Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
win II ogi/ hová vezethet a ff fociszurkoló elvakult- sága, bizonyltja bizonyos signore Giuseppe Pau- lucclnak, egy New Yorkba kivándorolt olasznak az e- sete. Signore Paulucci lelkes focirajongó lévén, gyermeken mind olasz csapatok neveire keresztelte. A két fiú Milan és Torino, míg a lányok a Juventus, Florentína és Sampdorta nevet kapták. A focimegszállott papa kijelentette, hogy további gyereket a Lazio és az Interna- ztonále nevet kapják, és a családtervezésben addig meg sem áll, ameddig együtt nem lesz az egész ólasz első osztályú tizenhatos mezőny. Nem tudjuk, mit szól ehhez signora Paulucci — mivelhogy kettőn áll a vásár —, de arra már rágondolni is rossz, hogy mt lesz akkor, ha tovább bővítik a legfelsőbb olasz bajnokságot... rau beteg sportolóhoz orfc-vost hívnak. A doktor bácsi alapos kivizsgálás után így szól hozzá: — Fiam, magúnak negyvenfokos láza va! Mire a sportoló: — Es mondja, doktor úr, mennyi az országos csúcs? £gy olasz játékvezető ho- K qyan, hogyan nem, „zsinórban" olyan meccsekei vezetett, amelyeken nemcsak a helyi csapat, hanem ő is „vereséggel“ hagy ta el a pályát. Minden vasárnap hordágyon vitték haza. Már a neje is beletörő dött a sors kifürkészhetetlen akaratába, gondolván, ha egyszer ez a bolond ember bírásokodásra adta a felét ott egye a fene. így történt, hogy a pos tás egy ajánlott levelet a- kart neki kézbesíteni és felkiáltott az emeletre: — Itt lakik Scarone Giovanni, a futballbíró? Mire a feleség anélkül, hogy kitekintett volna az ablakon, lekiáltott: — Hozzák csak fel. Harmadik emelet kettői... Í ouis Bardot ismert francia zeneszerző egy játékvezetői szvittet komponált. A négy tételből álló müvet meglehetősen szokatlan hangszerekkel adják elő: síppal, kereplővel, kolomppal és csengettyűkkel (a petárdák akkor még nem voltak felkapott „hangszerek“]. A zárótétel betétjeként a komponista még a nézőtéri zsivajt, valamint az öltözőben szorongatott helyzetben levő játékvezető segélykiáltását és a mentöko- csi szirénáját is bejátsza magnószalagról. Véleménye szerint' így tökéletesen ki tudja fejezni a zene nyelvén egy játékvezető tündöklését és bukását. £ gy sportoló baráti társaságban azzal dicsekszik, hogy apjának van egy olimpiai aranya, három ezüstje, tíz serlege és első helyezésekért járó számos díja. Mindannyian elismerően néznek rá, majd az egyikük megjegyzi: — Csodálatos sportember leheteti az apád! — Dehogy — vágta rá a sportoló —, csupán zálogháza van... £ tgnor Bonetti és Signor j Volpl római lakások régi jó szomszédok voltak, s ezt a viszonyt csupán az árnyékolta be, hogy az előbbi a Roma, utóbbi viszont a Lazio csapatának volt fanatikus szurkolója. Egy idő után Bonetti vett egy szamarat és nyakába a- kasztott egy táblát Lazlo felirattal. Volpi sem maradt rest, vásárolt egy disznót, amely az „ízletesebb“ felén a Roma nevet viselte. Ki tudja, milyen véget ért volna az álig elkezdődött háború, ha egy pohár bor mellett végül is nem kötnek egyezséget. Bonetti eladta Lazio nevű szamarát, Volpi hízásra fogta Roma nevű disznóját. A disznótort együtt ülték meg... Futballbéke. * ápadt fiatalember je- J lentkezik az amerikai vízirevü igazgatójánál. — Van egy ajánlatom, u- ram — mondja. — Ezer dollárért hajlandó vagyok megmasszírozni a lányokat. —■ Nagyon helyes — mondja az igazgató. — Adja ide az ezer dollárt, és már kezdheti is. n rlan Clough a neves ß skót mesteredző mondta a taktikai megbeszélések buktatóiról: — Nehéz emberek a labdarúgók. Előfordul, hogy nem mondasz nekik semmit, és még azt is félreértik. £ tanley Matthewst, az j ötvenes évek angol szélső zsenijét kérdezgették: hogyan boldogult volna egy Paul Breitner vágású, modern hátvéddel? — De uraim — felelte Matthews —, hiszen önök fordítva kérdeznekI f gy angol fociszurkoló £ felesége így szól a férjéhez: — Te jobban szereted a Liverpoolt, mint engemI Mire a férj: — Tévedsz. Nem a Liverpool, hanem at Evertont szeretem jobban, mint téged! A kis nagy fiú Ki tudja, lehet, hogy McEnroe-ból a féltékenység beszél. Tény azonban, hogy Ivan Lendl az Idén rengeteg nemzetközi tornán rajtolt, és sikert sikerre halmozott. Talán éppen ezért Is szorította meg McEnroe-t, és került a világranglista második helyére. Kern tartozik az utazótípusok közé. Egy gyenge pillanatában elmondta, hogy mindig akkor érzi magát-a legjobban, amikor egy-egy turné után hazafelé tart. Ilyenkor madarat lehetne vele fogatni. Lám, mégiscsak gyerek I Nyilván erre célzott Lendl mama is, amikor aggodalmának adott kifejezést. Mert mi fájhat jobban egy anyának, mint az, hogy oly ritkán látja gyermekét, aki szintén ragaszkodik az édesanyjához. Ritkán láttam még szülő és gyermek ragaszkodásának ilyen megható megnyilvánulását. Ami azt illeti, Ivan valóban sokat köszönhet az édesanyjának, de azért az édesapjának is. Mindketten nagyszerű teniszezők voltak, édesanyja évekig játszott az első osztályban. Róla tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy a teniszpályán született. Édesanyja annyira élt-halt a teniszért, hogy még terhességének előrehaladott szakaszában is kijárt a pályára. És alig hozta a világra Ivánt, máris kijárt az edzésekre. A leendő bajnokot is magával vitte, mert nem volt kire hagynia. A kicsi meg oktalan gyermekszemével a pálya széléről néztq, mit müvei a mama. Alig kezdett el járni, máris szedte a labdákat, és maga tudja, de talán még az édesanyja sem, mikor vett először kezébe teniszütőt. Elég korán lehetett, any- nyi bizonyos. / \W 4 és a salátástál 1921 óta játszanak a csehszlovák teniszezők a Davis Kupában. A minap lezajlott csehszlovák-olasz döntőig összesen 121 Davis Kupa-mérkőzést játszottak, pontosabban 120-at, mert 1969-ben tiltakozásul nem álltunk ki a fajgyűlölő Dél-afrikai Köztársaság ellen. A 75 győz tes mérkőzés mellett a 46 vesztesből egyet tehát még nyugodtan leszámíthatunk, mert teljesen sportszerűtlen körülmények között, elítélendő módon, a zöld asztalnál született. Nemzedékek próbálkoztak meg azzal, hogy elnyerjék a híres salátástálat. Hiábavalóan. Pedig egyszer, 1975 ben már felcsillant a remény. A döntőben azonban 2:3 arányban alulmaradtunk Stockholmban a svédekkel szemben. Ami nem sikerült annyi sok kiváló teniszezőnek hatvan éven át, az sikerült most az Ivan Lendl, Tornáé Smíd, Jan KodeS, Pavel Slosíil összetételű csapatnak. A világhírű salátástálra, illetve „helyszűke miatt" a fából faragott talapzatára új ezüst lapocska kerül hazánk és a győzelmet kivívott játékosok nevével. Jóllehet, hatvankilencszer volt már dolga az aranyművesnek azzal, hogy bevésse a győztesek névét az e züst kupára, később az alatta levő tálcára — majd miután már ott sem volt hely — a talapzatként használt két faragott fahengeren elhelyezett ezüstlapocskára —, mindössze nyolc ország neve szerepel a listán. És ebből is egy név, a Dél-afrikai Köztársaságé nem a legtisztességesebb módon, úgyszólván küzdelem nélkül ke rült oda. 7974-ben, a Nemzetközi Tenisz Szövetség ak kori elnökének, a most Prágában főbíróként sem valami fényesen szerepelt Derek Hardwick úrnak a jóvoltából a fajüldözőnek „ajándékozták“ a kupát, miután India tiltakozásul az afrikai országban uralkodó helyzetre, visszalépett a döntőből. A nyolcadik név, Csehszlovákia neve azonban teljesen megérdemelten került oda. Nagyszerű küzdelemben karcoltuk ki ezt a jogot akár a döntőt, akár az Argentínával vívott zónaközi döntőt vesszük alapul. Csak keveseknek adatott meg tehát az a szerencse, hogy feljussanak a tenisz Olümposzára. E kevesek közé tartozik ragyogó győzelmünk legfőbb részese, Ivah Lendl. Ojoncnak számít a Davis Kupában. Eddig — a legutóbbi mérkőzéseket is beleszámítva — mindössze 18 kupatalálkozót vívott. Mi ez nagy nevű ellenfelünk játékosai, Panatta 86 és Barazzuttí 46 meccséhez képest? Még csak tavaly nyáron esett át a tűzkeresztségen Prágában, a svédekkel vívott Davis Kupa találkozón. Emlékezetes, öt és fél órás küzdelemben győzte le a svédek második számú emberét, johanssont. A Davis Kupa története csak két, még ennél is hosszabb mérkőzést tart számon. 1970-ben az amerikai Ashe és a nyugatnémet Kuhnke, illetve 1973-ban a Van Dillen — Smith amerikai, és a Cornejo — Flllol chilei párosok vívták egymással. De csak a papírforma szerint számít újoncnak. Ivan az utóbbi két-három évben szinte berobbant a világ élvonalába. Nem véletlenül ítélték neki oda tavaly a legnagyobb fejlődést elért versenyzőnek járó nemzetközi díjat. Ha viszont tavaly érdemesnek találták a díjra, akkor miként vélekedjünk róla az idén, amikor a tavalyi húsz-egynéhányadik helyről eddigelé a számítógéppel nyilvántartott világranglista 2. helyére rukkolt elő. £s akkor a számítógép még nem vette figyelembe a minapi Davis Kupa-mérkőzést. Merthogy nagyon kedvező hatással lesz az elektronagyára, az bizonyos. „Lendl ugrásszerű fejlődését előre megjósoltam. Különösen azt becsülöm nála, hogy bármilyen felületű pályán egyaránt jól játszik. Bár úgy tűnik nekem, hogy a salakon a legjobb, főleg az alapvonalról játszik nagyszerűen.“ IBjörn Borg, akit pillanatnyilag a világ legjobb játékosának tartanak.) Pedig az Igazat megvallva jóformán még tényleg csak gyerek, bár március 3-án töltötte be huszadik évét. Nemrégen még játékautőkat gyűjtött, és az érettségi bizonyítványán alig száradt meg a -tinta. Egy ízben néhány szót váltottam az édesanyjával. Ivan akkor már világhírű játékos volt, a számítógép már valahol a húsz-egynéhányadik helyen jegyezte az adattárában. Lendl mama azonban úgy beszélt róla, mint egy gyámoltalan gyerekről, aki a féltő anyai gondoskodás nélkül képtelen megállni a maga lábán, és elvész a világban. Lendl mama aggályai azonban ez egyszer alaptalannak bizonyultak. Ivan egészen jól megáll a saját lábán. A világban sem igen vész el. Már-már jobban ismeri a világvárosok: New York, Rio de Janeiro, Párizs, Róma, Zürich... repülőtereit és szállodáit, mint Ostráva utcáit, ahol gyermekkorában hancúrozott. Teniszezősors. A nagy nevű játékosokat szívesen látják a világ minden részében. Csupa utazás az életük. Talán erre célzott az ausztrál teniszcsillag, Toni Roche, amikor a mérkőzés végét jelző játékvezetői döntést, a- mely így hangzik: game, set, match (magyarul: játék, játszma; mérkőzés), a következőképpen módosította: game, set, Jet, ami magyarul annyit jelent, hogy játék, játszma, lökhajtásos repülőgép. Azaz: a mérkőzés, torna után irány a jet, a repülőgép, újabb város, újabb- verseny. „Jó játékos, igen jó játékos. Túlságosan sok tornán vett azonban részt. Túl sokat játszik ..." (John McEnroe, akit a komputer szerint pillanatnyilag a világranglista első helyén tartanak számon./ Elég korán kezdte gyűjteni a sikereket is. Tizenkét éves korában a fiatalabb tanulók korosztályában már országos bajnokságot nyert, két évvel később ugyanez! megismételte az idősebb korosztályban. Tizenhat éves korában junior, tizennyolc évesen felnőtt országos bajnok. Sőt, ugyanakkor Wimbledonban megnyerte a híres nemzetközi tornával egyidöben játszott, és első ízben kiírt junior világbajnoki címet. Alig van már teniszező, aki nem lett volna kénytelen meghajolni a tudása előtt. Idén, Bázelben legyőzte a felülmúlhatatlan Björn Borgot is. „Rendkívül erős ütését vannak. Végtelenül intelligensen előre felismeri ellenfelei reakcióját, és így a pályán mindig a lehető legjobban helyezkedik. Szóval végtelenül intelligens játékos." /Corrado Barazzuttt, az olasz Davis Kupa csapat tagja.] 0 már csak tudja, bár mindezt még a csehszlovák — olasz Davis Kupa-döntő előtt mondta. Azóta bizonyára még nagyobb tisztelettel beszél róla. . Mert ma már az egész világ tisztelettel beszél erről a kis nagy fiúról. Az oldalt írta és összeállította: PALÄGYI LAJOS
