Új Ifjúság, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-16 / 51-52. szám
TANULJUNK OKOSAN Mióta diák a diák, leghőbb vágya felfedezni a könnyű és gyors tanulás titkát. Hogyan lehet minél könnyebben és jobban elsajátítani a tananyagot. De nemcsak az örökké kényelemszerető diákok, komoly tudományos kutatóintézetek is foglalkoznak a kérdéssel. Alább válogatást közlünk a legújabb kutatások eredményeiből. A PSZICHOLÓGUS TANÁCSOL Az ésszerűbb Időbeosztás alapfeltétele: jő előre tudnunk kell, milyen sorrendben végezzük napi teendőinket. A terv tulajdonképpen kibővített órarend egész napunkra, ezt saját magunknak kell elkészítenünk. Jelöljük ki a felkelés időpontját, majd a további tennivalókat. Semmi esetre se hagyjuk ki a szórakozást. A házi feladatok elkészítése előtt gondoljuk át, milyen sorrendben végezzük őket. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy milyen tantárgyaink voltak aznap, és milyenek lesznek másnap. Aznapi jegyzeteinket olvassuk át és egészítsük ki. A másnapi tantárgyak közül általában a legnehezebbet tanuljuk meg legelőször. Ilyen szigorú munkatervre mindenképpen szükségünk van, anélkül nem alakulhat ki munkaszokásunk. Még egy előnye van az ésszerű időbeosztásnak: a tanulásra tervezett időben gyorsabban és sikeresebben sajátítjuk el a tananyagot, mert tudjuk, hogy a rászánt idő alatt elkészülünk, utána pedig nyugodtan pihenhetünk. Tehát az elkészített terv csak útmutató, amellyel rengeteg időt takarítunk meg. Az időbelileg felosztott tanulás sikeresebb, mint a kampányszerű. Az effajta tanuláskor tartott szünetekben az előzőleg tanultak rögzítődnek, s ezáltal alapul Könnyebben tanulni jobban megjegyezni A SIKERES TANULÁS SZABÁLYAI AZ UTÖBBI ÉVEK KUTATÁSAI ALAPJÁN i. MAGOLÁS helyett érte- LEMMEL tanulni Egy pszichológiai kísérlet során két egyetemista csoportnak különböző számsorokat mutattak be. Az egyik csoport azt a feladatot kapta, hogy a számokat fejből tanulja meg, a másik pedig, hogy megfigyelje a számsorok törvényszerűségeit. Három hét múlva a második csoport minden negyedik tagja el tudta ismételni a számokat, míg az elsőbe tartozók egyike sem. Ugyanezt az anyagot sokkal könnyebben megtanuljuk és hosszabb ideig emlékezetünkben tartjuk, ha érte- "lemipel közeledünk hozzá í— feltárva logikai szerkezetét —, „tpint amikor gépiesen magoljuk. ; Sokkal könnyebben megy, ha a tananyagot először áttekintjük, ésszerűen tagoljuk, minta félig megértett és bemagolt tartalmakat egykettőre elfelejtjük. Természetesen nem minden tanulnivalót lehet rendszerezni ’ és értelemmel tanulni. Ilyenek például az Idegen szavak, képletek, történelmi évszámok, a telefonszámok vagy a házszámok; Ilyenkor „számárvezétő- re“, kézenfekvő hasonlatokra, emlékeztetőre vagy egyéb ■ „trükkre“ van szükségünk, hogy a kívánt adatot stb. felidézhessük. 2. AZ ISMÉTLÉS A TUDÁS ANYJA Csak kivételes esetekben sikerül már az első tanulásra végérvényesen megjegyezni a kijelölt anyagot. Ezért át kell ismételnünk. A kutatások szerint' közvetlenül a tanulást követő napokban felejtünk a legtöbbet, utána már egyre kevesebbet. Ezért érdemes hozzálátni az ismétléshez, mielőtt még a tanultak jó részét elfelejtenénk. Legkedvezőbb a tanulást követő első és második napon, inert akkor még a felfrissítés nem jár különösebb nehézséggel. Az első ismétlést követően a másodikra körülbelül egy hónap, az azt követőre pedig fél vagy egy év múlva kell sort keríteni. ‘ Bebizonyosodott azonban, hogy sokkal kevesebb ismétlés is e- legendő, ha alaposan, a tananyag kívánta időt nem lerövidítve tanulunk. 3. ALVÄS ELŐTT TANULNI Általánosan ismert, hogy a szerzett ismeretanyagot annál hosszabb időre jegyezzük meg, minél passzívabban töltjük el a tanulás utáni időt. Ez számtalanszor bebizonyosodott, amikor összehasonlítottak két csoportot, amelyek közül az egyiknek tanulás után még különböző tevékenységet kellett folytatnia, a másiknak pedig aludnia. Természetesen ez a szabály nem kivétel nélküli, elsősorban az olyan anyagokra vonatkozik, amelyeket kívülről kell betanulni, például az idegen szavakra, képletekre és évszámokra. A felejtés nem csupán az ismeretek passzív „alámerülése“, hanem mindenekelőtt a régi ismereteknek az újakkal való aktív kiszorítása. Minél nagyobb a szerzett ismeretek száma, annál könnyebben mosódnak el ismét. Ezért tanulás után például nem ajánlatos tévét nézni, mert veszélyezteti tudásunkat. . . ■ , 4. SORRENDET KELL FELÁLLÍTANI Mint láthattuk, tudásunkra nézve nem közömbös, hogy mit csinálunk közvetlenül a tanulást követően. Ez azért is lényeges, mert sok esetben egymás után különböző tananyagokkal kell foglalkoznunk. Ha például két tanulnivaló követi egymást, akkor később mindkét területen kevesebb marad meg emlékezetünkben. A hasonló tartalmaknak ezt az egymásra gyakorolt zavaró kölcsönhatását interferenciának nevezzük. Tehát nem sok értelme van órákon át számokat vagy képleteket tanulni, Illetve francia szavak után angol szavakat tanulni. A tananyogot mindig o- lyan sorrendben kell elrendezni, hogy lehetőleg különböző tartalmak, tevékenységi területek kövessék egymást. 5. TELJES ODAADÁSSAL TANULNI Az ismeretszerzésben világosan elkülöníthető egyéni eltérések vanjak. Három típust lehet megkülönböztetni, a vizuális, az akusztikus és a motorikus típust. A vizuálisak — ismereteink szerint az emberek többsége ebbe tartozik — azt jegyzik ríieg a legjobban, amit látnak; Az akusztikus típus a hallottakat vési be legjobban. A motorikus típusok pedig azt tanulják meg a legkönnyebben, ami cselekvést, mozgást igényel. Ezek után csak azt mondhatjuk, hogy tanuláskor lehetőleg mindenki vegye figyelembe, hogy melyik típusba tartozik. A pszichológiai kutatások arra utalnak, .hogy a siker attól függ, milyen odaadással tanulunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy könyvből vagy füzetből legjobb félhangosan tanulni. így a vizuális benyomást megerősíti a hanghatás és a beszédmotorikus benyomás. Még kedvezőbb, ha á kérdéses tananyagot többször leírjuk, és így egy újabb motorikus elemmel gyarapítjuk a tanulás menetét. 6. HA ELMAGYARÁZOD, JOBBAN MEGJEGYZED A régi latin közmondást: do- cendo disciníus (tanítva tanulunk) számos tudományos kísérlet megerősítette. Az Ismeretek tartós bevésésének az az egyik legmegbízhatóbb módszere, ha a megtanult leckét az egyik diák elmondja a másiknak. Nem arról van szó, hogy a betanultakat szó szerint elhadarjuk, hanem arról, hogy a tananyagot lehetőleg a saját szavainkkal kötetlenül ismertessük, vagy pedig — hallgatóság híján — írásban rögzítsük. Csak így válhatnak az új ismeretek ténylegesen aktív tudássá, az emlékezetünkben szilárdan bevésődött anyagot sokkal könnyebb feleleveníteni, mint a passzívan szerzett ismereteket. Az anyag elmagyarázásával lejegyzésével egyben ellenőrizzük a tudásszintűnket, s ezt a legjobb még a számonkérés előtt megtenni, mert akkor biztosabbak lehetünk a sikerben. Tudásunkat leginkább azáltal aktivizálhatjuk, hogy a változó helyzeteknek megfelelően újra meg újra alkalmazzuk a gyakorlatban. Ha erre az utóbbira is sor kerül, akkor a szerzett ismereteket folyamatosán megtarthatjuk. szolgálnak az új tananyaghoz, ha egy részt nem értettünk meg, a következő rész megértésével kiküszöböljük az előbbi félreértést, ezenkívül minden alkalommal új szemszögből közelítjük meg a tananyagot, s ezáltal jobban emlékezetünkbe vésődik. Ezzel szemben a „sűrített“ tanulásnak is vannak előnyei, de kizárólag csak akkor, ha rövid időn belül kell elsajátítanunk bizonyos mennyiségű tananyagot. Ha kevés az Idő, nagyobb lendülettel, gyorsabban és több erőbevetéssel vesszük át az anyagot. Hogy a tananyagot egészében vagy részleteiben tanuljuk-e, az függ az anyag hosszúságától és értelmétől, továbbá a tanuló képességeitől, éveitől és munkaszokásaitól. Például, ha egy vers vagy egy prózai mű nem túl hosszú, jobb egészében tanulni, nem pedig versszakonként, mert így nagyobb betekintést nyerünk a vers mondanivalójába, és ezáltal jobban össze tudjuk kötni a versszakokat is. Ha összetevő részeire osztjuk fel a tananyagot, azt kizárólag kisebb értelmi egységekre bontsuk. Bizonyára sokszor megesett veletek, hogy olvassátok a feladott leckét, és mikor a végére értek, nem tudjátok megismételni. Újból nekikezdtek, de már a második mondatnál gondolataitok messze kalandoznak. Hogy ez ne forduljon elő, nem a lecke vagy a könyv olvasásával kell kezdeni a tanulást. Az aktív tanulás öt fázisból áll. A tanulást azzal kezdjük, hogy átnézzük a tananyagot anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk. Például, ha könyvről van szó, megnézzük a tartalomjegyzéket, elolvassuk az előszót, átlapozzuk az egész könyvet, átböngésszük a kiemelt szöveget, áttanulmányozzuk a grafikonokat, és a képeket. Ez a fázis tulajdonképpen az első ismerkedés a tananyaggal. A második fázisban különböző kérdéseket kell feltenni a tananyaggal kapcsolatban. Kezdve a legáltalánosabbaktől, mint pl.: miről van sző ebben a fejezetben? Hogyan oldotta meg az író a feltett problémát? Melyik részekre fektetett nagyobb hangsúlyt? S ezek után jön csak a harmadik fázis, a tananyag figyelmes olvasása. Az önálló anyag átismétlése a 4. fázis. S végül az 5. fázis következik, az anyag végleges átnézése, ami abban különbözik az első fázistól, hogy nem azt nézzük át, amit meg kell tanulnunk, hanem azt, amit megtanultunk. Túri Olivia BÍZTATÓ KÍSÉRLETEK Tanulás alvás közben Ma mér szaktudománya van a természetes alvás közben történő Ismeretszerzésnek, készségfejlesztésnek, Illetve a folyamat megszervezésének. Neve a görög alvás + nevelés szóból: htpnopédía. A lusta diákok egykori vágyálma azonban ma még csak kísérleti szakaszában tart. Nem a megtanulandó tankönyvet, hanem az éjszaka duruzsoló hangszórót teszik a párna alá és technikai eszközök gondoskodnak arról, hogy a gyorsan tovatűnő álomképek helyett megmaradó Ismeretek jelentkezzenek később az alvó nebuló fejében. GbersEgi gúcok Már a múlt század végén felfedezték, hogy némelyek alvás közben is képesek voltak megjegyezni a közelükben elhangzó beszédet vagy beszélgetést. Mindezt felébredésük után teljes egészében vagy lényegében meg tudták Ismételni anélkül, hogy megnevezték volna, kitől hallották és mikor. Később azután tudományosan Is Igazolták: a természetes alvás közben Igenis lehet Ismereteket szerezni. Az alvatanulást az éberség! gócok teszik lehetővé. Ezek a nagyagy óriási tömegű gátlás alatt levő sejtjei között nem kerülnek teljesen gátlás alá, tehát viszonylagos éberséggel külső Ingereket tudnak felfogni és megfelelő helyre továbbítani. Az alvatanulás képessége a legtöbb emberben kifejleszthető. Fontos azonban, hogy amíg ébren vannak, előkészítsék, „ráhangolják“ őket az elalvás után érkező Ingerek befogadására. Az eddigi kísérletek egyértelműen Igazolják, hogy az alvatanulásos ismeretszerzés csak akkor lehet hatékony, ha elő- és utótanulás járul hozzá. Azaz, a tanuló ébren Is Intenzíven foglalkozik az éjjel készített a- nyaggal, sőt ez köti le gondolatait elalváskor fsT „RÄDIÖPÄRNA“ A hlpnopédtás Ismeretközlés a tanuló állandó, megszokott környezetében, vagyis otthön a leghatékonyabb. A. szükséges technikai félszerelés: egy megbízható magnetofon, elektromos kapcsolóóra a magnetofon Indítására és kikapcsolására, Illetve a „rádiópárna“, vagy a fekvőhely közelében elhelyezett kisméretű hangszóró. Az eddigi kísérletek szerint a magnetofont és a kapcsolóórát a hálóhelyiséggel szomszédos szobában, vagy — ha erre nincs lehetőség —, a fekvőhelytől minél távolabb ajánlatos elhelyezni. A kapcsolóóra ketyegése, a magnó motorjának zúgása ugyanis zavarhatja az Ismeretközlés érthetőségét, esetleg a tanulni kívánó felébredését Is előidézheti. Minden kísérlet előtt beállított programot sugároznak, amellyel felmérik, hogy az alvás mely szakaszában a leghasznosabb bekapcsolni a magnót, s milyen hangerővel szóljon a fejpárna. Egykét próba-alvatanulás után kezdődhet az Igazi tanulás álomban. VÄLASZRA VARNAK A hlpnopédláről még sok a feleletre váró kérdés. A pszichológusok egyebek között azt szeretnék megtudni, hogy . miként válik az alvás közben szerzett ismeret ébrenlétl állapotban tudatdssá. Arra nincs még pontos mérce, hogy az alvás különböző szakaszai közül melyik az, amelyikben az Ismeretszerzés a leghatékonyabb. A budapesti Akadémiai Kiadónál nemrég megjelent Hipnopédiakorlátok és lehetőség című tanulmány a ma még kísérleti, de talán nem Is o- lyan messzi jövőben mindennapossá váló oktatási forma első — bíztató — kísérleti e- redményelt Ismerteti. Egyelőre tehát legjobb, ha kl-kl éberen és minél tüzetesebben elsajátítja a tananyagot.
