ki az? — Hé, Harryl kiáltja le egy lány. — Hé, Harry t — kiáltja egy má sík. — Hé, Harryl — folytatja egy harmadik. Négy lány, öt lány, hat lány kiabál már: —• Hé, Harryl Az egyik rímre fordítja: — HA- illttiii Pisztolyodban van — ? A másik továbbfüzl: — Jé, Harryl Gyere fel... Mint amikor a birkát tagló ért, és meginog, mielőtt az agykérge örökre felmondaná a szolgálatot... Harrynk keresett, keresett, sőt gondolt is e- gyet és mást, mt történik ma/d azután, ha szemük összetalálkozott, lelkűk összevillant, Almai Netovábbjával, de ilyen nyíltan és világosan kikiáltani, bele a Hülyék Mennyországának kellős közepébe, micsoda — ÍzetlenségI Harry nyugati Irányban siet tovább a Greenwich sugárúton, és mireazár- kafolyosó csúfondáros vihogása utoléri, addigra már tudta, hogy palira fogták. A lányok pedig új nevekkel próbálkoznak, és figyelik, ráharap-e valaki: — John-n-n-n-llii: — Hé, Bl-l-l-tl-l-l-U *- FrankUittttl <- Szia, Szivülltl — Sammyl — Maxi Nem tudni, mtért, de a Maxra kt- pukkan a nevetés, és az egész zárkafolyosón végigsöpör, el is felejtenek lenézni, hogy erre a névre Is föl- emeii-e valaki a sóvár szemét, A lányok, a Tündérek, a Hangok mind a Greenwich sugárút 10-ből szolnak le, a Női Gyűjtő zárkafolyosótról, amelyek a Village térre néznek, mert miért ne, mi a----------, ahogy a lányok mondanák, egy kicsit legalább elszórakozhatnak ezzel a névordlbá lássál. A zászló nektk áll. A kereszteződésen ezrével vonulnak át a srácok a nap minden órájában, és valamelyik lánynak előbb-utóbb sikerül kifogni egy Harryt, egy Johnnyt, egy Bilit, egy Frankle-t, egy Sammj/t, vagy ha szívhez szólóbb, egy Szivit. Á Női Gyűjtőben nagy a tömegnyomor — a Büntetést Főosztály állandóan kertért folyamodik, hogy nagyobbat építtethessenek. Szardtnlás- dobozhoz Hatszáz nőt zártak össze a négyszáz férőhelyes fogházban. Csttri lányok, büntetlen elöéletüek, némelyike csak őrizetes, egy társaságban van ttt az intézményes régi lujzákkal, a- kik házon belül nagyobb tekintélynek Örvendenek, mint házon kívül. Ronda koszfészek. Annyira lepra hely, hogy egy elitéit prostituált, kábítószerfo- gyasztó és -árus, Ktn Parker, aki harmincöt éves korára egy személyében elkövette nyolcvan százalékát mindazoknak a vétségeknek, amt a lányokat Ide hozza a Greenwich sugárút 10-be — 6 is Inkább bűncselekményben, mint vétségben vallotta bűnösnek magát múlt októberben —, pedig a bűncselekményben kimondott ítélet akár ötévi büntetőmunka lehet egy állami farmon, de még ez ts szebb kilátás, mint egy évet lehúzni a Női Gyűjtőben. Vision* nincs talán az egész országban még egy ilyen nagy börtön, amelyik ennyire közeli kapcsolatban van a külvilággal. A tizenkét emeletes épület 1932-ben épült, a modern fogház nagyobb dicsőségére. Tervezőit az az elgondolás vezette, hogy inkább bérháznak nézzék, mint bőrTom Wolfe: tönnék. Homlokzati rézlemez burkolata lS30-as modernségü köríve* pár kánydísznek van kiképezve az eme- ’ letek kötött. A rácsokat kovácsolt rostélyoh helyettesítik, és apró ablakokat kereteznek. Szemük hályogosan homályos. Az épület mindenestül jobban emlékeztet a Yale Egyetem hőerőművére, amelyet úgy terveztek, hogy csúcsíves székesegyházra emlékeztessen — azt legalább börtönnek nem nézi az ember. A hályog börtönépület mindenesetre ttt áll annak a New York-t negyednek a kellős közepében, amelyből az utóbbi évek során srácok paradicsoma lett — Greenwich Vlllage-ben. A gyűjtőben lányok fölállnak a vécédeszkákra vagy valamire, és a néhány nyitható ablakszemen át kinéznek a srácok szabad életére. A nagy Életre. Mindjárt lenn a kereszteződésen túl kezdődnek a fényjelek: Trude Heller twiszt- és bossa nova bárja, a Burger Village, a Fasírt Megálló, a Luigi, a Lamanna Italok, a La- ticell Lehetőség, a Kapitány Asztala, a Nedick és a legmeredekebb New York-l Rexall büfé. Lenn a Hatodik sugárúton ott osonnak a kasfejű szépek, és minden villanyrendőr-váltásnál síkoltva megállnak — a fejük kas, a nadrágjuk lastex, a cipőjük szarvasbőr botka — vagányokon csípőnadrág. homoksztnű csizma, öregedő bohémokon krepptalpú botos és hozzáillő skótkockás malaclopó, nadrág-, a Modern Papok hülyére festve, aszfaltkoptatók és huszonnyolc éves szeszkazánok, akik ilyen beszélgetéseket folytatnak: — Jó, de ha mondjuk, hogy volna huszonöt cented, akkor adnál? Bs a kábítószeresek. Aznap este, mikor Harryt átverték a lányok, egy Fester nevű jól tsmert srácot is kiszúrtak az ablakból, amint a Rexall - ból kibotlott — egyik kezét a gyomrára szorította, másik görcsösen rángott. Ott állt egy darabig, és gombóccá gyűrte a hasán a pulóvert, aztán térdre rogyott, és a fejét nyögve fúrta bele a pulóverébe. A járókelők kikerülték. Egyszerre felugrott, rohant be a trafikospulttg, és följajdulva nyakon vágott egy vadidegent. A pasas a Marlboróval a kezében rémülten megfordult, Fester meg csat- állt ott, és átszellemült hangon közölte: — Sajog o kezem! — Aztán kibotorkált. A másik kezével pedig mindig a pulóvert gyúrta. A lányok közül sokan ismerik Festen. Előfordult már, hogy valamelyik fel tudott rántani a gyűjtő ablakán „horgász-zsinór on“ egy adagot valamelyik Festerhez hasonló alak segítségével. Pester szegény, rossz bőrben van, de legalább szabadlábon kóborolhat kinn Greenwich Vlllage-ben, osonhat síkongva át a többiekkel a Hatodik sugárút kereszteződésén. A lányok csak ordítozással tarthatják kapcsolatukat a lent zajló élettel. Az egyik zárkafolyosóról addig kiabálnak, a- míg a gyenyázdsra ktáJlított lány le nem inti őket, néha a Jack Wehh-féle tv-műsor „dum-da-dum-dum“ - jével, hogy smasszer közeledik. A lányok néha még annak ts lektabálnak, akivel épp az Imént találkoztak az első emeleti beszélőben. Egészen más valakivel benn'a börtöríb'en beszélni, és megint egészen más utána szólnt, a- mlkor már kinn van a zajló élet közepében. — Wtlltel Harry nemrég tűnt el nyugat felé Greenwich Village-ben, mikor Willie kilép a Greenwich sugárút 10. kapufa alól. Most volt benn beszélőn egy lánynál, akinek a nevét nem tudjuk meg. Csak a hangját halljuk lenn a Greenwich sugárúton, messze föntről, a hályogos szemű házból. — Wtlllel Eladod a nadrágot? Teherautók dübörögnek végig a Greenwich sugárúton, a Hatodik sugárúton és a 9. utca felöl befordulnak Greenwich felé, de a nő hangja áttöri a zajt. Willie-ben viszont a cipőüzletek nagy pártfogóját ismerhetjük meg: golzervarrásos tripla talpú négerbarna topogó van a lábán, egy örökkévalóságot ígér. Látszik Willie-n, hogy nem szívesen ordítana át a Greenwich sugárúton, vissza a Női Gyűjtőbe. Végignéz a járókelőkön, a- kik mellette mennek el Tucker Alkalmi Virágüzlete, a Faslrt Megálló és a Village Pékség előtt. — Eladod, Willie? Willie megpróbálkozik. — Mondtam, nem tuüom, hová tetted! — Ml? Willie jobban kiereszti a hangját. — Mondtaml Nem tudom, hová tetted I — Dehogytsnem, Willie! Eladod vagy nemI Willie legszívesebben tíz deka pa- rízernek álcázná magát. Nem tetszik neki, hogy a Greenwich sugárút zaja fölött tárgyalja le a Gyűjtő egyik lakójával nadrágja sorsát. Az első szembejövő pofára halványan, cinkosan rámosolyog, mintha azt mondaná — Nők! —, de a pasas fapofával néz vissza rá, és meglassít fa a lépteit, hogy még a fejlemény ékből halljon. Wtllie dühbe gurul, halálsugár- -pillantást vet az utána jövőkre. — Mit tátogatnákI —, és fölmegy a cukra neki, amt viszont öblösíti a hangot: — Mondtam, nem tóm, hol vanI Mit akarsz attól a nadrágtólI — Azt, hogy add el, Willtel — Jól — JÖi — visszhangozza a nő gúnyosan. — Jó, Willie, jól Ismerlekl — Maradjál már, mucikdml — Ismerlek! Velem ts úgy bánsz el, mint Mau-eannalt IsmerlekI — Mucikám ... — Nagyszerű gyerek vagy tel Ismerlek, Wtlltel Erre már Jölcsattan a nevetés a zárkafolyosón. Willie a legszívesebben elsüllyedne. Mindenki belebámul a pofájába. — Jól — ordítja elgyengülve. — Csak aztán úgy ts legyenI — kiáltja vissza • rá a nő valahonnan a magasságokból. — Csak aztán eladd nekem azt a nadrágot. — Mondom, hogy jó! — ordítja át Wtllie a szemeteskocsik, Vespák, Volkswagenek dörgésén, zajló ember- tömegek feje fölött. — Es aztán visszajössz! — Jól — Mikor? — Ahogy eladtam! — Ott van a szekrényben, WillieI — Jól — ordítja Willie, azzal sarkon fordul, és elsiet a Christopher utcán. —- Willtel — kiáltja a nő utána. — SziaI Egy srác, nagy karimája borzalt- no-kalapos, George Raft szabású 1930- as évjáratból kimaradt kétsoros fekete felöltőben nem elégszik meg eny- nyivel, utána szalad Willie-nek, és megkérdi tőle egyenesen, mi itt a helyzet. Willie fenntartja a nadrágeladás magánjellegének szentségébe vetett hitét, és keresetlen szavakkal elküldi a srácot. Benn a Gyűjtőben a lányok jókedvre kapnak. Advent este van. Az épület Hatodik sugárútra néző oldalán vagy négy lány régi dalba kezd, s lassanként a többiek is rázendítenek: Fehér karácsonyt álmodom! Régi karácsonyok havát! Fák csúcsa villog! Gyermekszem csillogI Hogyha hallják a száncsengő szavátl Milyen megható ez az együgyű szöveg, ahogy a Nőt Gyűlte homályos ablakain kiúszik a Hatodik sugárút tőié. Csomagokkal megrakott Village- -lakók állnak meg a Kaiser Ruhake- '•eskedés előtt, és fejüket fölszegve figyelik. ... Megírom a képeslapodI Már húszán-harmincon megálltak a járdán, és a fejük tartásából, elvize- sedett szemükből olvasni lehet: Meg vagyok rendülve, halljuk a folytatást: ... legyen szép és boldog... Hogy jölszárnyalt a daliami A Női Gyűjtő keleti zárkafolyosóiról mintha beszállt volna mindenki — teli torokkal harsogják az utolsó sort, amiből ez lese: Fe-ke-te a karácsonyodI Még annyit lehetne hozzátenni hogy némelyik lány nem ts feketét énekel, hanem ...t, ...t és ...t, ami csak a három szótagba belefér. Voltak, a- ktk már az egész utolsó sort végigröhögték, de most teljes erővel kitör a röhej, és végtghullámztk a Hatodik sugárúton a megesett szívek fölött, akik ott állnak leejtett lelkivilágukkal a Kaiser Ruhakereskedés előtt. Ez sikerültI Húsz-harminc szabadon futó balek egy csapásra, mind megkajálta a szalámitI Mindet átráztákl Hintába tették! A Village tér Hangjai BARTOS TIBOR fordítása IITHIIHIIIilil 1'illlflllaA SB asm A VILLAGE TÉR HANGJAI DUSÁN duSek A mérlegnél Árulják a gyilkosok a ha* i lat. Tömérdek a piszok körülöttük. Lábukon gumicsizma, előttük gumiköpeny. Az egyik vacsorázik. Este van. Kicsomagolja az újságból a kenyeret. Nadrágjába megtöri! a kezét, összegyűri az újságot. Ledobja a lucskos földre. Mindenütt minden csupa latyak. Egyik hordóból a másikba löty- tyintik a gyilkosok a halakat. Bűzlik itt minden, még a levegő is. Temérdek papír hever körülöttük. Toronyba rakott tiapilapok, hetilapok a pultokon. A mérleg körül is, a földön is csurog a víz. Csillog a lámpa erős fényben. A pontyok viszont nem érzik a saját bűzüket. Mozog éles hátuk a vízben. A víz kicsordul a hordókból. A patakokban és a tócsákban eláznak az újságok. Kásásodnak. Tülekednek a hordókban a halak. A gyilkosok közül az egyik vacsorázik. Este van. Fáradtak a gyilkosok is. Csillognak a vizes kötényeik. Az emberek ácsorog- nak. Várnak. Világítanak a fehér-halpocakok a sötétben. Hal-vízesés. Csupa pikkely minden. — Három kiló nyolcvan — kiált a gyilkos. A hal újságba csomagolva fekszik a mérlegen. Képtelen mozdulni. Késsel gyűrűt szelhetnél a pofájából. Minden csupa nyirok. A vízben mindenütt megtörik a fénysugár. A patakok mintha ezüsttel lennének teli. 1— Két és fél — ordítja a gyilkos. Fojtott a levegő. Morcog- nak a halak. Háttal felbuknak a víz színére. Dolgoznak a gyilkosok. Izzadnak. Csurog a víz a csizmájukba. — Azt kérem, látom, még mozog. Van neccem. Pénzt adok a gyilkosnak. — Két koronáért megölöm magának — szól a gyilkos. Nem látok jól az arcába. Suttogva mondja. Kíméli a hangját. Arcán drágakő-pikkely. — Így jobb lesz neki is! — Jobb. Fáradt. Suttogva beszél. Azt mondja: — Kettőért a halat, tízért pedig magáti Bársonypuhán hozzáteszi: — Magának is így lesz jobbl Németh István fordítása VLADIMÍR REISEL Álom az időről Az idő meg nem kövesedik, mint ahogy nem válik kővé a szív sem. Ügy futnak ők a távolokba miképpen a halál fut a csillagábrás csatatereken által. Kinyílik az Idő — rügy a fán — újra és újra. Olyan a szív mint a hold: elfogy és dagad, elmerül bennünk, s belőlünk ébred. Fordította: Mázik István nMÉfcfce.—«ä» iTfilWít gt -f
